Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-20 / 91. szám
A magyar kormány nyUaíkoaata (2. oldal) Jelentések a kubai helyzetről (2. oldal) XVIII. ÉVFOLYAM, 91. SZÄM Ára 50 fillér 1961. Április 20, csütörtök Asztionauták (5. oldal.) ★ A megye sportja (6. oldal.) EL A KEZEKKEL KUBÁTÓL! Izzó hangulatú röpgyíiléseken követelték a betolakodók távozását Kubából megyénk dolgozói nyíregyházi Ruházati Gyár dolgozói, asszonyok és férfiak, akik átélték a második világháború borzalmait, nagyon elítélik azokat a kalandorpolitikusokat, akik Kubában a háború tüzét szítják. A Ruházati Gyár távirata a Biztonsági Tanácsnak Az első űrutas világszenzációjának örömöt okozó hírei után nyugtalanságot keltett a magyar dolgozók körében a Kubából érkező hír,1 miszerint az imperialisták zsoldosai rátörtek a szabadságszerető kubai népre. A „Ügylatszik, az Egyesült Államoknak az a rendeltetése, hogy a szabadság nevében nyomorba döntse Amerikát”. Simon Bolivar, a nagy szabadsághős vetette papírra ezeket a sorokat sok-sok évvel ezelőtt. S, hogy mennyire igaza volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a gyászos gyakorlat, amely az Egyesült Államokat fémjelzi a nemzetközi politikában, amikor Latin-Amerika sorsának intézéséről van szó. Az Egyesült Államok monopóliumai óriási nyereséget vágnak zsebre a közép és dél-amerikai népek kizsákmányolása révén, A monopóliumok megkaparintják e kisebb és nagyobb államok egész gazdaságát, s ezen keresztül diktálják rájuk saját politikájukat. A történelem során azonban sok példa volt már arra, hogy a Latin-Amerika népei keresztülhúzták az USA- imperializmus számítását. 1947 őszén azonban az Egyesült Államok megkereste a módját, hogy az uralma alatt álló félgyarmati országok ne szakadhassanak ki könnyen hatásköre alól. Aláírták az Amerikai Államok Szervezetének megalakításáról szóló jegyzőkönyvet, amely kimondja, hogy: „Megerősítették egyetértésüket a béke és a nemzetközi biztonság fenntartására vonatkozó, a térségükben esetleges közös akciót kívánó kérdésekben”. Ezek a diplomácia finomkodásával megfogalmazott szavak tulajdonképpen azt jelentik, hogy az Egyesült Államok immár jogi alapon támadhatja meg azt az országot amely szabadságáért és függetlenségéért harcol. Elég az, ha a „nemzetközi kommunizmus” támadásának bélyegeznek minden forradalmi és imperialista-ellenes tettet, bármely latin-amerikai országban. A világ népei már ismerik ezeket a módszereket. Tudják, hogy a szabadságát és függetlenségét csak nemrég elnyert kicsiny szigetország: Kuba ellen hasonló módszereket alkalmaznak az USA vezető körei. Tudják, hogy a Sierra Maestra csúcsain felharsanó kürtszó, amely a népi felkelés, a népi forradalom kezdetét jelentette, s 1959 január 1-én a forradalmi erők hatalmas győzelmével végződött, nem csupán a kubai nép szabadságának és függetlenségének indulása volt, hanem egy új korszakot nyitott meg Latin-Amerika történelmében. Azt a korszakot, amelyben a dél-amerikai és közép-amerikai országokban mindenütt felszabadul a ma még éhező és nyomorgó, félig rabszolgasorban sínylődő bennszülött, amelyben megszűnik a tudatlanság és az Egyesült Államoktól való gazdasági, politikai függés. A kubai forradalom azonban azt is jelentette, hogy Latin- Amerika fölé újra leereszkedtek a hazugság függönyei, újra megkezdődtek a támadási előkészületek, s újra színpadra léptek a báb-kormányok diktátorai. Az USA úgy gondolta, hogy ami 1954-ben sikerült Guatemalában, az most sikerül majd Kubában. Csakhogy közben, az eltelt hat év alatt megváltoztak a körülmények a világon, megváltoztak az imperializmus és az imperialista-ellenes erők közötti erőviszonyok. Az Egyesült Államok monopóliumainak képviselői ennek ellenére megpróbálták megváltoztatni a jelenlegi helyzetet. De azzal, amit Fidel Castro rendszerében kifogásolnak — a földosztást, az amerikai gyárak államosítását, az önálló külpolitikát, s főként azt, hogy Kuba a szocialista táborral való kapcsolataival is védi függetlenségét és szociális vívmányait — csak azt érték el, hogy a kubai nép, Latin-Amerika népei ■nég- inkább megismerték az Egyesült Államok agresszív, csendőrszerepét, s még szívósabban harcolnak e földrész szabadságának jelképe — a diadalmas Kuba — megvédéséért. Ezért is fogadták olyan mélységes felháborodással azt a hírt szerte a világon, hogy az USA pénzén és fegyvereivel, bábcsatlósainak segítségével a napokban új agressziót indítottak el a kubai nép ellen. Kennedy elnök világosan beismerte, hogy az Egyesült Államok támogatja az ellenforradalmi kubai bandákat, s örömmel látja, hogy a munkások és parasztok békés építőmunkáját bombatámadá- sokkal és véres ütközetekkel akarják megtörni. Az emberek milliói éppen ezért fordulnak most haraggal és felháborodással az Egyesült Államok felé, s értenek egyet a Szovjetunió álláspontjával, amely maga is súlyos figyelmeztetés az agresz- szorok számára. Megyénk minden üzemében, a termelőszövetkezetekben, a gépállomásokon, a vállalatoknál izzó gyűlölettel beszélnek erről a gaztettről. De azt is rudják, hogy Kubát nem lehet legyőzni, mert ez a latin-amerikai ország már nincs egyedül. A világ dolgozóinak egységes fellépése, a kubai nép áldozatos harca végetvet az imperializmus mesterkedéseinek, megvédi a kis ország szabadságát és lüg- getlenségét. A jelszó, amely ma bejárja az egész világot: „El a kezekkel Kubától!” — a népek akarata lett. Tegnap délben, a moszkvai és budapesti dolgozók példája nyomán röpgyűlést tartottak a gyárban. Megvitatták a kubai helyzetet, kifejezték felháborodásukat a partraszállást és bombázást elősegítő imperialistákkal szemben. A béke féltésének ügye és a Fidel Castro-vezette szabadságharcosok melletti szolidaritás diktálta Bánszki András üzemi pártvezetőségi tagnak azokat a szavakat, amelyeket a röpgyűlé- sen a kubai eseményekről mondott. A dolgozók javaslatára tiltakozó táviratot fogalmaztak, amit felolvasás és egyhangú jóvá-! hagyás után elküldték- a? F.NSZj A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat dolgozói is szolidaritást vállaltak a hős kubai néppel. A tegnapi nap folyamán a vállalat dolgozói röp- gyűléseken emelték fel szavukat e gyalázatos intervenció ellen. A nagyobb termekben gyűltek össze egy-egy osztály dolgozói. A szakszervezeti aktívák röviden ismertették Kuba helyzetét a közelmúltban és rámutattak a jelenlegi támadás mögött álló támogató, felbújtó imperialista erőkre. Kuba hősi népe a dicsőséges forradalom győzelme után olyan társadalmi és gazdasági rendszert igyekszik kiépíteni hazájában Fidel Castro vezetésével, amely az imperializmus vezető köreinek, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államoknak egyáltalán nincs ínyére. Az Egyesült Államok képmutató módon azt a látszatot akarja kelteni, mintha Kubában spontán polgár- háború tört volna ki, amelyhez külső országoknak semmi közük nincs. Sőt, olyan kijelentéseket tesznek, hogy igyekeznek a továbbiakban is semleges politikát folytatni ebben az ügyben. Ilyen nyilatkozatokkal azonban ma már nem lehet bekötni a világ dolgozóinak szemét. Mindenki a napnál világosabban látja, hogy a kubai ellenforradalmi csoportok mögött az Egyesült Államok áll. Ott képezték ki az ellenforradalmárok egy részét, más részét pedig Guatemalában ugyancsak amerikai tisztek irányításávalEgyrészről leplezni akarják magukat az intervencióban bűnös amerikai imperialisták, másrészről azonban arcátlanul fenyegetőznek is. A dohánygyár dolgozói mély felháborodással fejezték ki tiltakozásukat. Az Országos BéketaBiztonsági Tanácsának. A távirat így hangzik: „Mi, a Nyíregyházi Ruházati Gyár dolgozói mély megrendüléssel és felháborodással elítéljük a Kubát ért gálád ellenforradalmi támadást. Együttérzünk a szabadságáért harcoló hős kubai néppel, szolidaritásunkat fejezzük ki mellettük. Elvárjuk a Biztonsági Tanácstól, hogy tegyen sürgős intézkedéseket a harcok megszüntetésére, a betolakodók eltávolítására Kubából. Az amerikai kormány a szovjet kormányhoz hasonlóan tegyen meg mindent a világbéke fenntartásáért.". nácsnak táviratot küldtek, amelyben a következőket írták: „A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat dolgozói mély megdöbbenéssel és felháborodással szereztek tudomást az Amerikai Egyesült Államok kormánya által támogatott kubai ellenforadalmi csoportok fegyveres támadásáról, amit a hős kubai nép ellen követtek el. Követeljük, hogy a nemzetközi jog értelmében az Egyesült Államok kormánya azonnal szüntesse meg a kubai nép elleni intervenciót. Az ENSZ haladéktalanul tegyen intézkedéseket a Kuba belügyei- be való beavatkozás megszüntetésére és bélyegezze meg az ag- resszorokat. Üzenjük az agresz- szoroknak és az Amerikai Egyesült Államok kormányának, hogy vállalatunk dolgozói mélyen elítélik ezen cselekményt és szolidaritást vállalnak a hős kubai néppel, szabadságáért és függetlenségéért vívott harcában. A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló dolgozói.” •• Üzenet a határból Tegnap a déli harangszó után néhány percre szünetelt a munka a nagykállói Dózsa Tsz földjén. A lányok, asszonyok abbahagyták a tengeri morzsolását, a kertészeti brigád tagjai a palánták ültetését, a férfiak a takarmányhordást. Némelyek már korábban hallották a hírt Kuba ljecs- telen megtámadásáról. Errői beszélgettek egymással az emberek, s a szemekből aggódást lehetett kiolvasni. — Együttérzünk a kubaiakkal — mondta az egyik idős ember, a krumplifőző üst köré seregletteknek. — Nem nyugszanak az amerikaiak — vélekedett egy másik. — De tudod miért? — válaszolt rá egy szalonnázó. — Mert már ott is a nép uralkodik, s ez izgatja őket. Ilyen előzmények után került sor a rögtönzött röpgyűlésre a központi majorban. Forró Sándor tsz-elnök olvasta fel a szovjet kormány nyilatkozatát, melyet nagy figyelemmel hallgattak meg az emberek. — Ez olyan dolog, — magyarázta később —, ha a szomszéd háza ég, még akkor is kötelességünk oltani, ha haragszunk rá. Már csak azért is, hogy a mi házunk tüzet ne kapjon. Kuba esetében pedig igaz barátról, olyan népről, s ha távol is van tőlünk, de olyan szomszédról van szó, aki saját erejéből vívta ki a szabadságot, függetlenséget. S ezért kötelességünk segíteni. Az amerikaiak provokációja nyílt kihívás miellenünk is. Hasonlít ez az agresszió egy gyermek és egy meglett ember harcához. — Egyenlőtlen — szólt közbe valaki. — Kuba nincs egyedül az igazságos harcában. Másfél évtized megmutatta, hogy érvényt tudtunk szerezni a népek akaratának, s ezután is megőrizzük a békét. Idősebb asszony kért szót. Kohán Jánosné. — Én annak idején apámat megrokkanva, félkarral láttam viszont, mikor visszajött a háborúból. Fél kézzel kereste nekünk a kenyeret. Magam három gyermekemmel bújkáltam a bombatámadások elől. Mi nők azt követeljük, hogy térjenek vissza az amerikaiak hazájukba, ne bántsák a kubaiakat, ne okozzanak halált, szenvedést, könnyeket. — Nem volt józan lépés az amerikaiak részéről — szól közbe Dohonics Péter bácsi. — Hiába beszélt erről az elnökük. Képmutató módon viselkednek. Ki-ki saját szavaival, magyaros példabeszéddel mond ítéletet a nyugtalanító amerikai erőszakra. Dobó Jánosné a tizennégyes háború borzalmait említi, a sok szenvedést, Tóth Feri bácsi arról szól, hogy az amerikai tőkések olyanok, mint a telhetetlen zsákok, valósággal nyelik a sok pénzt, s még többet akarnak harácsolni, s az elveszett koncokat akarják visszavenni. De ezt már nem lehet, Kuba önálló, s — mint mondja — az is marad. A következőkkel fejezi be szavait: „Mi azt üzenjük a amerikaiaknak, menjenek haza, ne bántsák Kubát. mert nekünk barátunk, s ha szükséges, segítjük, s győzni fogunk!” Székely András, a kertészeti brigád vezetője javasolja, hogy küldjenek tiltakozó táviratot a Külügyminisztériumba. S fejben meg is szövegezi. A gyűlés helyesel. „Azonnal vonuljanak ki az ellenforradalmi csapatok Kuba területéről. Legyen béke Kubában, s építsék tovább országukat békében a kubaiak népük boldogságára! Ezt üzenik a nagykálló’- határból az emberek, ahol ? A vasz békés, virágzó ...” Az ENSZ haladéktalanul intézkedjék! — követelték a dohánygyári röpgyűlésen
