Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-16 / 139. szám

Hruscsov elvtárs rádió- és televízió-beszéde a bécsi találkozóról fPwfytalás a* 1. oMMrtt) a genfi tárgyalásokon nehéz meg­egyezni a nukleáris kísérletek be­szüntetéséről a nyugati hatalmak álláspontja miatt. Természetesen- mindenki számára világos, hogy a kísérletek beszüntetése önma­gában még nem eredményeznék a nukleáris rakétaháború elhárítá­sát. A főkérdés most az, hogy ha­ladéktalanul megoldjuk az általá­nos és teljes leszerelés kérdését. Az Egyesült Államok elnökének kijelentettük, oldjak meg kölcsönös össze­függésben a két problémát: a kísérletek beszüntetését, va­lamint az általános és teljes leszerelést. Akkor könnyebb lesz megegyezői az ellenőrző- végrehajtó szerv megteremtésében is. — Az általános és teljes lesze­relés viszonyai között az államok biztonságának kérdése másképp vetődik fel. Nem lesznek hadse­regek és nem lesz meg az a ve­szély, hogy egyik állam megtá­madja a másikat. Ilyen körülmé­nyek között a szovjet kormány A német Hruscsov ezután beszédében a német kérdéssel foglalkozott, amely — mint mondotta — je­lentős helyet töltött be a Ken­nedy elnökkel folytatott megbe­széléseken. Ezután utalt arra, hogy az ál­lamok közötti háborúk befejezé­se után általában békeszerződést kötöttek. — Azt hihetné az ember, hogy a kérdés világos: a német béke- szerződés megkötése elkerülhe­tetlen — folytatta a szovjet kor­mányfő. — Világos, hogy szó som lehet a határok bármiféle megváltoztatásáról. Mi abból in­dulunk ki, hogy a Németország­gal kötendő békeszerződés rögzí­teni fogja azt, amit már a pots­dami értekezlet is meghatáro­zott. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem egy­szer kijelentette, hogy elismeri Németország Fotsdamban meg­határozott keleti határát, végle­gesnek tekinti az Odera-Neisse vonal mentén húzódó határt, s ezt a német és a lengyel nép közötti békehatárnak tekinti. A nyugati hatalmak kormányai tu- datában vannak annak, hogy ér­telmetlen dolog lenne most fel­vetni Németország határai meg­változtatásának kérdését. E ha- talmak képviselői a velünk foly­tatott megbeszélések során nem egyszer kinyilatkoztatták már ezt. Azt kérdezzük hát, hogy ak­kor miért ne írjak alá a béke­szerződést, ha egyszer min­denki számára világos, hogy Németország jelenlegi hatá­rait háború nélkül nem le­het megváltoztatni? Háborút pedig — amint a nyu­gati hatalmak kormányai kije­lentik — ők sem akarnak. — Ennek oka bizonyára az, hogy egyesek beszélnek ugyan a békéről, de a valóságban élesz­teni akarják a második világ­háborúból visszamaradt izzó zsa­rátnokokat, azért, hogy kivárják a megfelelő pillanatot és újra fellobbantsák a háború lángját. Ssből a célból hoznak létre egy­re újabb hadosztályokat Nyugat- Németországban, Adenauer kan­cellár pedig ezért követel atom­fegyvert hadserege számára. Hruscsov utalt arra, hogy Ken­nedy kijelentette: a nyugati ha­talmaknak valamiféle kötelezett­ségük van Nyugat-Beriin lakosai iránt, s ezeket a kötelezettsége­ket nem érintheti a német bé­kész lesz elfogadni a nyugati ha- tataaak ellenőrzésre vonatkozó ja­vaslatod. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy a genfi tárgyalások idején Francia- ország nukleáris kísérleteket foly­tat. „Franciaország a NATO-nak, annak az agresszív katonai tömb­nek tagja, amely nem titkolja Szovjetunió-ellenes irányzatát, lehetőséget (kap arra, hogy töké­letesítse a nukleáris fegyvert nyugati szövetségesei érdeké­ben” — hangoztatta a szovjet kormányfő. — Számolni kell azzal is, hogy Franciaország példáját más or­szágok is követhetik, amikor megfelelő tudományos-műszaki lehetőségek állnak rendelkezé­sükre. — Mindez arra a következte­tésre késztet bennünket, hogy a nukleáris fegyverkísérletek be­szüntetése kérdésének megoldá­sát össze kell kötni az általános és teljes leszerelés feladatával. Azt szeretnénk, ha az Egyesült Államok kormánya helyesen ér­telmezné álláspontunkat. Ez hoz­zásegítene ahhoz, hogy megtalál­juk az egyezmény eléréséhez szükséges alapot”. k érdé§ ről keszerződés megkötése sem. Mi­féle kötelezettségek megvédésé­ről lehet szó, ha azok a hitleri Németország kapitulálásának lé­nyéből és az ideiglenes szövetsé- gesi egyezményekből következ­tek? — mondotta Hruscsov. — Mindig úgy volt, hogy a béke- szerződés aláírása után a ka­pituláció feltételei érvényüket vesztik azon az egész területen, amelyre kiterjed a szerződés, és a terület mentesül a megszállási rendszer alól. Éppen ezért Nyugat-Beriin. amely a Né­met Demokratikus Köztársa­ság területén van, a béke- szerződés aláírása után men­tesül mindazon feltételek ától, amelyek a hitleri Né­metország kapitulációjával, a megszállási rendszer beveze- sével kapcsolatosak. Hruscsov hangsúlyozta: a nyu­gat-berlini helyzetről szólva a nyugati hatalmak nem egyszer le­térnek a jogi alapról, presztizs- elképzeiésekre hivatkoznak. Ezzel kapcsolatban egy elég friss példá- ra hivatkozott. __ Az Egyesült Államokkal együ-tft harcoltunk Japán ellen. Népeink együtt ontották vérüket. A szovjet hadsereg szétzúzta a japán hadsereg magvát, a mand­zsunál Kvantung-hadsereget. A Szovjetunió és az Egyesült Álla­mokkal és a Japán ellen harcoló más államokkal együtt vett részt a Japán háború utáni fejlődésére vonatkozó ellenőrzéssel kapcsola­tos intézkedések kidolgozásában. Washingtonban megalakult a tá­vol-keleti bizottság, létrehozták a Tokióban székelő szövetségi ta­nácsot. A szovjet képviselők e szervekben aktív tevékenységet feltettek ki az egyenjogúság alap­ján. Amikor arra került a sor, hogy megkéssek a béke- szerződést Japánnal, a szö­vetségesek nem vették tekin­tetbe a Szovjetunió vélemé­nyét, különbekét kötöttek és egyúttal felszámolták Japán­ban a szövetségi tanácsot, megfosztották a szovjet kép­viselőket minden joguktól. — Mint láthatják, az Egyesült Államok akkor nem vette figye­lembe sem a Szovjetunió jogait, sem a nemzetközi egyezményeket. Az atomfegyverek terén fennálló fölényére támaszkodva arra töre­kedett, hogy feltételeket diktál­jon, nemcsak a legyőzött Japán­nak, hanem azoknak a szövetsé­geseknek is, akik részt vettek a Ja­pán elleni háborúban — mon­dotta Hruscsov, — Mikor azt javasoljuk, hogy írják alá a békeszerződést Német­országgal és alakítsuk át Nyuga - Berlint szabad várossá, azzal ' á- dolnaik bennünket, hogy meg a’ .ar­juk fosztani a nyugati hat .imá­kat a városba való belép# jogá­tól. Ez azonban nem igiz, nem helytálló érv. Az a V .iy, hogy Nyugat-Berlint a szaüad város státuszával ruháznán1 fel, azt je­lentené, hogy mi den ország, amely gazdasági es kulturális kapcsolatokat ak ,r létesíteni ez­zel a várossal, ogot és lehetősé­get nyerne ab’ .oz, hogy akadály- mentesen fér .itartsa a kapcsola­tokat. Mag tói értetődő persze, hogy a N’ jgat-Berlin megközelí­tésével k" pcsoíatos kérdések meg­oldásak r meg kell tartani az ál- talánc nn elismert nemzetközi szab lyokat, vagyis annak az or- szá inak a területét, amelyen az o'a vezető utak áthaladnak, csak ,z illető országok kormányának engedélyével lehet használni. — Amikor a szovjet kormány azt javasolja, kössék meg a békeszerződést és ennek alap­ján normalizáljuk Nyugat- Beriin helyzetét, csupán bé­két akar. El akarja távolítani az államközi kapcsolatokból mindazt, ami súr­lódást okoz és veszélyes konflik- tushoz vezet. A Szovjetunió és a barátai nem akarnak háborút és nem is kezdenek háborút, de ele­det teszünk szent kötelességünk- nek, hogy megvédjük szabadsá­gunkat és függetlenségünket. — Ha valamely ország megsér­ti a békét, átlépi más ország — szárazföldi, légi vagy vízi —- ha­tárait, akkor viselnie kell minden felelősséget az agresszió következ­ményeiért és meg is kapja' a kellő választ. — Nem akarunk még egy vi­lágháborút — békét akarunk. A szovjet nép jó megértést terem­tett a Német Demokratikus Köz­társaságban élő németekkel. A szovjet emberek jó viszonyt akar­nak a nyugat-németországi né-, metekkel is. Népünk barátságot akar a franciákkal. Együtt har­coltak velünk a hitleri Németor­szág ellen. — Barátságot akarunk az an­golokkal, az amerikaiakkal, a norvégokkal, a Hitler-ellenes koalícióban részt vett más népek­kel, amelyekkel vállvetve harcol­tunk a békéért. Nincs semmi okunk rá, hogy összevesszünk bármelyik néppel. barátságban és megértésben akarunk élni valamennyi néppel — Kérünk mindenkit, helyesen értelmezzen minket: nem lehet tovább halogatni a német békeszerződés meg­kötését, az idén meg kell va­lósítani a békés rendezést Európában. — Felhívjuk mindazokat az or­szágokat, amelyek Németország ellen harcoltak, vegyenek részt a békeértekezleten, amikor meg­egyezés születik majd annak összehívásáról. A kérdés most nem az, hogy aláírjuk-e a béke- szerződést vagy nem, hanem az, hogy ezt a békeszerződést a két német állammal — a Német De­mokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal — vagy pedig egy német állam­mal kötjük-e meg és hogy részt vesz-e a békés rendezésben min­den olyan állam, amely harcolt szólva Hruscsov kijelentette, hogy a probléma békés rendezé­sével kapcsolatban Kennedy és ő nagyjából hasonló álláspontot foglal el. Ismertette a Szovjet­unió álláspontját: — A kérdés ren­dezése érdekében biztosítani kell a független és semleges Laosz létrehozását, s ezzel együtt pon­tosan el kell határolni a külső kérdéseket a belpolitikától. Laosz belpolitikáját sem a Szov- jetunió, sem az Egyesült Álla­Németország ellen, vagy csupán egy részük. — Nyugaton egyesek most azzal fenyegetőznek, hogy ha mi alá is írjuk a békeszerződést, nem is­merik el azt, sőt akár fegyvert is használnak majd, hogy megaka­dályozzák a szerződés végrehajtá­sát. Nyilván megfeledkeznek ar­ról, hogy mostanában más időket élünk. Ha az erőpolitika a Szov- jetunióva] szemben már koráb­ban is eredménytelen volt. most ez a politika eleve kudarcra van ítélve. — A Szovjetunió ellenzi az erőszak alkalmazását az ál­lamközi kapcsolatokban. A vitás államközi kérdések, bé­kés rendezéséért szádunk sík­ra. De mindennemű erőszak­ra megfelelő választ tudunk adni, s van mivel megvé­dclmeznünk érdekeinket. mok, sem pedig más ország nem határozhatja meg. A laoszi három politikai erő­nek kell létrehoznia egy olyan kormányt, amely a • függetlenség és a semleges­ség álláspontjára helyezke­dik. A laoszi probléma megoldását figyelemmel és óvatosan kell ke­zelni és nem szabad megengedni semmi olyasmit, ami megnehe­zíti a békés rendezés lehetősé­geit. Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy amerikai tisztek katonai tanács­adói minőségben történő alkal­mazása a lázadók csapatainál, beavatkozást jelent az ország belügyeibe egy bizonyos politi­kai csoport oldalán. , Az ilyen magatartás nem vág egybe a Laoszra vonat­kozó semlegességi politika el­ismerésével, nyílt beavatko­zást jelent az ország bel­ügyeibe. — Még kevésbé megengedhető, hogy egyesek az Egyesült Álla- mokban még mindig nem tesz­nek le arról a tervről, hogy .ten­gerészgyalogságot küldhetnek Laoszba és ott különleges harci alakulatok segítségével kiter­jesszék a háborút. Azok, akik ilyen módszerekhez folyamodnak, nem mérték fel ennek összes kö­vetkezményeit magukra nézve. — Ha az Egyesült Államok va­lóban békét akar Laoszban, elő kell mozdítania a genfi tárgyalá­sok mielőbbi sikerét. Folytatni fogjuk erőfeszíté­seinket, hogy biztosítsuk a laoszi helyzet békés rendezé­sét. Ugyanerre szólítjuk fe! a genfi tárgyalásokon részt­vevő töbi államot is. Hruscsov ezután A laoszi líérdéerő* a békés egymás mellett élés kérdésével foglalkozott. Utalt arra, hogy Kennedy és ő külön­féleképpen értelmezik az államok békés együttélésének kérdését. — Az elnök által elmondottak­nak az volt az értelme, hogy va­lamiféle gátat kell emelni a nép­mozgalmak útjába, ha hazájuk­ban olyan rendet akarnak terem­teni, amely nem tetszik a nyu­gati államok uralkodó köreinek. Érthető, hogy ez velejéig helyte­len álláspont és mi természete­sen nem fogadhatjuk el. Senki sem állíthatja meg a népek sza­badságtörekvéseinek útját. A tár­sadalom életében végbemenő vál­tozások — társadalmi és politikai változások — elkerülhetetlen fo­lyamatot alkotnak. Ez nem függ az államférfiak egymásközti megegyezésétől. Ha valaki mégis elkövetné ezt az ostobaságot, és valamiképpen megegyezést kísé­relne meg ebben a kérdésben, ezzel csak azt mutatná meg, hogy rövidlátó s nem érti meg a vi­lágban végbemenő eseményeket és változásokat. Hruscsov hangsúlyozta: az im- j perialista államok kormányai , kommunista mesterkedésnek mi­nősítik, amikor valamely kapita­lista, vagy gyarmati ország népe tanúbizonyságát adja, hogy elé­gedetlen helyzetével. — A fődolog, amit a nyugati hatalmaknak és különösen az Egyesült Államoknak el kell ismerniük, az, hogy a szocializmus már szilárdan megvetette a lábát a világon, ezen senki sem tud változtatni — hangoztatta Hruscsov. — El kell fogadni azt a tényt, hogy a világon két társadalmi rend­szer létezik, és a szocialista és a kapitalista államok kapcsola­tait úgy kell kiépíteni, hogy biz­tosítsuk a békés együttélésüket. Beszéde befejezésekor Hrus­csov kijelentette, hogy általában elégedett a Kennedyvel folyta­tott megbeszélésekkel. — Ha azt kérdeznék tőlem, eredraes volt-e megállapodni a I találkozó megtartásában, erde- , mes volt-e egyáltalában talál­kozni, én gondolkozás nélkül azt válaszolnám: ezt a találkozót érdemes volt megtartani. Az or­szágaink kapcsolatai jelenleg sok kívánnivalót hagynak maguk után, és ezért a helyzetért nem lehet a Szovjetuniót hibáztatni. — Szeretném azonban hinni, hogy eljön az idő, amikor a szov­jet—amerikai viszony megjavul és ez jótékony hatással lesz majd az egész nemzetközi helyzetre. — A szovjet kormány a jövő­ben is teljes következetességgel folytatja a békés egymás mellett élés lenini politikáját, a béke és a népek közötti barátság erő­sítésének politikáját — jelentette ki beszéde befejezésekor Hrus­csov. N. Sz. Hruscsov televízió- és rádióbeszédét milliók és milliók hallgatták meg a Szovjetunióban. Eljutott a szovjet kormányfő sza­va az ország határain túlra is, a televízió- és rádió-közvetítést szá­mos ország, így sok nyugati or­szág is átvette. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom