Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-23 / 118. szám
Gyári berendezések Csehszlovákiának és Iraknak Augusztusban szállítja az első gépegységet a Nyíregyházi VAGÉP Vállalat Vasbelonalj gyári berendezések készítésére kapott megbízást a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. A két megrendelő Csehszlovákia és Irak. A Csehszlovákia részére készülő két gépegység közül az elsőnél már elkészítették az első és íelső vibrátor vasszerkezeti részét s ezeknek jelenleg a festését végzik. Irak részére egy berendezés készül. A vasúti talpbeton készítésére alkalmas berendezéseket elöre- láhatóan ez év augusztusában szállítják a megrendelőknek. Megalakult a nőbixottság a pátrvitai Zöld Meső és Rákóesi Tss-ekben A nagy munkák idejere idénynapközit nyitnak — Vidám majális a gyermeknapon pátrohai nötanács és a tsz-ek nőA porcsalmai bűvös háromszög Emeletes ken der ház a . kát kaptak legutóbb. A ház Sok tény bizonyítja, hogy hasznos munkát végez a notarises Fatrohán is. Nemrég alakították meg a Zöld Mező és a Rákóczi tsz-eaben a nöbizottsá- gokat. Erre szükség is volt, mert míg az előbbiben az 548 tag közül 202 a nő, a Rákóczi Tsz-ben 504 tagból 219. A termelőszövet- kezti asszonyok kiválóan helytállnak a mezőgazdasági munkákban. Ezt mutatja az is, hogy a Zöld Mező által vásárolt kétezer kiskacsát a háztáji gazdaságokban nevelik fel az asszonyok, míg a Rákóczi Tsz-ben ezer kiskacsa és 300 naposcsibe gondozását vállalták a nagy munkák mellett. Mutatkozik eredmény a nők nagyobb megbecsülésében is. A Zöld Mező Tsz-ben már választottak asszonyokat is a vezetőségbe, s hasonlóan cselekednek a Rákóczi Tsz-ben is. A községnek két állandó óvodája van, ez azonban nem elegendő, ezért a nagy munkák idejére két idénynapközi otthont is nyitnak, ahol 150 gyermekről gondoskodjak, míg az édesanyák a földeken dolgoznak. Dicséretes, hogy az állandó óvodák vezetői és dolgozói vállalták az idénynapközi otthonok patro- nálását. , Nagy szorgalommal készül a bizottságai az idei gyermeknapra. A gyerekek részére vidám majálist rendeznek, bábelőadással és filmvetítéssel szórakoztatják a kicsiket. fehér pozdorja, gyárszerű épületek, távolabb tó. Ez Porcsal- ma. Kis kender-kombinát, ahol az áztatóból a selymesfogású „kenderhaj” eljut a vagonokig. Porcsalma a kenderről nevezetes, a kender pedig Porosaiméról. Ugyanis évek óta leheletfinom fehér anyag kerül ki innen. A számok nyelvén szólva pedig, évek óta teljesíti tervét a kis gyár, a tilolóban nem ritka a 190—200 százalékos egyéni teljesítmény. Ennyit a külsőről. De hogy dobog a falusi gyár szíve? Szívnek ezúttal az üzemi párt- szervezetet nevezzük, amely mindenképpen megfelel az elnevezésnek. Nemcsak az üzem, hanem az egész falu vérkeringésének központja. Nemcsak a gyárkapuig terjed a pártszervezet hatósugara. A gyári népnevelők „kapubeli” megbízatásoelotti kispadok „közönségének” magyarázzák, mennyivel nagyobb az évi kereset, ha a családtagok is ott vannak a közös munkáknál. Tavaly Porcsalmán egybemaradtak a mezei táblák, — el is mosódott az egyéni felelősség. Az dén okultak a tavalyi kárból, felosztották a területet. De nem mindenki találja meg a helyét. Ezt is segítik eligazítani a gyáriak. Ez lenne hát a bűvös három sző egyik „legbűvösebb” oldala. Mert mi is lehet egy falusi üzemi pártszervezet egyik legfőbb tennivalója? Naponta „átöntetni” a tapasztalatok tarsolyából a fiatalabb tsz-pártszer- vezetébe. Kik is taníthatják meg első „kézből” az embernevelés, a politikai munka, a pártélet ezer meg ezer fogására titkaira az új úton járókat, mint az üzemi kommunisták? Mindez kézenfekvő. Mégis megcsappan * segítség, ha hiányos a pártszervezet erőnléte.” PorC9almán, az üzemben nincsenek pártcsoportok. — Két hónapja tartottak párttaggyűlést. — S ezekkel máris elő- revetítődik a „háromszög.” De miért szüntették meg a pártcsoportokat? Erre Almási Sándor párttitkár sem tud megnyugtató választ adni. „Azt hittük, nincs rájuk szükség”. Hogy mennyire rosszul hitték, arra nyomós cáfolatot adott a normarendezés, és még néhány belső probléma. Főleg a rázónál és a törőnél lett volna üdvös pártcsoport-megbeszélésen foglalkozni az idejétmúlt normák ügyével. De még ma sem időszerűtlen, mert most kerül napirendre a szárazanyagokra vonatkozó munkanormák bevezetése. Száz és száz izgató kérdés foglalkoztatja a munkásokat, melyekre választ várnak. Hasonlóan a pártcsoportok ülésein kaphatna helyet olyan téma is, mint a pártkiadványok vásárlása. Hónapok óta gondot okoz ez a pártszervezet vezetőségének. Kevés időszerű kiadványt vásárolnak meg a pártvezetőségtől a pártszervezet tagjai. Holott most, a pártoktatás szünetében igen jó „hézagpótló” lenne minden lap. Igaz, néha a szokottnál több kiadványt kap az üzemi pártszervezet, s inkább az olcsóbb, 1—2 forintos füzetek lennének a kelendők. De tisztázni lehetne ezt egy-egy pártcsoport-ülésen esetleg a járási bizottság kiküldöttének jelenlétébe. Két hónap óta nem ült ösz- sze a kommunisták helyi fóruma, a taggyűlés. Ez még nem késés, ha nem lennének megvitatásra váró problémák. De vannak. És a taggyűlések következőkben úgy lehetnek értékesek, ha nem feledkeznek meg a határozatról sem. Mi szerint dolgozik a pártszervezet, ha nincs körülhatárolt, konkrét határozat? S ez eddig csak elvétve akadt itt, általánosan megfogalmazott határozatok születtek, határidő és felelős nélkül. Lehetetlen nem kihasználni a taggyűlések lelkesítő hatását. S ehhez az kell, hogy kézzelfogható tennivalók rajzolódjanak ki a pártszervezet vezetősége előtt, kapjon megbízatást minél több kommunista, ideje már most gondolkozni az őszi pártoktatás előkészítésén is. Az üzemben az elmúlt évben egyetlen pártonkívüli vett részt a pártoktatásban. Nem kevés ez? Nem serkenti ez valamire a pártvezetőséget? Ez hát a bűvös háromszög: a falu tsz pártszervezetének segítése, a pártcsoportok megalakítása, és a taggyűlések megtöltése élettel. Ebbe sokminden belefér, amiről nem is beszéltünk. Ám ehhez nem csupán a párttitkár a pártvezetőség minden tagjának a 29 tagú pártszervezet minden tagjának igyekezete szükséges. Így telik meg majd tartalommal a bűvös háromszög. Páll Géza Tökéletesített telefon A hannoveri ipari vásáron kiállítottak egy telefonkészüléket, amely egyetlen gombnyomásra, tehát tárcsázás nélkül kapcsolja a kívánt számot. A készülék segítségével a leggyakrabban keresett 50 telefonállomással lehet pillanatok alatt összeköttetést teremteni. Besüt a nap a betegszobába „Életre ítélt fiatalember. ..” Ilyen komor hangulatú mondattal nyitottuk a korábban megjelent „Mozdulatlan élet” című riportunkat. Bodó Mihály betegszobájába látogattunk el Tiszalök- re. A tizenhárom éve mozdulatlanul fekvő, izületi bénulásban szenvedő ember sorsa sok olvasónkat megrendített. És a sajnálkozáson lassan úrrá lett a segítő szándék. Egy fiatal lány, Mo- ravecz Marika, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat KISZ-titkára indította el az együttérzés hullámait. Megmozdult az egész város ifjúsága. Egy rendezvény is segített, s összejött a pénz a nehéz perceket eloszlató televízióra. E hét péntekjén látogatók kopogtak a Kölesei utca 1. sz. alatt, Ti- szalökön. Bodó Mihály édesanyja könnyezve szorította magához Marikát, percekig, nem tudott szólni. A beteg szemét is elfutották a könnyek, amint megpillantotta a Tavasz televíziót. Idevarázsolja hát a1' képernyő az egész világot, idevonz sok barátot. Nem lesz már egyedül, soha! A mozdulatlan test megtelt élettel, reménnyel. Néhány percig tartott a látogatás. Minden látogatónak volt egy-egy vigasztaló szava a beteghez. Lipők András, a KISZ megyei titkára azzal biztatta őt, hogy a megye fiataljaira ezután is számíthat, gondját viselik a korán ..legrokkant, kommunista Bodó Mihálynak. Rácz Gyula, a tiszalöki járás KISZ-titkára, Hangácsi Mihály, a nyíregyházi városi KISZ bizottság titkára szintén arra kérték a beteget, értesítse őket, ha valamiben hiányt szenved; segítenek. Ügyes kezek szerelik azóta az antennát, fiatalok gondoskodnak arról is, hogy a fogyasztás és a televízió havi díja ne kerüljön pénzbe Bodó Mihálynak. Talán mire e sorok megjelennek, megjelenik az első kép is a televízión, a Kölesei utca 1. sz. alatt. Az első kép, amely mindig arra emlékezteti a betegen fekvő embert, hogy nincs egyedül, mellette vannak százak és százak. Egyre jobban bízik a gyógyulásában is, amely ha megvalósul, a csodával határos lesz. Friss levegő árad a bezárt, befüggönyözött betegszobába, besüt a nap, melyet az emberek együttérzése, szeretete fűt... P. G. Hangjuk semmiben sem hasonlított eddigi utunk megszokott éneklő zúgásához. A hosszú központi csőben felgyorsított s a repülési lendület által hirtelen megfékezett gázok forró felhővé sűrűsödtek az űrhajó orra körül, s a Kozmokrá- tor remegve, süvítve hatolt át rajta, mint egy kilőtt golyó. Teljes erőmből kellett kiáltanom: — Ezerkilen'cszáz kilométer. A felhők hol összeolvadtak, hol széjjelszakadoztak s Vágtattak visszafelé, mint a vízesés tajtékos hullámai. A tompa gyöngyházfényben úszó felhőtengeren észrevettem egy hosszú, vékony vonalat — a Kozmokrátor árnyékát. Le-lesüllyedt, el-eltűnt a mélyben, hogy egyszerre ismét íelszökkenjen a napfényben úszó felhő- gomolyagra, mely olyan tömören tornyosult, mint a nagyon keményre felvert aranyos hab. — Hatszáz kilométer. A fékező robbanások kereplésébe újabb hang vegyült. Eleinte nem tudtam felfogfii, de kis idő múlva annyira erősödött, hogy kivált a motorok hangjából. Rendkívül éles, szinte fülsértő üvöltés volt. Ugyanakkor az aerodinamikai műszerek eddig tétlen mutatói megrezdültek, mintha láthatatlan áram suhant volna keresztül rajtuk, a fütty erősödött s lassan éles üvöltésbe csapott át. A Venus ketté- Irasitott légköre szólalt meg. — Négyszáznyolcvan! A fellegek úgy szakadoztak az űrhajó alatt, mint a túlfeszített, remegő húrok. A íúvócsövek dübörgése gyengül. Istmét az órára 'néztem: már nem tartottuk a kozmikus sebességet: másodpercenként mindössze nyolc kilométert haladtunk. A sűrűsödő légkör egyre nagyobb ellenállást fejtett ki. A belépő sikok szélein összesűrűsödő levegő remegett, s ettől a televíziós ernyőn látható kép is villogni kezdett. A Kozmokrátor sebessége egyre csökkent. Ismét egy sor robbanás következett. Az aerodinamikai mérőműszerek mutatói a levegő sűrűségét, nyomását és hőmérsékletét mutatva állandóan ingatták mutatóikat. A gép, miként a gránát röp- pályája végén, a ballisztikai görbén, süvöltve hasította keresztül a ritka páraréteget. Közvetlenül mellettünk villantak el az összeverődött kristályok hófehér, zilált tollbokrétái, ezüstösen csillogva a Nap sugaraiban. Lentebb a felhők gomolygó tömör fallá sűrűsödtek. Ijesztő sebességgel repültünk feléje. Még egy szempillantás s az ernyő egyszerre kialudt, mintha sűrű füst borította volna el. Egész falkákban vágtattak a felhők s szétrebbentek, mint a nehézkes madarak felriasztott raja. Soltykkal közöltem a magasságot: — Harminc kilométer — és már a íellegekbep jártunk. Rendkívül magasan úsztak a Venus fölött! A levegő olyan sűrű volt, hogy ez a viszonylag mérsékelt sebesség is ijesztő üvöltést keltett s a lüktető, mély hangoktól a legélesebb füttyig emelkedett. A látási viszonyok rendkívül rosszak voltak. Hol sötétsárga homályba merültünk, hol fortyogó tejszerűségbe zuhantunk, mely tele volt szétszórt szivárványokkal. Soltyk a televíziós készülékeket átkapcsolta radarra, de ez nem sokat használt. A radar hullámok lefelé irányított kúpjai erőtlenül bukdácsoltak a süppedős felhőkben, s nem mutatták meg a talaj felületét. Vaktában repültünk a pörgetyűs iránytű szerint s óriási íveket írtunk le a bolygó körül. Az ernyőt barnászöld fény borította el, ebben tükröződtek az alantabb húzódó felhők elmosódó körvonalai s a közöttük meg-megnyíló szakadásokban a még mélyebb rétegek egészen a fenékig, ahol az ablakok már zavaros szürkeséggé mosódtak össze. Utazásunk alatt szakadatlanul hallottuk a tompa zúgást. A képernyő hosszas figyelésétől néha már az a tévérzetem támadt, hogy a tenger habja viharzanak alattunk s a repülés zúgása nem más, mint a szertezúzódó hullámok zaja. Ez a tévérzet egyórai repülés alatt annyira megerősödött, hogy bizonyos időre el kellett fordulnom az ernyőtől. Soltyk egyre lejjebb ereszkedett a géppel. Már csak nyolc kilométer választott el a felülettől s a látási viszonyok még mindig ugyanolyan rosszak voltak. Amint az aerometri- kus műszerek mutatták, a felhőkben levő apró, szilárd részecskék elnyelték a radar-hullámokat. Kíváncsi voltam, mit fog tenni Soltyk, de természetesen nem kérdeztem semmit. Először csalódást éreztem, aztán türelmetlen lettem, végül elfutott a düh, hiszen olyan régóta várom a pillanatot, hogy beülhessek a repülőgépbe, s most, mikor már-már itt van, félném kell, hogy elveszítem a tájékozódást ezekben az átkozott íellegekben! Oolvtafmk.) * FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 75.
