Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-18 / 114. szám
ivönyvnapi előkészületek Mesterházi Lajos is megyénkbe látogat Mint a megyei tanács művelődési osztálya közölte, három országos nevű írót fogadhatunk megyénkben május 28—30-án, a könyvnapok alkalmából. Mesterházi Lajos, Váczi Mihály és Fü- löp János látogatnak hozzánk, s több helyütt előadást tartanak, illetve olvasókkal találkoznak. A megyei program szerint 27-én a megyei írók estjével nyitják meg a könyvnapokat. Ez alkalommal több megyei író, költő műveiből mutatnak be novellákat, verseket, részben az irodalmi színpad tagjai. Terv szerint a zeneiskola is közreműködik, hogy zenével színesítsék a műsort. Másnap Mátészalkán, Nyírtasson, Tiszadobon és Tarpán rendeznek ünnepséget, fővárosi, vagy megyei író, előadó részvételével. 29-én Nyírbogdányban, Balkány községben, 30-án Fehérgyarmaton, Kisvárdán és június 1-én Csengerben lesz az előzőhöz ha- j sonló író—olvasó találkozó. Politikai akadémia a KPVBSZ szervezésében — Tanuíóboilekat fognak felállítani Hogyan halad a technikumi továbbtanulás Az 1960—01-es oktatási évben 435 kereskedelmi, pénzügyi és vendcglátóipari dolgozó vesz részt politikai oktatáson. A KPVDSZ politikai akadémiát is indított a szakszervezeti tagok részére, melynek tárgykörében már szakmai kérdések is szerepelnek. Ilyen akadémia működik Nyíregyházán, Kisvárdán és Mátészalkán. Természettudományi 387, politikai 48 és 130 más tárgykörű előadást tartottak a dolgozók iészére. Kereskedelmi tanulónak a megye területéről 176 fiatalt vettek fel az iskolába. Az állami kereskedelmi tanuló iskola jól működik, és megfelelő a szülőkkel is a kapcsolata, viszont a tanuló-felelősöknek lelkiismeretesebben kell foglalkozni a tanulók szakmai és politikai nevelésevei, különösképp a vendéglátó- ipar területén. Ennek érdekében szakboltok felállítását tervezik úgy az élelmiszer és iparcikk kiskereskedelem, mint a vendéglátóipar területén. Ezekben a boltokban nagy szaktudású emberek vezetése mellett iparitanulók látnák el a munkát. 1954 óta hétszázharminc fiatal tette le a kereskedelmi szakvizsgát megyénk területén. A föld- művesszövetkézeteknél megnehezíti a körülményeket, hogy a végzett fiatalok elmennek a falukból nagyobb városokba. 339-en tettek vizsgát 1954 óta a MESZÖV-nél és ebből hatvanket- ten már nem a megyében dolgoznak. Hatvannégy dolgozó jelentkezett a tavalyi oktatási évben kereskedelmi technikumba, viszont félévkor csak 29-en vizsgáztak le. A hallgatók közül sokan csak az előadásokra jártak el, viszont a tanulást egyáltalán nem vették figyelembe. így a vendéglátóipar területén kilencen morzsolódtak le. A vállalati párt- alapszerveknek, a szakszervezeti bizottságoknak és vállalatvezetőknek jobban meg kell nézni a jövőben, hogy kiket ajánlanak továbbtanulásra, ,mert elveszik a helyet olyanok elől, akik eredményesen képeznék magukat. Túr ke vén a téesz bölcsőjénél A szabolcsi ember aki a Nyírség homokbuckái közül utazik Túrkevére, kissé a jövőjét látja meg. Nincs messze, mégis saját holnapját érzékelheti, az ideális paraszti életet, melynek bölcsőjét itt ringatták a kevi feketefölddel és szikkel küzdő kubikusok, akik egykor tarisznyával a nyakukban kenyéren és vöröshagymán ezer kilométereket tolták a talicskát a Kunságtól Dunántúlig, hegyeket hordtak földből a vasútépítéshez Dédától a Kárpátokig, hidat 'vertek a Duna fölé Pest- Budán át, s hírnevüket védték éhbérért Almásfüzitőn... Ők taposták az első ösvényt a magyar parasztság előtt is, bizonyítva, hogy járható, amikor az ősi röghöz ragaszkodó maradi elmékben a kétségbeesés kérdőjeleire lesték a feleletet Somogybán és Szatmárban. És a keviek válaszoltak! A Nagyalföld kubikos nemzetsége zöld jelzőt állított hazánkban a szövetkezeti mozgalomnak. ívi tudná eldönteni, melyik volt nehezebb? A kubikos talicskától eljutni a bölcsőig, vagy kinőni belőle?! Nehéz lenne válaszolni. De hogy az embereké a babér, akik új életet teremtettek a régi ugaron, azt (B süppedő, drága szőnyegekkel és kárpitozott bútorokkal berendezett elnökségi reziden- cis is tanúsítja, mely a valóságban inkább múzeum, ahol féltve, üvegezett diófavitrinekben őrzik a kiállításokon nyert ezüst serlegek, díjak tucatját, érmeket, okleveleket. S ezeket az országutak egykori vándorai nyerték, bizonyítva, hogy a nagyüzem előnyös. Az irodák falait a téesz a hírneves festőművészének, Mihály Istvánnak a remekei díszítik, aki nagy műgonddal keverte vászonra a tsz mozgalom magyar bölcsőkészítőinek életét. S hogy ne veszítsen a jövő, a mester tanítványai, a Vörös Csillag Tsz „gyermekei”, Biri Margit, az egykori kubikus Fábián Bálint fia, Lajos, Miska Feri, Csik Magdi, Gönczi, Laci, összesen huszonnyolcán gondoskodnak arról, hogy ne száradjon meg a festék a palettákon ... Életénél, művészi áliráaoiSMtis jutott el a tizenkét kevi kubikus, akik egykor ádáz küzdelmet víva minden régivel, 1948-ban 145 hold földön új barázdát hasítottak a földeken és az elmékben... Maguk sem hitték volna. S innen még tovább mentek göröngyösebb úton, s így lett edzett szövetkezet az újszülöttből. S ez mégis csak több akaratot, szívósságot követelt a keménykötési kunsági emberektől, hisz nekik az országban először, saját .égi énjükkel is hadra kellett kelniök És győztek! De csak így, s ezért lettek úttörők. Most közel tizenháromezer hold földjükön virul az élet, s több mint ezer tag munkálja a jövőt. Kettőszáz- harminckilenc közöttük a kommunista! Minden negyedik ember! Néhány hónapja működik pártbizottság a túrkevei Vörös Csillagban. S ez már a szabolcsi nagy tsz-ek részére újdonság, s mutatja egy kissé a jövőt is, meg a későbbi tennivalókat. Nagy Sándor, a párttitkár kubikos-sarj, alacsony zömök ember. Gyorsbeszédú és alapos. Megbirkózott a jogtudománnyal, öt hónapos pártiskolát és két éves mezőgazdasági szakiskolát végzett. De az alapszervi titkárok is állandóan tanulnak. A számokat, adatokat fejből sorolta... Három üzemegységünk van, s mindegyikben működik, él a pártszervezet. Különösen a hármast emlegette sokat, melyhez 4020 hold föld tartozik Itt folyik a Berettyó, s ez táplálja vizével a szomjas kertészetet, legelőt, kukoricát, a rizsföldeket. Nagy gonddal figyelik az itt serénykedő kommunisták tevékenységét. Innen várják a legtöbb jövedelmet. A hármas üzemegységben minden második dolgozó kommunista! Nem véletlenül küldték őket erre a>. őrhelyre, hiszen az itt elterülő nagy sziken azelőtt még fű sem igen sarjadt, s most 400 holdon öntözik majd az aranyat érő haragoszöld kukoricát. Minden embert a megfelelő helyre állított az évtizedes csata. Itt Bíró Jár. os, az ellenőrző bizottság elnöke a párttitkár. A kettes üzemegységben, ahol kincsekei ér az állattenyésztés, G. Nagy István a brigádvezető. Domány Gyula, az egyesé, most pártiskolán van.. Ha nem is hangoztatják a kevi kommunisták, cselekedeteik tanúsítja: a pártmunkát a termelés sikeréért végzik. Ezért alakult pártbi' zottság s a három alapszer- vezet. Kedvező halasa máris érezhető. Töbo a kezdeményezés, a javaslat, s közelebb kerüllek egymáshoz az emberek. Nagyobb lett a felelősség A kommunisták javaslatára vezetik be az idén a ku konca termelésnél a premizálást. Ennek kétoldalú feltételét határozták meg. Egyiket az árammal szemben, a másikat a tsz-szel szemben kell teljesülni a tagoknak. Az, aki a tábla átlagának 80 százalékát eléri a ráeső területen, teljesíti az agroieité teleket (kétszeri kapálás, gazoló kapálás, és a meghatározott tőszóm) és szerződik egy sertést vagy három hízót, az a megtermelt kukorica 15 százalékát kapja. Ha viszont sertést nem szerződött, csak pénzben kapja meg a 15 százalékot. Az agro- l'eltételek elmulasztása esetén viszont minden prémiumttól .elesik. Nem hiszem, hogy lesz ilyen. A keviek kínai módszer szerint dolgoznak. Kapál Gönczi Lajos, az elnök, a főagronc- mus, a párttitkár, mindenki. Igaz, csak 400 ölet, de a hatása nagy, és vonzó. S ez óvja is a vezetőket — mint Nagy Sándor mondta — attól, hogy rossz tulajdonságok befolyásolják. Ott élnek az emberek sűrűjében, így változott meg a kevi ember, s jutott el a kubikolástól az öntudat magas fokáig... Mindent magam akartam elvégezni, hiszen húsz esztendős voltam. Olykor megengedtem magamnak a tréfát, hogy így szóljak hozzá: „Valamikor téged majd még úgy fognak emlegetni — igen, ez annak a híres Arszenyevnek az apja” — de egyelőre fordítva volt. Tréfámban volt egy csöpp keserűség is. Annyira türelmetlen voltam, hogy ha az akadályokat nem bírtam értelemmel legyőzni, akkor szenvedéllyel rohantam nekik. Apám nyugodtan és szótlanul figyelt, mintha tűzhányó csillagainak egyike volnék. Egyszer egy rendkívüli ötlettel siettem hozzá. Meghallgatott és tárgyilagosan s kimerítően közölte velem véleményét, akárcsak egy szemináriumon. Ötletem nem volt új; már húsz évvel korábban rájött egy francia csalla- gász. — Homokra építesz — mondta apám. — A tudomány két dologból áll. Az első ' *z, hogy mérések és megfigyelések útján számtalan tényt kell türelmesen és folytonosan összegyűjteni, összeírni és felhalmozni. Ilyen módon jön létre az az óriási katalógus, amely igyekszik átfogni az anyag végtelenül különféle formáit. A másik része az a bizonyos szikra, amely néha egy pillanatra megvilágítja a kutató értelmét és rámutat a jelenségek egymástól való kölcsönös függésére. Ez a szikra nagyon ritkán villan fel és csak keveseknek jut osztályrészül. A mi mindennapi terhes és hálátlan munkánk eveken at folyik anélkül, hogy látható eredményekkel járna. Nem egy élet eltelik a megfigyelések szorgos összegyűjtésével anélkül, hogy bármikor is része volna ilyen villanásban, de a legnagyobb felfedezések révén halhatatlanná vált nevekben, mint a gyűjtőlencsében, bennfoglaltatik ezer meg ezer névtelen kutató hangyamunkája. Az ő munkájuk tette lehetővé valakinek, hogy az ihlet pillanatában megértse és megmagyarázza a bennünket környező számtalan rejtély egyikét. Te pedig valami nagy dolgot akarsz véghezvinni — egyedül, s méghozzá azonnal? Ebből nem lesz semmi. Ez a beszélgetés Moszkva melletti kis házunk kertjében folyt le. A virágágyak között egy gránit obeliszk állott, amelyet ugyancsak csillagász nagyapám állíttatott Einstein emlékére. Nincs rajta semmiféle felírat, egyetlen szó sem, csak az anyag és energia egyenértékét jelentő képlet: E=mcMikor az ösvényen haladva az obe- liszkhez értünk, apám igy szólt: — Ez a képlet az egész világegyetemre nézve érvényes. Fel tudod-e azt teljesen fogni ésszel? Nem. Sem te, sem én, sem senki ezen, a világon. Amint éjszaka a markunkban merített vízben visszatükröződik a ránk boruló égbolt egész végtelensége, éppen úey ebben a képletben benne van az anyagnak és enegiának minden átalakulása, még ha évtrilliókkal ezelőtt ment is végbe, amikor még sem Nap, sem Föld, sem bolygók nem voltak. Benne van á csillagok lüktetése, a tejút-rendszerek összehúzódásai és kiterjedései, a ködfelhők kigyúlása és kialvása. A bolygókon élet kél és hal el, Napok születnek és hamvadnak ki — de ez, a képlet öröktől fogva érvényes, és az marad a végtelenségig. Kezded már érteni? Á mi világunkban csak az emberben hiszünk és csak a halhatatlan, ami ebbe a kőbe van vésve. Ha azért harcolsz, nagyon forró szívednek és hideg fejednek kell lenni, pontosan tisztában kell lenned afelől, hogy bejárhatod életed útját anélkül, hogy a tudományban valamit is elérnél — mert nem mindig azok derítik ki az igazságot, akik legjobban akarják... Szabad reménykedned, de ez sajnos, semmit sem használ — senki sem segít rajtad, ha a segítségen a felfedezés receptjét érted. Ellenben a mások tapasztalataiban rejlő segítség nyitva áll előtted. S ez éppen úgy vonatkozik az én tapasztalataimra, mint mindazokéra, akik a tudománynak szentelték életüket *- most és évezredekkel ezelőtt. Ülj le erre a kis padra, amelyet nagyapád állíttatott ide — ő is gyakran, sokáig elüldögélt itt — és jól "Ondóid meg, érdemes-e. Elhallgatott, majd így folytatta: — Ezen az estén és később is néha oám tekintetét éreztem magamon. Ismerni akarta válaszomat a feltett kérdésre, de — magam sem tudom miért — halogattam. Talán nem volt bátorságom felelni. Végül sem mondtam ki, hogy „érdemes”. Amikor fél évvel később napfogyatkozás közeledett, egy csillagászati expédi- cióval Ausztráliába kellett utaznom. Apám rosszul érezte magát ,én tehát haboztam, de ő kívánta, hogy utazzam el. Még távol voltam, mikor meghalt. A temetésén sem ! ehettem ott, s ezért — nehéz ezt megmagyaráznom, pedig úgy volt — tudtam, hogy meghalt, de nem hittem. S az ősök, a szépapák és nagyapák, akik a harmincas években üres gyomorral zörgették a talicskát az országutakon, most megbecsült, kedves öregséget örököltek a bölcsőkészítő fiaiktól... A veteránoknak külön pártcsoportjuk van! Kcttő- száznegyvennyolc a hatvan éven felüli tag, s ebből 203 a nyugdíjas. A Vörös Csillag biztosít részükre háztájit, megműveli, letakarítja a földet, személyenként 220 kiló búzát és évi tüzelőt ad. S mindezt díjtalanul. És karácsonykor ajándékot kapnak. Két személygépkocsi közül az egyik a tsz szociális előadójának a rendelkezésére áll. Ezzel viszik kezelésre a betegeket, intézik az öregek ügyeit. S figyelemreméltó: a szövetkezet szociális és kulturális alapjával — mely jelenleg 368 ezer forint — a pártbizottság rendelkezik... Az idén harminc tag, minden brigádvezető és helyettese járt a Szovjetunióban. Ez hetvenezer forintjába került a szövetkezetnek. De — mint mondják — megérte, örömteli lesz az idei nyár is. A túrkevei Vörös Csillag 42 gazdája tölti a pihenőidőt Hévizén. Tizenegy utazik közköltségen az Ipari Vásárra, tapasztalni, hogy még szebbet teremtsenek otthon... íme, egy kis ízelítő Túrkevé- ről, a tsz bölcsőjéből, ahol a tizenhárom évvel ezelőtt elültetett csemete terebélyes fává növekedett, s kertészeiről, akik ápolták, óvják ma is. Vigyáznak rá, hisz ebből a bölcsőből indnltei a magyar termelőszövetkezeti mozgalom... S ez maga a történelem, melyet tanítanak az iskolákban is.... Farkas faüMMr (Folytatjuk.) FANTASZTIKUS, TU DOM ÁNYOS REGÉNY 71. *
