Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-25 / 147. szám
Ami Csaholyban nem frázis Ofysiflcsror kultúrforra- dalom-kifejezést érdemtelenül is, hogy szinte már frázisnak tűnt. Most mégis le kell írni, mert azok a gyökeres változások, amelyeket Nyírcsaholy produkált, erre köteleznek... Pedig „nehéz” falu volt, lakói szív nélkül és bizalmatlanul ültek a megszokott kis csónakokból a gyorsabban haladó hajóra, mely messzi vizekre irányítja az egész Csaholyt. Ádáz küzdelmet vívtak a kommunisták a maradisággal, de a példamutatás és a remény, mint kedvező szél a hajót, helyes úton vezette valamennyiü- ket... Minden titok őrizője az ember, s a rejtett kincsek lakatjának kulcsa is az ő kezükben van. Csak tudni kell bánni velük, s akkor kitárul az ajtó. .. Ennek köszönhető, hogy nemcsak jólmenő gazdasággá és erős közösséggé kovácsoló- dik lassan a Vörös Csillag, hanem a kultúrforradalomnak is fellegvára lett... Csodálatos az ember, aki színpadon játssza le saját életét, változását, fejlődését, átalakulását. Itt ezt tették. Olyan emberek léptek színre a falu átalakulását, a paraszt megváltozását hűen tükrüző Szélviharban, mint Kiesek Mihály és István, Pataki Kálmán és a többiek, akik egy esztendővel ezelőtt az életben voltak főszereplői, vér-hús alanyai a másiknak, a színpadinak. ■ mm’j kezdetben huza-vona Iffd&y volt a szerepékkel. — Én bíz nem követelem vissza a földet még a szerepben sem! — jelentette ki az egyik. KISZ táncegyüttese, s a Szabad Akadémiára a tsz két brigádvezetöt küldött. Paszternák Eleke.t és Hornyák Józsefet. Gondoskodtak arról -is, hogy az általános iskolából kikerült fiatalok megfelelő továbbképzésben részesüljenek, így neveltek több mint harminc fiatalt, akiknek nagyrésze a t^z-ben dolgozik. Dobai Károly és Tóth József agronó- musok két ezüstkalászos tanfolyamot vezettek. Az emberek igényesebbek lettek magukkal szemben. Nemcsak papíron tűzték ki célul a szakmai műveltség fokozását, hanem meg is teremtették a teljesítés feltételét. Ezt célozta az a látogatás is, amelyet tsz-tagok, tettek a Nyíregyházi Homokkísérleti Gazdaságban. A nyírcsaholyiak rácáfolnak minden olyan ferde nézetre, mely azt vallja: nyáron nincs idő a kulturálódásra... Itt vasárnap délelőtt is összejönnek az énekkar tagjai, s próbálnak szorgalmasan. Pedig 100 tagú az énekkar és sok olyan idős tagja van, mint a zenéhez is kiválóan értő öreg Bohán bácsi, Gergely Gusztáv és a többiek. S ezeknek a buzgó embereknek a példája vonza a többieket is. Most több olyan megfiatalodott öreg jelentkező van, mint az ötvennyolc éves Telepó Pali bácsi, aki énekelni kíván, hírt szerezni falujának. S ezt teszik is, mert nemcsak a járásban léptek már fel. hanem tapsoltak nekik Pesten, Szarvason. * I Minden afik^bereken múS ez jól mérhető Csaholyban, ahol hivatkozhatnának arra; nincs kultúrházuk, s nem hajlandók semmit tenni az emberek művelése’ érdekében. De nem teszik. Rácáfolnak arra a közmondásra is, mely azt tartja: senki nem próféta saját hazájában... Nemcsak a Nagy- ecseden lakó Danes Lajos jár át segíteni az énekeseket, aki több mint tíz évvel ezelőtt itt tanított... Gondoskodtak arról J is, hogy azok a fiatal tanítók, akik a faluba valók, de máshol tanítanak, visszakerüljenek. Sokat nyertek Alexa Jánossal, aki nagy buzgalommal segíti az énekkart. Most azon fáradozik a pártszervezet, hogy Bohán Lászlót is hazakérje a faluba... A pártszervezet vezetői nemcsak elkísérik egy-egy körútjukra a kultúrosokat, hanem segítenek, is nekik, amiben szükséges. Rendszeresen .értékelik munkájukat, s taggyűlésen foglalkoznak a kulturális program végrehajtásával, a problémákkal, amelyek időközben felbukkannak és gátolják az előrehaladást. Csaholyban valóban nem frázis a fogalom: kul túrforradalom. Ezt nemcsak a pártszervezet terve dokumentálja, hanem maga az élet, mely e program megvalósításával változik, fejlődik, s mulatja, hogy a csaholyi ember valóban a magaslatok felé tart. Farkas Kálmán (Hammel József felvételei Az első bankett Az első bizonyítvány A napokban szo- ! katlan esemény szín- I helye volt a tiszavas- vári étterem. Életük j első bankettjére gyűlt iössze 116 most vég- j zett általános iskolai j tanuló szüleik, tanáraik körében. GálJó- I zseí igazgató búcsúztató szavait úgy hall- ; gatták, mint akik hosszú útra indulá- j suk előtt kissé meg- i hatottan vésik emlé- ‘kezetükbe a megszokott kedves arcokat, s tartósan akarják elraktározni az egész életre szóló jótanácsokat... Gál igazgató útra- valója mintegy a pontot jelenti a;: alapos nevelői m inka .után, amelyet az ál- I talános iskola adhatott. Bizonyara adott is jócskán, ezt a jó eredmények tanúsítják. Nem volt egyetlen bukott tanuló sem. 42 tanuló megy tovább különböző középiskolákba. örvendetes tény, hogy a mezőgazdasági technikumba jelentkezők száma a tavalyihoz képest megháromszorozódott. Szabó F. Sándor például agrármérnök szeretne lenni. Nagy Lajos pedig azért pályázott a ti- szalöki gimnázium kertészeti tagozatára, mert a modern nagyüzemi módszerek felkeltették érdeklődését ebben a vonatkozásban. Sok tanuló helyezkedett el kedve szerint a község 9 termeloszovetkezete- ben is, amelyekkel korábban jó kapcsolatot létesített az iskola. A jó eredményekben része volt a szülői munkaközösségnek is — amint ezt dr. Márkus Istvánná, az Sz. M. elnöke hangsúlyozta — hiszen az iskola és a szülők harmonikus együttműködése terén jelentős fejlődés történt. A legfontosabb most az, hogy , ez a 116 ifjú valóban használja fel a kapott ütravalókat az élet ösvényein, s haladjon biztosan, bot- ladozás, kitérés nélkül előre... Lukács Miklós Tiszalök — Nem lesz abból baj,*"ha Lenin képét összetaposom a színpadon? — aggályoskodott a másik. Megkoronázott bolondok Győzködte őket Alexa János, a tanító, Balogh elvtárs a párttitkár, Rapos Gyula tanácselnök, hogy ez csak játék s így sikerült aztán nyélbe ütni a Szélvihart, melynek bemutatásával viharos sikert arattak... Mindenki tudja, hogy egy ilyen darab betanulása nem kis gond. A csaho- lyiak próbálkozása mégis sikerrel járt. S ez elsősorban annak tudható be, hogy a pártszervezet valóban céltudatos munkát végez a párt kulturális irányelveinek megvalósításáért. Kezdték azzal, hogy a járási pártbizottság kulturális programjának elvei szerint sajátos módon kidolgoztak egy tervezetet, melynek elkészítésében minden vezető és a tantestület is részt vett. S ez ma már a megvalósulás útján van... Hol kezdték? vaslatára az iskolapadokban, s a kulturálódási az öregekig kiterjesztették. Dicséretesen működtek a szakkörök. Lengyel Éva irányításával elismerést vívtak ki maguknak a bébját- szók. Vasárnaponként a párt- szervezet kezdeményezésére közös TV műsoron vesznek részt a legapróbbak. Sokszor 100— 150 gyermek üli körül a képernyőt Kirándulást terveznek részükre Mátészalkára és Nyíregyházára. Jól működik a A z ideg- és elmegyógyászok számtalan érdekes esetet tudnak elmondani orvosi gyakorlatuk köréből. Hiszen az elmegyógyintézetekben minden időben éltek olyan szerencsétlen betegek, akik királyoknak, vagy császároknak képzelték magukat. Ezek a betegek többnyire a legártalmatlanabbak. Az ápolók a legtöbbször igyekeznek is a kedvükben járni, előzékenyen és udvariasan bánnak velük. Ha például ebédelni hívják a betegeket, így szólítják őket: — Felség, tálalva van ... Tud azonban érdekes történeteket a történelem is és többnyire olyanokról, akik egyáltalán nem voltak ártalmatlanok. Sok feljegyzés készült azokról, akik elmegyógyintézetbe valók voltak, i de ehelyett trónon ültek és uralI kodtak népük felett. Az alattvalók kénytelenek voltak alázattal fejet hajtani előttük és megkérdezni tőlük: — Mit parancsol Felséged? Hogyha az uralkodó beteg j agya a legfurcsább parancsokat is eszelte ki — ki mert valamit is tenni ellenük? Ki merészkedett • volna az uralkodót kényszerzubbonyba bújtatni? A megkoronázott és hatalomra került bolondok neve hosszú listát töltene meg. Most csak háromról kívánunk megemlékezni: egy bajor királyról, egy japán j császárról és egy örült diktátor- j ról. II. Lajos bajor király utolsó fényképe, amely 1885-ben, egy é' . el trónfosztása előtt készült. A bajorok „mesekirálya“ A múlt század végeíelé az elmegyógyászat már kiharcolta helyét a tudományok közt. Ennek volt köszönhető, hogy 1886 június 8-án-reggel 'a müncheni elmegyógyintézet professzora, dr. Bernhard von Gudden orvos-főtanácsos aláírhatott egy olyan szakvéleményt, amelyről a történelem is megemlékezik. A szakvélemény végkövetkeztetései így szóltok: 1. Őfelsége er5sen előrehaladott mértékben elmebeteg, mégpedig az elmeorvosok által jólismert paranonís (őrültség) néven jelzett betegségben szenved. 2. A betegség mostani stádiumában Őfelsége állapota már gyógyíthatatlan, sót szellemi képességeinek csak további romlására lehet számítani. 3. Betegsége miatt Őfelsége teljesen képtelen saját akaratá2500 gyertya éj U. Lajos elmebetegségében ma már senki sem kételkedik. Akkoriban — nyolcvan évvel ezelőtt — a bátor professzor még a legsúlyosabb támadásnak volt kitéve. Szakvéleményét végül is életével kellett megfizetnie rendkívül különös körülmények között. Mielőtt Gudden professzor a királyról szóló szakvéleményt megírta volna, kihallgatta a lakájokat, udvarmístereket, lovászokat és az egyéb udvari alkalmazottakat. Ezek különös dolgokról számoltak be neki. — A szolgák őfelsége parancsait — mondta az egyik lakáj — gyakran csak bezárt ajtó mögül hallgathatják meg. Annak jeléül, hogy megértették a panak nyilvánítására és ezert őfelsége akadályozva van a kormányzás gyakorlásában. Ez az akadályozás nemcsak egy évnél hosszabb ideig, hanem élete fogytáig fog tartani. Bernhard von Gudden elmegyógyász professzor „Öfelsege” alatt Bajorország uraimon lévő királyát, II. Lajost értette. Rajta kívül még dr. Grashey egyetemi professzor és dr. Hagen, valamint dr. Hubrich elmekórhazi igazgatók írták alá a szakvéleményt. közte a király rancsot, kaparaszniok kellett az ajtó deszkáján. Amikor pedig kiszolgálták a királyt, hasoncsusz- va kellett közlekedniök a szobában, vagy pedig teljes hosszukban hasra kellett vágódmok a király előtt. Hogyha nem tartottak be a legkínosabb pontossággal ezeket a királyi előírásokat, akkor rúgásokban, vagy pofonokban réseszültek. — Egy Mayr nevű lakaj — vallotta egy másik szolga — egy éven keresztül csak fekete álarcban jelenhetett meg a király előtt. Egy másik szolgának pecsétet kellett viselnie a homlokán. A legkisebb vétség esetén a király alattvalóit megnyúzásra, száműzetésre, megbotozásra, bőr tönre ítélte. 4
