Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-14 / 111. szám

Jó műsort ígér a Szabadtéri Kertmozi júniusi műsora Ki is a huligán?—Mit értünk giccsen? Ki legyen a példakép ? — kérdették a tisztivasvári ifjúsági unitét résztvevői A Szabadtéri Színpad hivatalos megnyitójának eredetileg május 26-án kellene sorra kerülnie. Az időjárás azovban valószínűség szerint megváltoztatja a nyitási időpontot. * A Szabadtéri Színpadon üze­melő kertmozi *is nagyszerű mű­sort biztosít június hónapban az érdeklődők számára. A bemuta­tásról kerülő szélesvásznú filmek (Tudósítónktól.) Az első hír termelési szenzáció: Kovács József kovácsoló brigádja április haVi tervét 213 százalékra teljesítette, s ezzel első helyre került a brigádok közötti ver­senyben. Ez a teljesítmény egyéb­ként üzemi rekordnak is számít. A másik hír: kedden tartották meg a munkásakadémia második előadását „A házasság orvosi szemmel” címmel. Örvendetes, pap Nagykárolyba szökött előle, nem akart Rákóczi seregéhez csatlakozni. A felkelés kezdetén a nagyváradiak követeket küld­tek Rákóczihoz pecsétért és sza­badalomlevélért. Visszatértük­kor a káptalan megbotoztatta őket. Ebben az időszakban az úgynevezett vörös barátok­nak kolostora volt Kishódoson. A környékbeli parasztok a rend­ház jobbágyai voltak, robotot, tizedet teljesítettek és a szerze­tesek sokszor a lányokat, asszo­nyokat is követelték. Jövedel­mező vállalkozásuk volt a tég­laégetés — a község egyik ha- íárrészét ma is téglaégetőnek nevezik. Amikor híre jött Rá­kóczi felkelésének, a szerzete­sek a környék falvaiban akasztó­iakat állítottak fel és, azzal fe­nyegették a népet, hogy a láza­dók pártolói az aszkatófára ke­rülnek. Amikor Rákóczi átke­lést tervezett Tiszabecsnél. hogy áz, Alföldre lépjen, a felkelők ellen vonulók seregében ott vol­tak a kishodosi szerzetesek is. Mint tudjuk, Rákóczi győzedel- rheskedett — a vörös barátok 10Ö német zsoldossal futottak vissza a klastromba, és az volt * térvük, hogy. azt ellenforra­dalmi erőddé változtatják a kuruc sereg hátában. Rákóczi Majos Ferenc kapitányt küldte ellenük. közül csak néhánynak a címét említjük meg bizonyságként. Lát­hatjuk a jövő hónapban a Babette háborúba megy című szjnes fran­cia vígjátékot a Négyszáz csapás című francia filmet a Lányok ta­vasza című színes szovjet film­vígjátékot, a Folytassa admirális című angol vígjátékot és a Dúvad című új magyar filmet. hogy‘a munkásakadémiai hallga­tók száma az előző előadáshoz vi­szonyítva hússzal növekedett, s így közel százan vesznek most már részt az előadásokon. 6:1. .. Ez a harmadik hír. Az üzemi bajnokság során a gyár labdarúgó csapata a bajnokság egyik jó csapatát az MTH 110-es iskola együttesét 6:l-re győzte le. A gyár futballcsapata ez ideig veretlen. A szerzetesek úgy akartak ki­menekülni a rendházból, hogy parancsot adtak a jobbágyok­nak: cseréljenek ruhát. Ám ki­derült a turpisság, mert feltűnt a kurucoknak, hogy a cselédru­hában levők mind kövérek. Űgyhogy a Sonkád felé mene­külő hazaáruló papokat és a német zsoldosakat Majos kato­nái levágták. A katolikus és mélyen vallásos Rákóczi Ferenc emlékirataiban vádlóan ír a klé­rus magatartásáról. Leírja, hogy különösen súlyos következmé­nyei voltak annak, hogy XI. Kelemen pápa kiátkozás terhe mellett kötelezte a katolikus papságot, hogy forduljon szembe a kurucokkal. Mint Rákóczi ír­ja: „Az összes katolikus tisztek és nemesek, akármilyen kevéssé is voltak vallásosak, kezdték követni a klérus példáját.” A helyzet akkor kezdett változni, amikor a fejedelem megüzente Rómának, hogy amennyiben a katolikus papság tényleg enge­delmeskedik a fenti pápai ren­deletnek, akkor törli a kélrust az ország rendjei közül. Nagyon jellemző volt a pap­ság magatartására, hogy ami­kor Károlyi árulása következté­ben Nagymajténynál letörött a zászló, a harctéren a katolikus papok hálaadó miséket rendez­tek. SOLTÉSZ ISTVÁN szAznyolc riport­alannyal ültünk szemben a nemrég megtartott tiszavasvári ifjúsági ankéton. A szerepkör most fordított volt. Az újságíró nem kérdezett, hanem hallgatta a problémákat, a kialakuló vi­tát. íme néhány... Hogy mennyire közös kérdé­sekről esett szó, az mindjárt ki­derült, amikor Krusóczki Mi­hály megkérdezte, hogy ki is a huligán? A csőnadrág, a csapott- vállú zakó kizárja-e a jő mun­kát? Lehet-e egy fekete inges­nek helyes, haladó társadalom- felfogása, lehet-e a rendszer híve? Szinte megmozdult a terem, látszott, hogy mindenkinek van véleménye erről. Mezei Sándor például mindjárt védelembevet­te a fekete inget és a csőnad­rágot, mondván, hogjí azok a magyar ipar termékei, tehát nyilván nem akar az állam rosszat velük. (Vitatható!) Sok­kal rosszabb az, ha szemtelen- kedik. kötekedik, verekedik va­laki. Ez inkább a huligán. Huli­gán külsővel még legjobb tudá­sa szerint dolgozhat bárki. RÄDULY MARGIT a vereke­dőket sem Ítélte el egyértel­műen. A báli verekedéseknek nincsenek világnézeti alapjai. A lányok mellett inkább a sze­szesital a kiváltó ok. Nemcsak a huligánok verekednek tehát. Ehhez kapcsolódott aztán Gönde János: „Ha már ártalmas a sze­szesital, miért nem lehet meg­szüntetni a mérését?” Fehér István erre így válaszolt: „Nem azért nem szüntetjük meg, mert nagy jövedelmet jelent — ahogy azt sokan hiszik, hanem azért, mert az alkoholizmus ellen küz­dünk és nem az ital ellen. Az ital mérésének megszüntetésével még nem nevelnénk meg az embereket. Nekünk úgy kell foglalkoznunk az emberekkel, hogy akkor se rúgjanak be. ha állandóan előttük van az ital. Aztán tovább nyúltak a vita szálai megannyi kérdőjellel. Miért roslz sok idős embernek a véleménye a mai fiatalokról? Miért mondják, hosv bezzeg a mi időnkben nem így volt?! — Nemcsak a huligánizmus, a szemtelen viselkedést tanúsítók miatt általánosítanak ezek az idősebbek, hanem az én véle­ményem az, hogy azért is elle­nünk vannak, mert a mi világ­nézetünk már nem az övék. Más világban élünk, nem abban, amelyben ők éltek fiatal koruk­ban. A mi világnézetünket egy­re inkább a tudomány fejlődése határozza meg, nem pedis a kü­lönböző babonák és idealista dogmák, — foglalta össze véle­ményét Bádulv Margit sok fia­tal hah-p^lri hnloaatáca közben. — MIT ÉRTÜNK GICCSEN? — kérdezte Krusóczki Mihály. — Hogyan tudja eldönteni egy képről, hogy giccs-e, vagy sem egy olyan parasztfiatal, aki ta­lán még soha egyetlen igazi eredeti festményt sem látott? — Az igazi művészetet kell töb- bé-kevésbé ismernie annak, aki különbséget akar tenni művé­szet és giccs között. Ha egy bár­milyen hosszú, alapos magyará­zattal minden illusztrálás nélkül meg lehetne értetni egy képző- művészethez semmit nem értő emberrel, hogy mi is az a giccs — úgy, hogy azt bármikor vi­lágosan felismerje, akkor nem is lenne művészet. Természete­sen ez nem azt jelenti, hogy most már egyáltalán ne is fog­lalkozzunk vele. Lehetne például Tiszavasváriban is rendezni egy kiállítást „Giccs a képzőművé­szetben" címmel. Konkrét pél­dánk ségítségével lehetne rámu­tatni a giccs és a művészet kö­zötti lényeges különbségekre. HASONLÓ DOLOGRÓL SZÓLT Grusóczki Mihály a színjátszással kapcsolatban is. „A színjátszó csoport tagjai nagy akarattal, lendülettel tö­rekszenek színvonalas előadás tartására és a végén mégis azt mondják rá talán néha jo­gosan is, — hogy giccs. — Olyan színvonalat nyílván soha nem fogunk elérni, mint a hi­vatásos színészek, dehát azt je­lenti-e ez, hogy akkor ne csi­náljunk semmit?” Semmi eset- re sem. Csak giccses előadást ne! Itt sokkal könnyebb a do­log, mint a képzőművészet ese­tében. Könnyebb egy színdarab megértése, mint egy festményé. Ha egy szakképzett, lelkiisme­retes szín játszócsoport-vezető úgy választja ki a darabot, hogy az tényleg irodalmi értékű, és ezt az értéket, a tartalmi mon­danivalót megérteti a szerep­lőkkel, nem születhet giccses előadás. Vita alakult ki arról is, hogy ki legyen az ifjúság példaképe. Először néhány költőnk — Pe­tőfi, Ady, József Attila — került szóba, de végül is az a véle­mény alakult ki. hogy bár ők is feltétlenül példaképeink, jobb ha a munkában élenjárókat ál­lítjuk példaképül az ifjúság elé. AZ ANKÉTON RÉSZTVEVŐ FIATALOK közül igen sokan problémáztak azon, hogy a KISZ tagság hogyan fér össze a vallásos világnézettel. Lehet-e vallásos az a fiatal, aki tagja a. KISZ-nek? Erre a kérdésre végeredmény­ben a helyes választ egy felszó­laló, Fehér István, az MTH is­kola tanulója is megadta: — A vallás nem fér össze a mai mo­dern világnézettel — mondta. Nem nagy bűn templomba el­menni, de egy kommunista fia­tal minden tettével példát mu­tat. Azzal is, Jta vallásos, azzal is, ha nem. — Az itt leírtakhoz még annyit tehetünk hozzá, hogy fiatalságunk ma már ta­núja lehet a természettudomá­nyok és a technika elképzelhe-. tétlenül nagy eredményeinek, egyre inkább tudatában van an­nak, hogy a babonák ködös) misztikus elképzelések, nem játszhatnak komoly szerepet éle­tünkben. Minden KISZ-tagnak tisztázni kel) magában, hogy életfelfogásával, világszemléle­tével megegyeznek, avagy ellen­keznek-e a vallásos tanításqk. S ezután éljenek meggyőződé­sük szerint, de semmi esetre se álltassák magukat és egyben másokat. E témához kapcsoló­dik a „szerelmesek” jeligéjű kérdés is. melyre levélben kér­tek választ. Kérdésük az volt, hogy beleegyezzenek-e szüleik kívánságába: azaz templomban esküdjenek meg, holott az el­lenkezik nézeteikkel. Vélemé­nyünk: százszor is beszéljenek a szülőkkel, tárják fel őszintén világnézetüket előttük, s csak a legvégső esetben szánják rá ma­gukat arra, hogy a szülők aka­rata ellenére tartsák meg eskü­vőjüket. A „REJTÉLY” JELIGÉJŰ LE­VÉLBEN egy leány panaszolja, vőlegénye nem nézi jó szemmel azt, hogy ő a KISZ szervezet­be jár. s kérdi, mit tegyen, mert nem akarja, hogy egybe­kelésük után ebből veszekedés támadjon? — Azt tanácsoljuk, vőlegényével értesse meg, hogy a Kisz-szervezetben komolyan és hasznosan töltik el szabad­idejüket. Vigye magával vőlegé­nyét a KISZ-szervezet rendezvé­nyeire, szerettesse meg vele a társadalmi életet. Ha tényleg szeretik egymást, úgy hisszük, ez nem jelenthet komolyabb akadályt számukra. Ezekhez hasonló problémákat vitattak meg a fiatalok a Ti­szavasváriban rendezett ifjúsági ankéton. Az itt leírtak csak ösz- szegezik az ankéton elhangzot­takat, csak véleményünket mondtuk el a feltett kérdésekre. Valójában nem zárjuk le ezzel a cikkel a megindult vitát; örömmel vennénk, ha olvasóink — s elsősorban a fiatalok — le­vélben eljuttatnák szerkesztősé­günkhöz véleményüket a Tisza­vasváriban elhangzott kérdések­ről. S egyben újabb olyan kér­déseket említenének meg, me­lyek megoldásra, válaszra vár­nak. s fiatalságunk mindennapi életében felvetődnek. Ahol a nők sorsáról döntöttek Svájcban három francia kanton kivételével még nincs a nőknek szavazati joguk. Az idei hagyományos összkan- ton-gytílésen, darusban döntésre bocsátották a nők szava­zati jogának kérdését, de a férfiak — hétezer polgár — túl­nyomó többsége visszautasította a törvényjavaslatot. A ké­nen: a Glarus-i nagygyűlés. (MTI Külföldi Képszolgálat.) Három jó hír a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál — ö! O! így soha nem jártam... Ez bor­zasztó! Jaj, én nem is tudom...!? — sírt fel pár nappal ezelőtt zsebeit forgatva a nagyecsedi bölcsőde egyik dogozója. —El­vesztettem... a fizeté­semet . elvesztettem. Nincs, sehol sincs... A munkatársak saj­nálkozó arccal állták körül a kárvallottat és segítő szándékú kérdésekkel próbál­tak nyomra jutni. A vezetőnő pedig, aki maga a legpontosabb rend és fegyelem személyes megtestesí­tője, azonnal átszólt telefonon a tanács­hoz. Ott adták ki a fizetést. Pár perc nemcsak a tanácsi gazdasági előadó tu­— mondta Veres Ká­roly. — Nesze, szá­mold meg... Szóval jövök épp az iskola előtt, amikor a kis­lányom utánam kiál­tott, Szüneten voltak kint. Megismert. Az­tán a kezembe nyom­ta ezt a pénzt. A kút mellett lelte, azt mondta. Mindjárt, hogy benéztem a ta­nácshoz, hallottam, ki veszítette el. A fiatal asszonynak még mindig könnyes volt a szeme, de már nevetett. — Köszönöm. Kö­szönöm, Veres Károly. Hirtelenében csak ennyit tudott mon­dani nagy megható- dottságában, örömé­ben. ab. tíott a dologról. S a pénzt hasztalan keres­ték. A félhavi fizetését sirató asszony lassú, minden idegével fi­gyelő tekintettel lép­kedett el az iskolai kúthoz, ahonnan alig egy órája vizet vitt. De semmit nem ta­lált. Kavargó gondo­latai fájdalmasan zak­latták: férje szemre­hányására, két gyer­mekére gondolt. A bölcsőde udva­rán munkatársai kö­rében nagy beszéd közepette egy férfit látott. Veres Károlyt, a vízügy betegállo- mányú dolgozóját. Is­meri. — A-há. Gyere csak, te lyukas zsebű É L E T K É P E K __ „Köszönöm..,*6

Next

/
Oldalképek
Tartalom