Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-06 / 79. szám
PorbahuUó álmok <2. oldal.) Szentbe a széllel (5. oldal.) XVIII. ÉVFOLYAM, 79. SZÄM Ára 50 fillér 1961. ÁPRILIS 6, CSÜTÖRTÖK Komszomolisták megyénkben (3. oldal.) Sport (6. oldal.) Az idei tavas*, felszabadulásunk 16, évfordulója határkő népünk, megyénk történetében _ mondotta Ben kei András ehtár», a nyíregyházi díszünnepségen isi agy nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 16. évfordulóján igazi tavasz, kellemes idő köszöntött városunk, megyénk lakosságára. Mintha csak jelkép lett volna, amely mutatta, hogy tizenhat esztendővel ezelőtt példátlan tavasza volt népünknek. A házak, az utcák ünnepi díszbe öltöztek, s már az ünnep előnapján, előestjén érezni lehetett: történelmünk legszebb, legértékesebb eseményére méltóképpen kíván emlékezni Szabolcs-Szatmár dolgozó népe is. Nyíregyházán, a Móricz Zsígmond Színházban április 3-án este díszünnepséget rendeztek hazánk felszabadulásának 16. évfordulója emlékére. A színházi ünnepség pár perccel 17 óra után kezdődött. Az elnökségben helyet foglalt Henkel András elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Fekszi István elvtárs, a megyei tanács vb elnöke, Orosz Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Lipők András elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának tagja, a megyei KISZ bizottság tikára, továbbá a párt, a tanács, a tömegszervezetek képviselői, az üzemek, termelőszövetkezetek élenjáró dolgozói. Ott volt a díszelnökségben Iván Petrovics Sepa, a Kárpátontúli Terület szovjetének elnökhelyettese, a szovjet delegáció vezetője, Gheorghe Blazs, a Román Népköztársaság Máramaros Tartományi Pártbizottságának titkára, a román delegáció vezetője, Voloscsuk Mihajlov, a Kárpátontúli Terület komszomol- bizottságának titkára, a komszomol delegáció vezetője. A magyar, a szovjet és a román himnuszok elhangzása után Fekszi István elvtárs nyitotta meg az ünnepi ülést. A közönség lelkes tapsa közben köszöntötte az ünnepségsorozatra megyénkbe érkezett külföldi delegációk tagjait, majd felkérte Benkei András elvtársat ünnepi beszédének megtartására. tíenkei elvtárs ünnepi beszéde __ Hosszú évszázadokon át hordozott keserves rabbilincsek pattantak szét Magyarországon ma tizenhat esztendeje, amikor íelsü- tött végre a nép szabadságának napja. Szomorú tavaszok után tizenhat aranyfényes április ragyogott fel azóta, — szabad alkotások esztendejének új tavaszai — kezdte beszédét Benkei elvtárs. Ezt követően arról szólt, ahogy épül új, szocialista hazánk és gazdagodik népünk, úgy válik világosabbá előttünk április 4-e történelmi jelentősége. — Minden tavasszal egymást követi három nemzeti ünnepünk, március 15, március 21 és április 4. Az igaz, hogy véletlenül esnek egymáshoz ilyen közel ezek az ünnepnapok, de e napok időrendi sorrendje szimbolikus: népünk, nemzetünk történelmi útján 1848 március 15-ének továbbfolytatása és továbbfejlesztése volt I9iy március 21-e, amelyen a magyar munkásosztály és dolgozó népünk 1848 eszméinek örököseként adott új választ a kor által feltett és megoldásra váró, égető kérdésekre. 1945. április 4-ike pedig megadta a lehetőségeket, hogy március 15 és március 21 céljai — a szovjet nép felszabadítása nyomán — valóra váljanak népünk életében. Április 4-c a legnagyobb nemzeti ünnepünk azért, mert e napon egyszerre született meg oly sok viszontagságon átment népünk számára a nemzeti függetlenség, a népszabadság, a béke, t teremthettünk alapot ahhoz, hogy a népi demokrácia fejlődése útján lerakhatjuk a szocializmus alapjait, hazánkban. A következőkben történelmi visszapillantás során vázolta Benkei elvtárs népünk nagy szenvedését, a Horthy-fasizmus embertelen elnyomását, majd a Vörös Hadsereg nagyszerű tettéről emlékezett meg, amelynek eredményeként szabaddá lett a magyar nép. — A szabadság harcban jött el hozzánk, s ezt a szabadságot a Szovjetuniónak köszönhetjük, amelyért örökké hálásak vágyónk. Akármerre járunk, mindenütt szemünkbe tűnnek a vörös csillagos katonák sírhantjai. Igaz hősök pihennek e helyeken, olyan harcosok, akik a legdrágábbat, életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. Ukrajnában és Belorussziában, a távoli Szibériában ezrével élnek olyan anyák, akiknek gyermekei magyar földben nyugszanak, s akik a mi népünkért hullatták vérüket. Ezen a napon népünk reájuk is gondol és forró köszönetét mond áldozataikért. Egyben kegyelettel emlékezünk meg azokról a román, bolgár és más népek harcosairól, akik a Vörös Hadsereg oldalán küzdöttek népünk szabadságáért. — A felszabadulásunkat követő első három esztendőben a Szovjetuniótól kapott szabadsággal élve romokban heverő országot kellett helyreállítani — mondotta a továbbiakban Benkei elvtárs, majd példákkal igazolta, hogy éltünk a lehetőségekkel: leküzdöttük a politikai reakciót, felszámoltuk a feudális nagybirtokrendszert, köztulajdonba vettük a gyárakat, üzemeket, a legfontosabb ' termelési eszközöket. Népi demokráciánk erős, szilárd — A proletárdiktatúra megteremtésétől végbement fejlődés nem volt egyszerű és töretlen. Volt időszak, amikor a személyi kultusz súlyos károkat okozott. Nagy veszteséget okozott népünknek a revizionizmus, az 1956-os ellenforradalom eszmei, politikai és gazdasági rombolása. Népi demokráciánk erejét és szilárdságát bizonyítja az a tény, hogy ezek felett győzedelmeskedtünk. Kétségtelen, hogy az elkövetett hibák akadályozták egyenes vonalú fejlődésünket, mégis bátran elmondhatjuk, megcáfolhatat- lanul kijelenthetjük: az elmúlt tizenhat esztendő, s ebben a szocializmus építésének immár 13 esztendős időszaka történelmi jelentőségű korszak a magyar nép életé- ben, amely évszázadokkal ér fel. Az elért eredményekben nagy része van a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak, akik fel- szabadulásunk első napjától kezdve sokoldalú segítséget nyújtottak részünkre. A felszabadulás óta végbement hatalmas változásról, fejlődésről szólt ezt követően Benkei elvtárs, miközben elmondotta: új városok, községek nőttek ki a földből, iparunk közel négyszer annyit termel, mint a felszabadulás előtt, s a mezőgazdaság termelése is mintegy 20 százalékkal haladja meg a tizenhat évvel előbbit. Szép fejlődés ment végbe kulturális téren is: soha annyian nem jártak a felszabadulás előtt középiskolákba, egyetemekre, főiskolákra, mint most. Benkei elvtárs hangsúlyozta: külön öröm, hogy jelentősen megváltozott a tanulók származás szerinti összetétele is, s jelenleg a tudomány várait munkás és paraszt származású fiatalok foglalják el. Nem Benkei elvtárs ezután arról szólt, hogy megyénk termelőszövetkezetivé válása azt jelentette, hogy új, még erősebb alapokra helyeződik a proletariátus diktatúrája: munkásosztály és a parasztság testvéri szövetségére. Elmondotta: megyénk dolgozó parasztsága most szabadult meg azoktól a gátló tényezőktől, amelyek a felszabadulás óta is, de azt megelőzően hosszú évszázadokon át visszatartotta a kulturált, szabad paraszti élet kialakulásától. — Elvtársak! Április 4-ike legnagyobb nemzeti ünnepünk azért kell különösebben bizonygatni, hogy növekedett dolgozó népünk életszínvonala. — S, hogy megyénk egész dolgozó népe megértette, mit jelentett a hősök áldozata, mit jelentett a jövő fényes útjának megnyílása, s hogy mindnyájan kézkezet fogva akarunk elébe nienni a jövőnek — azt ez a mostani április 4-e mindennél jobban kifejezi. Mert sorsdöntő jelentőségű ez a mai ünnep, határkő népünk, megyénk történetében. — Elvtársak! Ez az első olyan nagy ünnepünk, amelyet a kibontakozó új társadalmunk ünnepel, az egységes, Szabolcs-Szatmár termelőszövetkezeti megyében! Örömmel jelenthetem egész megyénk munkásosztálya, dolgozó parasztsága, s az újért, jobbért harcoló értelmiségiek nevében, hogy pártunk Központi Bizottsága októberi határozatának szellemében lényegében befejeztük a mező- gazdaság szocialista átszervezését. (Lelkes taps.) Ügy érzem, helyén való, ha a mai napon, nagy ünnepünkön köszöntőm megyénk szocializmust építő dolgozó parasztságát, s hogy pártunk Központi Bizottsága, s a megyei végrehajtó bizottság nevében kívánjam: dolgozó parasztságunk gyorsan, minél nagyobb sikerrel na- ladjon a megkezdett úton. Köszönetét mondok bátor elhatározásukért, amely — tudjuk mindannyian — nehéz vívódó harcban született. De megszületett! S mert nehéz «'Olt, drága kincs! Ezért mindnyájan ígérjük: úgy vigyázunk megyénk dolgozó társadalmának egységére, hogy azt soha többé nem engedjük semmilyen támadó ellenségnek, reakció- nak megbontani! is, mert alapja és kiinduló pontja egy olyan társadalmi változásnak, amely gyökeresen átalakította egész népünk életét, lehetővé tette az évszázados elmaradottság felszámolását, utat nyitott a munkáshatalom és a szocializmus megteremtéséhez, népünk felemelkedéséhez. Nálunk ma legdöntőbb feladat a termelőszövetkezetek ni.gsziláiditása, valóságos szocialista nagyüzemekké való fejlesztése. E feladat megoldása nemcsak új embert kíván, hanem egyúttal hozzájárul az új embertípus, s az cm- berek egrymásközötti új viszonyanak formálásához, kialakításához. Ezért minden termelőszövetkezetben tovább kell folytatni a rendszeres, szervezett, politikai felvilágosító munkát. A továbbiakban a második ötéves tervünkről, szép célkitűzéseinkről, feladatainkról beszélt Benkei elvtárs. Vázolta a mezőgazdaság és az ipar előtt álló tennivalókat, amelyek a második ötéves terv első évében megyénk dolgozóira hárulnak. Elmondotta azt is, hogy munkánkban ezután sem maradunk mgunkra: a Szovjetunió és a testvéri népi demokratikus országok messzemenően segítenek bennünket, mint ahogy mi is viszonozzuk a testvéri segítséget. — A kölcsönösség és az egyenjogúság szelleme hatja át a szocialista világtábor kapcsolatait, a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat. így ép és reális az a nagy eszme, a marxizmus—leninizmus, amely a mi barátságunkat élteti. Történelmi tapasztalatainkból leszűrhetjük, hogy e barátság ápolása, erősítése, békénk és szocialista erőnk legfőbb biztosítéka. A továbbiakban arról beszélt Benkei elvtárs, hogy a szocialista világtábor ereje döntő tényező a világbéke megőrzésében. Példákkal igazolta, hogy míg a nyugati imperialisták háborúra készülnek, addig az emberek milliói a szocialista tábor nagyszerű eredmé- nyeiek láttán növelik reményüket a béke megőrzésére, fenntartására. Ennek napjainkban mar fogható bizonyítékai vannak. A gyarmati országokban sorra fognak fegyvert az elnyomottak, hogy megszabaduljanak a szenvedésektől. V €*in akarunk több háborút — A szocializmus humanista, emberi eszményei révén utat talál egymáshoz fehér és fekete, európai és afrikai, az egész világ teljes emberisége. S minél inkább szorosabb ez a közeledés, minél inkább nő a szocialista tábor és a nemzeti függetlenségüket kivívott országok tábora, annál biztatóbb az emberiség jövője is. Nem akarunk több háborút, vért és szenvedést! Nem jelszó ez már, hanem a világ minden dolgozó népének őszinte, legbensőbb kívánsága, s nem csupán kívánság: harc, amely sorozatos sikerek után elhozza a végső, biztos győzelmet is. Ebben a küzdelemben — m ez jó eső érzés — teljes erőnkkel részt veszünk mi, magyarok, megyénk dolgozói is. Együtt a tömegekkel, odaadó®* szolgálva a népet, haladunk bát- (Folytatás az 5. oMslon.) A legnagyobb feladat: a termelőszövetkezetek erősítése
