Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-01 / 126. szám
Lapssélen Az ő élete Egyszer véletlenül említette, hogy kemény volt hozzá az élet. Nagyon kemény, de szívós akarattal átküzdötte magát a keserű napokon. Aztán alkalom került rá, hogy megkérdezzem, hogy s mint is telt az a nehéz idő, amit napjaink lassan befednek aranyló porral? Akárcsak ezüsttel hintik szür7 külő haját. A gyermekkorról szólt először. De régen volt! Árván, hunnyászkodva gyermeket nem értő felnőttek előtt, éhesen, sokszor fázva, — mindez már közhelynek hangzik. De vele, vele igaz volt. Aztán nagy ugrás... egyetem. Még több éhség. Aztán a tanári diploma, és állástalan- ság. Szőlőcsősz és olyan éhes, hogy küzd az ájulás ellen. Nyomasztó, kínos régi emlékek, rossz hallgatni is. Egyszerre rámnéz. Világos, higgadt, szürke szeme hosszan vizsgál. — „Te erről írni akarsz, — faggat, majd hozzáteszi, amikor bólintok, — ne rólam írj. Nem vagyok hős. De a feleségem hős. Róla írj, ha írni akarsz.” Hát lehet ennél az életnél is küzdelmesebb élet? Hitetlenül várom a folytatást. És az nem késik. — Én nem tudom elmondani neked, kérdezd meg őt. A hitleri háború engem is elsodort. A harmadik gyermekünk született, amikor szabadságra hazaengedtek, s találtam egy haldokló asszonyt, s egy beteg gyermeket két aprócska gyermekem mellett. Feleségem meg is halt, és én ottmaradtam tehetetlenül. Pár hónapig kínlódtam, három kisgyermeknek anya kellett. S akkor ismét megnősültem. Aztán ismét kiküldtek a frontra. Tudtam, mi várhat rám. Nem voltam tapasztalatlan, sem gyerek. Az utolsó éjszaka nem aludtam. Beszélgettünk a feleségemmel. Megmondtam neki, hogy ígérje meg, amíg lehet, gondját viseli három gyermekemnek, de ha erejét meghaladja, adja őket árvaházba, mint ahogyan én nevelkedtem. Aztán hosz- szú évekig nem kerültem haza. — Másoktól tudtam meg, miután ismét együtt voltunk, hiánytalanul, hogy emberfeletti küzdelmet végzett a gyermekekért. Lefogyott, mint az ujjam. Figyelmeztették, hogy nem bírja majd, ereje elfogy, elég mint a gyertya. De ő ki tartott, amikor a legnehezebb napokon vergődött át, ezt mondogatta: Megígértem a férjemnek, hogy amíg erőmből telik, nevelem a gyermekeket. És még telik. És még telik. De meddig?! Meddig telhet, amikor már beteg, amikor már jár- tányi ereje alig van, amikor alig fizetnek a munkáért, s élelem jegyre, éléskamra nincs, a háború véres lihegéssel, vad patákkal gázol az életen? Telt. — Nem tudom neked úgy elmondani. Áldott, csodálatos asz- szony ő. Régen szemembe tűnt, hogy milyen nagy szeretettel, tisztelettel köszönti őt ha bárhol is találkoznak. Most is elébe sietett, s ahogyan egymásra mosolyogtak, az többet mondott minden szónál. ★ Pedagógusnap jön. Ügy érzem, ez a nap kicsit a pedagógus feleségeké is. Mert pedagógusnak lenni: úgy élni, amint tanítani. Szépen, becsülettel, igazul. A történet pedig igaz. Kohári Ferenc- né a tanú rá, saját életével. S.— i Politikai Bizottság határozata nyomában ■ ■ & i A termelékenység növelését segítő tervek végrehajtásának tapasztalatai a tanácsi ipari vállalatoknál A TANÁCSI IPARI VÁL^ LALÁTOK VEZETŐI a Politikai Bizottság határozatának végrehajtására intézkedési tervet dolgoztak ki, amelyben megszabták az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A feladatok középpontjában — a gazdálkodásban meglévő hiányosságok felszámolása — a rendteremtés szerepelt. A vállalatok műszaki gárdája elé nagy feladatot állított a határozat végrehajtása. Annál is inkább, mert az ellenforradalom leverése után a vállalatoknál elvétve volt található időelemző. A korábbi időben a vállalatok nagyrészénél a szolgáltatásra, — mint fő tevékenységre — technológiai és műveleti utasítást nem készítettek, csupán a fejlesztésekkel jelentkező készárutermelés kívánt ilyen munkát, de a vállalatok ezt is kezdetlegesen végezték el. A munka ténylegesen csak 1961. évben indult meg. Az időelemzők nagyrésze képesítéssel rendelkezett, míg egy részüknek középfokú oktatást szervezett a főhatóság. A tanács ipari osztálya lehetőségei szerint minden vállalat műszaki dolgozójának megadta a munkavégzéshez szükséges segítséget. Az ellenőrzések során azonban azt állapítottuk meg, hogy a munka elvégzése az utolsó hónapokra húzódott. Ennek objektív és más okai is voltak. A LEGUTÓBBI TAPASZ' TÁLATOK ALAPJÁN az élelmiszeripari vállalatok, — a húsipar, a sütőipar és a szesz-szikvízipar — megfelelő ütemben végezték ezt a munkát. Kivétel a mátészalkai sütőipar, ahol a korábbi vezetés nem tett semmit ennek érdekében. Jó ütemben végezték a munkát a Keletmagyarországi Faipari Vállalatnál, az Építőanyagipari Vállalatnál és a nyomdaiparnál. Meg kell említeni azonban azt, hogy ezek a munkák is részben hiányosak voltak, mert. például a munkanormákat nem teljes egészében a műveleti utasításokra alapozták, hanem a munkanapfényképezés nyomán jelentkezett veszteségidővel növelték a teljesítményalapokat. Az építőanyagipar a technológiai utasítások elkészítésével elmaradt és így most rohammunkában készítik. A hiányosságok mellett azonban kitűnő üzemszervezési intézkedéseket valósítottak meg már az elmúlt évben. Ennek a termelékenységben és a béralapgazdálkodásban kedvező hatása volt. Általában azok a könnyűipari vállalatok, ahol készárutermelés folyik, előbbre vannak a munkával, míg a sok tevékenységű, szolgáltatással foglalkozók, vagy jelenleg fejlesztés alatt lévők nehézkesebből haladnak. így például a Cipőipari és a Perlit Vállalat áttelepülés és profilváltozás miatt később kezdhette meg a határozat végrehajtását. A MÁTÉSZALKAI VE- ** GYESIPARI VÁLLALAT asztalos üzemében vannak a legnagyobb problémák. A festett hálószobagyártás munkabére, összehasonlítva a más területen gyártott azonos termékkel, nagyobb, mint a megengedhető. Itf keresetcsökkenés is bekövetkezik. Természetesen ezt a dolgozók nem mindenütt FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 83. A Kozmokrátorban volt ilyen felszerelésünk. Amikor erre gondoltam, egyszerre eszembe jutott, hogy talán sohasem látom már a Kozmokrátort, tehát mégiscsak érdemes volna beljebb hatolni. Körbe-körbe haladtam, magam elé tartva a szerkezet csövét. A sugárzás ugrásszerűen emlekedett és hanyatlott. Megfigyeltem, hogy akkor a legerősebb, ha a készüléket a kékes színű, vastagabb és nagyobb üveges törzsek felé fordítom. Ezek távolabb is álltak egymástól, úgyhogy egyszerre legfeljebb kettőt láthattam. Közel léptem egy ilyen törzshöz. Nem volt egészen átlátszó, amint először képzeltem. Ezt a csalódást az okozta, hogy a törzsben visszatükröződtek a környezet széjjelhúzott meg összenyomott képei. Mikor fejemet feléje hajtottam, a sisak belsejében a vörös fény hirtelen fellob- bant, mintha egy élőlény figyelmeztetne a veszedelemre. A törzs belsejében az áttetsző réteg alatt keskeny sáv vagy inkább henger alakú csík húzódott, a színét nem tudtam meghatározni, mert attól függően, hogy melyik irányból néztem, hol sötétbarna volt, hol ezüstszínű, mint a víz alatti levegőbuborék. cietve vonultam vissza e helyről. A Vöi v. golyócska lassanként elhományo- sult, már csak sötét rubinszerű izzásban volt. Most már tudva, mitől kell tartózkodnom, a kiválasztott csúcs felé indultam s igyekeztem nagy ívben kikerülni a kékes törzseket. Nemsokára teljesen eltűntek, de „pisztolyom” a vörös lámpács- kánál érzékenyebb volt s még mindig azt mutatta, hogy az egész talaj sugárzik, noha jóval gyengébben. Nem annyira a sugárzás intenzitása veszélyes, mint inkább az, ha az emberi szervezet huzamosan van kitéve a sugárzás hatásának. Ezért van a szerkezet ellátva időtartamskálával. Leolvastam róla, hogy azon a terepen, amelyen eddig jártam, legfeljebb félóráig tartózkodhattam anélkül, hogy veszélyes következményeknek tenném ki magam. Gyorsabban lépkedtem tovább és csakhamar olyan alakzatok tömkelegéhez értem, amelyek semmiben sem hasonlítottak az eddigi látottakhoz. Az ásványi anyagok itt pálcikásán feltorlódtak, helyenként pedig meredek kupolákká álltak össze, amelyeket óriási hólyagok és buborékok borítottak. Azt hiszem, ilyen lehet a szappanhab, ha erős nagyítóüvegen nézzük. E massza rendkívüliségét még növelte, hogy belsejébe rengeteg apró ezüstgolyó volt beolvadva, akár egy rovarraj, amelyet röptében elönt a folyékony borostyán Megpróbáltam felkapaszkodni egy ilyen üvegdombra, de azonnal visszacsúztam. Egy pillanatig az volt az érzésem, hogy meseországban, az üveghegy tövében járok, mint a mesebeli lovag. Elindultam a gáttal párhuzamos irányban. Ez a gát néhol olyan erős, mint a nyílt tengeren megmerevedett hullám s ezt a látszatot még növelte a hepehu-aaKiB&RH«**'*ta&samasg-«»ad pás, fodros gerinc. Az „üveghullámra” nehéz volt felkapaszkodnom, üvegszerű „polipok” akadályoztak: lefelé lógó karjaikkal fonódtak össze, helyenként letöredeztek és domború szilánkjaik belepték a talajt. Megpróbáltam megvasalt csizmámmal összetörni egy nagy buborékot a domb oldalán. Elhasadt, de amikor lábamat a kicsorbult felületre tettem és felemelkedtem, a burok többi része súlyom alatt apró szilánkokban hullott szét s én újra lent voltam a talajon. Megismételtem ezt a műveletet egy másik helyen is, de az eredmény ugyanez volt s ráadásul az éles szilánkok majdnem széttépték kezeslábasomat. Most már lemondtam a kísérletezésről és tovább mentem. Amiht az iránytű mutatta, keletre kanyarodva, mert az áttetsző gát nagy ívet írt le. Nemsokára az üvegfal egy bemélyedésénél álltam. Olyan szűk volt, mint egy sziklába vájt kémény. Belsejében a beleolvadt ezüstgolyócskák megszámlálhatatlan milliárdjai fénylettek. E furcsa látványtól eltelve, tekintetemet a fal merőleges felületére fordítottam. Olyan volt, mint egy jéghegy óriási hasa- déka. Megdermedtem: a túloldalról egy hegyes fejű, sötét szörnyeteg hajolt felém, fülei széjjelálltak, mint a denevér szárnyai. Alsó teste beleolvadt a zavaros felhőbe. Visszahúzódtam s rájöttem, hogy saját tükörképem az, csak a görbe felület torzította el. Kapaszkodót kerestem. Minden bemélyedést felhasználva a legnagyobb nehézségek árán kapaszkodtam felfelé a fal domborulatán. A kibírhatatlan hőség egyre kínzóbbá vált; nem sokat használt a kezeslábasomba bevarrt villamos hűtőberendezés sem, amelyet már korábban bekapcsoltam. Lábújjhegyen egyensúlyoztam magam, s széttárt kezeimmel igyekeztem valamit találni, amiben megkapaszkodhatnék. Csodálkoztam, hogy szívverésem egyre gyorsabb lett; ütőerem mind erősebben és erősebben ver... de hiszen ez nem az ütőér! (PotyttéjmkJ fogadják kedvezően, arra való hivatkozással, hogy a termelékenységnek úgy kell bekövetkezni. hogy ne álljon elő keresetcsökkenés. Ez igaz. Ha azonban olyan változás következett be, ami a termelésben merőben megváltoztatta az adottságokat, illetve bizonyos munka- folyamatokat az emberek helyett gép végez el, akkor nyilván nem a munkabérben, hanem a vállalat eredményében kell, hogy lecsapódjon a különbség. A vállalat vezetőinek és a tanács ipari osztályának lehet hibaként felróni, hogy a teljesítmény-követelményeket és a bértételeket nem változtatta meg időben, s ennek rendezése elhúzódott. A probléma miatt a március és április hónapok termelési és termelékenységi eredményei rosszak. A dolgozók munkafegyelme sem kielégítő. Megvizsgáltuk részleteiben a normákat. Volt kirívó eset, amiben az időelemzők hibát követtek el és úgy állapítottak meg normákat, hogy azok teljesíthetetlenek, illetve a bértételek nem fogadhatók el. Természetesen az ilyen normafel- vélel elkedvetleníti a dolgozókat és kihat a munkára is. A munkanap-fényképezések sok lazaságokat hoztak felszínre. A Perlit Vállalatnál például egy műszakban egy dolgozó 1 óra 20 percet töltött el munka nélkül, vagy a vásárosnaményi téglagyárban a hasznos idő csak 51 százalék a behordónál, míg a többi idő egy része objektív- ok miatt (csillére várás, stb) kihasználatlan marad. Volt olyan tapasztalat IS, hogy a normákat egyszerűen megemelték, minden mérés, vizsgálat nélkül, mint például korábban a Mátészalkai Sütőipari Vállalat üzemében. A gazdasági vezetők, üzemi pártszervezetek és szakszervezeti bizottságok általában hatásosan segítik a határozat végrehajtását. Termelési tanácskozásokon foglalkoztak és ma is foglalkoznak e kérdéssel. Hiba az, hogy nem üzemenként, munkahelyenként történik a megbeszélés. A vita csak általános, és nem esetenként konkrét. így nincs meggyőzve a dol- gazó, nincs előtte bebizonyítva, hogy az olyan hiányosságot kell felszámolni, ami akadályozza az előrehaladást. Legutóbb már «■—$r> eredményt értek el vállal-t-'-'k a költségek csökkentésében. Azonban gyakorlatilag is jelentkeznie kell a munkaidővel való messzemenő takarékosságnak is. Május végére kell a kormány határozata alapján ezekkel a feladatokkal elkészülni. Az irányító szerveknek június elejére kell számot adni az elvégzett munkákról és az eredményekről. Fontos, hogy a vállalatok vezetői olyan beszámolót adjanak. ami hűen tükrözi a változtatást, s azok eredményeit. Természetesen to- E vábbra is vannak FELADATOK. A Politikai Bizottság határozatából azt kell megtanulni, hogy a termelésben történő minden változásnak — műszaki fejlesztés, újítás- ésszerűsítés — maga után keli vonnia a szükséges intézkedést. Ennek alapján a munka termelékenysége is állandóan emelkedik. Sándor József. osztályvezető.
