Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-21 / 117. szám

Hangverseny városunk peremén Szonáta-est volt a Bessenyei klubban Május lti-án meg­ható, kedves hang­verseny volt a város peremén épült XII. sz. általános iskolá­ban. Az iskola énekkara Budapesten szerepelt a rádióban. A városi tanács és az iskolai SZMK fedezte a ta­nulok utazási és szál­lásköltségeit. Mivel kevés volt a pénz, segítséget kértek a zeneiskolától. Az is­kola igazgatója kész­séggel sietett segítsé­gükre. Hangversenyt rendeztek az iskola tornatermében. Ket­tős céljuk volt, amint azt Vikár Sándor, a zeneiskola igazgatója mondta: 1. a bevétel­lel segítették az is­kola énekkarát, 2. a környék lakosságával igyekeztek megsze­rettetni a komoly ze­nét. A zeneiskola igaz­gatója minden mű­sorszám előtt ismer­tette a szerzőt és a zenemű mondanivaló­ját. Aztán megszólalt a zene, szárnyalt a muzsika. A nagy zeneszerzők (Kéler, Brams, Verdi, Mas­cagni, Schubert, Bee­thoven, Novikov, Csajkovszkij stb.) gondolatait, érzelmeit tolmácsolták az éne­kesek, hegedűk, kür­tök. A távozó közönség abban a reményben | búcsúzott a felejthe­tetlen élményt nyúj­tó Ági Gézáné, Dut- kievitz Miklós, Mol­nár Sándor énekmű­vészektől, dr. Marsó József hegedűművész­től, a nagy zenekar minden tagjától és a fáradhatatlan Vikár Sándor igazgatótól, hogy ez a találkozás ismétlődni fog. A NYÍREGYHÁZI ZENEIS­KOLA tanárai márciusban meg­tartott reprezentatív színházi hangversenyük után a TIT klubjának szűkebb keretei kö­zött kamarazene-estet rendeztek e hó 17-én. A műsor középpont­jában hegedű-zongora szonáták álltak, amelyeket Schmidt Mik­lós és Szálkay Andrásáé adtak elő. Ezt a műsort tarkították a közben elhangzott ének- és kla- rínétszámok. A Bessenyei klub kis híján kicsinek bizonyult az érdeklődők számára. A SZONÁTA JÁTÉK, mint ál­talában a kamarazene, kislét- számú együttes muzsikálása, amelyben a lényegében egyen­rangú partnerek az együttmu- zsikálás örömének szellemében közösen törekszenek a művészi cél elérésére. Jelen esetben egy hegedűs és egy zongorista szö- viV.ieztek ilyen módon Corelli, Haydn és Beethoven egy-egy remekművének megszólaltatása­ra. Az első két mű előadásánál hiánytalanul érvényesült ez a célkitűzés, tökéletes összhang­ban, stílusosan, jó technikai felkészültséggel oldották még a szép feladatot. Beethoven Ta­vaszi szonátájának előadása ne­hezebb feladat, ez érezhető is volt egy-egy intonációs ingado­zásnál, vagy az együttjátszás néhány zökkenőjénél. Ezek az apróbb zavarok azonban nem akadályozták meg a mű éleveze- tét, amelynek sok szép részlete — így a második tétel finom líraisága — emlékezetes marad a hallgatóságnak. A mű „ta­vaszi” üdesége is érvényre ju iott az előadásban. ÁGINÉ BOCSKAY IBOLYA régi olasz és romatikus Schu- man dalokat énekelt, kulturált és átélt előadásban. Nagy sikere volt Valkai János kiváló techni­kával előadott klarinét számá­nak, a Beregi verbunknak iS. A művek mondanivalóinak érvényre jutásához hozzájárult a rövid, de tartalmas ismertetés, amelyet Vikár Sándor, a zeneis­kola igazgatója mondott el. A ZENEISKOLA tanárai és növendékei az újból zongorához jutott TIT-klubhelyiségében a jövőben ismét gyakrabban szán­dékoznak hangversenyeket ren­dezni, az elmúlt évekhez ha­sonlóan sorozatos összeáll ban. —r— Megalakult ci megyei írók munkacsoportja Pénteken a TIT Bessenyei klub­jában jöttek össze megyénk iro­dalommal foglalkozó szakembe­rei, hogy a TIT egyik szakosz­tályaként olyan munkacsoportot alakítsanak, amely eredménye­sen fellendítheti megyénk iro­dalmi életét. A megbeszélésen Gulyás Emilné, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint Lábass Menyhért, a TIT megyei titká­ra, Kohári Ferenc, a megyei tanács művelődési osztályvezető- helyettese elnököltek. Részt vet­ték a megbeszélésen a képzőmű­vészek küldöttei is. Az első, széleskörű megbeszé­lés eredményeként megalakult a munkacsoport, amelynek vezető­ségi tagjait egyhangúlag megvág lasztották. Ugyanakkor megvá­lasztották a szakosztályok veze­tőségét is. A megbeszélésen szó esett ar­ról, hogy az írások megjele­nési lehetőségének, irodalmi újságnak, vagy folyóiratnak megteremtésén fáradoznak. Ennek eredményessége csak a közeljövőben mutatkozhat meg. A vita rámutatott arra, hogy a munkacsoport létrehozására igen nagy szükség volt. A felszólalók hangsúlyozták, hogy sokan — írásaik megjelentetésének nehéz­ségei miatt, egymás munkáját1 nem kellően segítve, — csak író­asztalnak dolgoztak, míg má­sok Debrecen, Miskolc, Pécs, Bu­dapest felé indultak, ahol meg­felelő lehetőségeket láttak. A munkacsoport szakosztályi élete, a prózai, költői, és kritikai felosztásban alkal­mat ad arra, hogy egymás munkáját megvitassák, he­lyes bírálattal segítsek előbb­re az alkotó tevékenységet. S mindjárt módozatokat is mu­tattak, hogy az írások a nagy nyilvánosság elé kerülhessenek. Gulyás Emilné elvtársnő rá­mutatott, hogy a provincializ­mus veszélyének felidézése nél­kül határozott megyei progra­mot kell a munkacsoportnak megvalósítani. Igen sok szellemi érték vár a betűn keresztüli megőrzésre, megyénk életének nagy változásait, a társadalmi átalakulást, az emberek életé­ben bekövetkezett változásokat megörökíteni és átadni az utó­kornak — szép és hálás feladata a munkacsoportnak. Egyként csendült ki a számos felszólalásból, hogy megyénk írói, irodalmi szakemberei részt vállaltak irodalmi mun­kásságukkal is megyénk éle­tének döntő átalakulásából, s lelkesen kívánnak dolgozni napjain, s a jövő feladatai­nak megvalósításáért. A megyei pártbizottság és a megyei tanács kezdeményezésére — a megye irodalmi, művészeti életének mindinkább növekvő életképessége nyomán, az erre irányuló igények alapján, — ko­moly vállalkozás kezdődött a munkacsoport megalakulásával. A közvetlen segítség, a nagyfokú törődés amellyel párt- és taná­csi szerveink segítik a kibonta- I kozó munkát, lendületet ad a j megye író és irodalommal fog­lalkozó munkásainak. ]V1 einigen található olyan rádióhallgató Magyaror­szágon, aki nem hallgatja al­kalmilag vagy rendszeresen az „Édes anyanyelvűnk’’ című ro­vatot. Az ötperces műsorok mostanában már hetenként há­romszor hangzanak el a Kossuth Rádióban, s ez is azt mutatja, hogy a Lőrince Lajos szerkesz­tette sorozatot a közvélemény érdeklődéssel, örömmel és sze­retettel fogadja. Lassanként af­féle tipus-íogalomma kezd vál­ni a majd egy évtizede folyó előadássorozat szerkesztője és felolvasója: ha valamilyen vi­tás nyelvhelyességi, helyesírási vagy kiejtési kérdés vetődik fel “baráti körben, családban vagy hivatalban, az érvek közölt olt szerepel, hogy „Lőrincze” ezt így magyarázta, illetve, „majd megkérdezzük a Lörinczét". Kétszáz rövid előadást tartal­maz a kötet, amely kiállítású­ban is becsületére válik az Akadémiai Kiadónak és Nyom­dának, s ezzel is igazolja az öt­száz odalas könyv tartalmi ér­tékeit. Tizenkét fejezetre tago­lódik, s ezek a fejezetek nem­csak a kötet — s így a rádió­Az izgalmas filmek kedvelői jól szórakozhatnak ezen a kém­történeten. Fordulatokban, kalan­dokban bővelkedő események pe­regnek a néző szeme előtt, ami­előadások-tematikai változatos­ságát jelzik, hanem azt is, hogy a nyelvművelés manapság már nem valamilyen szűkén körül­határolt, pusztán korlátozó szán­dékú nyelvészeti mozgalom, hanem az a célja, hogy részint elválassza a fejlődő nyelv új és egészséges hajtásait a gaztól és a gyomtól, a kiirtandó íerdesé- gektől, másrészt pedig fejlessze és erősítse a mai nyelvet a vál­tozatok, régebbi előfordulások ma is élő gazdagságával, a nép­nyelv és a nyeiviörténet meg­annyi nagyszerű szavaval, for­dulatával is. A nyelv, az anyanyelv fogal­mával, néhány kérdésével fog­lalkozik az „Egy és más nyel­vünkről, nyelvművelésünkről” című fejezet, majd több cikk­sorozat foglalkozik a szavak he­lyes és pontos használatának, értelmileg pontos elhelyezésé­nek kérdésével (Szavak, szólás­mondások; Mit is jelent ponto­san? Melyiket szeressem —me­lyiket válasszam? Hogy is van elyesen? Mindent a maga he­lyén). 'Talán ezekben a csopor­tokban találhatjuk a legtöbb konkréL útbaigazítást, hiszen kor az egyik keleti szovjet ha­tárőrség izgalmas harcát mutat­ják be a geológusoknak álcázott kémek, diverzánsok ellen. igen sokszor éppen azért nem használunk helyesen egy-egy szót, szólást, szóképet, mert nem ismerjük annak eredeti je­lentését, történelmileg kialakult értelmét — vagy éppen időköz­ben megváltozott tartalmát. Az „Újabban így írunk” cím kissé ironikus tartalmú, hiszen helyesírásunk lényegében alig változott az utóbbi időben, s ezek a cikkek is arra mutatnak rá, hogy az írás során elkövetett súlyos hibák (a múltidő tévesz­tése, a felszólító mód alakjai, az igekötő egybe és különírása stb.) nem az újabb szabályozás nemtudása miatt keletkeznek. Vannak ugyan olyan jelenségek (túlzott egybeírási kedv, a -dz tövű szavak helyesírása stb.), amelyek újabban kerültek sza­bályozásra, de ezeknek az elsa­játítása nem nehéz, mivel ép­pen a helyesírás egyszerűsítési törekvéseinek következményei. Kodály Zoltán hívta fel a fi­gyelmet negyedszázaddal ezelőtt u magyar kiejtés romlására. Természetesen ezzel a kérdéssel is foglalkozik egy csoport elő­adás. A választékosabb stílus. Külön érdekessége a filmnek a/ egzotikus vadállatokról készült sok felvétel. Mérges kobrák, vé­rengző leopárd, cirkuszból kisza­badított fenevadak támadása te­szi feszültebbé a másfél órát. Tudjuk, hogy az élet, a való­ság szinte hihetetlen fordulatokat hoz, különösen fordulatos tehet egy határörs élete manapság is a Szovjetunióban, hiszen az im­perialisták mindent elkövetnek, hogy diverzáns-cselekményekkel. kémtevékenységgel zavarják a a szovjet népet. Powers kémre­pülése, s még sok napjainkban történt példa is ezt bizonyítja. Azonban néhol mégis úgy érez­zük a film közben, hogy kissé túlfeszítették a húrt. Mata Hari története, és sok más világhírű kém története is tele van fantasztikus részletekkel, azonban a film készítőinek mégis ügyelniök kelleti volna a realitá­sokra. Jó szórakozás, kellemes másíéi óra, izgalom, szerelem, harc a mozi vásznán — ez a „Kobra” ak­ció. Kár, hogy a fordulatosságra való törekvés néhol túlzásokba fordult... az irodalmi nyelv vizsgálata és a nyelvészet kapcsolata is jó eredményeket mutat fel. (A szép magyar stílus; Stílusunk szép­iái c. fejezetek). Igen jó tájé­koztatást kaphatunk Nyelvmű­velésünk nagyjai összefoglaló cím alatt hét, kiemelkedően je­lentős egyéniségről, Kazinczytol Kosztolányiig, akik a nyelvmű­velés fontos feladatának szen­telték munkásságuk egy reszel, olykor legjavát. Gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy elhangzott előadás ol­vasva már nem olyan hatásos. Ebben a kötetben ezt nem érezzük: az ötpercek szellemes, olykor csattanóra is végződő, ugyanakkor tanulságos szövege olvasás közben is friss, élénk, színes és érdekes marad. A könyv végéhez csatolt mutató megkönnyíti a kötet kezelését, ha valamit keresünk, segítségé­vel könnyen rábukkanunk a kérdést tárgyaló cikkre. Min­denképpen jó szolgálatot tett az Akadémiai Kiadó, hogy a köte­tet — ha kissé drága áron is —, de letette az érdeklődő ol­tások asztalára. («0 <gy. i. *y.) ÉDES ANYANYELVŰNK Az ünnepi könyvhét egyik legszebb könyve A , Kobra-akció"

Next

/
Oldalképek
Tartalom