Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-11 / 108. szám
„Ahány család, annyi tyúk44 Közös baromfiállományt hozott létre a tagság « kemeesei Clj Barázdában A kemecsei Új Barázda Termelőszövetkezet tagjai a tél végén elhatározták, hogy a közös vagyon gyarapítására minden család egy-egy tyúkot ad a közösbe. A határozatot tett követte: a közös férőhely megteremtése után, április második félében az alapító 420 családtól 414 tyúkot vittek a termelőszövetkezetbe. A tyúkok szépen tojnak, naponta 250—300 tojással hálálják meg a gondozást. A tsz vezetősége megkötötte a tojásértékesítési szerződést hatezer darabra, s már eddig mintegy négyezer tojást értékesítettek a felvásárló vállalatnál. A tyúkok igen vegyesek. Őszig, tojnak, akkor értékesítik őket, s a már megérkezett kétezer csibéből válogatják majd ki helyettük a törzsállományt. Addig viszont szép hasznot hoznak a termelőszövetkezetnek a közösbe adott tyúkok. T A nyírcsaholyiak a járási kulturális seregszemlén a Szélvihar című darabot mutatták be. Az öltözőben előadás előtti izgalom. A szereplők nagyobb része már felöltözve, kimaszkírozva várja az előadás kezdetét. A kultúrház igazgatója Csendes Imre alakítójának ragasztja fel a bajuszt. Nyúl az ecsetért, de egy kicsit elgondolkozik. Figyelmesebben kezdi nézni az előtte ülő, bajuszra váró bácsit, majd megkérdezi: — De ismerős nekem az arca, bátyám. Nem találkoztunk mi már valahol? — Hát nem emlékszik rám? — feleli csodálkozva az ember. — Pedig de sokat vitáztunk, izzasza I á 1 k o z tottuk egymást az átszervezés idején. — Ahá... Igen. Most már emlékszem. — Derül fel Laci bácsi arca. — Maga volt az, aki minden egyes termelőszövetkezeti problémát többször cl magyaráztatott magának. Elég nehezen tért a közös gazdálkodás útjára. — Persze, hogy én voltam. — Bólint az ember. — Csakhogy végre emlékszik r4m. — Tovább nem tudja folytatni, mert a bajusz felkerült az orra alá, s addig nem lehet beszélni, míg az meg nem szárad. Elgondolkozom ezen a találkozáson. Milyen ellentétes képek. Tavaly a mező- gazdaság szocialista átszervezésének a jáá s rásban Nyírcsaholy volt az utolsó állomása. Ők értették meg a legkésőbb a fejlődésnek ezt a törvényszerűségét. Most pedig bemutatták a Szélvihart. Egy olyan darabot, amelynek a fő mondanivalója a termelőszövetkezet megvédése, egy becsületes ember kitartása végsőkig a közös tulajdon mellett. És ezt az embert egy olyan valaki alakítja, aki maga is nagyon nehezen tért a közös útra. Kétségtelen, nagyon sokat kellett fejlődni ahhoz, hogy ez az egyszerű parasztember idáig eljusson. tgy válik a kultúrmunka a tudatformálás eszközévé. Tóth István, Mátészalka. Gazdagodjanak földjeink 11. ress A takarmánybázis biztos alapokra helyezése mellett megyénkben döntő jelentősége van a talajerőutánpótlás és az okszerű agrotechnika kérdésének is. E két tényezőt, mely a mező- gazdasági - többtermelés alapját van hivatva lerakni, talán nem is lehet eg}rmástól elválasztani. Azonnal fel kell számolni azt az igen káros tévhitet, mely az egyéni gazdákból alakult tsz-tagoknál még sok helyen fennáll hogy úgy a burgonya, mint a kukorica alá ősszel leszántott talajt tavasszal újra fel kell szántani, akkor is, ha ősszel istálló, vagy zöldtrágya lett alászántva, azzal az indokkal, hogy a tavaszi újra felszántással a kigyomosodást késleltetik. Ma már tárcsák és kultivátorok állnak rendelkezésre, melyek az őszi szántásokat tavasszal ültetés erntt gyomtalanítják anélkül, hogy a tavaszi újraszántással a talaj féltve őrzött nedvességét elpárologtatnák, vagy az ősszel alászántott szervestrágyát felszínre hozva, nagymérvű terméscsökkenést okoznának. 4* istái lót rá oks/eríí legtöbb termelőszövetkezetünknél sürgős módosításra vár. A helytelenül kezelt, baromfiak által szétrugdalt, be nem érett istállótrágya alkalmazása a talajerőgazdálkodás szempontjából csak mesebeli álom, mivel az ityen kezelésű istállótrágyúnak értéke csak 25 százalékos, vagyis az 1 kh-ra kihordott 20 szekér hanyagul kezelt istállótrágya csak 5 szekér jól kezelt istállótrágyának felel meg. Tehát a rosszul kezeit istállótrágya alkalmazása csak önámítás, de abból a népgazdaság vajmi kevés hasznot lát. Kezeljük tehát szakszerűen istállótrágyánkat mivel az igen nagy érték. Ugyanakkor azonban azt is láthatjuk, hogy adottságunknál fogva soha nem volt és nem is lesz elég üzemeink részére a kitermelt istállótrágya. Megyénk mezőgazdasági szakemberei azonban e gondolatnál nem állhatnak meg. A fennálló istállótrágva-hiányok nem képezhetnek visszahúzó erőt a többtermeiés terén. A tudomány mai fejlettsege mellett már nem lehet tervezni 3—4 q-s rozs, vagy 20—30 q-s burgonyaterméseket adott területekre azzal az indokkal, hogy e területekre nem jut istállótrágya. Ezen a területen kell ma már bátran előrelépni a szakembernek. Itt kell átlépni a hagyományos hitet, a „csak istállótrágya” évszázadok óta fennálló nimbuszát, amely görcsös ragaszkodásával a többtermelésben való előrelépést akadályozva, egyben védőbástyája volt az egyhelyben .topogó szakembernek is. Nagyobb (erei a c§ílla<?füptneli Megyénknek megvan az a szerencsés adottsága, hogy a hiányzó istállótrágyát megfelelő szervesanyaggal: a zöldtrágyázással pótolja. Éppen ezért megyénkben revízió alá kell venni a csillag- fürttermesztés vonalán mutatkozó ellentétes nézeteket. Ebben a vonatkozásban megyénk vezetősége már tett is mélyreható intézkedéseket, melyeknek nyomán áz ezelőtt 11 éve részben rosszul értelmezett édescsillagfürt zárt körzetek kapui itt-ott már megnyílnak és a gyakorlati szakemberek és mezőgazdasági dolgozók mintegy elemi erővel feltörő Kívánságának megfelelően az üzemekben már többfajta csillagfürt kezdi elfoglalni méltó helyét. Ez helyes! Talajerőgazdálkodás szempontjából minden üzem azt a csillag- fürtfajtát alkalmazza, amely adott körülményei között a iegkiíize- tőbb, a legjobban beválik. Vagyis a kívánt csillagf ürtf aj ták vizsgázzanak le az üzemek gyakorlati adottságainak megfelelően és azok a fajták honosíttassanak meg amelyek biztosítják a talajerő követelményeinél: megfelelően a nagyobb burgonya, rozs, kukorica stb. termésátlagokat. Ezt pedig a gyakorló üzem szakembere tudja megjelölni es erre lehetőséget kell számára biztosítani. CsiHagíürtmag-ellátas tekintetében önellátásra kell berendezked- niök homoki üzemeinknek, hogy a zöldtrágyázásokat akadálytalanul végrehajthassák és csak a felesleges mag mehet ki naleleség- nek. Kivételt képeznek ez alól természetesen a szerződéses eaes- csillagfürt magvak. A cslllagfürt mellett, zöldtrágyázás szempontjából fel kell jobban karolnunk a szöszösbük- könyt is, mely különösen gyümölcsöseink zöldtrágyázására még a csillagfürtnél is alkalmasabb. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 63. Megálltam. A feher kiugró eltűnt, mintha elfújták volna. Erik, amint lépés közben előre hajolt, hangtalanul lezuhant a mélybe. A kötél laza volt. Bizonyára nem bírta volna megtartani. Most nem volt idő arra, hogy biztosítsam magam. Amint ott álltám, minden erőmmel elrúgtam magam s az ellenkező oldalon beugrottam a szakadékba. Fülembe süvöltést hallottam, a hegyoldal fekete foltjai kavarogtak előttem Azután rettenetes rántást éreztem és elvesztettem eszméletemet. Az összeszorított mellemben érzett fájdalom térített magamhoz. Fuldokoltam. A kötél könnyedén megfeszítve remegett. Fejem fölött egy kiálló sziklafok volt, nem is nagyon távol, alig néhány méternyire. A jég gél borított hegygerinc mintha a :sigake- rék szerepét játszotta volna s mi a két oldalán lógtunk lefelé. Kiáltani próbáltam, de torkom elíulladt. A kötél egyforma erővel húzta derekamat. Felemeltem a kezem — egészen véres volt s a vér beszennyezte a csákány fejet is. Esés közbe-! nem eresztettem el. Fájdalmat nem éret tem A lélegzés is nehezemre esett, nem hogy kiáltani bírtam volna. Át kellett tolnom a hátizsákomat a másik oldalra, hog\ valami kapaszkodót keressek. Nem talá tam semmit: bevertem hát egy kampót ■ lépésről lépésre centiméterenkén másztam fel a gerincre. Óvatosan felkapaszkodva: * fokára, és hasra feküdve meglapultain. A kiálló sziklafokot körülölelő kőit merőlegesen lógott alá a túlsó oldalon ahol Erik eltűnt. Nagyon lassan lengett, mint egy óriási inga. Eriket nem láttam. A szakadék partja itt merőleges volt. Az a szörnyű gondolatom támadt, hogy Élik szejjelzúzta a fejét s nehéz hullája lóg lefele * ott himbaktdzik a legömbölyödött kötél végén. Még egyszer kihajoltam s akkor megpillantottam. Mozdulatlanul lógott, mint egy zsák. Abbahagytam az elbeszélést. Túlságosán megrendített a felidézett kép. Széjjelnéztem a kabinban, mintha segítséget keresnék, hogy elháríthassam a felidézett látomást. Hosszabb szünet után folytattam: — Erik élt. de eszméletlen volt. Zuhanás közben fejét a sziklába vágta. Amikor egyórai munka után felhúztam a gerincre, haja a megfagyott vértől kemény és fekete volt, mint a szén. Kapkodva lélegzett. Míg koponyáját úgy-ahogy bepólyál- tam, újabb félóra eltelt. Fél négy volt. Erik hátizsákját és a tartalékköteleke. otthagyva indultam vissza. Előbb megpiv háltam magam után húzni, de ez Iehetc. len volt, így hát a hátamra vettem. Az első lépésnél majdnem eivagodíam. Még egyet léptem, aztán még egyet, akkor aztán elindultam. Egy óra múlva ott voltam a gerinc szakadékénál. Leeresztettem Eriket a kötélen, aztán magam is leszálltam. Nem messze kezdődött a lejtő s ott már könnyebb volt a járás. Erik feje minduntalan vállamhoz és karomhoz ütő- dött, de ezen nem segíthettem. Kelet felől már sötétedett az égbolt, mikor a hótornyokhoz értem. Erikkel nem bírtam átmászni rajtuk, ezt előre tudtam. Azt is tudtam, hogy Erik megfagyott volna addig, míg valakivel vissza tudtam volna jönni, ha ugyan egyáltalán meg bírtam volna tenni még egyszer ezt az utat. így aztán leszálltam a lavinás lejtőre s egyszerűen elindultam az orrom irányában. Talán század, vagy ezredrésznyi esélyem volt, hogy nem indul lavina és nyertem, de nekem már minden mindegy volt. Csak egyet tudtam, hogy mennem kell, tehát mentem. Oldalazva nem bírtam ismét felkúszni a gerincre. Hátamon a nagy teher, a sziklafalhoz szorított. Néhányszor elestem: egyszerre vele együtt kezdtem egyre gyorsabban lefelé csúszni. Felvillant bennem a gondolat: „Nem érdemes! Elég volt!” S mégis ösztönszerüleg bevágtam csákányomat a hóba és lefékeztem. Körülkötöttem a “hálózsákot a kötéllel s kezdtem felfelé kapaszkodni. Minden néhány méternél megálltam, a kötelet a csákányom köré csavartam s úgy húztam felfelé a hálózsákot. Mát sötét volt, mikor elértem a gerincet. Bebújtam a hálózsákba. így feküdtem végig az éjszakát — Erikkel együtt. Az éj rendkívül meleg volt, ami a monszun közeledtét jósolta s ez mentett meg a meg- gyástól. Amint a ritkuló homályban kezdtek kirajzolódni a hegyek, felkeltem. Mikor ismét a hátamra vettem, nem bírtam elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy Erik meghalt. A csákány lapját szájához tartottam — befutotta a köd. Elindultam. Esés közben elvesztettem hószemüvegemet, s így a szemem már dél körül gyulladásban volt a fénytől. Időnként egészen kiesett a tudatomból, hogy mi történt, még az is, hogy a lábaim mozognak és megyek. Révültségemből néha Erik lélegzése serkentett fel, mert a nyakszirte- r L't melegítette, néha magam is mintha ..árögtem vagy felnyögtem volna, s ez egy-egy pillanatra kijózanított. fFfdvteé**#,) Agyagos területeinken, — mint a géberjéni „Győzelem” Tsz. több évi kísérletei mutatják — a tarlóba vetett napraíorgó-zöldtrágyá- nak rgen jó hatása van műtrágya- kiegészítéssel. A mű trágyázás kérdése Nem vitás ma mar megyénkben, hogy az elhanyagolt, kisova- nyodott talajok termőképességet szervestrágyázás nélkül okszerű műtrágyázással lendületbe lehet hozni. Ezt bizonyítják már 4 ev óta a nyírbátori, beregdaróci, orn- bölyi, penészleki bemutató kísérletek és bizonyítani fogják a kővetkező évek hosszú sorai is. Ej azt jelenti, hogy nem kell lemondani a föld hasznáról, ha a szervestrágya nem elegendő. A „gazdagodjanak földjeink” cél elérésére adottságaink megvannak. Ügy kell dolgoznunk, hogy az elért eredmények láttán mind több éstöbb műtrágyát kap- hason megyénk. Ennek elérésére egy szükséges. Szakembereink bátor előrelépése. Ezt kívánják megyénk nem mindennapi adottságai: egyre nagyobbodó, virágzó gyümölcsöseink, országos hírnévnek örvendő burgonyáink, az ország hús, tej, vaj, tojás, és kenyérszükségleteink biztosítása, tehát az életszínvonal gyorsabb ütemű emelkedése. Ajtay Öttön tud. munkatárs UjEtyaöíKBt olesóbfoan A Nyíregyházi Népi Iparművészeti és Háziipari Smvetkezethet az idén nagy gondot fordítanak a termelékenység emelésére. Bund érdekében a ruháekooarfttr \ és az önkiszolgáló kosarak kéwtttt- sénél bevezettek a joatagirw*
