Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-18 / 114. szám
Akik ejtőernyőn érkeznek haza Tarpára és Demecserbe Vasárnap kerül sor a Jöldeiérésre A tissavasvári téglagyárban Kitűnő agyagból gyártanak jóminőségű téglákat a tisza- vasvári téglagyárban. Szabó Albert kotrógépkezelő a veder- láncos kotrógéppel két és fél perc alatt megtölt agyaggal egy-egy csillét. Egy műszak alatt 2X250 260 csille agyagot szállítanak a bányából a nyerstéglagyártó üzembe. Üj módszerrel rakják le a nyerstéglákat a szabadtéri szárítóhelyen. Észak-Dél irányba rakják bangétákba, úgy, hogy a szél és a Nap gyorsan szárítja. A szárítási idő 7-ről 4 napra csökkent az új módszerrel. Csecskedi Júlia az egyik legügyesebb lerakó, aki a követelménynek megfelelően és gyorsan dolgozik. Naponta 5 ezer darab íéglát rak le. 16 úttörő KlSZ-tag lett 1 eremen Május 11-én már a délután* órákban nagy készülődés előzte meg tizenhat úttörő KISZ-be való felvételét Terem községben — írja levelében Diczkó Lászlói a nyírbátori járási KlSZ-bizott- ság munkatársa. Az ünnepi KISZ taggyűlés kezdetén felcsendültek a Himnusz hangjai, majd Kun Gusztáv KISZ-titkár számolt be a KISZ alapszervezet munkájáról. A továbbiakban ismertette a megjelent tizenhat úttörő előtt a Kommunista Ifjúsági Szövetség céljait, feladatait. Utána az úttörő-csapatvezető mondott rövid beszédet. Elmondotta, mit kaptak eddig az úttörő-csapatban, s kérte az idősebb KISZ-tagokat, úgy neveljék őket a KISZ-ben, hogy valóban méltóvá váljanak az ifjúkommunista névre. Ezek után a KISZ-tagok szóltak a fiatalokhoz; megígérték- hogy helyes úton vezetik őket. Megtörtént a tagfelvétel. Az Internacionálé után klubesten ismerkedtek össze az idősebb és a fiatal KISZ-tagok, Újjászülető házak fiatal kezek nyomán A% IkV KISZ-brigádfának dicséret« Nemrégiben állványokkal vették körül a Síp utca 22. számú házat, tatarozásra készítették elő. Másnap megjelentek a kőművesek is nyolcán, csupa fiatalok. A munka szinte égett a kezük alatt, egy-két- tőre szinte újjávarázsolták a házat. A lakóknak feltűnt, hogy a brigád tagjai valamennyien fiatalok, örökké vidámak és frissek. Csak később tudtuk meg, hogy a házat az IKV KISZ-brigádja „öltözteti új köntösbe”. A brigád nem régen alakult, s mint az ellesett beszélgetésekből megtudtuk, ez volt a fiatalok KISZ- brigádjának bemutatkozó munkája. A bemutatkozás nagyon jól sikerült. A fiatalok tudásuk legjavát nyújtva, nagyon szép és eredményes munkát végeztek, amelyben nagy része van a brigád valamennyi tagjának és Kató Sándor KISZ-titkáraak, a brigád vezetőjének, ugyanis fiatalos lelkesedésükkel idős szakemberekhez hasonló gyorsasággal végezték munkájukat. De nemcsak munkájukkal alapozták meg a brigád jó hírnevét, hanem a lakókkal szemben tanúsított fegyelmezett magatartásukkal is. A ház lakóinak nevében szeretnék még továbbra is eredményes, jó munkát kívánni; kívánni azt, hogy még sok nyíregyházi lakóház szépüljön meg az IKV KISZ-brigádjának munkája nyomán. A Síp utca 22. se. ház lakóinak nevében: Marik Sánder. r Es mégis Szabolcsban maradnak... Tanulságos beszélgetés kilenc fiatal orvossal A NYÍREGYHÁZI KÓRHÁZIJÁN találkoztunk velük. Itt tölti a kilenc fiatal körzeti orvosi gyakorlóévéit. Értelmes fiatalemberek, akik az ország mindén részéből, a fővárosból, Szegedről, Debrecenből és más városokból kerültek ide egyetemi éveik után. Terveikről, problémáikról beszélgettünk. Egyikük sem akart általános orvos lenni, városon, kórházban, szakorvosként szerettek volna dolgozni. Érveik is voltak: — Messze kerültem az otthontól, hozzátartozóimtól — mondta egyikük, akinek szülei Csa- nádpalotán laknak. — A szakrendelésnél kötött a munkaidő, egy falusi körzetben pedig egy orvosnak állandóan talpon kell állnia. Sokkal nagyobb a megterhelés, mint egy szakrendelésen... — A körzeti orvos élete vé- 1 géig a körzetben marad. Nincs lehetősége szakképesítésre... — Szeretném végigkísérni a beteg állapotát. De ha körzeti orvos vagyok, amint megírtam a beteg beutalóját, kikerül a kezem alól... — Aki a kórházban, mint szakorvos, nem mutat különös tehetséget, azt tegyék körzeti orvosnak... EZEK VOLTAK AZ ÉRVEIK a városonmaradásra, s mindegyikük azt hajtogatta, hogy szeretne szakorvos maradni. Igazságtalannak találták, hogy éppen őket jelölték általános orvosnak, éppen őket küldték vi- dél”’c, míg többek otthon maradhattak, megszerezhetik a szakorvosi képesítést. Igaz, rossz dolog távolkerülni az otthontól, amikor valakit minden szál a hozzátartozók, ismerősök köréhez köt. Az is igaz, hogy nincs könnyű dolga egy falusi körzetben az orvos- „ nak, mert sok a beteg, s a mezőgazdaság átszervezésével többen veszik igénybe az ingyenes orvosi ellátást falun, mint valaha. S a többi érvnek is van valami igazsága, de... Éppen ez a „de” győzte meg alighanem ezeket a fiatal orvosokat is, mert a kilenc közül öten — minden különösebb rábeszélés nélkül önkéntesen elhatározták, hogy egy szabolcsi faluba mennek körzeti orvosnak, s ketten még gondolkodnak a dolgon. Csupán az a kívánságuk, hogy a későbbi időkben ők is szakorvosok legyenek. Mert ez a „de” nem más, mint az orvosi hivatásszeretet és a szocialista társadalom építésének igazsága. Díjtalan a termelőszövetkezeti községek dolgozóinak orvosi ellátása, sokan, a legkisebb panaszukkal is felkeresik körzeti orvosukat. S ez így is van rendjén, mert az a téesz tag, vagy állami gazdasági dolgozó, aki ereje megfeszítésével munkálkodik mindnyájunk kenyeréért, megérdemli a legmesszebbmenő gondoskodást egészségügyi téren is. De kevés az orvos még mindig a szabolcsi falvakban, több körzet orvosra vár. S ha betöltik ezeket a körzeteket, ismét újabb körzetek nyílnak, hiszen az a cél, hogy mind kevesebb és kevesebb dolgozóra jusson egy- egy körzeti orvos. A KÖRZETI ORVOSI MUNKÁT pedig ki lássa el, ha mindenki szakorvosnak akar menni? Lehetett vitatkozni a kilenc fiatal orvossal. Meg lehetett magyarázni, hogy a falusi körzet nem azokra az orvosokra vár, j akik nem feleltek meg a kór- j házban, mert talpig orvost, hozzáértő, hivatásukat szerető embereket várnak mindenütt az országban, így nálunk, Szabolcs megyében is. S a vidéki körzetben, ahol nem állnak professzorok. sőt még rendelőintézetek sem minden fiatal orvos háta Nem akármilyen utazást választott szülőfaluja meglátogatására két megyénkben fiatal. Vasárnap AN-2 típusú repülőgépen, tíz ejtőernyős társával ér földet Tarpán Baksa Mária és Jablon- kai Árpád Demecserben. Baksa Mária az idén érettségizik, a napokban ballagott a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban, — szülei Tarpán élnek. Édesanyja nagyon féltette mindig az ejtőernyőzéstől. Most saját szemével is megláthatja lányát, aki a magasból ereszkedik le, meggyőződhet arról is, hogy a bátrak sportja nem is olyan veszélyes, mint gondolják. A demecseri Jablonkai Árpád is a „légből” érkezik falujába, ahol a Burgo- nyakeményí tőgy árban kőműves, „civilben” pedig a helyi ejtőernyős szakkör vezetője. A két légi-látogatásra abból az alkalomból kerül sor, hogy a Magyar Honvédelmi Sportszövetség vasárnap Demecserben és Tarpán rendezi meg a már hagyományos honvédelmi napot. A látványos műsorszámok között ezrek érdeklődésére tarthat számot a légi bemutató, a csoportos és egyéni ejtőernyős ugrás, a zuhanó-ugrás, a színes ejtőernyővel való földetérés, valamint a műrepülés. — Megyénk országoshírű ejtőernyősei és repülősei is részt vesznek a honvédelmi nap légi bemutatóján. A modellezők, a motorosok és más honvédelmi jellegű sportágak képviselői is bemutatkoznak a tarpai és a demecseri közönség előtt. Ankét Dobi István könyvéről Május 25-én, a Bessenyei-klub- b«n a Hazafias Népfront rendezésében érdekes könyvankét lesz. A> ankét résztvevői megvitatják Driri István elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének könyvét. A könyv elme: „Emberek és demokrácia a termelőszövetkezetekben". Szabó Lajos a legügyesebb elszedő munkás a nyerstéglaprésnél. Naponta rendszeresen 30—32 ezer darab téglát szed el, egyszerre hármat. A nyerstégla súlya 4 kilogramm. Ez a munkás naponta több, mint 120 tonnái emel és rak fel a kellerkocsikra. Szilágyi Istvánná téglaégető mester a gyárban. Újítással dolgozik. Szénporadagolót készített, mely pontosan adagolja a téglák égetéséhez szükséges szénpormennyiséget. Az újítással rövi- debb idő alatt kerül a szénporadag a 456 szórólyukba, kevesebb tüzelőanyagra van szükség és gyorsabb a tcglaégetés. (Orosz András felvételei.) mögött, van lehetőség a fejlődésre, a tanulásra, itt bizonyíthatják be igazán, hogy méltóak a diplomájukra. Ezt értette meg az öt fiatal, akit a társadalom orvosnak taníttatott, s valószínű, hogy miután alaposan meggondolták, a többiek is megértik. Azon viszont az illetékeseknek, akik az orvosok elhelyezéséről, további fejlődéséről döntenek, gondolkodni kellene, hogy nem helyes a kivételezés. Fontolóra lehetne venni, hogy minden végzett fiatal orvost először körzetbe küldjenek, ki-ki ott bizonyítsa be, hogy jó szakorvos válhat belőle; a körzetből válasszák ki a jövő szakorvosait. így megoldódna a falu orvosellátása is és egyetlen fiatal orvos sem érez- né a kivételezés igazságtalanságát. AZ ORVOS MUNKÁJA a legfelelősségteljesebb feladat: az emberek életét, egészségét bízzák rájuk. Szabolcs minden körzetében szeretettel, megértéssel várják a fiatal orvosokat. Egyikük sem lesz egyedül... Győri Illés György *
