Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-30 / 151. szám
A gyakorlati oktatás seregszemléje Megnyílt az első megyei politechnikai kiállítás a nyíregyházi A Hodászi Állami Gazdaság egyik munkacsapata szorgoskodik a dohány földeken. (Hammel József felvétele/ Munkás hétköznapok A négyes őrhelyen A „kalypso” hangfoszlányai fnessze elhallatszanak a város szívébe és csalogatják a kíváncsiskodókat a nyíregyházi Sztálin térre. A Kölcsey Gimnázium homlokzatán nagy lámpabetűk hirdetik, hogy a „szabolcsi fővárosban” megnyílt a megye első politechnikai kiállítása, az első közös seregszemle, melyen csaknem minden község képviseli magát. De nézzük talán sorba a termeket az iskola emeletén. Mindben megannyi tárgy, megannyi A megyei politechnikai kiállítás szerdán nyitotta kapuit. Horváth Miklós elvtárs. a Megyei Tanács Művelődési Osztályának vezetője adta át 2 hétre a látogatóknak. Seregi Kálmánnal, a fnegye politechnikai vezetőiével járjuk a termeket. Mint szakember, mi a véleménye a kiállításról? — kérdeztük. — Amit itt lát az a megyei gyakorlati oktatás első nagy seregszemléje. Ilyen még nem volt. Most utólag elmondhatom, kicsit izgultam, nem látszott biztosnak a siker. Eleinte nehezen indult, de annál jobban sikerült. A pompás anyagot a megye nyolc középiskolájából és megyénk számtalan általános iskoNem érdemtelenül rendezik meg éppen Bujon a vasárnapi honvédelmi napot. Az MHS alapszervezet két év óta felfelé ívelő pályát futott be, a községben igen népszerűek a honvédelmi sportok. Vasárnap ezrek láthatják meg a különböző sportágak gyakorlati bemutatóit. A honvédelmi napot a nyíregyházi honvédség 80—100 fős tornász-csapata nyitja meg. A katonák fegyveres talajtorna gyakorlatokat mutatnak be, majd a gúla-gyakorlatban gyönyörködhetnek a nézők. Nagyon készül a napra a nyíregyházi modellező klub, melynek tagjai vitorlázó, motoros Kölcsey Gimnáziumban apró és nagyobb alkotás, diákkezek művei. Van itt babaruha, pulóver, blúz, melyek a nagyoknak szakasztott másai, de találunk olyan ru- hadarbokat is, melyekre egy varrónő is büszke lehetne. Vitorlás hajó modellje, grama- fon, tranzisztoros rádiókészülék, dróttekercselő automata, különböző vasipari, lakatos munkák Sorakoznak az asztalokon. De nem hiányoznak a kiállításról a horgolt kézimunkák sem. Iájából hoztuk egybe. Ha a tárgyakat végignézzük, a szakember megállapíthatja, hogy nagy fejlődésen mentek keresztül fiataljaink. Csaknem kizárólag gyakorlati tárgyakkal találkozunk itt a kiállításon. — Ez mind a politechnikai oktatás eredménye? — erről azt hiszem inkább csak az általános iskolásoknál beszélhetünk, ahol a kézimunka, a papír-, lemez- és faipari munkák alapjait sajátítják el. Ez az alap, amelyre a jövőben a középiskolai gyakorlati oktatásnak támaszkodnia kell. A középiskolákban már monotechnikai okt; I is foés rádióirányítású modellekkel mutatkoznak be. A repülőklub PO—2-es repülőgépe egy vitorlázó-gépet vontat majd repüléshez, a Tréner nevű gép műrepülést végez, az AN—2 típusú gépből pedig egyéni és csoportos ejtőernyős ugrásokra kerül sor különböző magasságokból. Élénkíti majd a nap eseményeit a buji és a gávai kiszisták tánccsoportjának fellépése, sok érdekes honvédelmi játék, hasonlóan a nyíregyházi motorosok egyórás ügyességi mutatványa. Este tűzijátékkal fejeződik be a honvédelmi nap. lyik. A fiatalok itt már szakma: kiképzést kapnak abban, amit választottak, tehát a fa-, fémipar, híradástechnika, stb területén. A lányok pedig a szabást-var- rast, sajátíthatják el szakmai szinten. Végül egy Köszönet, amely az IFÉRT Politechnika II. csoportjának szól. Az általa ingyen juttatott anyagok igen hathatós segítséget*nyújtanak az iskoláknak a gyakorlati oktatás terén. — Szép a kiállítás, nem is lehetne eldönteni, hogy kik dolgoztak szebben. Méltóan tükrözik a gyakorlati képzést a megyében. — Fejezi be Seregi elvtárs. — És még azt ne felejtse el megírni, hogy minden nap délelőtt 9—12 óra, délután 4—7 óra között mindenkit szeretettel várunk... —csallány— MINT AZ EMBER-EREIBEN A VER úgy kering a vágányokon az ország vérkeringése: mennek a burgonyavonatok, jön az olaj, a szén, a vasérc. Büszke pöíögéssel száguld a moszkvai gyors Budapest felé, s arrébb a gurítóról „csorognak” az üres szerelvények. Az állandó mozgástól szinte . káprázik az ember szeme. S mindezt a forgalmat egy magabiztos, bajúszos fiatalember irányítja a Guszev lakótelep szomszédságából, a IV. számú őrhelyről: Hegymegi András vonatmenesztő, térfelvigyázó. — Itt ötös... A tizenhatost megtoljuk — jelenti az egyik telefonba. Közben csenget a másik: — Polgári kettőre áll... HÁROM KÉSZÜLÉK CSENGET ÁLLANDÓAN AZ ŐRHELY ASZTALÁN. A fiatal vonatmenesztő jelent, továbbít, s minden mozgást az előtte heverő nagy könyvbe jegyez, percnyi pontossággal. Roppant felelősség ez: tőle függ, hogy a vonatok az állomás területére veszélytelenül érkezzenek, pontos menetrend szerint közlekedjenek, a vonatgépeket időben eresszék a szerelvényekre, a helyi kocsikat pontosan irányítsák az ipartelepekre. Szóval akad munka bőven, s míg a váltás meg nem érkezik, Hegymegi evltárs csak addig hagyja el őrhelyét, míg tiszteleg a továbbrobogó vonatoknak. Óriási gépezet a vasút, s benne minden szolgálattevő vasutas egy fontos csavar, alkatrész. Ha egy ilyen csavar kiesik, rosszul működik, nagy baj lehet belőle. Jól tudja ezt Hegymegi András is, aki 1950 szeptemberében került a vasúthoz, vonatkísérőnek. — APÁM IS VASUTAS VOLT, MÁV RAKTÁRI MUNKÁS. Nekem is az volt a vágyam, hogy folytassam az ő pályáját — beszél magáról, életéről. — Aztán 52-ben segédtiszti tanfolyamra küldtek Debrecenbe, innen bevonultam katonának, majd Császárszálláson voltam forgalmi szolgálat- tevő. 1956 áprilisa óta dolgozom itt, az őrhelyen... Hegymegi elvtárs szerény, szűkszavú ember, a beosztott váltóőr árulja el, hogy tavaly, a vasutasnapon kitüntették: kiváló oklevelet kapott. S amint megtudtuk, nem sokáig várat magára a kiváló jelvény sem... 12 óra szolgálat, 24 szabadidő... Tizenkét óra megfeszített figyelem, 24 pihenés és szórakozás. Amikor megérkezik a váltás, a fiatalember menyasz- szonyához siet, aki ugyancsak a vasúton dolgozik. Annácska, a menyasszony Ü.ifehértón lakik, s a vonatindulásig csak egy közös órájuk van. Sietni kell hát a mondanivalóval, a nap élményeivel. Aztán indulás haza, a Kilátó utcai szülői házba, segíteni a nyugdíjas apának a kertben. Néha, mikor a menyasz- szony ráér, a program megváltozik: mozi, színház, s néha egy kis hangulatos tánc lesz az együtt töltött, kedves órákból, — Mikor lesz az esküvő? — HA MEGLESZ A LAKÁS. Már vásároltam házhelyet a Kemecsei. úton — hangzik a büszke telelet. Ismét csenget a telefon. .Vonat érkezik. — Forgalmas napunk van, ez ma a századik szerelvény — közli, s a piros zászlócskával indul az őrhely elé tisztelegni. Nemsokára megérkezik a váltás, s a vonatmenesztőt és térfelvigyázót egy csinos lány várja az alsó forgalmi irodában. A riporter búcsúzik, s megint elmúlt egy munkás hétköznap, Egy a nagyon sok közül... Győri Illés György A megye büszkesége Hazánk legnagyobb összefüggő öntöző rendszere a Tiszalöki Erőmű duzzasztó zsilipjéből táplált Keleti Főcsatorna nyomán alakult ki. Az elágazó csatorna-rendszerekből ma már hatalmas legelőket, rizsföldeket és sokféle szántóföldi növényt öntöznek. A csatlakozó tsz-ek és állami gazdaságok szép eredményekről számolnak be, de a csatorna-adta lehetőségek még sokkal nagyobbak. A csatorna-rendszer kiépitése tovább folyik s lehetőség nyílik arra, hogy a sivár, esőben szegény területeken gazdag termést takarítsanak be. Óránként 15—60 mázsa mezőgazdasági terményt szárít a mesterséges 'forró szél A malomgépgyárban érdekes berendezés előállításával foglalkoznak. Az olajtüzelésű készüléklOO—120 fokos meleg levegőt fu- vat a szabadban, vagy a raktárakban tárolt gabonára, szénára, kukoricára, s az átnedvesedés mértékétől függően óránként 15—60 mázsa terményt szárít. A berendezés igen nagy segítséget nyújt majd a mezőgazdaságnak, mert megakadályozza az átázott termény fülledését, pusztulását. Jól alkalmazhatják sok más területen, például az építőiparban is, különösen télen a falak szárítására. Nehezen indii'í. de annál johhan sikerült A honvédség fegyveres tornamutatványa nyitja meg vasárnap a buji honvédelmi napot Képünkön: a Tiszalöki Erőmű, megyénk büszkesége. (MTj foto — Mező Sándor felv.) Jani, meg az apja Vibrál a meleg levegő az aranyló gabonatábla fölött. A két kévekötő-arató csontfehér műanyag vitorlái fáradhatatlanul terelik a kasza elé a súlyos kalászokat. Az egyik gépen feketére sült, tagbaszakadt férfi markolja a kormánykereket. Mögötte az aratógépen szőke, a naptól éppenhogy megpirított arcú gyerek ül. Vigyázza a kévekötő szerkezetet és időnként emelint a váltókarral a zizegő hangot adó kaszán; szabályozza a tarló magasságát. — Apa és fia vannak ottan — mondja Riczu József, a nyírbogáti Rákóczi Tsz egyik üzemegységvezetője. — A gyerek az iskola után jött ide, s haza sem lehetne zavarni... Papp Sándor gépvezető leállítja a traktort a tábla sarkánál. Megszomjazott a tűző napon, s indul a hűvösre dugott vízhez. De, nicsak. A traktor megy tovább! Alig vettük észre, a gyerek előre penderült a traktor nyergébe. S vidám-kó- pésan nevet vissza az újra felszálló finom porfelhő tmögül. — Nem bírok evvel a kölyökkel — mondja tettetett haraggal, de hangjából kiérző nagy büszkeséggel Papp Sándor. — Öt éve aratok géppel. A Jani tíz éves se volt még akkor, de mindig a gépen, traktoron csüngött. Most fejezte be az iskolát. Azt akarnám, hogy jó motorszerelő legyen belő le. De nem, az istennek sem. Ö „csak” traktoros akar lenni. — Hogy szőke még? — Majd megbámul aratás végéig. Mert a gépet nem hagyja. Alig vizsgázott le, jött ki hozzám. Azt mondja, nem kell neki fizetés, ingyen is dolgozik, csak itt lehessen. — Na, mondja meg! Mit csináljak vele? — kérdezi nevetve, karjait széttárva „tehetetlensége” jeléül. — így van ez, ha az ember fejére ránő a saját gyereke... Jani gépe közben engedelmesen követi a másik traktort és a gabonaszélt. A kör után megáll. A fiú gyorsan, szó nélkül pattan vissza az aratógép ülésére. Elvégre, nem akar „ujjat húzni” az apjával... Samu András 3 Jól halad a kapálás is