Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-02 / 78. szám
Húsvéti népszokások UTALTUK MAR s vermel A talajvíz átszivárgóit a szalmacsomón, s a gyolcshuzatú ■párnák, dunnák alja piszkos sárga lett tőle. Kevés volt a levegő is, s amikor ijedten lestük a puskaropogást, sípoltak a légzések a forró csendben. A földfalra akasztott petróleumlámpa alig pislákolt, de a gyenge fénynél jól lehetett látni a fétős arcokra kiülő cseppeket. Már harmadik napja bújtunk össze a föld alatt, mindig szorosabb, kisebb csomóba, ha jajgatni kezdett a sziréna a villanytelep magas kéményén. Néha egy bátrabb férfi kimerészkedett a veremajtón, — olyankor nem győztük teletömni tüdőnket a betóduló jó levegővel, — majd nagy riadalommal ugrott vissza. Fenn, a felhős, csillagtalan égen repülőgépek tüzeltek egymásra... NEHEZEN ALUPTAM EL, Fojtó volt az újságpapírból sodort cigaretták füstje, de a szőrös arcú emberek úgy szívták, mintha nem is szívnák, hanem farkaséhségüket enyhítenék. Meg állandóan károm- Icodtak. Az istent szidták, a ifi már nincs is az égben, hogL eltűri ezt a nagy szenvedésF. A másik, sarokban az asszonyok imádkoztak, kezüket je- jük fölött kulcsolták össze, ha nem akart szűnni fém a lövések zaja... AMIKOR ANYÁM játékosan beletúrt a hajamba — ébredj legény, mert kihűl a leves! — fájt még felnézni is. Ekkor éreztem meg először a nagy forróságot, amely megvizesitetFenn süt a \ap te az ingemet a hátamon, a nyakam alatt. Egy kéz simult a homlokomra, friss hűvösséggel, — ettől megreszketett a szám. Már fáztam. Lázas, — mondta Eszter néni, a szomszédasszony — orvosság lesz a jó'meleg leves.... — Nem... nem megyek! Sirtam, hánykolódtam a nyirkos vackon. Nem. én nem megyek innen sehova, fenn jönnek a repülők, lelőnek, nem... nemi NE FÉLJ KISFIAM... Nézd csak, ott fenn már milyen szépen süt a Nap... — És még jobban kitárta anyám a deszkaajtót. Fenn tényleg szokatlan fényesség volt, akárha karácsony ünnepén kigyúl a sok gyertya a szaloncukros fán. Nehezen szokta a szemem a nagy világosságot, azután meg az élőszxvárgó könny nehezítette a látásomat. S már mondtam is, hogy én akkor sem megyek oda fel, még visz- szajönnek a gépek, rrieg a német katonák, akik a mi felsőházunkban laktak, s a fekete pisztolyok újra ott lesznek a fehér tejescsészék között, a* kredencen.. jr ■!. ' ' - ' . \V ; ;\í£ . LEHOZTA ANYÁM a levest, benne az utolsó tyúkunk Szárnyával. Ahogy megéreztem a petrezselyem hódító iUatát, meg láttam a szép sárga úszó zsír-' Izarikákat a tányérban, nagy zavaromban reszketni kezdett a kezem, ahogy emeltem a kanalat a számhoz. Szürcsöltem a levest, nyeltem a színes karikákat. a kockára vágott tésztát, s láttam, anyám arca lassan kiszínesedik, mint felül g földön a fényes világ.., A repetát már a felsőházunkban ettem nagy mohón, sietve, nehogy a németek visszajöjjenek, amíg eszek. De nem jöttek, hiszen a hidat is felrobbantották maguk után. Anyám egyre csak hajtogatta, egyél nyugodtan megijedtek, nem jönnek azok ide már sohasem. — Ugye. milyen jó? ■JÓ VOLT, mint a márciusi napsütés melege itt fenn a földön, s a Kovács Súnyi fütty- j jele, amivel csalogatott rongy-■,. | labdát rúgni, ki az utcaeleji t térre. '• -f Ángyal Sándor. I A mai húsvéti népszokások eredete többezer évre nyúlik vissza. Már a kőkorszak embere is nehezen várta a tavaszi napfordulót, azt az időszakot, amikor a természet feltámad hosszú téli álmából. A kínaiak már az i. e. VII. évszázadban ünnepelték a természet éledését, éppen a mi húsvétunk idején. A természet éledésének háromnapos ünnepén nem volt szabad főzniük, ezért — az ünnepi ételnek számító — tojásokat már előzőleg megfőzték. Ősi monda például, hogy a macedóniai Nagy Sándor születése napján, anyjának tyúkjai alatt piros tojásokat találtak. Az avarkori sírokból is gyakran kerülnek elő festett tojásmaradványok. A tojás festésének szokását a kereszténység is átvette: a bojt végén, búsvét örömére pirosra festett tojásokat fogyasztottak. A tojás, amelyben a titokzatos élet lappang, a termékenység az élet jelképe. Mivel a tavaszi napforduló alkalmával ősidők óta megtartották a tavasz érkezésének ünnepét, a kereszténység sem szüntethette meg. A tavaszi ünnep tartalmában viszont változtattak: a természet újjáéledése helyett Krisztus feltámadását ünnepelték. A magyar népszokásokban ismeretes húsvéthétfői locsolódás tehát a természet gyors ébresztésének-, a pirostojás-ajándékozás pedig a termékenység mágikus növelésének emlékét őrzi. A századforduló táján (német mintára) kezdték gyártani hazánkban a nyulat ábrázoló húsvéti üdvözlőlapokat és a csokoládényuszikat: ettől kezdve a gyerekeket is azzal ámították, hogy a húsvéti ajándékokat a nyuszika hozza. Valószínű, hogy a nyúl szaporasága miatt vált a húsvéti ünnep egyik kiemelkedő jelképévé. Húsvéthétfő a fiatalság legkedvesebb napja. Ezen a napon a legények minden lányos házat meglátogathatnak, többnyire ekkor keresik fel elsőízben szivük választottja házát is. A régi vízbemerítés, vízzel való locsolódás ma már eltűnőben van, a vizet a kölnivíz váltotta fel. A fiúgyermekek egy-egy rigmust mondanak a locsolódás alkalmával. A megyénkben élő sokféle szép rigmus közül kettőt mutatunk *be: „Én kis görögdinnye vagyok, Minden házba begurulok. Ha betérek himest kérek, Ha nem adtok, mind meghaltok. Rám marad a házatok, szívemből kívánom.*’ (Nyírtura) „Húsvét van, húsvét van, megint valahára, A lányoknak, a lányoknak vizes a ruhája! Vizes bizony vizes, mert nagyon öntözik, Ha toiást nem adnak, vedérrel is öntik! Én is bizony bizony, legények módjára Me-ni’tí'n’nttam, hogy leány van a házba! Ha tojást nem adnak, én már azt nem bánom, Vizipuskám kés en, reálok bocsátom, Össze-vissza áztok, szivemből kívánom!” (Nyirvasvári) Régebben szokás volt az is, hogy húsvét harmadnapján a lányok csapatba verődve — akárcsak a legények — locso- lódni jártak. Ezzel kapcsolatban egy szabolcsi faluban hallottam egy érdekes esetet: A lányok elhatározták, hogy húsvét-kedden alaposan megöntözik azt a legényt, aki büntetlenül már sok vizet zúdított a nyakuk közé. A legény, mikor meglátta a házuk felé közeledő lánycsapatot, sejtette, hogy mi vár rá. ezért elbújt a krumplisveremben. Vesztére, mert egy szemtanú elárulta, hogy hová bújt a hős legény! No aztán a lányok csak addig hordták a vizet a verembe, míg a legénynek a nyakáig nem ért. Ebből megérthette, hogy a locsolódás- nál is meg kell tartani az illő mértéket. ERDÉSZ SÁNDOR Üj házsor Nyíregyházán (Soltész Albert rajza) 1/ oratavaszi napsugár ra- gyog be a húsvétot váró ajaki házak ablakán. Nemcsak az emberek várják a hagyományos ünnepet, hanem a házak is. Sőt, az emberek várakozása is a házon látszik meg talán legelőször. Folyik a húsvéti nagytakarítás. Látszik rr|ár az útról is a javítgatás, a i; szépítgetés. Sok helyen teljében új ruhát, ünneplőt kap a ház. Az egyik helyen hófehér, a másikon színes, mintás ..anyagból.” Valóban olyan sze- retettel öltöztetik a szorgos háziasszonyok, mint a locsolásra váró kislányaikat húsvét reggelén. A Rákóczi út ö2. szám alatti házat úgy látszik, nem szé- pítgeti senki, az udvar is egészen elhagyatott. A belvilág már sokkal mozgalmasabb képet mutat. Ügy mondják ezt az asszonyok, hogy „szalad itt minden”. No de ilyenkor érthető- is ez, Íriszen meszeléskor semmi sincs a helyén. Cs. Ra gány István ne különös élvezettel végzi ezt a munkát. A sza- badkémén-yű pitvar-helyiség falfestménye a bizonyítéka, hogy nemcsak szeretettel, de hozzáértéssel is csinálja ezt. Elő* is kerül hamarosan az egyik. fiókból a Népművelés 1959:* jápuári száma, címlapján a íyígymamá. büszkeségével, a pitvar 'művészien dekorált ía- lávájjrfés- legnagyobb büszkeségével, a menye karjából boldogan mosolygó kis unokájával, Annuskával. A régi húsvétok idézésével szóba kerül a hímestojás is. A mostani kislányok talán már nem is tudják, hogy nagyanyjuk, esetleg anyjuk is még hagymával és zöld búzával festették a hímest. Nagyon sokat szórakozgattak valamikor a kézi festéssel is. Nagymama azonban, hiába tartják méltán a falu legjobb „piktorának”, hiába öntötte színekbe tudományát a nyíregyházi múzeumban is, ma már nem nagyon lelkesedik ezért a festegetésért. Nem azért, mert már férjhez mentek a lányai, hiszen a kis Annuskának most is ad majd hímeseket, hanem azért, mert nem festegetik most már úgy, mint valamikor, nem babrálnak vele. Egyszóval kiment a divatból. A hímestojás azonban megmaradt. Ha nem is festegetik. Kézzel, azért csak kicifrázzák valahogy. Ezt. azonban már nem a nagymama, hanem a hatodik általános iskolás Kiss Erzsiké mondja eL Levonót veszek a boltban és azzal hamarabb el lehet intézni. Össze is gyűjtőit már vagy harmincat, de még kell hozzá, mert nővére, Ica is hazajön az ünnepre a kisvár- ilai gimnáziumból. Elárulja azt is, hogy már tavaly ie felírta, hogy kik locsolták még, az idén pedig jelentősen bővíteni szeretné a névsort. Könnyű is lesz neki, mert kettőjükhöz mennek és így az ő vendége is lesz mindenki. Igaz, hogy a kicsik — akik elöl a csürhe már félsz,, di a hímest (úgy mondták ív gén arra célozva, hogy csak addig járhatnak a gyereke amíg ki nem hajtják a csűr hét) — csak délelőtt járnak, dehát azért soha nem lehel tudni, hátha nagyok is mennek hozzá. A téesz irodában három csinos kislány- dolgozik. Hárman . „apják te, a fejükét* a.ra a kérdésre, liogy hát himesto-jást . csztanak-e a fiatalabb tsz tagoknak, csak úgy munkaegység nélkül. Egyszerre állítják, hogy el sem fogadnák azok a fiúk, még ha kínálnák sem, Nem egészen így áll azonban a dolog. Az igaz, hogy kis- íiúknah — különösen, ha nem rokon — pénzt is szoktak adni, de azért előfordul az is,, nogy valaki a saját nevére szó- .0 lumes tojást aap. Persze,. u„l is ki kell érdemelni, ha nem is munkaegységgel. Nem is olyan régen .még csak vedérrel járták locsőlkóz- ni a fiuk, legalábbis a nagyot? bak, most azonban már csak a kölni járja. Hagyma festés V’.o. vödör víz helyett kölni, Lsakra kislányok előtt bátortalanul megálló „kertész legények” möridókája a régi: Zöld erdőben jártam. Ibolyát találtam, El akart hervadni Meg szabad locsolni? ''-ál Béla. Azért még akad „pingált” fejás is!
