Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-03 / 128. szám

Alul „Képesített“ embereket nevelnek Egy messziről indult iskoláról Évadzárás előtt a KÖZELEDIK A SZEZON­VÉG a színházi életben. A debreceni Csokonai Színház tizenöt darab nyíregyházi be­mutatóján túl. az utolsó bér­leti előadásban megtartandó darab bemutatójára készülő­dik, s még egy bérleten kívü­lire. Az idő tehát alkalmas már arra, hogy visszapillant­sunk az évre, mit kaptunk, mit nyertünk a debreceni tár­sulattól, mi, a közönség? ELŐSZÖR IS, vegyük SORRA azokat az előadáso­kat, amelyek elmaradtak. Amelyeket meghirdettek még év elején, aztán más darabok kerültek a helyükre. Sokan ezt rossznéven veszik. A műsor összeállítása azonban túl ko­rán történt, s időközben szük­ség volt a változtatásra. Ezt egyébként a bérleti felhívás is leszögezte, a műsorváltozás jogát a színház fenntartotta. Az elmaradt előadások: Pucci­ni operája, a Köpeny, Sartre- tól az Altonai foglyok, Móricz: Kivilágos ki virrad tig, Kleist: Amfitrion, és Offenbach: Or­feusz delnői. Helyettük elő­adásra került: Miller: Pillan­tás a hídról, Tamási: Énekes madár, Moher: Tudós nők és Balassi: Szép magyar komédia egy előadásban, Griboljedov: Az ész bajjal jár. Es amit csak ezután mutatnak be: Go­unod: Faust című operája. Ha összevetjük az elmaradt, és a helyettük megtartásra került darabokat nincs okunk panasz­ra. Miller világhírű drámája, Balassi komédiájának első magyar megszólaltatása, deb­receni író átdolgozásában, a Faust hatalmas értékei kiemel­kednek az évi programból. Csokonai Színház HA EMLÉKEZETBEN VÉ­GIGFUTUNK az előadásokon, elismeréssel kell szólnunk a debreceniek nyújtotta színházi estekről. Ezekből is több ki­tűnő előadást kell külön emlí­tenünk. A pesti emberek, a Tanya, Warrenné mestersége, Stuart Mária, a Koldusopera, a Pillan­gókisasszony. Közönségünk megítélése szerint gyengébben sikerült Griboljedov: Az ész bajjal jár című vígjátékának tolmácsolása, bár ezt a dara­bot igen nehéz színpadra állí­tani, és a lehetőségek között ez az előadás sem volt érték­telen. HOGYAN ÍTÉLIK MEG a színházi évadot maguk, a deb­receniek? Taar Ferencet, az újonnan kinevezett igazgatót, és Szász Károlyt, a színház főrendezőjét kérdeztük meg, — Ügy hiszem, — mondot­ták egyöntetűen, — a színház előadásain nem érezte a nyír­egyházi közönség, hogy nem Debrecenbe tartották. Társula­tunk nagyon szereti a nyíregy­házi közönséget, reális ítéleteit j és a meleg hangulatú nyíregy- házi színházat. — Sok nehézséget kellett le- küzdenünk az évadban, — fűzte hozzá Szász Károly, — de úgy igyekeztünk, hogy ezt a közönség ne érezze meg. — Jövőre pedig többet le­szünk Nyíregyházán, — mond­ja a színház fiatal igazgatója. Itt, Debrecenben átalakítási munkák folytán kevesebb elő­adási lehetőségünk van. Mű­sortervünket úgy állítjuk ösz- sze, hogy szívesen fogadjon bennünket a nyíregyházi kö­zönség. Mesterségük búzaka­lász és a töltőtoll. Számokat sorolnak papírra, rovatokat nyitnak és zárnak. Otthonosak a búzatáblák, a burgonya- és napraforgóföldek világában is. Egyelőre még „tanuló-veze­tők”. .. Kikről van szó? Leendő termelőszövetkezeti könyvelőkről. Ma még az iskola padjaiban ülnek, könyvek, fü­zetek mellett. Fehérgyarmaton,. a közgazdasági technikum me­zőgazdasági tagozatán 171 tanu­ló készül elfoglalni helyét egy- egy tsz-ben. Nem csupán a könyvelésben szereznek itt jár­tasságot. Az általános (számvi­tel, a statisztika mellett négy év alatt elsajátítják a mezőgaz­dasági alapismereteket is — Kulcsember a könyvelő a tsz-ben — mondja Horváth 1st- ván, a technikum igazgatója. — Sok múlik rajta. A helyes pénzgazdálkodás, az előremutató számvitel a jó tsz-ek egyik tit­ka. S hogy a könyvelés hűen tükrözze a gazdálkodás jó és rossz vonásait, már itt, a tech- nikumban keményen meg kell érte dolgozni. . . Néliísnv éve ír“»!"»; iskoláról. Nincs jövője — mon­dogatták. Négy évvel ezelőtt egy osztályra való tanulót alig sikerült „összeverbuválni”. Ma már népesek a tantermek. Nem­sokára nyolc osztály 320 tanu­lója szerez itt képesített köny­velői oklevelet. A korszerű me­zőgazdaság korszerű műveltsé­gű szakembereket kíván, így könyvelőiket is. Alig van már a megyének olyan zuga, ahon­nan ne jönnének tanulók a gyarmati technikumba. Két év múlva pedig magasodni íog az új iskola épülete. Szereznek-e elegendő gya­korlati ismeretet is a könyvelő­jelöltek, vagy csupán kiindulá­si alapot? — Nálunk is az a cél, hogy minél közelebb kerüljünk az élethez, a gyakorlati munká­hoz. Már eddig is tettünk lé­péseket. Minden ősszel meg­szoktuk látogatni a Fehérgyar­mati Állami Gazdaságot, ahol a gazdálkodás különböző ágai­val ismerkednek a tanulók. So­káig eljártak a helyi Új Élet Tsz-be is, mikor beteg volt a könyvelő, minden nap négy ta­nuló végezte a könyvelést, sza­badidőben. . . Nem tornyosult “**£ Új Élet Tsz könyvelése. Jól járt a tsz is, a tanulók pedig nemcsak emberségből vizsgáztak kitűnőre, hanem gyakorlati is­meretekből is. Ősztől már az „öt plusz egyes” oktatás sze­rint folyik a tanítás, öt napi iskola után egy napi gyakor­lati munka... Jövő nyáron a III. osztály egyhónapos gyakor­latra indul, egy hónapig köny­velők lesznek egy-egy tsz-ben. Képesített könyvelőket nevel­ni a rátermettekből. .. Ez len­ne a legmagasabb óhaj? — Ez csak az egyik óhajunk — feleli Horváth elvtárs. — A másik az, hogy ne csak képe­sített könyvelőket adjunk a tsz- eknek, hanem „képesített” em­bereket is.. . Olyan fiatal em­bereket, akik sok jó emberi tu­lajdonsággal rendelkeznek. Ezért a tanári kar mellett a KISZ-nek is sok tennivalója van... S il! még ványai"1 Százhúsz KISZ-tag van a tech­nikumban, két alapszervezet. Nehéz állandósítani a KISZ­életet, minden évben újak jön­nek, a régiek távoznak. Még­is van lehetőség arra, hogy ki­bontakozzon sok helyes nézet, gyakorlat. Bizonyíték erre a negyedikesek KISZ-csoportja. Nálunk a KISZ által kezdemé­nyezett beszélgetéseknek is kö­szönhető, hogy feljavult az osz­tály tanulmányi átlaga, senki sem bukott meg az osztályvizs­gákon. Nem adhatják át ta­pasztalataikat a fiatalabb KISZ vezetőknek, KlSZ-tagok- nak? Nem lenne jó szarosabb kapcsolatot kialakítani néhány tsz KISZ-szervezettel, kölcsönö­sen kicserélni a tapasztalato­kat? II7 ickílln arcképéhez tar- *L lOnllIQ toznak a megol­dásra váró gondok, problémák is. Mert ilyenek is akadnak. Egyik közülük a tornaterem­hiány. Fehérgyarmaton mintegy 1200 általános- és középiskolás fiatal tanul. Nincs a községben tornaterem. A technikum új épületének tervében sem szere­pel. Talán még nem lenne késő és túl költséges belefoglalni! Másik gond: a nevelő-hiány. Jelenleg hat tanárra lenne szükség. Nehéz letelepíteni azo­kat is, akik már tanítanak, — a lakás miatt. A körülmények ellenére is több segítséget vár­nak a technikum nevelői. Se­gítség a telek-juttatás, de azt is úgy kapják a községi tanács­tól, hogy messze esik a köz­ségtől. A harmadik probléma a tanulók „kiválogatása” a technikumi tanulásra. Sokszor megesik, hogy az általános is­kolákból közepes, vagy gyenge képzettségű gyerekeket külde­nek a technikumba. Hogyan válik belőlük kiváló szakem­ber? Néhány hét múlva számos fiatal könyvelő foglal­ja el helyét a tsz-ekben. Jó lenne, ha a párt- és KlSZ-szer- vezetek úgy fogadnák őket, hogy évek hosszú során való­ban képesítést szerezzenek ne csak a számviteli tudományok­ban. Mert a technikum, a leg­nagyobb igyekezet mellett sem képes teljes embert formálni 14—18 éves fiatalokból. A to­vábbi nevelés a falura, a KISZ- re, a pártszervezetre vár. Az ifjú szakemberek felkarolása, látókörük tágítása, hivatástuda­tuk mindennapos mélyítése, ki- sebb-nagyobb gondjaik megol­dása nagyon is elsőrendű párt­munka. Páll Géza. Négyszázhét diák érettségizik a négy nyíregyházi gimnáziumban A nyíregyházi gimnáziumok érettségiző diákjai nagy szoron­gással töltik a következő napo­kat: megkezdődtek, illetve na­pokon belül megkezdődnek az érettségi vizsgák, A Zrínyi Ilona leánygimnáziumban június else­jén kezdődtek meg a végső szá­monkérések, s 10-én érnek vé­get. Ez idő alatt négy osztály 131 tanulója tesz bizonyságot tu­dásáról. A Kossuth Lajos gim­náziumban ugyancsak elseje- kezdődnek az érettségi vizsgák és 18-án fejeződnek be. Ebben az intézetben szintén négy osztály 107 tanulója járul majd a bi­zottság elé. A Kölcsey Ferenc le­ánygimnázium három végzős osztályának 107 tanulója június 5-e és 16-a között fog érettsé­gizni. A Vasvári Pál gimnázium­ban, az érettségi vizsgák időtar­tama június 14-től 26-ig fog tar­tani. Ez időpontban két osztály I 62 diákja ad számot tudásáról. A sugárzás nem erősödik. Minden ol­dalról körüljártam a kis lényt és nagyon furcsa dologra jöttem rá. Valahányszor elfordítottam tőle a fejemet, mozdulat­lanságba dermedt és így maradt, mint egy megalvadt iémcsepp. De ha ránéz­tem, megrezdült, csúcsosabb felét nyúj­totta felém s kieresztette belőle a sod­ronyvéget, a hallgatóimban pedig szagga­tott hangok hallatszottak. Többször is ugyanígy történt. Mit jelenthetett ez? így akart valamit közölni velem? S azok ott, az üveges masszában beolvadva — azok halottak? Tanácstalanul álltam meg. Bár itt volna most valaki a társaim kö- . zül! Dühbe hozott, hogy ennyire nem ér­tek semmit. Előhúztam zsebkésemet s közvetlenül az apró lény mellé, tettem. Mintha üáyet sem vetett volna rá. Elfor­dítottam fejemet s csak szemem sarká­ból pislantóttam hátra. Megdermedt. Né­hány lépésnyire eltávolodtam. Meg sem moccant. Folytonosan szemmel tartva Is­mét "közeledni kezdtem hozzá. Kinyúj­totta a fényes drótfullánkját, a spirálok megmozdultak s a hallgatókban felhang­zott a nesz. — Az ördög vigye el! Kinyújtottam a kezem — a hallgatók­ban a sziszegő hang erősödött. Mégis a kezembe vettem. Nem történt semmi. Már ott tartottam sisakom ablakánál, a hallgatóban a nesz erősödött. Vajon nem­tetszésének adott így kifejezést? Elővettem a zsebemből egy lapos fém­dobozt s beledobtam. Megcsörrent. Két- -Mvül fémből volt. Becsaptam a doboz tetejét. A hallgatóban^ sziszegés egyszer­re elmúlt. Ezt legalább értem: a doboz fémfalai nem eresztették át az elektro­mágneses hullámokat. Azzal az érzéssel indultam visszafelé, hogy ismeretlen, pil­lanatra időzített pokolgépet viszek a zse­bembe. Húsz perc múlva a repülőgépnél voltam. Mindenekelőtt leültem a rádió­vevőm mellé, de az éter üres volt, csak sűrű, közeli recsegést hallottam. Négy óra múlt el azóta, hogy leszálltam. Éhes voltam, leültem hát a kabinban s már éppen be akartam zárni, mikor kedvem kerekedett még egyszer megnézni a ve- nuslakót. — Kinyitottam a dobozt. — Alig néztem bele, az apró lény megrez­zent, s felémnyújtotta fullánkját, mint az előbb, a hallgatóban pedig felhangzottak a szaggatott jelek. Magam sem tudom miért (ez emlékeimnek szégyenletes he­lye), de akartam — hogy úgy mondjam — „az ő szeme láttára” enni. Letettem hát a dobozt a repülőgép szárnyára, be­zárkóztam a kabinba s miután azt a pa­lackból kifújtatott oxigénnel megtisztítottam a mérgező légkörtől, hozzáfogtam a fala­tozáshoz. Javában ettem, amikor a tá­volból halk hangot hallottam, hol világo­sabban, hol ismét halkabban. Nagy ma­gasságból jött. Igen, a Kozmokrátor volt! Ledobtam térdemről a kibontott cso­magot és feltekintettem, de egyúttal az önindítót is benyomtam. A motor egy­szerre begyulladt. Nem láttam semmit, de az egyenletes zúgás minden pillanat­ban erősebb lett. Egyszerre a vakító fe­hér felhőtakaró széjjelválik s eléje siklik az űrhajó. Belekiáltok a mikrofonba s teljes gázt adok. Ügy érzem, egy örökké­valóság telt el s a repülőgép még mindig nem szakad el a talajtól. Végre! Olyan meredeken repülök felfelé, ahogy csak bírok, alig egy hajszál választ el a visz- szacsúszástól és mégis alig kezdek emel­kedni, a Kozmokrátor pedig oldalvást repül el mellettem s már messze jár. Még egy pillanat s eltűnik a felhőkben. Tágra nyitott szemmel bámulok utána. Nyílegyenesen úszik az ég alatt: a fel­hők gomolyognak, örvénylenek, amint a lökőgázok áramlatába kerülnek. A hallga­tókban még mindig csak ritka recsegések. Görcsösen szorítom kezemben . a kor- mányrudakat. A motor mindent belead. Hiába. A kozmokrátor egyre kisebbedik, beleolvadt a hófehér gőzgomolyagokba — egy pillanat, most megint sötéten átüt a fellegeken, aztán eltűnik. Csaknem ugyanebben a pillanatban a hallgatók­ban hang hallatszik, amilyent a meg­hajlított rugalmas lemezdarab ad s egy­szerre a hangok egész áradata üti meg fülemet a rakéta rövid, szaggatott hívó­jelei, az áram zümmögése és Solty hang­ja, de olyan tisztán és világosan, mintha két lépésnyiről szólna hozzám: — Melyik oldalon kisebb a sugár­zás? — Bal felől — feleli Arszenyev. — Valami nyolc kilométernyire. — Soltyk mérnök! — kiáltom olyan hangosan, hogy szinte belecsendül a fü­lem. — Kozmokrátor, figyelem! — Megvan! Megvan! — kiáltja Ar­szenyev. Soltyk még közelebbi hangja be­tölti az egész kabint: — Pilóta! Hallom magát! Pilóta, mi van magával? .« — »Minden rendben! Hirtelen megkönnyebbülést érzek. Össze kell szednem magam, hogy még hozzátegyem: - * — Kétezer méteren vagyok, követem magukat! S lehetőleg közömbös hangon jelen­tem: — Találtam elég jó leszállóhelyet. (Folytatjuk.) FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 85.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom