Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-13 / 110. szám
Harc az éleiért Látogatás a kocsordi lüdő kórházban Statisztikái adatok bizonyítják, hogy a régi népbetegség, a tbc lelkiismeretes gondozás, a megelőzés következtében sokkal kevesebb áldozatot szed, mint a régi, „sötét” Szabolcsban. Most a fertőzött emberek azonnal alapos gyógykezelésben részesülnek. Amikor valakinél a röntgenkészülék képernyője jelzi a bajt, az orvosok, gondozók, ápolónők — s az egész társadalom azonnal felveszi a harcot a legnagyobb ellenség — a halál ellen. Amikor a riporter ceruzájával és noteszével átlépte a kocsordi intézet kapuját, nem készült semmilyen kérdésre. Mégis sok feleletet kapott... Akik nem adták fel a i^eményt Aki ebbe az intézevbe kerül, gyógyulásig itt is marad. Így tehát hosszú hónapokat töltenek itt a betegek. S az orvosok és ápolónők nemcsak orvosággal gyógyítanak, hanem szavakkal, szeretettel is. Mert a hosszú idő alatt . a gyógyulás feltétele a türelem,. a nyugalom is. Az intézet dolgozói jól ismernek minden beteget, tudják családi gondjaikat — és a. tbc mellett a problémákat is gyógyítják vigasztaló szavakkal, megértéssel. A betegek pedig nem is érzik magukat betegnek, nyugodtan pihennek, híznak, gyógyulnak. Azért mégis előfordulnak nehéz esetek, amikor már minden reménytelennek látszik, de az orvosok ekkor sem adják fel a reményt... L. István, postaműszaki dolgozó fiatalon, 25 éves korában került ide, súlyos, üreges tuberkulózissal. Hónapokig tartó gyógyszeres kezeléssel készítették elő a műtétre. A műtétet Debrecenben végezték el, de az operáció után a műtött oldalon újabb tbc-s folyamat támadt. S a fiatalember, akinek minden reménye a műtét sikere volt, újra tbc-vel került vissza Kocsordra. Nagy lelki megrázkódtatást jelentett ez L. Istvánnak. És ekkor szívós munka kezdődött az életéért. Orvosai megnyugtatták, s a legmodernebb, drága gyógyszerek és a lankadatlan hivatásszeretet diadalaképpen a fiatalembert a sír széléről hozták vissza az életbe. A kisfási határban ben minimálisra csappant a súlyos megbetegedések száma, s osztályomon az esetek többsége szépen gyógyul... A kocsordi koncert Az intézet gyönyörű, virágos parkjában fiatal párok sétálnak, kocsordi nyelven „kecsegnek”, udvarolnak. A „csók-kanyarban” jóképű fiatalember teszi a szépet egy csinos kislánynak. Lábadozó betegek mindannyian. Arrébb hangos nevetés veri fel az ózondús park csendjét, a köteles-kugli körül nagy a forgalom. Aztán egyszerre elül a lárma, a párok is eltűnnek. Kezdődik a csendkúra, minden beteg az ágyában fekszik. A nyitott ablakokon be- áramlik a napsugár, a beteg tüdők illatos, gyógyító levegővel telnek meg. A bejárat elől dolgavé- gezetlenül takarodik a láthatatlan kaszás, s a kocsordi park fülemüléi a délutáni koncertbekezdenek... Győri illés György ttoidoir vagyok, hogy ide kerültem Hasonló eset volt az egyik fiatalasszony esete is, akit szinte a halál előtt két oldali üreges folyamattal szállítottak Kocsordra. Hosszú, alapos gyógyszeres kúra után a tüdő feltisztult, de az üregek mindkét csúcsban megmaradtak. A csúcsokat megoperálták. A fiatalasszony azóta már szült is és teljesen egészséges. Esetek, megmentett életek százait lehetne felsorolni a kocsordi intézet történetéből. Itt, Tisza Lajos gróf egykori kastélyában most mindig telt ház van, 120 ágyon díjtalanul kezelik a tbc-seket, akik betegségük ideje alatt felemelt táppénzt, rendkívüli segélyeket kapnak az államtól, s a legdrágább gyógyszerekkel, kitűnő szakemberekkel a legmesz- szebbmenően gondoskodnak gyógyulásukról. — Boldog vagyok, hogy ide kerültem — mondja Pálfy doktor, az intézet főorvosa, aki a fővárosból jött az intézet élére. — Boldog vagyok, mert látom munkánk eredményét. Öt év alatt a hálózat jó munkája következtéA nyírbogdányi üzemi munkások a társadalmi szervek megalakításában is segítik a kéki termelőszövetkezetet A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat dolgozói tevékenyen kivették részüket a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folyó felvilágosító munkából a környező falvak paraszti lakossága körében. Az üzem munkásai a falvak termelőszövetkezeti községekké alakulása után sem hagyták magukra őket. Gazdasági és politikai segítséget egyaránt továbbra is megadnak az új, vagy felfejlődött termelőszövetkezetek megerősödéséhez. Az elmúlt napokban a kéki termelőszövetkezet életében két fontos esemény zajlott le: Csütörtökön megalakult a szövetkezet KISZ szervezete és pénteken létrehozták a nőtanácsot. A gyár dolgozói nemcsak megjelentek az ünnepélyes aktusokon, hanem tevékenyen részt vettek a két társadalmi szervezet szervezésében és megalakításában is. Ez már primőr áru A szántóföldi termelésnél még csak a palántálás- nál tartanak. Ám a melegágyakban már a termés is mutatkozik. Náná- si Ilonka, a tisza- dadai kertészet melegágykezelő.ie szép paprikákat tud mutatni. Ez az árú már rövidesen mindennapos lesz az üzle- ekben. '-'ammel József f. A kisfáslanyai határban találkoztunk id. Fekete József bácsival a Búzavirág Tsz sertésgondozójával, aki alaposan rácáfolt egy régi kanásznótára. Ő már nem a babájával játszik az árokpartján, hanem a világpolitikai eseményeket böngészi a Keletmagyaroszág legújabb számából. Dorogi M. íelv. Egy iskola és egy ember története A kisvúrdai Bessenyei gimnázium 50. születésnapjára A kisvárdai Bessenyei György gimnázium ez év május 12—13-án ünnepli alapításának 50. évfordulóját. S az útról, melyet azóta megjárt, kivel is lehetne tanulságosabban elbeszélgetni, mint azzal az emberrel, aki már az építkezésben is éppúgy részt vett diákjaival, ahogy most, 50 év múltán az ünnepi előkészületekből is kiveszi részét. Hadd mutassam be őt először! Peti bácsi alacsony termetű, zömök ember. Fején fakózöld zsi- nóros vadászkalapjával, viseltes kabátja alól jól látható buggyos térdnadrágjával, bakancsával, valóban azt a benyomást kelti, ami kedves szórakozása is: vadászember. Egy fél évszázad a katedrán 76 éves. 14 éve nyugdíjas tornatanár. Ó az egyetlen azon szerencsések közül, akik itt kezdték pályájukat ebben az iskolában, és itt is fejezték be életük harcos felét: a munkát. Egy emberélet ő ma a számunkra, aki e gimnázium történetében a legértékesebb, legkedvesebb dokumentum. 50 éve tanít egyfolytában, mert hiszen nyugdíjazása lényegében nem változtatott az ö munkáján. Azóta is állandóan dolgozik, hetenként kétszer edzéseket tart, versenyekre jár, lelkesedik, harcol diákjaiért, és nevel. Korát megcsúfoló fürgeséggel jár, beszél, segít. Diákjai ma is szeretik „Peti bácsit” — meri csak így szólítja mindenki, tisztelvén ebben a megszólításban a kort és a munkáséletet, amely mögötte áll. Amikor a gimnáziumban töltött éveiről kérdezem, megcsuk- lik a hangja. Tekintetével végig- simitja a folyosót, és beszélni kezd. Megelevenedik előttem a múlt, filmszerűen peregnek az események. Küzdelmes évek — Hát például ezeket a cementlapokat is mi raktuk le, amin itt állunk — mutatja. — Mi a diákokkal hordtuk a maltert a kőműveseknek. Mert két évig tanítottunk itt úgy, hogy a folyosóra deszkák voltak lefektetve. Micsoda port vertek a diákok egy-egy szünetben! — mutat a folyosóra. S ahogy beszél tovább, szavaiból már nemcsak a múlt elevenedik meg, hanem a hivatása, az iskola iránt érzett szeretete, rajongása, féltő gondoskodása is. Az édesatyja ő ennek a gimnáziumnak, s egyre jobban átérzem a szó jelentőségét: egy 50 éves intézmény alapító tanárának lenni milyen nagyszerű érzés is lehet. És Peti bácsi ízes tájszólással beszél tovább. Bizony küzdelmes 50 esztendő áll mögötte. Nem volt könnyű dolga az 1911-ben idekerült helyettes tornatanítónak a gimná- zimban. De szorgalmas munkával és továbbképzéssel felvette a versenyt kollégáival, és szeretettel beszél róluk. Nagyszerű tanárok — Nagyszerű tanárok voltak itt, fiam! Vári Emil, Császy László, milyen remek, jó felkészültségű tanárok! 1919-ben a helyi direktórium tagjai voltak, és az ellenforradalmárok kivégezték őket itt, a bakti erdőben. Tudod, ahol tavaly a sírjukat megkoszorúztátok. — Nem itt kezdtük ám a tani tást, ebben az épületben! A mai 1. számú általános iskolában, ahol akkor polgári iskola volt. 1911-ben indultunk egy I. és V. osztállyal. Itt, ahol ma a gimnázium épülete áll, csak víz volt: tó, nádas. Ide jártam vadászni vadkacsára. Még 1914-ben is, a háborúban félbemaradt gimnázium épületében 8 rókakölyköt fogott ki az én kutyám! 1945-ről kérdezem Peti bácsit. — Elszaladtak. Mind elszaladtak, fiam. Alig maradtunk itt egypáran. És valósággal kirabolták az intézetet. Minisztériumi rendelet jött, hogy mindent szedjenek össze. Három vagonba rakták az értékeket. Rengeteg szép szemléltető eszközünk volt. A drága mikroszkópokat, a különböző szertárak anyagát mind összepakolták. És a kísérőket ellen-. kezőleg irányították, mint a vagonokat. KrrW" 'csak ennyit mondott ei Peti bácsi, de mennyi minden történhetett még: Hallgatunk. S e világháborús fosztogatás hallatára felidéződött képek és torlódó gondolatok ezerszeresen felnagyítják a mát Kitekintve az emeleti folyosó ablakán, sportoló, nótázó, az ünnepi előkészületek lázában égő diákokra, KISZ-fiafalokra látni. Annyiszor átélt éles és jóleső kontraszt. Tálán egy kicsit frázisszerű is, de mindennél beszédesebb. Fiatalok, akik — mint most az iskolát — néhány év múlva az országot veszik birtokukba. Balogh Frigyet Brigádok versenye a magasabb kukoricatermésért r a kemecsei IJj Barázda Tsz-ben A télen tsz-községgé vált Ke- mecsén az Üj Barázda Tsz 450 holdon termel kukoricát. Tavaly, a tsz régi területén 24 mázsás holdankénti átlagtermést értek el kukoricából szemesen. Az idén mintegy kétszáz holdon sikerült táblásán vetni a kukoricát. Négyzetbevető géppel tették földbe a magot. Mintegy 150 holdon, három brigád, ifjú Tassi János, Guszti Endre és Pethő Antal vezetésével elhatározta, hogy holdanként megtermeli a 30 mázsa szemes kukoricát. A termelőszövetkezet ötszáz mázsa szemeskukoricára kötött értékesítési szerződést s az így kapott műtrágya jó segítség lesz a magasabb terméshozam elérésénél. Ifjú Tassi János az ő brigádterületén 100 kiló szuperfos*- fátot, 50 kiló kálisót és 50 kiló nitrogén műtrágyát ad egy hold kukorica alá. A másik két brigád a tápanyagbiztosítás mellett különösen a gépi munkától vár szép eredményt. A napokban kapják meg az igényelt UE 28-as univerzális traktorukat, s így a négyzetbe vetett kukoricát ke- resztben-hosszában ápolhatják, amennyiszer arra csak szükség van. A munkát, a versenykedvet a» is előrelendíti, hogy a termelőszövetkezetben a kukorica területét családokra bontották le: A terv teljesítése esetén a terme» tíz százalékát a terven felüli terméstöbbletnek pedig 25 százalékát kapják meg a tagok prémiumként. \ > 3
