Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-04 / 129. szám

Kitüntetések a X. Pedagógusnapon Beszélgetés a hallgatag kövek között Egy építőmunkás portréjához A X>í Pedagógusnap alkalmából a megye művelődésügyi dolgozói közül ^ Magyar Forradalmi Mun- kás-Páraszt Kormány Báthory Zsófiit, tanítónő (Nyírmada), Fe- rencz Mikló sné (Mü. M. 110. sz. ipari tanuló intézeti nevelő, Nyír­egyháza), Kovács Géza (általános iskolát igazgató Eperjeske) részé­re a /Kiváló Tanító kitüntetést, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szás$ Gusztáv (ált. gimn. igazgató Nyírbátor) részére a Munka Érdemérem kitüntetést adományozta. A Művelődésügyi Minisztérium a következő kitüntetéseket ado­mányozta: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója Lóky Károly középis­kolai szakfelügyelő Nyíregyháza, MogyOfóssy Gyuláné vezető óvó­nő Kisvárda, Szűcs Géza járási tanulmányi felügyelő Kisvárda, Spisák András járási VB. elnök- helyettes, Vásárosnamény, Ómaj- tényi László járási ágit. prop. osztályvezető, Nyíregyháza, Her­nádi Mihály vezető tanító Kál- mánháza Alsósima, Homoródi Pál ált. iskolai igazgató, Kállósemjén, Szabó Lászlóné vezető óvónő Ura, Tarkovids Sándorné ált. isk. tanár Nyírkáta, Honti Bertalan ált. isk. igazgató Olcsvaapáti, Marosán Elemérné ált. iskolai igazgató- helyettes Balkány, Kocog-tanya. A Szocialista Kultúráért kitün­tetést dr. Papp Ágoston filmelő­adó (Megyei tanács művelődési oszálya), Danes Albert ált. isk. igazgató Nyírmihálydi, Lengyel llonii'áIt. iskolai tanító Ura, a Kiváló Dolgozó kitüntetést Király Emma hivatalsegéd Gulács, Szi­geti Jánosné dajka Porcsalma, dr. Balicza József vez. gondnok Nyíregyháza kapták meg. Mi­niszteri dicsérő oklevélben része­sülték Gál Veronika tanítónő Jánd, Kramár Károly tanító Ti- szavasvári, Kovács József ált. is­kola igazgatóhelyettes Győrtelek, Tóth 'Imre műhelyoktató Nyír­egyháza, Bundi Gyula ált. isk. kíméletlenségét, embertelen ke­gyetlenségét. A klérus csúnyán visz­sásáéit az emberek vallásos meggyőződésével és az ellen- forradalmi helyzet konszolidá­lására felhasználta a lelki ter- rórt is. Vallásos kötelességnek hirdette a jobboldali pártok támogatását és a baloldali moz­galmakkal való szakítást. A Népszava 1931-ben cikket írt arról, hogy a hatóságok milyen kégyetlen csendőrterrort alkal­maznak a szociáldemokrata szérvezkedés ellen Ibrányban. Majd így folytatja: „Molnár József ibrányi plébános a nála gyónásra jelentkező férfiak mipd,egyikétől megkérdezte, Hogy tagja-e valamelyik szak- szervezetnek. Ha azt a választ kapta, hogy igen, akkor a plé­bános nem gyóntatta meg az illetőt. Erre csak abban az esetbfn mutatott hajlandóságot, Vja .a gyónásra jelentkező ki je­lén tette*, hogy kilép a pai tszer- vezetből, vagy a sza «szerve­zetből. Tudunk olyan esetről, amikor a gyóntató pap megta­gadta a- feloldozást olyan hívő­től, aki szociáldemokratának Valletta magát...” A klérus azzal- is megpróbálkozott, hogy hivatalos keresztény katolikus pártót szervezőn, úgynevezett keresztény szocialista pártat a bevont munkások megtéveszté­igazgató Ojfehértó, Bácsi Péterné SZM. elnök Tarpa, Iszály Péter­né SZM. elnök Nyíregyháza, Kos­suth gimn. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya a középiskolák, ál­talános iskolák és óvodák 40 szü­lői munkaközösségét oklevéllel jutalmazta. Az oktató-nevelő munka irá­nyítása, ellenőrzése, segítése te­rén több, mint egy évtizede ki­váló munkát végző 150 igazgatót, felügyelőt jutalmazta meg okle­véllel a művelődésügyi osztály. Ezen a napon adja át a Felső­fokú Tanítóképző az Arany és Gyémánt oklevelet 30 fő részére, akik oklevelüket 50—60 évvel ez­előtt szerezték meg. Vége a munkaidőnek a Sza­bolcs utcai bérház építésénél. Már csak ketten maradtunk a munkahelyen Czvik Jánossal. Két faragatlan terméskövét haszná­lunk ülőkének s beszélgetünk. Tizenegy év a szakmában nem hosszú idő, de ennél több, amíg odáig eljutott, hogy évről-évre megszakítás nélkül házakat épít­sen. Az egykori hatgyermekes cseléd gyermeke már tizennégy éves korban megtanulta a ke­nyérkeresés nehéz mesterségét. Dolgozott, bolgárkertésznél és kubikosként bejárta az országot. Aztán jött a háború, a fogság s csak 1948-ban került ismét haza Nyíregyházára. A változás, ami itthon fogad­ta, neki is új életet jelentett. Segédmunkásként kezdte a Me­Itt lesz a szövetkezet gyei Építőipari Vállalatnál, de szorgalmas tanulással hamaro­san megszerezte a szakmunkás bizonyítványt. Már közel járt a három ikszhaz, amikor családért alapított. Egy évtized telt el az­óta, s mennyivel szebb és jábth mint előtte a három. !\ehé* lenne mennyi tégla, kő és egyéb építő­anyag fordult meg azóta Czvik János kezén. Sok-sok ház épült volna már abból a rengeteg tég­lából, amit csak az utóbbi időben a nyíregyházi XII. sz. iskola, a Dózsa György úti és most a Sza­bolcs utcai bérházak falaiba be­kisvámolni, rakott. Most ugyan már a kerí­téshez faragja, pászítja. illeszti a köveket. Ez az utosó „felvo­nás”. Június 30-ra — a tevezett határidő előtt egy hónappal —t át akaják adni a 24 lakásos bér­házat. Ezt vállalták, eleget is akarnak tenni az ígéretnek. Magának is épít i Két-szoba összkomfortos csa- I ládi ház építése is szerepel a saját tervében. A Pazonyi úti házhelyre még ebben az évben kikerül a kő, aztán kezdődik a munka. Jávor István brigádjából — amelyikben ő is dolgozik — már ígérkeztek is segíteni. Ügy számítja, hogy két év alatt tető alá kerül az épület. Elavult má* az a szólás-mondás, hogy .JSusz- ternek cipője, kőművesnek há­za. ..” Ez csak akkor volt így... amikor még munkalehetőség után kutatva az egész országot be kel­lett járnia még a mesterember­nek is. S' ha talált is munkát, elsősorban a kenyeret kellett biz­tosítani a nélkülöző családnak. tin már másként van tanyaközpontja Ennek a területnek még ma is „Nagy alaphegy” dűlő a ne­ve. Talán a közeli homokdombról ragadt rá. Ma még ko­pasz táj ez, de már serénykednek rajta a mezőladányi II Rákóczi Ferenc Tsz tagjai. Dalnoki Béla, Szántó Bertalan, Szikora József és Király Béla, az épitőbrigád tagjai négy vagon faanyag előkészíté séhez fogtak. Sertéskecces hizlalda, 5 vagonos góré, bar omfiól istálló és több kisebb- nagyobb létesítmény alkotja majd a szövetkezet tanyaköz­pont ját. (Hammel József felv.) sere. Ilyen próbálkozásról tu­dunk Polgáíról, ahol Mudri István római katolikus segéd­lelkész szervezkedett, de ha­marosan kiderült, hogy nincs nagy vonzóereje egy ilyen párt­nak a munkások, dolgozók kö­rében. így aztán az egyházak minden erejüket a kormány­párt támogatására fordították. Tudjuk, hogy a fasiszta Ma­gyar Élet Pártja községi szer­vezeteinek a helybeli lelkészek általában vezetői voltak. Közü­lük nem egy vállalt szerepet a nyilaskeresztes pártban is. Ilyen esetről ir egy kisgazda- párti képviselő, aki az 1937-es kemecsei kerületi választások eseményeiről naplószerűen szá­molt be egy brossurában. Így ír az augusztus 11-i esemé­nyekről, amikor is a kisgazda- párt Oroson hirdetett gyűlést: „Oroson próbálkbztak először provokálni a nyilasok. Egy fia­tal pap vezetésével zöldi nges csoport furakodott be a gyűlés résztvevői közé... A program­beszéd elején a nyilasok aka­dályozni próbálták a szónokot. Ordítoztak: „Le vele, le vele!” A választok azonban nyugod­tan viselkedtek. Elhúzódtak a provokátoroktól. Ügy, hogy azok később elhallgattak...” Amikor a masvar uraTktxIo osztály eladta az országot a hitleri nácizmus­nak és a német imperializmus oldalán háborút üzent a Szov­jetuniónak, a klerikális reak­ció nagy hozsánázással fogadta ezt a háborút és a legmesz- szebbmenőkig támogatta. Dudás görög katolikus püspök így nyi­latkozott: „Jóságos mennyei Atyánk, áld meg fegyverein­ket, hogy minden ellenségen erőt vehessen. Tégy minket erőssé, hogy a lemondást zú­golódás nélkül viseljük ...” 1944 március 5-én, amikor minden józan ember látta, hogy a neme lek elvesztették a háborút, és hogy öngyilkosság továbbra is nadat viselni, a püspök arra utasította papjait, hogy a harangokat adják át a hadvezetöségnek és hogy a meggyengült leventeszerveze­tekben vállaljanak vezető be­osztást. A klerikális reakció háborús szerepéről jól tudósít bennünket P. Szabó Pius, nyírbátori minorita szerzetes, tábori lelkész ránkmaradt há­borús naplója. Ö a halálba kergetett 2. hadsereg tábori lelkésze volt. Egy körlevélben felhívta beosztott paptársai figyelmét arra, hogy: „...to­vábbra is élesszék a harci kész­séget a katonákban és vigasz­talják őket, hogyha testben Az építőipari munkásra még soha nem volt annyira szükség, mint most; akár nyugdíjas ko­ráig is dolgozhat a szakmában télen, nyáron. Szabad idejében sokat olvas. A Tudomány és Technika, a Képes Üjság, meg a Keletmagyar ország olvasása a legkedveltebb szórakozása. No, meg a futballmérkőzések. Fele­ségével és a gyerekekkel együtt nagy egyetértéssel drukkolnak vasárnaponként á Nyíregyházi Spartacusnak. Két gyermekük van. János másodikos. Makacs természet, nem akarja az apja szakmáját folytatni. Mindenáron „repülős” akar lenni. Teheti. Oda is kell a szakember. Laci még csak jö­vőre megy iskolába. Az még nem választott szakmát, de az apa bí­zik benne, hogy megkedveltethe- ti majd vele az építő szakmát. Alkonyodik. A befejezés előtt álló bérház körvonalai a lebukó Nap fényében élesen vetődnek rá a fehéren virító, faragatlan terméskövekre. A többiek már otthon vannak azóta. Czvik Já­nos is igyekszik haza az övéihez. Tóth Árpád A sóstói kis stadionban rendezik meg a 11. Épiiök-napi ünnepségeket Ma, a 11. Építők Napján a nyíregyházi építőmunkások egész napra letáboroznak a Sóstón. A kis stadionban délelőtt 10 óra­kor nyitja meg az ünnepi soro­zatot Máchel Sándor, az építők megyei szakszervezetének elnöke. A rövid ünnepség után sport­műsor szerepel a délelőtti prog­ramban. Sportműsor folyamán torna-, ökölvívó bemutatóra ke­csonkán és bénán, lélekben épen érjenek haza katonáink, ne érjen minket még egy, az 1918-hoz hasonló eset...” Lám, mennyire rettegtek attól, hogy a félrevezetett és elnyomott, sokat szenvedett nép forradal­mi felkelésben tör ki az el­nyomók és papjaik ellen! így ír egy másik naplórészletben: „Hiszen csak jó Isten tudná megmondani, hol tartanánk már, ha a vallás nem tanítot­ta volna meg az isteni gond­viselésbe vetett hitre, az elöl­járók iránti feltétel nélküli engedelmességre, s a keresztek zúgolódás nélküli viselésére az egyszerű embereket...” Ennél pontosabban senki sem tudná megfogalmazni a vallás, a klé­rus funkcióját. Páter Szabó, aki a kegyeshangzású Pius ne­vet választotta a rendben, el­árulja naplójában azt is, hogy aktívan részt vesz az elfogott partizánok kihallgatásában. Ez nem feltűnő és meglepő. Ada­tok vannak arról, hogy a meg­szállt területeken, beleértve a Magyarországhoz csatolt terü­leteket is, a katolikus, különö­sen a görök katolikus papság széleskörű kém-, és besúgó te­vékenységet folytatott, minde­nekelőtt a főpapság. Igazán papokhoz illő tevékenység volt! Soltész István. rül sor, és ekkor rendezik meg a már hagyományossá vált tré­fás versenyszámokat is, a lepény* evést, kötélhúzást, stb. Délben a jelenlévők sátorban fognak ebédelni. Minden építő­ipari szakszervezethez tartozó vállalatnak külön sátra lesz. Délután három órakor kultúr­műsor kezdődik, mely az esti órákig fog tartani. Az egész na­pos ünnepséget vidám táncmu­latság fogja majd lezárni. Ha szorít a munka nem szívesen megy messze gé­pétől a traktoros. így van ezzel Kiss László, a nagykállói gép­állomás traktorosa is. Naponta mintegy 20 hold tengeri kapá­lásával végez, szorgalmas, ala­pos, minőségi munkával. A fény­képezőgép lencséje szalonnázá? közben örökítette meg. .Hammel József felv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom