Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-25 / 147. szám

I KÓPIÁS SÁNDOR: Ami aratásunk ...Bolondos, csapongó, lepke-szellők szálltak, de mi mai- sejtettük a »zent ünnepet. Akkor még tavasz volt az ég és föld között, bódító illatú, kedves kikelet. Csókok, s fogamzások éjszakáit éltüj, nagy várakozás ihlete csillogott szemünkben, , ezüst fény csordult a csillagokból, a Holdból, fentről, s mindenünnen .,. Azóta megérett az idő és a remény, s a kalászok vágya valóra vált. (A búza hófehér kenyérben támadt fel újra, ezért nem féli a kaszát, a halált.) . . . Aratók között írom e verset; itt mindenki aratni akar! Zizeg a papíron ceruzám, zizzen a nyár, zúg a zivatar ... Acél villan, mint a villám, suhognak kévék, szoknyák és sóhajok, fények cikáznak, izmok feszülnék, lejjebb süllyed az ég, s én is aratok... Süllyedünk mindnyájan, vagy talán szédülök; arany-tenger viharzik mellettem, — az izzadt lelkű, hős férfiak között végre én is bátor ember lettem! Szívesen adja az anyaföid a televé.nyböl termett életet, s bölcsen szól azokhoz, akik meghallgatják, akik az ő nyelvén értenek. . . . Látomást látok most. Titánok dolgoznak. Arany lesz a búza! (A nyugvó nap szekerét kilenc csillag-csikó hazafelé húzza...) SfrLak&a:injur Az VL j barázdát szánt a/; eite“ II. kötete A nyár Igen Qggy szám a 100 000, ha embert jelölünk vele, s még nagyobb, ha hallgatót. Az is­meretterjesztő társulat előadá­sait pedig több mint százezer hallgató látogatta ebben a fél­évben, több mint kétezer elő­adás alkalmával. Már önmaguk­ban is sokat mondanak ezek a számok, hátba még összeha­sonlítjuk az elmúlt évvel! Ez az idei félév több, mini az el­múlt év egésze. Már az év elején várható volt ez a nagyszerű eredmény, ami most valósággá lett, olyan len­dületes szervező munka indult a TIT vidéki szervezeteiben. Kivált a kisvárdai járás még ebból a fokozott tevékenység­ből is, így nem csoda, hogy a legtöbb előadást ebben a járás­ban tartották. Igen jók voltak és számos előadás hangzott el a esengeri, fehérgyarmati, máté­szalkai járásban is.’ Viszonyla­gosan csak a nyírbátori járás maradt el az átlagos szint mö­gött, éppen a kellő szervezett­ség hinya miatt. Az előadások témaszerinti választéka is dicsérendő. Bár megyénk jellegéhez képest több lehetett volna az agrár témájú előadások száma, az országos átlagnak igy is kétszeresét tel­jesítette a TIT. Az összes meg­tartott előadásnak mintegy 15 százaléka volt agrárjellegű. Az első félév nagy lendületét a nyári időszakban sem szeret­nék hallgatással megtörni az ismeretterjesztés önkéntes »mun­kásai. Bár sokan azt tartják, hogy a nyári szünetben nehéz az ismeretterjesztés, hiszen az üzemek, vállalatok dolgozói fürdőbe igyekszenek munka után, falun pedig éppen most emelkedik csúcspontra a mun­ka láza, — az ismeretterjesz­tés szakemberei más vélemé­nyen vannak. Nem nehéz nyá­ron sem ez a munka, már csak azért sem« mert az ember tu­dásszomját nem lehet évsza­kokhoz, időponthoz kötni, csu­pán megfelelő módot kell ke­resni ahhoz, hogy a szomjú­ság forrásra találjon. S a falu­si ismeretterjesztés annál is könnyebb, mivel tudott dolog, hogy a szellemi munkítt fizi- kai munkával lehet kipihenni leginkább, és fordítva. A nehéz, mezei munkától fáradt embe­reknek üdítő a szellemi fog­Az elmúlt év októberében meghirde­tett irodalmi pályázat értékelését az értékelő bizottság elvégezte. A beérke­zett pályaművek azt bizonyították, tiogy a pályázat felkeltette az írók ér­deklődését. A beérkezett írások nagyrésze pró- 8». Szinte kivétel nélkül mindegyik mai életünkből veszi tárgyát. Tekin­télyes helyet foglal el a parasztsá­gunk megváltozott életével kapcso­latos kérdés, de foglalkoztak ifjúsá­gunk kérdéseivel is. A helyes tárgy­választás mellett a kidolgozásával te kiemelkedett a jó átlagos színvo­nalú írások közül egy néhány. A bizottság közös határozat alapján úgy döntött, hogy a prózai írások közül díjaz hármat, éspedig az ere­detileg hirdetett elosztástól eltérően: 1. díj 700, II. díj 500, III. díj 300 fo­rint. és a TIT lalkozasra fordítót néhány óra, különösen, ha az élvezetes for­mában kínálkozik. S úgy tű­nik, a TIT megtalálta a helyes módszereket. Egyik ismeretterjesztő forma lesz az úgynevezett „falusi szabadtéri esték.” Már az el­nevezése is valami eddigiektől eltérőt ígér. Tarka, színes órá­kat hoznak majd a hallgató­ságnak, filmvetítést, az irodal­mi színpad műsorát és más programpontokat, együtt. Másik lehetőség az ismeret- terjesztő filmek előadás nélkü­li, de vitát indító vetítése. Gaz­dag íilmlár várja bemutatását. Közöttük számos film az idő­szerű mezőgazdasági munkák­ról szól, például a gyümölcs- szüretről, jelentős számú poli­tikai jellegű film igen népsze­rű formában foglalkozik a mindenkit érdeklő világpoliti­kai eseményekkel, például a kongói helyzettel, s olyan fil­mek is vannak, amelyek az űr­hajózást ismertetik meg a né­zőkkel. A nyár folyamán nagy sikerre számíthat „A gondolko­dás titkai” című film, amely az emberi agyvető, a tudat kérdé­seit világosítja meg. Ezek a filmek önmaguk helyet beszél­nek, kísérő előadást nem szük­séges tartani, de az előadó a film-felvetette gondolatokat, kérdéseket közelebbről is érint­heti, ha erre igény van. Az elmúlt napokban tárgyal­ta a TIT megyei elnöksége a jövő évi programot. Ez már a nyarat is érinti, amennyiben az elnökségi ülés hangsúlyoz­ta, hogy mindinkább a terme­lőszövetkezetekben kell az is­meretterjesztést súllyal foly­tatni. Jövőre TSZ Akadémiá­kat szerveznek, legalább ötven helyen a megyében, és minden termelőszövetkezetben indíta­nak előadás-sorozatot. A nyári ismeretterjesztés ezeknek elő­készítője lesz. A TIT: önkéntes, társadalmi munkások áldozatos munkájára építi terveit. S hogy a tervek „terven felül” valósulnak meg megyénkben, az első félév 100 000-je, s a nyári előkészü­let, — mindez annak a közel ezer TIT aktívának javára Írandó, akik tudják, hogy fon­tos feladatot teljesítenek. s úgy is dolgoznak érte, becsü­lettel. Az első dijat Asztalos Bálint kapta És tovább süt a nap c. elbeszéléséért, a második dijat Szállási Lászlónak ítélte oda a bíráló bizottság A háztáji föld című írásáért, a harmadikat Balogh Bélának ítélte a Felbujtó című elbeszéléséért. A beérkezett versek közül díjazás­ban Kópiás Sándor és Kulcsár Attila verseit részesítette a bíráló bizott­ság, háromszáz, illetve kétszáz fo­rinttal. Pályamunkáikért a bizottság di­csérő oklevéllel jutalmazta az aláb­biakat: Aczél Attila, Végh Antal, Marofka Imre, Sikolya Károly. A díjazott pályaművek közül né­hányat közölni* fogunk a Kelét- Magyarországban. BÍRÁLÓBIZOTTSÁG RÉGI ADÓSSÁGOT törlesz­tett az Európa Kiadó, amikor az Ünnepi Könyvhéten végre megjelentette Solohov nagyje­lentőségű kolhozregényének má­sodik kötetét Makai Imre for­dításában. A mű most az ere­deti címen jelent meg; mi az első részt a németből fordított címmel ismertük meg. Ez egyébként szintén eléggé kifeje­ző: az új barázda emlegetése határozottan rámutat arra, hogy az ekének a paraszti életformá­nak új utakon kell járnia, — s ezt az új barázda-rendszert, a szövetkezeti életet, a szovjet élet építésének 1930-beli gond­jait, nehézségeit, eredményeit és sikereit ismerhettük meg ez­zel kapcsolatban az első kötet nyomán. Sok, kevésbé figyelmes olva­só nem is vette észre, hogy <* vetőmag körül kitört asszonyi zendülés elcsitulása után nem fejeződött be a cselekmény, ha­nem az eilenforradalmár Polov- cev kapitány ismételt megjele­nése után a kettős életű Jakov Lukics felsóhajtása nyomán megtudjuk: „Kezdődött elölről a régi dolog.” EZ A 11. KÖTET itt folytatja: Jakov Lukics házában ott le­zeng a két csapat nélküli ve­zér, Ljátyevszkij és Polovcev, s várják, ígérgetik a kitörő ellen­forradalom elkövetkeztét. Grem- jácsij Logban folyik a rendsze­res munka, s nem is rosszul. Davidov, a gyárból „huszonöt- ezerként” odakerült munkás mind jobban végzi a szövetke­zet irányítását, s a kisszámú párt-sejt is eredményesen áll a község életének élvonalában. A legjobb munkások látják az elért eredményeket: felvételüket kérik a pártba, a szövetkezeti élet összhangja is mind kedve­zőbb, az emberek mind többet foglalkoznak már a kulturális igényeik kielégítésével, megszer­vezik a 2—7 éves gyermekek nap­pali gondozását is, hogy az asz- szonyok szabadon mehessenek elvégezni a mezei munkákat. Szóval az élet kezd rendes és szabályos kerékvágásba zökken­ni; olykor-olykor azonban nyugtalanító jelenségek is fel­ütik fejüket: a pártitkár ab­lakán belőnek, megjelenik a la- lu határában az egyik elüldö­zött osztá.lyellenség, a belbiz­tonsági szervek is olyan nyo­mokat találnak, melyek szerint a falu környékén lappanganak ellenforradalmárok. AZ ÖSSZEÜTKÖZÉS hova­tovább elkerülhetetlen lesz: Ja­kov Lukics is mind gyanúsab- bá válik, az egyik gyűlésen megtámadják, hogy újabnan nem dolgozik' eléggé aktívan, s ő maga is látja, hogy mind ter­hesebb számára az ellenforra­dalmárok bújtatása. — A jó munkaeredmények a vezetőség tagjái számára is lehetővé te­szik, hogy kissé a maguk dol­gával is foglalkozzanak, s mi­után Davidovnak is sikerült megszabadulnia régi szeretőjé­től, Luskától, házasságra gon­dol, s választottját el is viszi a városba, hogy végezze el a tech­nikumot, s hasznos vezető tagja lehessen a fiatal Varja is a szövetkezetnek; s a községi ta­nács elnöke, Razmjotnov is el­határozza, hogy hosszú özvegy­ség után újra családot alapit, sőt az örökké komor volt par­tizán, Nagulnov is el-elmoso- lyodik már egyszer-egyszer. El­jön azonban a leszámolás órá­ja: a falu kommunistái felve­szik a fegyveres harcot a mind jobban nyugtalankodó ellenfor- radalmárokkal. Ebben a harc­ban Nagulnov és Davidov is elesik, de véres áldozatuk le­hetővé teszi, hogy az egész kör­nyék szervezkedését leleplezhe­tik, s azután már zavartalanul folyhat az élet a feltört uga­ron, az új élet kibontakozása nyomán a további győzelmek felé. AZ ELSŐ KÖTET 40 FEJE­ZETRE OSZLIK, ez a második, terjedelmesebb, mint az első, de csak 29 fejezetet számol. Már ebből is megmutatkozik, hogy ez alkalommal Solohov nem annyira a szövetkezeti faluvá alakuló közösség életének mo­zaikjait, hanem nagyobb, rész­letesebben ábrázolt tablóit nyújtja. Lényegesen kevesebbet foglalkozik az ellenség ábrázo­lásával: a velük foglalkozó rö- videbb részek csak jelzik jelen­létüket, sokkal szélesebben mu­tatja azonban be magát a dol­gozó, az új életet élő Grémjacsij Logot. Jóval nagyobb szerepet kap ebben a kötetben Scsukar apó, aki mint a szövetkezet ko­csisa .mindenütt jjicgffjrdul, s így lényegében összekötője a cselekményrészleteknek, vidám beszélgetéseivel pedig nemcsak környezetét deríti fel, hanem az olvasó izgalmának feszültséget is feloldja. MERT EZ A FESZÜLTSÉG igen jellemző erre a regényt--.. Néhány hatalmas drámai jele­net jelzi a tetőpontokat: ahogy Jákov Lukics halálra éhezteti anyját, nehogy kifecsegje a ház titkát; ahogy Nágulnov pontot tesz feleségének . kicsapongásai után; ahogy mind jobban,szű­kül a kör az ellenforradalmá- rok körül, s végül a befejező harc uLán lelepleződnek — mind ezt a feszültséget doku­mentálják. Az emberiesség és a helytállás szépen ábrázolt jele­netei pedig összekötik az előb­bieket: Davidov harca önma­gával, hogy megszabadulhasson Luskatől; a körzeti párttitkár, Nyesztyerenko hatalmas erőfe­szítései és harcai betegségével, ugyanakkor példamutató helyt­állása és irányító munkája; » párttaggyűlés' népes tagságának mozgalmas bemutatása és az em­berek ünnepélyes felemelő han­gulata — mind olyan részletei a könyvnek, amelyek emléke­zetesek maradnak az olvasóban. Örömmel olvashattuk ezt a könyvet, az első kötet nagy él­ményének méltó folytatását, s csak azt szeretnénk minél ha­marabb megérni, hogy a ma­gyarországi Grémjacsij Logot, a mi termelőszövetkezeti közsé­geink életének nagy fordulatát, helyes útra terelődését mutat­nák már be a mi íróink is legr alább megközelítő ábrázoló erő­vel és megjelenítő készséggel. <ef> & Kulturális szemle megyei operatív bizottsága által hirdetett irodalmi pályázat értékelése 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom