Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-10 / 134. szám

Mezőgazdasági szaktanácsadó „A juhásznak jól megy dolga,..44 Fontos tudnivaló a munkaegység könyv pótfüzetéről Az 1957-ben kiadott és azóta több utánnyomásban megjelent határszámos munkaegységkönyv elkészítése óta mezőgazdaságiunk szerkezetében alapvető változások történtek. Jelentősen' fejlődött a termelés színvonala, a munka- szervezés, a vezetés színvonala, a talajok művelhetősége stb. A nagy fejlődéshez képest a kaegységikönyv több tétele el­avult és módosításra szorult. Ezért az FM Szövetkezetpolitikai Főosztálya a szövetkezeti veze­tők tapasztalatainak és javas­latainak felhasználásával elkészí­tette a határszámos munkaegy­ségkönyv pótfüzetét, amelyet a Termelőszövetkezeti Tanács jóvá­hagyott. könyvben nincsenek. Tételei ki­terjednek a szántóföldi növény- termelésre, a rét- és legelőműve­lésre, a konyhakerti növények termelésére, a gyümölcs- és sző­lőtermelésre, a kiegészítő mun­kákra, szállításokra, a szarvas­marhatenyésztés, sertéstenyésztés, juhászat, igásáliatok, lótenyésztés és baromfitenyésztés munkáira. Tartalmazza továbbá a takar- mánybehordás és előkészítés, va­lamint egyes műhely- és gépi mun­A pótfüzet figyelembe vette a fejlődés körülményeit Sárközi Józsi bácsi már közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz és világéletében mindig juhász volt. Talán szükségtelen is leírni, hogy mennyire ismeri szakmáját, e helyett beszéljen az alábbi két tény: kilenc éve nevel a szövetkezetben törzskönyveze tt juhokat, a legutóbbi mező- gazdasági kiállításon pedig nagydijat nyert az általa nevelt kos. A nagydobosi Petőfi Tér melőszövetkezetben olyan le­hetőségek nyíltak előtte, ami lyen korábban soha nem volt. Háromszázhúsz anyától most is 348 bárányt nevelnek. Jó nyáj, jó legelő és jó „gazda” van itt — ha néha volt is egy kis takarmányhiány, most már kerékvágásban vannak —•, így Józsi bácsinak is jól megy dolga. (Hammel felv.) Holnap helyezik el a vízügyiek új székhazának alapkövét több területen új normákat és új osztálybesorolást vezet be. A pótfüzet és a munkaegységikönyv tehát együttesen tartalmazza a teljesítményelőírásokat és az azok után jóváírható mutikaegy­A szabolcsi Jonathán, vala­mint a szatmári szilva idestova már világhírre tettek szert. Ex­port almatermelésünk mintegy 90 százalékát Szabolcs adja. Nagyüzemi szocialista gazdálko­dásunk, talajadottságaink, vala­mint kitűnő kiimánk, az épülő­félben lévő almakombinát stb. szükségessé teszi a legmoder­nebb, Ieghigiénikusabb növény- védelmet. N ö vény védőszereinket két nagy csoportra osztjuk: nem mérgező és mérgező növényvé­dőszerekre. Az előbbiek felhasz­nálásánál azok inkább ízbelileg hatnak kellemetlenül, esetleg csökkentik a gyümölcs C vita­min tartalmát, ségetket. A pótfüzetben szereplő tételek egyrészt módosításokat tartalmaznak a munkaegység­könyv tételeivel szemben, más­részt új tételek is szerepelnek benne, amelyek a munkaegység­azon áthaladni, vagy ott más munkát végezni szigorúan tilos. A mérgező növényvédősze­reinkkel való bánásmód igen nagy óvatosságot igényel, mert ha azok bekerülnek a szerve­zetbe, az egészséget súlyosan ká­rosítják, sőt könnyen halált is okozhatnak, miért is az üzemek felelős vezetői részére kötele­zően elő van írva, hogy a mér­gező növényvédőszerekkel fog­lalkozókat munkájuk közben ál­landóan ellenőrizzék. Megyei Közegészségügyi— Járványügyi Állomás munkák új normáit is. A pótfüzet kezelése és használata I Amikor az elvégzett munkák [ jóváírására kerül a sor, akkor először a pótfüzetet vegyük elő. Ha a jóváírandó munka szere­pel a pótfüzetben, akkor az itt feltüntetett normát kell alkal­mazni. A pótfüzet tételeinek bal­oldalán szereplő szám arra vo­natkozik, hogy ugyanazon tétel mely oldalszámon szerepel a munkaegységkönyvben. Ez arra figyelmeztet, hogy a munkaegy­ségkönyvnek ez a tétele elavult, normája nem alkalmazható, csak a pótfüzetben feltüntetett norma. Amennyiben a kérdéses munka a pótfüzetben nem szerepel, ak­kor a (régi) munkaegységkönyv normája az érvényes. A pótfüzetet a Mezőgazdasági Kiadó adta ki, ára 5,50 forint. A megyei és a járási - könyvesbol­tokban lehet megvásárolni. Fejlődő szocialista mezőgazda­ságunk fokozott követelményeket támaszt a vízügyi szolgálattal szemben is. Viszont ezt a vízügy csak abban az esetben tudja tel­jesíteni, amennyiben rendelkezik a szükséges, korszerű technikai felszerelésekkel. Ez évben nép­gazdaságunk biztosította, hogy az igazgatóság korszerű székház építését kezdje meg, amelyben modern v i zsgáló-1 a bora t ónvrrti vízügyi távbeszélő és rádidköz- pont is lesz. Az építési munká­latok június 10-én kezdődnek meg. Az ünnepélyes alapkőleté­telen részt vesznek megyénk po­litikai és társadalmi vezetői is. A négy és félmillió forintos be­ruházással épülő új székházat a tervek szerot 1962. december 31-re adják át. ■ HHft m i Óvatosan kell bánni a mérgező növényvédő szerekkel rületen a permetlé beszáradásáig Növényvédőszereink nagy cso­portját a, mérgező növényvédő­szerek alkotják. A mérgező nö­vényvédőszerek gyártását, cso­magolását, szállítását, raktározá­sát, kiszolgálását és felhasználá­sát a kötelező egyéni és általá­nos óvórendszabályok alkalma­zásával törvényerejű rendeletek írják elő, ezek be nem tartása esetén a mulasztókat a törvény szigorúan bünteti. A mérgező növényvédőszerekkel foglalkozók­nak az óvórendszabályokat szi­gorúan be kell tartani, nem­csak saját, de embertársaink, gyermekeink, valamint hasznos áilataink érdekében is. Hangsú­lyozni kívánjuk: ha a dolgozók szigorúan betartják és betartat­ják az előírt óvórendszabályokat, akkor kárt sem magunkban, sem másokban nem fognak elő- j idézni. Általános rendszabályok: a j méregtartalmű növényvédősze- j rek csomagoló burkolatán, illet- ve tartályán fel kell tüntetni a ,.méreg”-jelzést, a növényvédő- ! szer méregtartalmát, valamint a használatnál előírt legfontosabb | egészségvédő követelményeket, j Erősen szeles időben permetezni szigorúan tilos. Bekerítetlen te­rületen végzett mérges növény­védőszerrel való permetezéskor , a terület környékén alkalmas he- : lyeken belépési tilalomra utaló figyelmeztető táblákat kell elhe­lyezni. A frissen permetezett te­Méhészek tanácskozása Nyíregyházán Megyei méhésztanácskozás lesz ! vasárnap Nyíregyházán, a föld- művesszövetkezet kultúrotthoná- ban. A délelőtt 9 órakor kezdő­dő tanácskozást központi előadó vezeti le Az akácméz elmaradá­sából előálló feladatokat beszélik meg. A tanácskozáson a méhész­szakcsoportok elnökei és a me- ! gye legjobb méhészei vesznek i részt. . — A cső oldalról fut a szakádéhoz, csaknem az érintő irányban. A túlolda­lon kell keresni, ott ahol azok a cukorsü­veg alakú kis sziklák állnak ki a fel­hők fölött, látja? Bólintottam. A helikopter megindult és a jelzett irányban repült a mélység fölött. Fekete sziklakúpocskák bukkantak ki a felhőkből, melyek olyan fehérek vol­tak, hogy bátran megfagyott hónak néz­hettük volna. Ahogy közeledtünk, a krá­ter fala mintha széjjelhúzódott volna. Egyre újabb beugrók, sikátorok, folyosók tűntek fel benne. Egyszerre a hallgatók­ban távoli hangok jelentkeztek. Ugyan­akkor két szikla tűnt fel mint egy romos kapu, keskeny fokaik kinyúltak a szaka­dék fölé s közöttük egy tágas szudok-út nyílt meg. A hallgatókban a nesz egé­szen más volt, mint az elveszített nyom: a membrám mély, kétes basszus hangon zengett. . Ránéztem a csillagászra. Ö is észre­vette. Bólintással jelezte, hogy tartsam tovább a mostani irányt. Megpróbáltam kissé feljebb emelkedni, de azonnal olyan sűrű felhőbe jutottunk, hogy a radarsz- kópon a sziklák körvonalai teljesen elmo­sódtak. Kinyomtam hát a kormányt és leereszkedtünk a szurdok-út falai közé, úgyhogy néhány méterrel a szélei alatt repültünk. A zárt tér erősen növelte a motor zúgását. Jobb felől a part, mint óriási baldachin, lefelé hajolt. Félig le volt hasadva az alatta levő szikláról. A magasból hideg, mozdulatlan árnyék bo­rult reánk. Mikor a veszélyes helyet kike­rültem, a zengés megváltozott. Egy új hang, valami nagyon távoli dübörgés je­lentkezett benne. A szurdok-út valami száz méterrel előttünk élesen elkanyaro­dott s a befelé hajló partok elfogták a kilátást. — Le tudna itt szállni? — kérdezte Arszenyev. Megfeszített figyelemmel vizs­gálta az indukciós készülék mutatóját. — Azt hiszem, itt van valami érdekes. — Megpróbálom — teleltem. A motor elhallgatott. Lassan eresz­kedtünk lefelé. A komor árnyékba bur­kolt út kezdett kibontakozni a sziklaka­nyarok és szirtek közül s lomhán húzódott alattunk, mintha lassított filmfelyételen láttuk volna. Rézsútosan egymásra toluló, éles peremüket kőlapok borították, tele fe­kete kőtörmelékkel. Közvetlenül a mur- dok-út éles kanyarulata előtt megpillan­tottam egy elég sima, kopár sziklasávot, kiálló szirtek sem voltak rajta, mintha valaki szándékosan dobálta volna őket félre s így keletkezett volna ez az üres tér, melyet csak oldalról szegélyeztek fe­kete kőhalmok. E pillanatban nem gon­doltam ezen a furcsa jelenségen: örül­tem, hogy sikerül leállítanom a gépet. Kikapcsoltam a motort. A légcsavar most már ejtőernyőként működött. Átható sü- völtéssel szelte a levegőt, ereszkedett le­felé és közvetlenül a fekete sziklák ma­gaslata mellett ért talajt. A hallgatók­ban a zengés olyan kibirhatatlanná vált, hogy levettem a fülemről. Arszenyev ké­szült el legelőször a sisak felcsatolásával és kiugrott a kabinból. Soltyk, Rainer és én követtük példáját. — Magnetit — jelentette ki Rainer, alighogy egy kődarabot felvett. — Vas­érc, mégpedig gazdag. — Akkor hát azért zengett úgy a ké­szülék! — feleltem. Arszenyev lehajolt, bebújt a helikop­ter széles futóműve alá, leakasztotta az indukciós készüléket s a kábel végét be­nyomta szkafandere konnektorába. Az­után a készüléket felemelve, szűk nyílá­sával köröket írt le. Amikor megtalálta a nyomot, elindult a mélyúton felfelé. Azon az úton ment visszafelé, amelyen iderepültünk. Nagy léptekkel, könnyedén haladt, kőről kőre. Utána mentem. Mind­két oldalon meredek, vad sziklafalak emelkedtek. A felhők leülepedtek a sza­kadék partjaira, elborították a széleit s furcsa széjjeláradó fénnyel töltötték meg a mélyutat. — Azt a zengést az érc okozta, tehát hamis nyomon járunk — szóltam Arsze- nyevnek, mikor utolértem. — Van itt még valami azon az átko­zott magnetiten kívül — vetette oda. Egy­szerre irányt változtatott. Egy nagy kő- redőre igyekezett felkapaszkodni, amely elzárta az utat. Távolabb, merőleges kü­szöb ereszkedett felfelé. — Ott nincs átjárás — mondtam, de Arszenyev tovább ment. Egy lépést tet­tem előre és egy kiálló sziklafok árnyé­kában, amely a fél eget eltakarta, valami keskeny polcfélét fedeztem fel. Alig lép­tem rá éreztem, hogy ott melegebb van. Még néhány lépés — s mintha égy óriási alagút bejárata nyílt volna meg előttem. (Folytatjuk.) 5 FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 91.

Next

/
Oldalképek
Tartalom