Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-25 / 120. szám

A törpe gyümölcsös előnyei — A modern szénassárítás technikája — Miért a» itatásos borjúnevelés a ki fizetőbb? Töltögető kapálás Hasznos tapasztalatcsere a Fehérgyarmati Állami Gazdaságban Kedden reggel a fehérgyar­mati járás 20 termelőszövetke­zetéből gyümölcskertészek és te­henészek érkeztek egésznapos ta­pasztalatcsere látogatásra a Fe­hérgyarmati Állami Gazdaságba. Mostantól kezdve rendszeres be­mutató gazdaság lesz a fehér- gyarmati, ahol a környező ter­melőszövetkezetek elsajátíthat­ják a leghaladóbb agró- és zoo- technikát. Csorvási Sándor, a gazdaság igazgatója rövid üdvözlő beszé­dében ismertette a gazdaság múltját, eredményeit és beszélt a jövőbeni fejlődés irányairól. Többek között elmondotta, hogy 1955-ig veszteséges volt a gaz­daság, de azóta 22 millió forint nyereséget fizettek az állam kasz- szájába. Még a tavalyi nehéz eszten­dőben is 3 millió forint nye­reséget fizettek be. A tejho­zamot az elmúlt öt év alatt 1500 literről 3090 literre emelték tehenenként. A kukorica termésátlagát is majdnem • megháromszorozták. Majd ismertette, hogy már ed­dig is milyen segítséget nyújtot­tak a járás szinte minden szö­vetkezetének, a továbbiakban pe­dig ez a segítségadás még szer­vezettebb lesz. A hagyományos szárítási módszerrel szemben kétsze­res fehérje-mennyiséget kap­hatunk, ha így szárítjuk a szénát. A tehén tartás, a borjúnevelés és a szénaszárítás módszereit a szövetkezeti állattenyésztők a gazdaság majorjában a gyakor­latban tanulmányozták. Látták a gépi hideglevegős lucernaszá­rítást, tanulmányozták az ágas­készítést, a lucerna rá és lera­kását, valamint jelen voltak az esti gépi fejésnél és a borjúk itatásánál. Hasznos tapasztalatok szerzésé­vel telt el ez a nap. Remélhető­leg az egyes szövetkezetek adott­ságainak megfelelően rövidesen kamatoztatják is a gazdaságban látottakat. Csikós Balázs A gyümölcstermelésben is csak a legfejlettebb technika alapján Tehetünk versenyképesek A Nyírmadai Állami Gazdaságban 438 holdon termel­nek az idén burgonyát, s ennek jelentős része továbbsza- porításra szánt vetőgumó lesz. A képen a szárfelhúzásosan szaporított, szuper-elit burgonya második töltögető kapálá­sát végzik. (Foto: Hammel.) A gazdaság főkertésze, Papp Jzsci egy igen hasznos, gyakor­latias előadásban ismertette a gyümölcstermelés helyzetét és a közeljövő teendőit a nagyobb jö­vedelem elérése céljából. Mint­egy iskolapéldaként elemezte a múlt évi rendkívüli időjárás vi­szonyai között alkalmazott mód­szereket, amelyekkel csökkentet­ték a ráfordításokat, ugyanak­kor a megmaradó kevesebb al­mánál növelték a minőséget. A gyümölcstermelésben sem lehet megállni, mert az ed­dig alkalmazott technikával máris drágán termelünk a világpiaci árakat figyelmbe véve. Már a telepítésnél gondolni kell az olcsóbb termelésre. Papp elvtárs nagyon ajánlotta a gyar­mati járás szövetkezetei részére a törpe gyümölcsös-telepítést, amely gazdaságunkban már a gyakorlatban is bevált. A törpe­fák metszése, permetezése, a gyü­mölcs leszedése könnyebb, egy­szerűbb, minőségileg is jobb munka végezhető, tehát olcsób­ban, jobb minőséget lehet előál­lítani, Az eddigi tapasztalatok szerint a törpe almás a szaka­szosságra sefn hajlamos. A gaz­daságban legjobban bevált a 7,5x4,5 méteres telepítés. A nagyfokú gépesítés teszi még olcsóbbá « leemelési A gazdaságban a termő gyű-1 mölcsösből már jelenleg is 8 j holdat kezel egy munkás, a fia­tal gyümölcsösből pedig 200 hol­dat. Az eddigi 10xl0-es telepítésű fiatal gyümölcsösök fái közé tör­pét telepítenek, így a széles sor két oldalán mintegy „zöldfalat” képeznek ki, ami az automatikus permetező gépnek lesz a munka­helye. Ezzel még tovább fokoz­zák majd a munka termelékeny­ségét. A talajmunkát és a gyomir­tást szintén géppel és vegy­szerrel végzik. A szüretnél és a válogatásnál is egyre nagyobb teret kap a gép. Az előadás után, kint a gyü­mölcsöskertben, gyakorlatban is­merkedtek meg a szövetkezeti kertészek a követendő irányel­vekkel. Különösen sokat időz­tek a különböző évjáratú törpe gyümölcsösöknél, ahol szakszerű felvilágosítást kaptak a kezelést illetően. A zárt istállózásról fokozatosan át kell térni a szabad tartásra A délutáni programot Barczi 1 János iöagronómus előadása nyi-! tóttá meg, aki a szabadtartásos ■ állatnevelésről, az itatásos borjú- nevelésről és a lucerna szakszerű szántásáról adott gazdag útrava- lót a látogatóknak. Elmondotta, hogy az eddigi zárt istállózásnál drágán termeltek, az állatok haj­lamosak voltak a betegségekre, mind ezen túl igen sok korlátja volt a gépesítésnek, így az em­berek munkáját alig lehetett könnyíteni. A gazdaságban a régi épületek kihasználása végett egy kombinált átmeneti formát al­kalmaznak. A nagy istállók fa­lainak egyrészét kibontják, az istálló más részén pedig fejőhá­zat rendeznek be. Az új istállókat kevesebb költséggel már szabadtartá- sosra építik. A nagy terme­lékenység mellett sokkal jobb lesz az itt dolgozók munka- körülménye is. Az itatásos borjúnevelés öt éve már igen jó eredményeket ho­zott a gazdaságban. Míg koráb­ban 30—35 kilogramm tejzsírral neveltek fel egy borjút a levá­lasztásig, most kilenc-tíz kilónál többet nem adnak és a borjúk fejlettebbek, mint korábban. Hoz­záértés, tisztaság, megfelelő bor- júszéna szükséges és minden ter­melőszövetkezet. akár holnap be­lvezetheti az' itatásos borjúneve­I lést. A pillangó.« taharniányohnúl mimlen gramm fehérjére vjgyúz/uisk Keményítőben gazdag takar­mányok sokkal inkább rendelke­zésünkre állnak, mint a fehérje- dúsak. Nekünk igen jó növé­nyünk a lucerna, amiben bőven van fehérje, de sajnos a korsze­í alien szárítás folytán igen nagy a veszteség. Barczi elvtárs Ismer- I tette az állványos és a hidegle- ' yegős szárítás technikáját és szá­mokkal bizonyította ennek az előnyét. ’ Eletet adó tűssúrús Hőstett, vagy embers/cpetel'í ligviiil a kettő! Egy, kettő, három, ne.. e.. egy, ö.. ö.. ö.. öt... — majd a számoló hang elcsuklik. Leveheti a maszkot — for­dul az operatőr az altató orvos­hoz. — Nővérke kérem, megkezd­jük! A kés hidegen vág a beteg tes­,, V ért A vastag tű már a beteg karjá­ban van, s az üvegből lassan csöpög a vér. tébe. A barna vonal mentén az előbb még összetartozó bórréleg lassan szétválik. A beteg moz­dulatlanul fekszik az asztalon. A műtőlámpa íénycsóvája beha­tol a védőburkától megfosztott test belsejébe. — Kihagy a pulzus — mondja ijedt hangon a fiatal, altató or­vos. A stopperóra ott ketyeg a kezében, s a szív üteme egyre lassúbb lesz. — Vért: — ez a szó parancs­ként hagyja el az operáló száját. Keze sebesen jár, kése már a be­teg rész eltávolításán fáradozik, de élénken figyeli a szív dobba­nását: Állványt tolnak be a műtőbe, rajta palack gumicsővel, benne piros folyadék, az életmentő vér. Az ütőér ismét eredeti ütemé­ben ver, az állvány üres üvegé­vel már a sarokban áll, s a se­bész az utolsó varrást készíti a rosszindulatú daganattól meg­mentett testen. Pár perc múlva a kötözőnővér tekeri a gézt a vágásra, s a beteg felnyitja szemét, az orvos lehúzza gumi­kesztyűjét, vége az operációnak. Tomika azóta egészséges Nem kürtöli nevüket a rádió, fényképük nincs a sajtó címlap­ján, de mégis hősök, hisz embe­Elnéptelenedik a műtő, több operáció nem lesz ma délelőtt, de az állvány a már üres üveg­gel ott áll a sarokban, rajta egy címke, hogy adta: Moróczki Ká­roly, Nyíregyháza. rek életét mentik meg. Itt ülnek a nyíregyházi kórház véradó osz­tályán, s várják, mikor szólítják Friss ’ucernát is kapnak a kismalacok. Szegedi Miklós sertésgondozónak 180 darab kismalacra van gondja a rohudi Üj Élet Termelőszövetke­zetben. (Hammel József felvétele.) be őket. Közöttük Vincellér Fe- rencné Mátészalkáról, Bánszky János Budapestről és Moróczki Károly. — A Szabolcs szálló portáján dolgozom — mondja Moróczki elvtárs. — Harmincnégy esetben adtam vért. Még 1958-ban tör­tént. Egy asszony dolgozott itt a kórházban. Kisfia született, de sajnos vércserét kellett alkalmaz­ni a gyermeknél. Az én véremet adták neki... Tomika azóta egészséges — teszi hozzá csende­sen. Hat év alatt hat liter... — Moróczki elvtárs komoly se­gítséget ad munkánkhoz is — szól közbe Romliányi dr., a vér­adó állomás vezetője. — Hetente kétszer jön be szabadidejében, segít az adminisztrációban és a vérkonzervek rendezésében, per­sze társadalmi munkában. A belső terembe fehér köpeny­ben, sapkában és „csizmában” előbbi ismerősünk, Vincellérné lép be. Felfekszik az asztalra. A tű behatol a bőr alá, átszúrva az ér falát és megindul a sötét fo­lyadék az üvegbe. 1955 óta tagja a Magyar Vörös- keresztnek és rendszeresen ad vért a rászorulóknak. Három éve,' hogy levelet kapott Tisza- vasváriból, egy kisfiútól, aki kö­szönetét mondott a vérért. Hat év óta a hatodik liter vért ad­ja le. Délután. A műtő ajtaján táb­la: A TEREMBEN MŰTÉT VAN! Az állványon új üveg lóg, s a vastag tűn keresztül áramlik a beteg ereibe a vér, — az egysze­rű, áldozatkész emberek vére... Csak egy tűszúrás, amely életet ad! (kovácsé) Vasárnap Nyírteleken vendég szerepel a Köxpantt Honvéd Hűrrwfo riitte* Egésznapos műsor ez a község számára, hiszen a nagyszerű kul­turális eseményen kívül nagysze­rű sportműsorral kötik egybe a művészegyüttes szereplését. Az eseményt a község labdarúgó pá­lyáján bonyolítják le, s már ké­szülődnek a nyírtelekiek, hogy á rendezvény maradandó legyen és nagyszerűen sikerüljön. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom