Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-18 / 89. szám
1 millió 200 ezer óra „pluszban“ Egysége* parasztifjúság születik 25 millió forint a „zsebben" marad De hogyan ? Társadalmi munkában készül sok középület terve Tavaly mintegy ISO ezer forint értékű tervet készítettek el a megye építészmérnökei és technikn- sal társadalmi munkában. A társadalmi munkában készült tervek alapján épül a nyírbélteki kultúrház, melynek tervezési költsége másképp 55 ezer forint lett volna, a robodi egészségház, a benki tanácsház, a laskodi háromtantermes iskola. Ebben az évben eddig hozzávetőlegesen 160 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek már el a tervezők, többek között a nagykállói járási SZTK épületét, a nyírbátori kéttantermes iskola és az ópályí egészségügyi komplexum terveit. Ünnepélyes keretek között tartotta meg a napokban az 1960-as évi mérlegzáró küldöttgyűlését a Szabolcs-Szatmár ,megyei Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet Nyíregyházán. Több mint 500 küldött vett részt a múlt évi munkát értékelő és a további feladatokat meghatározó értékes tanácskozáson, melyen megjelentek; Angyal Gyula, az OKISZ tervfőosztályának a vezetője, Méhész Géza, a HISZÖV elnökhplyettese, Pécsén ke József, a HISZÖV személyzeti osztályának vezetője, Kollonay Béla, a megyei tanács vb. elnökhelyettesé, Kajati Sándor, Nyíregyháza város pártbizottságának osztály- vezetője, Hercegh András, a városi tanács vb. titkára, Cimbalmos István,^ a KISZÖV elnöke, Vezsenyei András, az MNB megyei igazgatója, Takács Lajosné, a nőtanács városi titkára, párt, tanácsi és tömegszervezeti vezetők. 4 jó munka mérlege A tanácsokzást nívós kultúrműsor előzte meg, majd a megnyitó után Nagy Sándorné, a Szabolcs-Szatmár megyei Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet elnöke tartott beszámolót, melyben alaposan és sokoldalúan elemezte az elmúlt esztendőben végzett munkát, foglalkozott a részlegek munkájával, azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a dolgozók tettek a tervek sikeres teljesítése érdekében. Elmondotta, *a szövetkezet tagjainak köszönhető, hogy az 1960. évi tervet 126 százalékra teljesítették, 17 millió 479 ezer forint értékű árut termeltek, adtak a népgazdaságnak és exportáltak. Nagyon lényeges, hogy a terv túlteljesítést, mely 3 millió 629 ezer forint, a szolgáltatásból és exportcikkekből érték el. Tavaly 6 millió forintot fizettek ki munkabér címen, s több mint 73 ezer forint az az összeg, melyet jutalmazásokra és segélyezésre fordítottak. Lényeges eredménnyel járt a részlegeknél a munkaverseny. így 370 ezer forint értékű anyagmegtakarítást értek el. 0 városi KISZ tagok védnöksége a parkok felelt A városi KISZ bizottság javaslatára az összes városi KISZ szervezetek védnökséget vállaltak a parkok megőrzése felett. Sok esetben előfordult az elmúlt években, hogy a zöld gyepszőnyegen játszottak a gyerekek, letaposták a virágágyakat, sok esetben még a csemetefákat is kitörték. Most a KISZ szervezetek szerződést kötnek a Kertészeti Vállalattal, hogy milyen formában és mely területeken kívánják védelmük alá venni a virágokat. , Egymillió 3X7 ezer forint volt a múlt évi tiszta jövedelem, melyből 375 ezer forintot osztottak ki osztalék címen; ez tagonként három heti fizetésnek felel meg. Ezután Gerber János elvtárs, a szövetkezet főkönyvelője részletesen ismertette a múlt évi mérleget. A szórj; a lom jutalma v A nagy tetszéssel fogadott beszámolókhoz 25-en szóltak hozzá. Egyszerű paszabi, timári, szabolcsi, cigándi, tarpai, nyíregyházi lányok és asszonyok mondtak véleményt a vezetőség munkájáról, s igazán érdemben, jó javaslatokkal adtak segítséget a további munkához. Felszólaltak Erről a hogyanról tartott eszmecserét a minap a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottságának ülése. Havacs József parasztifjúsági felelős vitaindítója képet adott arról, milyen teendők várnak az idén megyénk lakóira, s mi jut ebből a fiatal korosztályra. Megyei intézkedési terv tartalmazza a tennivalókat, részletesen elemezve megyénk gazdálkodását, s azokat a módokat, melyekkel gazdagabb termést taa bedolgozó háziaszonyok, a csökkent munkaképességűek, s ígérték, hogy ebben az évben is becsülettel meg akarják állni helyüket a munkában. A válaszadás után került sor a kitüntetések, jutalmak átadására. Nagy Sándorné elvtársnő ez alkalommal 118 tag között 34 600 forintot osztott ki. 100-an kaptak könyvjutalmat, oklevelet, hat dolgozó nyerte el a Kiváló Dolgozó oklevelet, Sze- pesvári Józsefné és Gerber János pedig a Kiváló Dolgozó jelvényt. A tanácskozás közös vacsorával és tánccal ért véget a szövetkezet központjának Széchenyi utcai épületeiben. (f. k.) háríthatunk be az idén, mint tavaly. Társadalmi munka és takarékossági számla Töbszázezer hold föld megművelésére nem jut gép megyénkben. Nagy szükség lesz a kézierőre, mindenütt az adott időpontban. Egymillió kétszázezer óra társadalmi munkát jegyeztek naptárukra a szabolcs-szatmári fiatalok, melyek nagyrészét a tsz-ek építkezéseinél, időszerű munkáknál lesz a leghasznosabb eltölteni. Huszonötmillió forintra rúg a 61-es év takarékossági számlája, mely elérendő cél. Számos ifjúsági munkacsapat alakult eddig, hogy tagjai megismerjék és elterjesszék az új, nagy termést hozó eljárásokat a mezőgazdaság minden ágában. Mindehhez szakműveltség, tanulás szükséges, az, hogy a most kezdődő falusi szakmunkásképző tanfolyamokon minél több fiatal vegyen részt. Háromszáz fiatal megbízatása Ezek eddig jórészt puszta, számok. De mindez hogyan ölt testet? Az ülésen szót kérők zöme erre kereste a választ. Mindnyájan egyetértettek azzal, hogy az első lépcsőfok: gondosan felmérni otthon a helyi erőket, KISZ-ta- gokftt és KISZ-en kívülieket, tsz- tagokat és azon kívülieket,'leülni minden fiatallal, majd a falu és a tsz vezetőivel, rözíteni; mi esik a nagy egészből a fiatalokra, mit vállaljanak magukra? A hogyan hogyanja az; ne általánosságban beszéljenek a feladatokról, ne általában szabják meg a megalakított ifjúsági munkacsapat tennivalóit. 300 fiatalt akar küldeni a KISZ a megye tsz-eibe, megbízatással. Ezt tudni kevés, a helyi szükséglettel nem tisztában lenni — méginkább kevés. Helyes útmutatásokat adott a jelenlévő KISZ- 1 vezetőknek Kovács Sándor .elvtárs a párt mátészalkai járási bizottságának titkára, aki többek között az ifjúsági munkacsapatok vezetőinek és tagjainak képzésére hívta fel a figyelmet. Ezek vezetői képzett szakemberek legyenek, egy-egy szakterület mesterei — mondotta, s meg kell találnunk a módját, hogy állandó tanulásukat is megoldjuk. I „zsebpénz“ forrása — De nemcsak ezt, hanem azt is, hogy ha moziba akarja vinni a lányt a fiú, ne kelljen várnia a zárszámadásig, legyen zsebpénze. — A továbbiakban ennek a zsebpénznek az előteremtéséről beszélt melynek egyik forrása az állattenyésztés, a jó állattenyésztés, melyért 300 fiatal sokat tehet. Koncz Károly' elvtárs a megyei pártbizottság munkatársa szintén tanulságosan elemezte a falusi fiatalok mostani helyzetét, majd Llpők András elvtárs. a KISZ megyei bizottságának titkára foglalta össze az elhangzottak lényegét. Hangsúlyozta: az egész KISZ-munka lényege ott van a megyei intézkedési tervben, helyeselte a mátészalkai járás fiataljainak mozgalmát, mely szerint minden KISZ-tag és úttörő egy kiló baromfi szerződését végzi el. Elmondta, hogy a mintegy 10 ezer falusi KISZ fiatal közül mindössze két és fél ezer dolgozik a tsz-ekben, a többi csak alkalmanként, s e tekintetben is van tennivalója a KISZ-nek. Sok más egyéb mellett kiemelte, mennyire fontos, hogy a megye 301 tsz-ében s 51 tszcs-jében legyen KISZ-alapszervezet, s benne tártaimmá élet, sokrétű nevelő munka, hogy minél előbb létrejöjjön az egységes parasztit jóság. Télen sokat íagyoskodott, s mint műkedvelő kőműves, sajátkezűleg épített magának egy öblös kandallót. Ehhez a kandallóhoz fűződnek legrégibb emlékeim. Nyolc esztendős voltam, mikor nagyapám meghalt. Ügy emlékszem rá, mint nagyon magas, óriás alakra. Mikor lejött hozzám, egész lakásunkat megtöltötte harsogó nevetése. Engem a karjába kapott s felemelt a. mennyezetig. Orosz dalokat énekelt, de milyen különösen hangzottak ezek az ő szájából. Megtanitott nyíllal lőni, sárkányt csinálni, apám vadászfegyverének a töltényeiből kiszedte a puskaport, hogy nekem görögiüzet csináljon belőle, medvevadászatot játszott velem, kitöltötte egész gyermekkoromat. Válságos pillanataimban még ma is magam előtt látom sötét arcát, hófehér, göndör üstökét és fehér fogait, amint gyakran megmutogatta jóízű nevetése közben. Nagyon szerettem őt. Forró, mély honvágyát mindenki előtt titkolta, csak én, a kisfiú hallgattam néha üggyel-bajjal oroszra fordított, zűrzavaros elbeszéléseit. Nagyapám kísérgetett el az iskolába, mer, még az ő életében Írattak be az első osztályba. Iskolatársaim irigyelték is tőlem, némelyik idősebb meg is kérdezte, nem fogok-e verseket írni, mert azt hitték, költő leszek, mint Puskin, aminek látható jele az volt, hogy a nagyapám — néger. Sajnos a költészet sohasem vonzott, hacsak olyan tág értelemben nem vesszük és nem hisszük (s én éppen ebben hittem), hogy messze túlterjed a versek határain s könnyebb megtalálni a levegőben, a hegyek között és a harcban, mint az asztalnál. Ki tudja, nem ez-e a legigazibb oka annak, hogy e sorokat írom itt a Kozmokrátor kis kabinjában, mikor űrhajónk minden másodperc alatt huszonöt kilométerrel távolodik el a szülőhazámtól. De nem akarok elébe vágni az eseményeknek. Aki e szavakat elolvassa, annyit kell tudnia rólam, hogy maga is megítélhesse, hihet-é nekem, vagy sem. Ezért írok magamról. Mintegy ködön át emlékszem vissza a nagyapámnál töltött időre, különösen a hosszú, téli estékre. Nagyapám tudott és szeretett meséket mondani, véget nem érő, nagyszerű mese-regényeket, amelyek mint valami egzotikus gyöngysorok húzódtak hosszú estéken át, én pedig hol reszketve, hol lángoló arccal, de mindig nagy elragadtatással hallgattam, ahogy legfeljebb csak a gyermekek és a szerelmesek tudnak hallgatni. Már hatéves voltam, mikor derűs meséibe sötét hangok is belerezdültek. Lehetséges különben, hogy ez már korábban elkezdődött, de akkor még kicsiny voltam ahhoz, hogy megértsem s legkorábbi éveimben nagyapám valami egészen más volt számomra, mint minden más ember. Azért mondom, hogy valami, mert ő olyan volt nekem, mint a hazai táj, mint a mi kékesfehér felhős egünk, meg hegyeink alján az erdők, ahol annyiszor bolyongtam hosz- szú órákon át. Azt hiszem ebben rejlik az ő titka: a többi felnőtt belépett gyermekvilágomba, aztán megint kilépett, de ő valóságos része volt gyermeki életemnek. Azt mondtam, hogy hatéves voltam, mikor először kezdett nekem Amerikáról mesélni. Nem szerettem ezeket az elbeszéléseket, sőt féltem is tőlük, nem a komor hangulatuk miatt, hiszen nem voltam gyáva, hanem mert nagyapám ilyenkor egészen megváltozott, szinte idegen emberré vált. Lendülete eltűnt, arcán kialudt a mosoly, meggörnyedt, szófukarrá vált s megfontoltan válogatta a szavakat, hogy a borzalmasabb részleteket enyhítse. Az első ilyen elbeszélés során elmondta, hogy mikor kidobták egy gyárból, potyautasként utazta végig vonaton az Egyesült Államokat s mint hordár kereste meg a kenyerét, azután meg, mikor egy törvényszéki tárgyalás után a hátgerince eltört a veréstől és mereven nőtt össze, szalma szőnyeget font. Lehet, hogy egy kicsit elferdítem ezt a történetet, de így rögződött meg képzeletemben s ilyennek láttam, nagyapámat álmaimban. Sötét arcú, komor óriásnak, az aranyos szalma roppant kötegei között, amelyekből hihetetlen mennyiségű szalmaszőnyeget kellett fonnia, mert ha nem... Hogy mi lett volna, ha a szaimasző- nyegeket meg nem fonja, azt nem tudom, de mikor erről álmodtam, elfogott a rémület. Aztán megismertem egy másik történetet, az előbbinél korábbit, mert ez akkor történt, mikor nagyapám alig húszéves volt. Sehol sem talált munkát s végül is egy vegyészeti gyárban őr lett. A gyár tulajdonképpen rozzant kalyiba volt, ahol a szemfüles tulajdonos vanília szagú folyadékot kotyvasztott, aztán díszes üvegcsékbe töltötte s borsos áron adta el, mint tüdővész elleni orvosságot. (Folytatjuk.) Csaknem 17 és fél millió forint értékű árut termeltek _ Három heti fizetés osztalék címén 270 ezer forint anyagmegtakaritás a munkaversenyben Mérlegziró küldöttgyűlés a ÜzaüOiC^zatinár megyei Háziipari és Népi Iparművészeti Szőve t Kezet be u S FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 46.
