Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-08 / 132. szám

A pártélet hírei Párttitkárok tanácskozása Gyulatanyán A nyíregyházi járási pártbi- bizottság, a Gysilatanyai Kísér­leti Gazdaságban a járás tsz- párttitkárai részére ma tapasz­talatcserével egybekötött titká­ri értekezletet tart^ melynek két papirendi pontja lesz. Elő­ször megtekintik a titkárok a gazdaság burgonyaföldjeit, ka­lászosait ék az állattenyésztést. A tapasztalatokat megbeszélik, melyeket hasznosítani kívánnak Előadások a járás termelőszövetkezetei­ben. A második napirendi pont előadója Mádi Lajos elvtárs, a járási pártbizottság párt- és tö­megszervezeti osztályának veze­tője, aki az MSZMP Politikai Bizottsága 1961, március 28-i határozata alapján tájékoztatja a titkárokat az 1960—61 évi pártépítési munka tapasztala­tairól és a további tennivalók­ról. Sntéxkedési terv alapián A megyei pártbizottság és a megyei tanács intézkedési ter­vének alapján elkészítette programját a kisvárdai járási pártbi­zottság. Ennek alapján előadássorozatot dolgoztak ki a termelés­sel, a pártépítő munkával és több fontos kérdéssel kapcsolat­ban, melyeket a járás tsz-elnökei, párttitkárai és főkönyvelői ré­szére tartanak meg havonta. így segítik a terv gyakorlati végre­hajtását _ 1 nnepélyes tagrjryűlés a MÉIÍ«né( A napokban ünne­pélyes taggyűlésre került sor a MÉK nyíregyházi központ­jának kultúrtermé­ben, melyen a vál­lalat kommunistái és pártonkívüli aktivis­tái mellett részt vet­tek. azok a dolgozók is, akik a mezőgaz­daság szocialista át­szervezésében együtt munkálkodtak a MÉK pártszervezeté­nek tagjaival és a pártonkívüliekkel. A több, mint másfél­száz résztvevőt Győ­ri Sándor páttitkár üdvözölte, majd ezek után Csáki Menyhért elvtárs szólt a kom­munistákhoz és a pártonkívüliekhez. Tolmácsolta a párt megyei bizottságának köszönetét, azért, a munkáért melyet a résztvevők végeztek a falu szocialista át­alakításának nagy és szép munkájában. I Ezek után Csáki elv- | társ közel 100 kom­munistának és párton- kfvülinek' nyújtót- I ta át a megyei párt- j bizottság elismerő oklevelét, s többeket könyvvel jutalma­zott á vállalat párt- szervezete. Ezután még rövid időre együtt maradtak és 1 elbeszélgettek élmé­nyeikről. Az agitáció§ csoportok vezetői i a n á csk ózta k í\y í rbáto r ba n A nyírbátori járási pártbizottság valamennyi Község agitációs kollektívájának vezetőivel megbe szélést tartott a járás székhelyen. Több mint félszázan tárgyalták meg, hogyan készüljenek fel az aratási és a növényápolási munkákra, s milyen agitációs módszere­ket alkalmazzanak az új helyzetben. Pártbizottsági ülés lesz IMyíre«ryházán A nyíregyházi járási pártbi­zottság június 9-én pénteken tart járási pártbizottsági ülést, melyen az állattenyésztési terv célkitűzéseinek teljesítésével és a további feladatokkal kapcso­latos problémákat beszéli meg. A második napirendi pontban az 1960—-61-es pártoktalási év tapasztalatait, majd az ez évi oktatás irányelveit ismertetik. Nem ma kelt az a kívánság, hogy emelni kell a munkások szak- és általános műveltségét, szilárdítani világnézetüket. A párt, amikor határozatban szögezte le, sokrétűen megmutatva a lehető­ségeket, egyidejűleg indokolta is a szükségességet. Munkásaink­nak, hazánk egész dolgozó tár­előadássorozatok, az eddigieknél nagyobb mérték­ben honosodjanak meg. Ez a célkitűzés általában sikerrel is járt megyénk üzemeiben. Igen fontos az olvasómozgalom, a könyvtárak, és a könyvterjesz­tés fokozása, jó munkája. Ezek mellett a szakkörök a művészeti csoportok biztosítják az üzemi megvan az igve sadalmának lépést kell tartani a szocialista világ szellemi előretö­résével, s ez ma, a tudomány korában fokozott követelmények­kel jelentkezik. Üzemeinkben a határozat meg­jelenése óta olyan irányú törek­vés van, hogy a széles ismerete­ket nyújtó munkásakadémiák kultúrotthonok folyamatos életét. Három nagyüzemben kértünk választ arra. hogyan folyik a kul­turális élet? A kérdezettek: a kisvárdai Fémszerelvénygyár, a nyíregyházi Dohányfermentáló és a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat. A válaszokból egyönte­tűen kitűnik, mindhárom helyen kvés, a törődés az új utak keresése. De mind­három .helyen előfordulnak hi­bák is. Nem sok évvel előbb mind­három gyárban nagyobb számú kultúrcsoport működött. Éppen ma sincs „szünet” egyik helyen sem. De az öntevékeny művé­szeti munka kétségtelenül ha­nyatlott. Ennek okát abban ke­resik, hogy bővült a színházi előadások lehetősége, a filmvetí­tés, az olvasás. Az öntevékeny csoportok foglalkozásai helyét ma inkább a szakmai és általános műveltséget nyújtó ismeretter­jesztés foglalja el. Kisvárdán munkásakadémia, a TITÁSZ-nál főként szakmai oktatás, a Do­hányfermentálóban ezek mellett tánccsoport is működik. Járnak a dolgozók iskoláiba. A Dohány- fermentálóban talán a leggazda­gabb a művelődési tevékenység. A tánccsoport rendszeresen pró­bál, a munkásakadémia kereté­ben filmvetítéseket is tartanak, a dolgozók iskolám viszonylag népes, a könyvtár­nak szép olvasótábora van. Az egyik legszebb eredmény Szeg­vári Ilona nevéhez fűződik. Eb­ben az évben ugyanis a könyv- bizományban 10 ezer forint ér­tékű könyv lelt gazdára, s eb­ből mintegy harmadát a mun­kások vették meg. A kisvárdai gyárban a szakma? képzés és az ismeretterjesztés van a művelődés előterében. — Nem véletlenül. A szocialista brigódmQZgalom keltette fel az érdeklődést a tanulmányok iránt. — Nem is szándékozunk az idén öntevékeny csoportokat szer­vezni, — nyilatkozott a kultúr- felelős, — hiszen nem vehetjük fel a versenyt a járási művelő­dési házzal. És akit érdekel, minden héten színházi előadást nézhet meg. A közvetlen tanulás a legeredményesebb foglalkozás. Mégis, nincs minden rendben a dolog körül. Hiszen a munkások nagyobbrésze nemcsak a gyár­ban, hanem otthon is dolgozik, és nehezen szakít időt a szóra­kozásra, a film, színház, könyv melletti időtöltésre. Azok. akik nem vesznek részt a munkás- akadémia, az ismeretterjesztés előadásain, nem tagjai a könyv­tárnak, nem eléggé élnek az üzem nyújtotta kulturális lehe­tőségekkel. Róluk is gondoskodni kell, meggyőző szóval, a kollek­tíva vonzóerejével. S erre legal­kalmasabb az öntevékeny csopor­tok élete. A TITÁSZ-nál is erős szak­mai, világnézeti továbbképzés folyik. Televízió áll rendelkezés­re, tíz színházi bérletük van. amelyet felváltva használnak. Új közönséget teremtenek dolgozóik­ból. A könyvtár olvasott. S még más eredményekkel is dicseked­hetnek. De az öntevékeny moz­galom itt is kisebb, mint volt évekkel előbb. „Kevés a kere­tünk” — indokolják. Azonban a szakszervezeti művelődési ház komoly segítséget és lehetőséget nyújthat, csak élni kell vele. — Sajnos, teljesen megoldatlan probléma még a vidéken, falut villamosító brigádok helyzete. Ezeknek leg­alább vándorkönyvtárat kellene rendszeresíteni, hogy művelt szórakozásban legyen részük. — Ahogyan havonta egyszer terme­lési tanácskozást tartanak a bri­gádokkal,* munkahelyenként, úgy tarthatnának ismeretterjesztést is. s egyéb rendezvényeket. A három üzem kulturális hely­FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY í>9. Megkérdeztem, hogy én is vihetek-e magammal kamex-páncélt, de Arszenyev azt ‘felelte, hogy ők egyedül mennek be az erdőbe. Számomra tehát nem maradt más hátra, mint beindítani a motort. A repülés minden akadály nélkül ment, az irány megtartását megkönnyítették az űr­hajó rádiójelei, amelyek mindig vissza­vezettek a helyes irányba, valahányszor eltértem tőle. Háromnegyed óra múlva elébünk tá­rult a holt erdő szélén húzódó világos olaj színű jókora síkság. A síkság szélét jelentő meredek part közelében szálltam le. A tudósok magukhoz vették a készülé­keket és a fulgurit töltényeket s eltá­voztak. Egyedül maradtam. Az utóbbi napok munkáit olyan mód­szeresen és aprólékosan végezték, mintha nem is egy idegen bolygón, hanem a Föld valamelyik ismert helyén dolgoztak volna. A tudósok szótlanul haladtak el a legfurcsább jelenségek mellett, mást ne is említsek, ügyet sem vetettek a rejté- jes csőre és a vaspartra. Még az én fém­hangyáimat sem említette senki. Be kell vallanom, ez néha bosszantott is. Éreztem, hogyan köt le a térképrajzolás, éreztem’ hogy a számítások fölött görnyedve ho­gyan felejtem el, hogy itt vagyok, egy minden fogalmat túlhaladó óriási titok előtt. Amikor kérdezősködni próbáltam, mintha összebeszéltek volna, mindnyájan azt felelték: „Ezzel még várni kell”, „er­ről még semmit sem mondhatunk.” Hol volt hát a tudományos munka lendülete es romantikája? E néhány nap alatt sa­ját képzeletemre utalva, tucatjával fogal­maztam meg a feltevéseket: hogy a vas­part úgy keletkezett, hogy egy vasmeteor a sziklába ütközött: hogy a cső nem más, mint alagút, amelyen a fémlények közle­kednek a föld alatt. Mikor mindezt el­mondtam Csandraszekárnak, öt perc alatt megdöntötte feltevéseimet: — Látja mire vezet a pontatlan in­dukciós okoskodás? — fejezte be. — Rendben van, az ötleteim nem ér­nek semmit — feleltem —, de önök? Fel­fedeztük a csövet, de ahelyett, hogy neki­látnánk, ma egész nap csak vízmintákat szedtem a tó különböző mélységeiből. Én már igazán nem értek semmit. Önök már titokzatosabbak, mint a Venus lakói! — Ö, tehát mi vagyunk a talány az ön számára? — mosolygott a matemati­kus. De egyszerre elkomolyodott s keze­met megfogva így szólt: — Mi csak óvatosak vagyunk. Nem a minket körülvevő titkok erdeje diktálja eljárásunkat, hanem valami sokkal fon­tosabb. Mi az? — kérdeztem csadálkozva. — A Föld. Tessék csak rágondolni és megérti, hogy nekünk nincs jogunk té­vedni. E szavakkal legyőzött. Igaza volt, de az is igaz, hogy nem oltotta ki a bennem égő belső tüzet. Türelmet kényszerítet­tem magamra abban a reményben, hogy a jövő nagy eseményeket fog hozni. Nem kellett sokáig várnom. Arszenyev és Lao Csu kristálytörme­lékekkel alaposan megrakodva tért vissza a helikopterhez. Míg visszafelé repültünk, egyetlen szót sem váltottunk. Csak a zsi­lipeknél, mikor az egész fülke megtelt oxigénnel, a csillagász, fekete sisakját le­véve így szólt: — Egy óra múlva megkezdjük a ta­nácskozást. Legyen szíves szintén megje­lenni. A közös kabinban az asztalt teljesen elborították a fényképezett és rajzolt tér­képek, a filmszalagok, az ásványok, a rádióaktiv anyagok mintái, ez utóbbiak ólomdobozokban. Fémrovarok nem vol­tak: a fizikusoknak nem sikerült rájuk tanálniuk. — Barátaim — kezdte Arszenyev. — Két nap múlva jön az alkonyat és az éj­szaka: első éjszakánk ezen a bolygón. Ajánlatos, hogy akkor az űrhajó fedél­zetén legyünk. Másfelől viszont, ötven- órai időnk van s a bevezető kutatások be­fejezésük előtt állanak. Ügy vélem tehát, érdemes megkísérelnünk egy újabb ki­rándulást a terepre. Az a célunk, hogy érintkezésbe kerüljünk a bolygó lakosai­val. Amit eddig felfedeztünk, abból én a legfontosabbnak tartom azt a mesterséges létesítményt, amit csőnek neveztünk. Fémből készült vezetékről van szó, s amennyire a szeizmikus- és rádióhullá­mokkal végzett vizsgálatra támaszkodha­tunk, valami erőműkábelféle lehet. Igaz, ugyan, hogy tétlennek látszik, mert 30 —40 órai itt tartózkodásunk alatt a leg­csekélyebb mennyiségű energia sem áram­lott át rajta. Mindazonáltal érdemes fi­gyelemmel kísérni. Egyik vége a parti vaskéreg alatt nyugszik. Gondolkozzunk azon, vajon nem érdemes-e felkutatnunk a másik végét? Korán reggel kinyíltak a Kozmokrátor csapóajtói s a helikopter kisiklott az űr­hajó tetejére. Széjjelterpesztett „lábaival” olyan volt, mint egy mezei szöcske. Né­gyen elhelyezkedtünk a mindenfelől beüve­gezett kabinban, a háromágú hatalmas légcsavar megpördült, áttetsző koronggá változott s a gép búgócsiga hangjával emelkedett a magasba. (Folytatjuk*) zetének eme vázlatos ismertetése alapján is kitűnik, hogy a leg­fontosabb művelődési tevékenysé­gekre gondot fordítanak, és ezek­nek szép eredményei is vannak. Az ismeretterjesztés, a szakmai, általános műveltség gyarapítását szolgáló előadások, a könyvolva­sás és a rendezvények látogatása mindinkább rendszeres és nép­szerű. A tervek szerint jövőre még többen járnak a dolgozók iskoláiba, s elég számosán közép­iskolába, technikumba a mun­kások. Többet tehetnének az üzemi szakszervezetek, az SZMT az öntevékeny mozgalom fellen­dítéséért. Ez nem a közvetlen formával, de számos közvetett lehetőséggel még csak szélesítené a három üzem munkásainak kulturális életét. S. Orvosi rendelő és járda épül községfejlesztésből Kisvarsányban A kisvarsányi községi, tanács­ülés úgy határozott, hogy még ebben az esztendőben hozzálát­nak az orvosi rendelő építéséhez. Mellette postahelyiség lesz. Az alapozási munkákat megkezdték s eddig több, mint ötvenezer forint értékű építőanyagot biztosítottak. Ezen kívül két kilométer hosszú járdát is építenek községfejlesz­tési alapból a Fő és a Rákóczi utcákon. A község lakossága több­ezer forint értékű társadalmi munkával segíti az orvosi ren­delő, a posta és a járda megépí­tést. Munkásakadémiák, növekvő könyvvásárlás Örömök és gondok az üzemi kulturális munkában 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom