Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-13 / 136. szám

t Alkotmányunk ünnepére és november 7 tiszteletére több. mint félmillió forint értékű terven felüli vállalás a Közúti Üzemi Vállalatnál A Közúti Üzemi Vállalat dol­gozói elhatározták, hogy terven felül vállalásokkal és azok tel­jesítésével teszik még méltóbb ünnéppé augusztus 20-át, Alkot­mányunk 13. szülestésnapját és november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfor­dulóját. A vállalásoknál figyelembe vették az újítások ésszerűsítések bevezetéséből adódó terven fe­lüli megtakarításokat. Ennek eredményeként 180 ezer forintot takarítanak meg. ségtelen telefonbeszélgetéseknek is. A vállalásban szerepel az épít­kezések átadási határidejének megrövidítése is. A vállalati ütemtervtől el­térően az útépítéseket általá­ban egy-két nappal hamarább fejezik be. Az ebből adódó megtakarítások összege kere­ken 23 ezer forint. Az elmúlt évben a szállítás szervezetlenségéből adódóan je­lentős összegű fekbért, kocsiál­láspénzt és bírságot fizetett e mumra csökkentik a raktári hiányokat. Az ebből eredő meg­takarítás összege 71 ezer forint. A javító és karbantartó rész­leg dolgozói a javítási munkák megrövidítésével, a rezsiköltsé­gek csökkentésével vesznek részt a vállalásban. Ebben nagy se­gítségükre lesz egy kis IFA szerviz-kocsi üzem behelyezése is, mert megtakarítják vele a nagy tehergépkocsik mozgatásával fel­merülő többletköltségeket és gyorsabban megérkeznek a hi­bás gépekhez. Jó vásárlást-! Nemrégiben adta át az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a szakosított női divatáru üzletet a forgalomnak Nyíregyhá­Jelentős megtakarítást akarnak elérni a helyes anyaggazdálko­dással is. Az útépítésnél például a kohó salak helyett túlfolyókö­vet használnak fel, s ezzel 160 ezer forintot tudnak megtakarí­tani. A szerszámhasználati díj bevezetésével 8 ezer forintos megtakarításra számítanak. 18 ezer forintos megtakarítást ér­nek el azzal is, hogy normali- zálják az egy dolgozóra eső iro­daszer-szükségletet és véget vet­nek a három percen felüli szük­vállalat. Idén a szállítási felada­tok ellátásának központosításával gyorsabbá teszik az ügyintézést és úgy tervezik, hogy 30 száza­lékos javulást érhetnek el. Az így megtakarított összeg több mint 80 ezer forintra rúg. Terven felüli vállalásukkal 31 ezer forinttal járultak hoz­zá az összesített vállalások 562 ezer forintjához. A vállalások teljesítéséért a részlegek között máris megindult a nemes vetélkedés. T. A. zán, a Zrínyi Ilona utcában. A vevők gyors és szakszerű kiszolgálását elősegítő szakosítás után egy új — gyermek- kalap-osztállyal bővült az üzlet. Nagy mennyiség áll a vá­sárlók rendelkezésére különböző színű gyapjú kulikból és bánion pulóverekből. A kellemes, napos idők beköszöntésével megkezdődött a női fürdőruhák árusítása is. (Foto: Hammel.) A vállalat raktárkezelői, anyag­könyvelői és anyagellenőrei vál­lalták, hogy az igényes anyagok­nál és fogyóeszközöknél a mini­„Kérem a panaszkönyvet!“ Négyen lottóztak, négyes találatot értek el Mátészalkán Böngészés a bejegyzések között Dl agy kálidban Örömteljes esemény színhelye volt a napokban a mátészalkai Totó-Lottó kirendeltség helyisége. Négy helybeli lakos, névszerint Schachinger Lajos és felesége, továbbá Kozák Julianna és Blá- ga László mátészalkai lakosok 128 ezer forint lottónyereményt vettek fel a 21. héten elért né­gyes találat fejében. A szerencsés nyerők közül hár­man már hosszabb ideje játsza­nak hetenként 10 darab szelvény­nyel. A legszerencsésebb nyerő volt Schachinger Lajos, aki fele­sége „beszervezése” útján lépett be negyedik tagként a lottó-kol­lektívába. A szerencse úgy hoz­ta, hogy két hét múlva a négy tagból álló kollektíva négyes ta­lálatot ért el és így a Schachin­ger házaspár a nagy nyeremény felének a tulajdonosa. A nyertesek a mátészalkai OTP fióknál a nyeremények tekinté­lyes részét takarékbetétkönyvbe helyezték el. — nemes — — Igen, kérem a panasziköny- vet — mondja újra a csodálko­zó eladónak a türelmetlen vevő. S habár a panaszkönyv a legel­dugottabb boltban is állandóan kapható „portéka”, mégis ezt ad­ják a legnehezebben. Bizony, a panaszkönyvi bejegyzéseknek egy boltvezető sem örül, hacsak nem dicséretről van szó bennük. Az pedig ritkán akad, az ellenkező­je annál inkább előfordul. A Nagykálló és Vidéke Körze­ti Földművesszövetkezet vas-mű­szaki és mezőgazdasági szaküz­letében ezúttal nem bejegyzés miatt került a pultra a panasz­könyv. Igaz, egy kicsit sokáig kellett keresgélni, mert éppen csere volt. A régit már levették a falba vert szegről, az újat meg még nem tették ki. Végül is egy szekrényben, könyvek és iratok tarka forgatagából előkerült mind a kettő. Egy „örökölt*4 bejegyzés hiányzik a ceruza, s a panaszok elintézési módja itt sincs meg­nevezve. A vegyi-háztartási boltban az egyik vevő az árukapcsolás ellen emelt kifogást. A vásárló ugyan­is meglévő olajfestékéhez akart hígítót vásárolni, de nem adtak neki — mondván, hogy; „csak festékkel együtt lehet adni”. Az elintézés módja csak ennyi; „Tu­domásul vettem” és egy aláírás. Hogy aztán helyes volt-e az ei­Épül a szekszárdi szöloollvány-kombinát, jó ütemben halad a borvidék rekonstrukciója A kombinátban egy szőlővessző-feldolgozó és oltóüzem, egy Bőlővessző-előhajtató, egy 30 ezer hektoliter kapacitású sző­lőfeldolgozó és erjesztő üzem, továbbá egy 15 ezer hektolite­re« borpince kap majd helyet. A tervezett üzemrészek közül már ebben az évben megkezdik a munkát a szőlővessző-fel­dolgozó és oltórészben, valami nt az előhajtatóban. A vessző- és •Itványfeldolgozóban a tél folyamán mintegy 400 betanított mezőgazdasági dolgozót foglalkoztatnak. Előreláthatólag éven­ként 3—3,5 millió szőlővesszőt dolgoznak itt fel, főleg a szek­szárdi borvidékek rekonstrukciójához. Jo ütemben halad a kombinát üzemrészeinek építkezése. (MTI Foto — Bereth Ferenc felv.j Az új még üres, a régiben I három bejegyzés. Az elsőt még 1958. december 19-én jegyezte be Babulák Pálné balkányi asz- szony. Panasza ugyan nem volt indokolt, mert fűtőtelepet nem lehet otthoni kipróbálás után visz- szacserélni, de hogy mi lett a bejegyzés sorsa, arról már nem beszól a krónika. Legalábbis .a panasz elintézésének kelte és módja” rovatban egyáltalán nincs erről szó. — Az még az elődöm idejében íródott — szabadkozik Túri Ár­pád boltvezető. A jelenlegi boltvezető tehát örökölte ezt az elintézetlen pa­naszt, s úgy látszik a szövet­kezet vezetősége sem törődött tovább a bejegyzéssel. A másik bejegyzés olvashatat­lan, cím sincs feltüntetve. Ilyen esetben természetesen nincs is kinek válaszolni. A harmadik és egyúttal az utolsó bejegyzést ma­ga a panaszos intézte el másnap. Ez a vásárló ugyanis alaposan felöntött a garatra, elkérte a panaszkönyvet, de amit bejegy­zett, azt másnap restellkedve ki­javította. Iltas ember többel ,, pa «»«/kod i k“ S ha mindez a szövetkezet vendéglő-ettermében történne, ta­lán nem is csodálkozna az em~ j bér. Kovács Lajos üzletvezető I nem is cáfolja, hogy a panasz­könyvet többségében azok kérik, akiknek már megártott az ital. Mindez persze nem indokolja azt, hogy a panaszkönyv mellől adó, vagy boltvezető álláspontja^ vagy sem, azt már nem tartotta érdemesnek megjegyezni az ol­vashatatlan aláírás tulajdonosa­Panaszra nincs ok A könyvesboltban évek óta üresen „unatkozik” a falon a panaszkönyv. A szép és okos könyvek birodalmában, a hang­lemezeken csendben meghúzódó zeneszámok között úgy látszik elégedettek a vevők a kiszolgá­lással. A rövid-kötöttáru boltban sem kapós a panaszkönyv. Pedig Márton György boltvezető olyan szívesen nyújtja át az átlátszó cellofánba csomagot, vörös sza­laggal átkötött panaszkönyvet, hogy az ember akaratlanul is beleírna valamit. Dehát a pa­naszkönyvbe panasz illik, arra pedig nincs ok... A körzeti földművesszövetkezet nagykállói üzleteiben azóta ki­cserélték a régi, kopott panasz- j könyvéket. Remélhetően ez nem­csak szimbólum marad, s az eddigieknél sokkal többet törőd­nek majd a vevők által bejegy­zett panaszok és észrevételek ér­dembeli elintézésével. Tóth Árpád Gyakran járok ar­ra. Vagy két hete lehetett, mikor az egyik lakás előtt ja­vában parkírozták az utcát. A mama ge­reblyézte a frissen ásott fekete földet, és a kis Marika piciny kezével, no meg egy darab fával gödröket ásott. Szőke kis copf­ja munka közben előre huncutkodott, s a kislány ilyenkor a felnőttek bosszanko- dásával dobta hátra a dús, aranysárga 'hajfonatot. A szépen, szabá- i lyosan kiásott göd- j rökbe a mama ár­vácskákat ültetett, Marika pedig kis lo­csolójával szorgalma­san hordta a vizet, s öntözte a virágokat. — Mamikám, hadd locsoljam meg min­den este én a virá­gokat. — kérte a mamát, aki mosolyog­va egyezett bele, mondván: — Locsolhatod, de csak akkor, ha szé­pen leírtad a lecké­det és gyakoroltad az olvasást... Ügy alkonyat felé, nagyjából ugyanab­ban az időben, min­dig az utcán latom a copfos kis Marikát. Öntözőkannájával gon­dosan szorgoskodik a virágágyás fölött. Minden virágtőre gondosan permetezi a vizet. Lehajolva, hogy a virágokat érjék a hűs cseppek. Megfi­gyeltem, hogy ilyen­kor a nagy igyekezet­től kidugja a nyelve hegyét. A virágok közül kiszedi a gyo­mot, s a kavicsokat* köveket, melyeket valószínűleg vásott gyerekek dobhattak oda. Biztosan minden egyes virágnak kü­lön nevet adott ma­gában .,. S az árvácstóite^o#- tét’kék, és Ma , szín­ben pompásnak'' — b —

Next

/
Oldalképek
Tartalom