Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-06 / 130. szám

Arany és gyémánt oklevél, kitüntetések a Pedagógusnapon bizonyítvány 26 emberről Amíg az általános és középiskolai tanulók ezrei szeretettel kö­szöntötték nevelőiket a X. Pedagógusnap alkalmából, addig Nyír­egyházán a legkiválóbb nevelők kormányunk, a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a megyei művelődési osztály kitüntetéseit, okleve­leit vették át. A megyei tanácson szombaton lezajlott ünnepség után benső­séges ünnepségre került sor vasárnap délelőtt tíz órai kezdettel a Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben is. A párt- és ta­nácsi szervek, a tömegszervezetek képviselői, az intézet hallgatói előtt a köszöntő beszédek után először Berecz Ottó kisvárdai nyugalmazott pedagógus vette át kitüntetését, a gyémánt diplomát. Hatvan évvel ezelőtt szerezte oklevelét. Harmincegyen ötven év­vel ezelőtt szereztek oklevelet, ők arany oklevelet kaptak. A pedagógus szakszervezet nevében különböző ajándékokkal •kedveskedtek az intézet hallgatói az ünnepeiteknek. Kedves, meleg­hangú beszélgetés alakult ki az ünnepséget követő közös ebéd után az ötven, hatvan évre visszatekintő nevelők és az erre az útra még csak most készülő hallgatók között. A következő évek­ben kikerülő nevelők életútja minden bizonnyal jelentősen eltér majd az ötven évvel ezelőtt indult életutaiktól, de talán éppen ezért érdekes és tanulságos a beszélgetés a két nemzedék között. Városnézésen Nehéz mégha, tü­dőt tsag nélkül nézi a csodálkozó, örömtől sugárzó, barna arco­kat. Negyvenhét ci­gánygyerek a park­ban, a Jereván mel­letti járdaszigeten. Még egy sem járt Nyíregyházán, sőt, alig akad közöttük olyan, aki elhagyta volna a falu határát. Az is csak akkor, ha a kórházba kellett menni. S most egyszerre itt vannak városnézésen. Berki Zoltán elvtárs, a Tiszaiaki Erőmű igazgatója adott ko­csit a tiszavasvári III. számú iskola ke­retében: működő ci­gányosztály tanulói­nak, hogy kirándul­hassanak Nyíregyhá­zára, Sóstóra és To­kajba. S hol kezd­ték? Három évvel ezelőtt ezek a most 6 —14 éves gyerekek még magyarul is álig tudtak beszélni. Most, ahogy halad­nak a tanulással, úgy olvadnak be a vélük egykorú iskolatársak közösségébe. Dobos József ne­velőmunkája, a köz­ségi nőtanács és a fa­lubeliek segítsége nem volt hiábavaló fáradozás. Vajda And- rásné, a nőtanács el­nöke, Balogh László, az iskola igazgatóhe­lyettese, Borbély Gá- borné, a szülői mun­kaközösség elnöke is elkísérték első nagy útjukra a gyerekeket. No, meg három szülő is: Glonczi Julianna, Rostás Jánosné és Lakatos József. — Nehogy valami bajuk történjen — mondja nagy komo­lyan Lakatos bácsi. Pedig nincs ok a? aggodalomra. Hiszen úgy vigyáznak ezek­re az emberpalánták­ra, mint még soha, egy társadalmi rend történetében sem for­dult elő. Igen, ők is embe­rek. Ennek a társa­dalomnak a gyerme­kei. Itt élnek, tanul­nak és ha eljön az i rím aHrotnol' ic Miklós a szerény, wupo» barna arcú, tüzes tekintetű fiatal agronómus­párttitkár a . szavakat fontolva mérlegelte az embereket. — Tizenkét tagjelöltet vet­tünk fel tavaly. Valamennyi helytáll, példát mutat — állí­totta ki a bizonyítványt róluk, egy mondatban. Ezek után bon­colgatni kezdte cselekedeteiket, s így fokozatosan rajzolódott ki egy-egy arc, jellem... S ebből már, — mint mozivásznon a kép, — előrevetítődött az is, mennyire jutott a pártszervezet az emberi megismerés művésze­tében s nem tévedett-e a tizen­két tagjelölt' megítélésében. IPiPCf érdemel emberisme­IwIGwl rétből a tiszavasvári Munka Tsz. pártszervezete, mert jól döntöttek. A tizenkét embert- ma is „mérlegre” lehet állítani, mert nem találtatnak „könnyűeknek” . . . Egy esztendő alatt alaposan megismerték őket s a kommunisták gondos kertészek módjára nyesegették „vadhajtásaikat”, céltudatosan törekedtek arra. hogy szilárd jellemű emberekké formálják valamennyit. Ezért kerülhetett kétéves kertészeti iskolára Bő­dön Ferenc és Szabó Sándor. .Bár az utóbbi gondot okozott, s bizony a kötelességmulasztás miatt nem röstellték még a tagjelöltségi idejét is meg'nosz- szabbítani. De használt. Hosz- szú, emberi vizsgálódás után is­merték meg igazi énjét Bodon Júliának, akinek szorgalma és áldozatkészsége volt az ajánló­levél. A kertészetben szorgos­kodott, itt figyeltek fel rá, s tagjelöltsége után került az iro­dába beoszjtott könyvelőnek. Igaz, így többet keres, mégis nehezen várt meg a kertészet­től, s ma is visszavágyik... De vizsgáztatták Gulyás Lajost is. S a brigádvezetővel nem val­lottak szégyent. A jellemzést az az ötvenezer forintos tervtúl­teljesítés állította ki róla, me­lyet irányítása alatt produkál­tak tavaly... Linter Jánosról tettei vallottak. Nemcsak a ki­váló munkacsapatvezetőt ismer­ték meg benne a kommunisták, hanem az áldozatvállaló embert is, aki az egész öntözéses ker­tészet ügyét szívén viseli, ke­zeli és irányítja a gépeket, ne­veli az embereket. SltffMI a ^kbi is. Mind a ti- llf "II zenkettő, akik közül már több átlépte a párt kapu­ját, s így most huszonhat kom­munista hat vonzóerőként a sokszáz pártonkívülire,' példájá­val, magatartásával, s vizsgázik szinte minden nap munkájával. Statisztikailag is kimutatható, számokkal is illusztrálható mit is jelent az emberek megisme­rése, s az, hogy ennek birtoká- ben miképpen izmosodik á kö­zösség, ha valóban olyan jel­lemformáló motorjává válik a máért és holnapért való állandó küzdelemnek a pártszervezet, mint itt is . .. S hogy mire ké­pes az egy éve megerősödött, s akkor a pártmunkát valóban szívén viselő pártszervezet, an­nak az életre kelt és a megva­lósított elgondolások, javaslatok a fokmérői, melyek elsősorban az emberek által valósultak meg. Kommunisták javaslatára fog­lalta törvénybe a közgyűlés a premizálás alkalmazását. Kuko­ricából és burgonyából a meg­termelt mennyiség 10 százalé­kát kapják a tagok, a terven felül termettnek pedig a felét. A kertészetnél nemcsak a mennyiséget vették figyelembe, — Látom! — kiáltom, a műszereket figyelve. — Egy, nyolc! — Megvan, egy, nyolc — feleli Soltyk. —■ Figyelem! Áttértünk a „sü”-re! A „sü” a „segédüzemanyagot” jelenti. Amikor az űrhajó a repülőgépet fogadja, nem lehet az atom-motorokat üzemben tartani, mert ha a műrepülés nem sike­rült, a repülőgép belekerülhet a kilövellő atomgázokba, ami feltétlen katasztrófát jelentene. Ezért használnak ilyenkor se­gédüzemanyagot, vagyis hidrogén és oxi­gén keveréket. Az űrhajó motorjainak hangja meg­változik. Az egyöntetű zúgás éles, jajongó hangba csap át: — a turboreaktorok kompresszorai üvöltene így. Óvatosan be­húzom a kormányrudat. A Kozmokrátor óriási, domború hasa már reám veti hűs árnyékát. — Hat tized! — Megvan, hat tized. Most a két jármű irányának és se­bességének a legnagyobb pontossággal kell találkoznia. Feszülten figyelem az' óra hátráló mutatóját és milliméterenként nyomom be a gázfogantyút. — Nulla! Figyelem, nulla! — Megvan, nulla. A Kozmokrátor közvetlen fölöttem lebeg. Ügy érzem, ha kinyújtanám a ke­zem, elérném sötétezüstös páncéllemezeit. Tompa csattanós hallattszik. A csapóaj­tók kinyílnak, a rakodó nyílás belseje ki­tárul s a repülőgép a mágneses mező von­zására felfelé repül. A nappali világossá­got hirtelen homály váltja fel s én abban a pillanatban kikapcsolom a motort. A csapóajtók csörrenve bezárulnak. Még egyszer csattan, fém a fémhez: — a ru­galmas acéltüskék átveszik gépem súlyát. Hallom a sűrített levegő ijesztő szísze- gését, amint a Venus légkörét fújtatja ki a zsilipen át. Azután minden elcsendesül s a lám­pák nyugodt fénye kigyúl. Alig egy óra múlva az űrhajó már a tó fölött volt. Kezdtünk lefelé eresz­kedni, a hegyek egyre magasabbak és nagyobbak lettek, a víz egyre terjedel­mesebb. Sötét tükre felborzolódott az atomgázok tüzében s a Kozmokrátor fe­hér, habos nyomot hagyva maga után, néhány száz métert úszott, aztán megállt s lágyan ringatózott a hullámokon. Amint a motorok leálltak, Arszenyev behívott a közös kabinba, hogy tegyek jelentést felderítő utamról. Meg voltam győződve róla, hogy felfedezésem adja meg a további kutatások irányát s azon­nal elindulunk a holt erdőbe, hogy fel­kutassuk a fémhangyákat. Kis foglyomat, sajnos, gondatlanságom miatt elvesztet­tem: a rajt pillanatában keletkező lég­áramlat nyilván dobozostól lefújta a re­pülőgép szárnyáról. Mikor elbeszélésemet befejeztem, kis ideig csend volt, azután Arszenyev szó­lalt meg: — Nagyon kiábrándított. Ne higgye, hogy ez a kalandja jól végződött. Bár úgy volna, de nem tudhatjuk, milyen adag sugárzást szívott be a szervezete.' Ez a kiruccanás a holt erdőbe több »üt, mint könnyelműség, ez már valóságos vétség. Eljárásának indokaiba bevont egy olyan tényezőt, amelyet nem volt joga bevonni, s ez az, hogy csak a saját életét kockáz­tatta. Ki akarta elégíteni kíváncsiságát s nem törődött a veszedelemmel, mintha a néhány órai magárahagyattotság után elkerülhetetlen lett volna a pusztulás, amit ön tett. az bátorságáról tanúskodik ugyan, de az ésszerűséggel alá nem tá­masztott bátorság vajmi keveset ér. Ha mindegyikünk a saját szakállára kezdene zűrzavaros kutatásokba, akkor ez az ex­pedíció nagyon balul ütne ki... Van va­lami mondanivalója? — Nincs. — Mindezt azért mondtam el utitár- saink jelenlétében — folytatta Arszenyev, most már szelídebben —, hogy a jövőben ne kövessünk el hasonló hibákat. Kockáz­tatnunk csak kényszerhelyzetben szabad, s ha az ilyen kényszerhelyzetre sor kerül, bizonyosak lehetnek felőle, hogy mindent meg fogok követelni önöktől is, magam­tól is. No igen. Erről többet nem beszé­lünk. Most pedig szeretném hallani az önök javaslatát, hogy mit tegyünk? — Olyan helyzetben vagyunk — kezd­te Lao Csu —, mint az az ember, aki előtt kinyílt egy ismeretlen nyelven írt könyv. Sőt, azt gyanítom, hogy a köze­pén s méghozzá fejjel lefelé fordítva nyílt ki. Amíg nem tudjuk, hogy mi a lényeg és mi a véletlen, hogy mi a fontos és mi a mellékes, addig félő, hogy az eljárási módot alkalmi leletek és téves feltevések kényszeríthetik ránk. Ezért azt javaslom, hogy egyáltalán ne foglalkozzunk annak kutatásával, hogy azok a lények, amelye­ket Smith felfedezett, fémrovarok-e vagy sem, s ha azok, ők-e a bolygó fő lakosai, hanem kezdjük meg a Kozmokrátor kör­nyékének vizsgálatát s készítsük el a tó térképét, hogy további kutatásainkhoz megteremtsük az ooerációs bázist. hanem azt is, mikorra terme“ lük meg a zöldségféléket, tehát a premizálást a pénzügyi terv teljesítésével kombinálták. S ezeknek vonzó hatása van ... Ha az állatgondozók 4000 liter tejet fejnek tehenenként, 15 fil­lér prémiumot kapnak. Ennek I túlszárnyalása esetén még plusz 5 fillért. E rendszer bevezetésé­vel érték el, hogy most negy­venes tehénállományt figye- lembevéve 6 200—7 300 liter tej között ingadozik a havi tejter­melésük. S a négy tehenész: Kiss István, id. Vári András, Sós István és Szép Miklós ez év első három hónapjában munkaegységükön felül 3465 fo­rintot kaptak. Az ő jó munká­juknak köszönhető, hogy a te­henészet a 38 ezer forintos ér­tékesítési tervvel szemben több, mint 44 és félezer forintot ért el... Hasonló a helyzet a ser- téstenyésztésnéi is, ahol Hege­dűs Miklós három hónapra 1320 forint hizlalási prémiumot kapott, míg a süldönevelő Kun- csik György 547 forintot. IUI Hl valóban szívügy az HllUi emberek nevelése, megismerése és az értük való tenniakarás, ott ilyen a kapcso­lat a pártmunka és a termelés között. Ennek köszönhető, hogy a tavalyival szemben most minden növény, egyszer többet kapja meg a vasét, s másfél héttel minden munkával előbb­re járnak, mint tavaly ilyen­kor. A mérleg tehát a pártszer­vezet jó munkáját súlyozza. — Igen, hisz a kommunisták vol­tak a kezdeményezői annak is, hogy a betervezett 30 forintos munkaegységen kívül pluszként készpénzben három forintot fi­zessenek egységenként a nö­vényápolóknak. A kommunisták beszéltek a fiatalokkal, ta­nácskoztak az asszonyokkal, s így lett népes a határ, tiszták a földek, s számíthat dús ara­tásra a Munka Tsz. tagsága. A munka hevében, a tenni- akarásban és a nemes cselek­vésben újabb emberek emel­kedtek a többiek fölé, akiknek megismerése kötelesség. Köte­lesség, mert a nagy közösségért lüktető motort állandóan erősí­teni kell. S erről bizony a pártszervezet elfeledkezett. Ez évben elhanyagolták az embe­rek megismerésének és megíté­lésének nagy művészetét. Egyet­len tagjelöltet sem vettek fel. S ez a huszonhat ember bizo­nyítványában rossz pontként szerepel. Pedig az idő mellett bőven volt bizonyíték is arra, hogy mérlegeljenek egy-egy embert akik a nagy munkában helytállásból, szorgalomból, ál­dozatvállalásból kitűnőre vizs­gáztak. S ezt sürgősen pótolni kell, hogy még serkentőbben lüktessen a jövőben a közösség szíve: a motor, a pártszervezet. Farkas Kálmán. Uj épületelem — gyár Prágában néhány nappal ez­előtt új épületgyárat helyeztek üzembe. Az üzem a gyár- és la­kásépítéshez szükséges épületele­meket készít majd. A termelést csaknem teljes mértékben auto­matizálják. Az üzem még ebben az évben 30 000 köbméter épület­elemet készít. Az építési munká­latok befejezése után évi kapaci­tása eléri a 600 000 köbméter épületelemet, ami megközelítőleg 2000 lakás épületelem szükségle­tének felel meg, FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 87. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom