Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-23 / 118. szám

Gyári berendezések Csehszlovákiának és Iraknak Augusztusban szállítja az első gépegységet a Nyíregyházi VAGÉP Vállalat Vasbelonalj gyári berendezések készítésére kapott megbízást a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. A két megren­delő Csehszlovákia és Irak. A Csehszlovákia részére készülő két gépegység közül az elsőnél már elkészítették az első és íelső vib­rátor vasszerkezeti részét s ezeknek jelenleg a festését végzik. Irak részére egy berendezés készül. A vasúti talpbeton készítésére alkalmas berendezéseket elöre- láhatóan ez év augusztusában szállítják a megrendelőknek. Megalakult a nőbixottság a pátrvitai Zöld Meső és Rákóesi Tss-ekben A nagy munkák idejere idénynapközit nyitnak — Vidám majális a gyermeknapon pátrohai nötanács és a tsz-ek nő­A porcsalmai bűvös háromszög Emeletes ken der ház a . kát kaptak legutóbb. A ház Sok tény bizonyítja, hogy hasznos munkát végez a nota­rises Fatrohán is. Nemrég alakították meg a Zöld Mező és a Rákóczi tsz-eaben a nöbizottsá- gokat. Erre szükség is volt, mert míg az előbbiben az 548 tag kö­zül 202 a nő, a Rákóczi Tsz-ben 504 tagból 219. A termelőszövet- kezti asszonyok kiválóan helyt­állnak a mezőgazdasági munkák­ban. Ezt mutatja az is, hogy a Zöld Mező által vásárolt kétezer kiskacsát a háztáji gazdaságok­ban nevelik fel az asszonyok, míg a Rákóczi Tsz-ben ezer kiskacsa és 300 naposcsibe gondozását vállalták a nagy munkák mellett. Mutatkozik eredmény a nők na­gyobb megbecsülésében is. A Zöld Mező Tsz-ben már választottak asszonyokat is a vezetőségbe, s hasonlóan cselekednek a Rákóczi Tsz-ben is. A községnek két állandó óvodája van, ez azonban nem elegendő, ezért a nagy mun­kák idejére két idénynapközi otthont is nyitnak, ahol 150 gyer­mekről gondoskodjak, míg az édesanyák a földeken dolgoznak. Dicséretes, hogy az állandó óvo­dák vezetői és dolgozói vállalták az idénynapközi otthonok patro- nálását. , Nagy szorgalommal készül a bizottságai az idei gyermeknapra. A gyerekek részére vidám majá­list rendeznek, bábelőadással és filmvetítéssel szórakoztatják a kicsiket. fehér pozdorja, gyárszerű épü­letek, távolabb tó. Ez Porcsal- ma. Kis kender-kombinát, ahol az áztatóból a selymesfogású „kenderhaj” eljut a vagonokig. Porcsalma a kenderről neveze­tes, a kender pedig Porosaimé­ról. Ugyanis évek óta lehelet­finom fehér anyag kerül ki in­nen. A számok nyelvén szólva pedig, évek óta teljesíti tervét a kis gyár, a tilolóban nem ritka a 190—200 százalékos egyé­ni teljesítmény. Ennyit a külsőről. De hogy dobog a falusi gyár szíve? Szívnek ezúttal az üzemi párt- szervezetet nevezzük, amely mindenképpen megfelel az el­nevezésnek. Nemcsak az üzem, hanem az egész falu vérkerin­gésének központja. Nemcsak a gyárkapuig terjed a pártszerve­zet hatósugara. A gyári népne­velők „kapubeli” megbízatáso­elotti kispadok „közönségének” magyarázzák, mennyivel na­gyobb az évi kereset, ha a csa­ládtagok is ott vannak a közös munkáknál. Tavaly Porcsalmán egybemaradtak a mezei táb­lák, — el is mosódott az egyéni felelősség. Az dén okultak a tavalyi kárból, felosztották a te­rületet. De nem mindenki ta­lálja meg a helyét. Ezt is segí­tik eligazítani a gyáriak. Ez lenne hát a bűvös három sző egyik „legbűvösebb” oldala. Mert mi is lehet egy falusi üzemi pártszervezet egyik leg­főbb tennivalója? Naponta „át­öntetni” a tapasztalatok tarso­lyából a fiatalabb tsz-pártszer- vezetébe. Kik is taníthatják meg első „kézből” az embernevelés, a politikai munka, a pártélet ezer meg ezer fogására titkaira az új úton járókat, mint az üze­mi kommunisták? Mindez ké­zenfekvő. Mégis megcsappan * segítség, ha hiányos a pártszer­vezet erőnléte.” PorC9almán, az üzemben nincsenek pártcsoportok. — Két hónapja tartottak párttag­gyűlést. — S ezekkel máris elő- revetítődik a „háromszög.” De miért szüntették meg a pártcso­portokat? Erre Almási Sándor párttitkár sem tud megnyugta­tó választ adni. „Azt hittük, nincs rájuk szükség”. Hogy mennyire rosszul hitték, arra nyomós cáfolatot adott a nor­marendezés, és még néhány bel­ső probléma. Főleg a rázónál és a törőnél lett volna üdvös pártcsoport-megbeszélésen fog­lalkozni az idejétmúlt normák ügyével. De még ma sem idő­szerűtlen, mert most kerül na­pirendre a szárazanyagokra vo­natkozó munkanormák beveze­tése. Száz és száz izgató kér­dés foglalkoztatja a munkáso­kat, melyekre választ várnak. Hasonlóan a pártcsoportok ülé­sein kaphatna helyet olyan té­ma is, mint a pártkiadványok vásárlása. Hónapok óta gondot okoz ez a pártszervezet veze­tőségének. Kevés időszerű kiad­ványt vásárolnak meg a párt­vezetőségtől a pártszervezet tagjai. Holott most, a pártokta­tás szünetében igen jó „hézag­pótló” lenne minden lap. Igaz, néha a szokottnál több kiad­ványt kap az üzemi pártszerve­zet, s inkább az olcsóbb, 1—2 forintos füzetek lennének a ke­lendők. De tisztázni lehetne ezt egy-egy pártcsoport-ülésen eset­leg a járási bizottság kiküldöt­tének jelenlétébe. Két hónap óta nem ült ösz- sze a kommunisták helyi fó­ruma, a taggyűlés. Ez még nem késés, ha nem lennének meg­vitatásra váró problémák. De vannak. És a taggyűlések kö­vetkezőkben úgy lehetnek érté­kesek, ha nem feledkeznek meg a határozatról sem. Mi szerint dolgozik a pártszervezet, ha nincs körülhatárolt, konkrét határozat? S ez eddig csak el­vétve akadt itt, általánosan megfogalmazott határozatok születtek, határidő és felelős nélkül. Lehetetlen nem kihasz­nálni a taggyűlések lelkesítő hatását. S ehhez az kell, hogy kézzelfogható tennivalók rajzo­lódjanak ki a pártszervezet ve­zetősége előtt, kapjon megbíza­tást minél több kommunista, ideje már most gondolkozni az őszi pártoktatás előkészítésén is. Az üzemben az elmúlt év­ben egyetlen pártonkívüli vett részt a pártoktatásban. Nem kevés ez? Nem serkenti ez va­lamire a pártvezetőséget? Ez hát a bűvös három­szög: a falu tsz pártszerveze­tének segítése, a pártcsoportok megalakítása, és a taggyűlések megtöltése élettel. Ebbe sok­minden belefér, amiről nem is beszéltünk. Ám ehhez nem csu­pán a párttitkár a pártvezető­ség minden tagjának a 29 tagú pártszervezet minden tagjának igyekezete szükséges. Így telik meg majd tartalommal a bűvös háromszög. Páll Géza Tökéletesített telefon A hannoveri ipari vásáron ki­állítottak egy telefonkészüléket, amely egyetlen gombnyomásra, tehát tárcsázás nélkül kapcsolja a kívánt számot. A készülék se­gítségével a leggyakrabban kere­sett 50 telefonállomással lehet pillanatok alatt összeköttetést te­remteni. Besüt a nap a betegszobába „Életre ítélt fiatalem­ber. ..” Ilyen komor han­gulatú mondattal nyi­tottuk a korábban meg­jelent „Mozdulatlan élet” című riportunkat. Bodó Mihály betegszobájába látogattunk el Tiszalök- re. A tizenhárom éve mozdulatlanul fekvő, izü­leti bénulásban szenvedő ember sorsa sok olva­sónkat megrendített. És a sajnálkozáson lassan úrrá lett a segítő szán­dék. Egy fiatal lány, Mo- ravecz Marika, az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat KISZ-titkára in­dította el az együttérzés hullámait. Megmozdult az egész város ifjúsága. Egy rendezvény is segí­tett, s összejött a pénz a nehéz perceket eloszlató televízióra. E hét péntekjén láto­gatók kopogtak a Köl­esei utca 1. sz. alatt, Ti- szalökön. Bodó Mihály édesanyja könnyezve szorította magához Ma­rikát, percekig, nem tu­dott szólni. A beteg sze­mét is elfutották a könnyek, amint megpil­lantotta a Tavasz televí­ziót. Idevarázsolja hát a1' képernyő az egész vilá­got, idevonz sok barátot. Nem lesz már egyedül, soha! A mozdulatlan test megtelt élettel, re­ménnyel. Néhány percig tartott a látogatás. Min­den látogatónak volt egy-egy vigasztaló szava a beteghez. Lipők And­rás, a KISZ megyei tit­kára azzal biztatta őt, hogy a megye fiataljaira ezután is számíthat, gondját viselik a korán ..legrokkant, kommu­nista Bodó Mihálynak. Rácz Gyula, a tiszalöki járás KISZ-titkára, Han­gácsi Mihály, a nyíregy­házi városi KISZ bizott­ság titkára szintén arra kérték a beteget, érte­sítse őket, ha valamiben hiányt szenved; segíte­nek. Ügyes kezek szerelik azóta az antennát, fiata­lok gondoskodnak arról is, hogy a fogyasztás és a televízió havi díja ne kerüljön pénzbe Bodó Mihálynak. Talán mire e sorok megjelennek, megjelenik az első kép is a televízión, a Köl­esei utca 1. sz. alatt. Az első kép, amely mindig arra emlékezteti a bete­gen fekvő embert, hogy nincs egyedül, mellette vannak százak és szá­zak. Egyre jobban bízik a gyógyulásában is, amely ha megvalósul, a csodával határos lesz. Friss levegő árad a bezárt, befüggönyözött betegszobába, besüt a nap, melyet az emberek együttérzése, szeretete fűt... P. G. Hangjuk semmiben sem hasonlított eddigi utunk megszokott éneklő zúgásá­hoz. A hosszú központi csőben felgyorsí­tott s a repülési lendület által hirtelen megfékezett gázok forró felhővé sűrűsöd­tek az űrhajó orra körül, s a Kozmokrá- tor remegve, süvítve hatolt át rajta, mint egy kilőtt golyó. Teljes erőmből kellett kiáltanom: — Ezerkilen'cszáz kilométer. A felhők hol összeolvadtak, hol széj­jelszakadoztak s Vágtattak visszafelé, mint a vízesés tajtékos hullámai. A tom­pa gyöngyházfényben úszó felhőtengeren észrevettem egy hosszú, vékony vonalat — a Kozmokrátor árnyékát. Le-lesüllyedt, el-eltűnt a mélyben, hogy egyszerre ismét íelszökkenjen a napfényben úszó felhő- gomolyagra, mely olyan tömören tornyo­sult, mint a nagyon keményre felvert ara­nyos hab. — Hatszáz kilométer. A fékező robbanások kereplésébe újabb hang vegyült. Eleinte nem tudtam felfogfii, de kis idő múlva annyira erő­södött, hogy kivált a motorok hangjából. Rendkívül éles, szinte fülsértő üvöltés volt. Ugyanakkor az aerodinamikai mű­szerek eddig tétlen mutatói megrezdültek, mintha láthatatlan áram suhant volna ke­resztül rajtuk, a fütty erősödött s lassan éles üvöltésbe csapott át. A Venus ketté- Irasitott légköre szólalt meg. — Négyszáznyolcvan! A fellegek úgy szakadoztak az űrhajó alatt, mint a túlfeszített, remegő húrok. A íúvócsövek dübörgése gyengül. Istmét az órára 'néztem: már nem tartottuk a kozmikus sebességet: másodpercenként mindössze nyolc kilométert haladtunk. A sűrűsödő légkör egyre nagyobb ellenállást fejtett ki. A belépő sikok szélein összesű­rűsödő levegő remegett, s ettől a televí­ziós ernyőn látható kép is villogni kez­dett. A Kozmokrátor sebessége egyre csökkent. Ismét egy sor robbanás követ­kezett. Az aerodinamikai mérőműszerek mutatói a levegő sűrűségét, nyomását és hőmérsékletét mutatva állandóan ingatták mutatóikat. A gép, miként a gránát röp- pályája végén, a ballisztikai görbén, sü­völtve hasította keresztül a ritka páraré­teget. Közvetlenül mellettünk villantak el az összeverődött kristályok hófehér, zilált tollbokrétái, ezüstösen csillogva a Nap sugaraiban. Lentebb a felhők gomolygó tömör fallá sűrűsödtek. Ijesztő sebesség­gel repültünk feléje. Még egy szempillan­tás s az ernyő egyszerre kialudt, mintha sűrű füst borította volna el. Egész falkákban vágtattak a felhők s szétrebbentek, mint a nehézkes madarak felriasztott raja. Soltykkal közöltem a magasságot: — Harminc kilométer — és már a íellegekbep jártunk. Rendkívül magasan úsztak a Venus fölött! A levegő olyan sűrű volt, hogy ez a viszonylag mérsékelt sebesség is ijesztő üvöltést keltett s a lüktető, mély hangok­tól a legélesebb füttyig emelkedett. A lá­tási viszonyok rendkívül rosszak voltak. Hol sötétsárga homályba merültünk, hol fortyogó tejszerűségbe zuhantunk, mely tele volt szétszórt szivárványokkal. Soltyk a televíziós készülékeket átkapcsolta ra­darra, de ez nem sokat használt. A radar hullámok lefelé irányított kúpjai erőtle­nül bukdácsoltak a süppedős felhőkben, s nem mutatták meg a talaj felületét. Vak­tában repültünk a pörgetyűs iránytű sze­rint s óriási íveket írtunk le a bolygó kö­rül. Az ernyőt barnászöld fény borította el, ebben tükröződtek az alantabb húzódó felhők elmosódó körvonalai s a közöttük meg-megnyíló szakadásokban a még mé­lyebb rétegek egészen a fenékig, ahol az ablakok már zavaros szürkeséggé mosód­tak össze. Utazásunk alatt szakadatlanul hallot­tuk a tompa zúgást. A képernyő hosszas figyelésétől néha már az a tévérzetem tá­madt, hogy a tenger habja viharzanak alattunk s a repülés zúgása nem más, mint a szertezúzódó hullámok zaja. Ez a tévérzet egyórai repülés alatt annyira megerősödött, hogy bizonyos időre el kel­lett fordulnom az ernyőtől. Soltyk egyre lejjebb ereszkedett a géppel. Már csak nyolc kilométer választott el a felülettől s a látási viszonyok még mindig ugyan­olyan rosszak voltak. Amint az aerometri- kus műszerek mutatták, a felhőkben levő apró, szilárd részecskék elnyelték a ra­dar-hullámokat. Kíváncsi voltam, mit fog tenni Soltyk, de természetesen nem kér­deztem semmit. Először csalódást érez­tem, aztán türelmetlen lettem, végül el­futott a düh, hiszen olyan régóta várom a pillanatot, hogy beülhessek a repülő­gépbe, s most, mikor már-már itt van, félném kell, hogy elveszítem a tájékozó­dást ezekben az átkozott íellegekben! Oolvtafmk.) * FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 75.

Next

/
Oldalképek
Tartalom