Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-30 / 100. szám

Orgonaoirag, tab­lók az üzletek kira­kataiban, zöldbeöltö­zött parkok, és nap­fényes város. Húsz­huszonöt fokos meleg, strandidő. egy szóval: korai nyár. A Gergely-naptár megkésett az idén. Vagy talán nem té­vesztjük-e össze az idei áprilist a május­sal?' Ez a tavasz a ra­kéta sebességével halad. Előbbre jönnek a határidők, szinte magunk sem, vesszük tszre, milyen óriási gyorsasággal. Es még segítünk is tolni a napoKat. Pedig, ha el] vgadjak a léteit, hogy ugyanakkor gyorsabban öreg­szünk, ' talán lassítani kellene a tempót. De mégsem ezt tesszük, mert biztosak va­gyunk benne, hogy ez a régi igazság sem annyira teljesér- tekü már. A gyorsa­ság, a tempó fiatalít. S ha az időjárás sze­szélye folytán jócskán benne vagyunk már a májusban, miért ne szívjuk tele tüdővel a fiatalító levegőt? Pompáznak kert­jeinkben a fák, s az események menetét immár áprilisban is május szabja meg. Ballagásra készül­nek a diákok, már jülbecsengenek az örökéletü diákbucsú- zó dallamai. Mint ahogy az életreké- szülés indul az isko­lák falai között, va­lahogy olyan az idei tavasz és nyár együt­tes fogadása is. Any­agira meghitt, baráti és közvetlen. Ügy fo­gadtuk a hírt, ahogy illett: idén nem is egy, de több lépcsőfo­kot jutottunk előbbre a haladás létráján. És ilyenkor lei előtt nem lenne ünnepi a máskor talán észre­vétlenül szürke, apró epizódcsokor? ..Éljen május 1." — piroslik a Zrínyi Ilo­na utcai építkezés felvonulási épületé­nek fehér alapú fa­lán. Fiatal kőműves festi a betűket, írásra nem szoktatott ecset­tel, s olyan szeretet­tel pingátja a félre­sikerült „s” betűt, ahogy csak májusvá- ■rás óráiban lehet. A kenyérgyár előtt, a Vöröshadsereg ut­ján két munkásruhás ember vigyáz rá, hogy egyenes legyen a kerítés május else­jére a piciny utcai park körül. Odébb, a Malinovszkij téren diákok dugják az új park virágait, társa­dalmi munkában. Csak azért, hogy szebb legyen ezzel is a város. Oolgozunk, építünk és ünnepelünk. Aki közelebb hoz­ta a fiatalodás titkát, most Prágában be­szél a jövőről, amely az egész emberiségé, egy kicsit a miénk is. S nem érdekes, hogy egy tizenötéves gye­rek, Molnár Zsiga, a nagyúri határban, fel­pattan apja traktorá­ra, hogy míg a gép kezelője megvacsorá- zik, addig se legyen pihenőben a föld? Zsiga olyan faluban él meg, amelyben petróleumlámpa pis- lákol esténként, mert nem jutott még el az áram hozzájuk, rá­dió is kevés van ott, mert nem igen érde­mes bajlódni a te­leppel. De olyan pon­tosan, percre és má­sodpercre mondja.I hogy mikor indult a! világűrbe Gagarinna l; a szputnyik. s mikor I ért *ússza, mintha ott lett volna a fel és le­szállásnál. Meg azt is, hogy Kennedy üdvöz­lő táviratot küldött ezért Hruscsovnak és az űrpilótanak... ■ A nyíregyházi Sza­badság téren elhelyez­tek az új fényrózsá-' kát. a Zrínyi Ilona utcán szerelik a leg­korszerűbb utcai vi­lágítási. Üj lakóházai adtak át, újabbal építéséhez fogtak. A Gépjavítóban tiz. vagy több burgonya- szedővel emelték meg a teljesítményt. s ehhez komolyan hoz­zájárult a Gagarin brigád. Az utcákon már látjuk azok képeit,, akik most tanultak I szakmát, s segítik a ' tempót gyorsítani. Ti­zenhatévesek, az i érettségizők tizen­nyolc. Egy pillanattal elidőzünk a sok elé­gedett fiatal arca előtt. Nekik már szép ifjúság adatott. A Kölcsey gimnazista lányok tegnap togoi, indonéz, s amerikai néger ifjakat láttak vendégül. Együtt lán­coltak, énekeltek. Szeretik egymást. Május gyermekei. Kopka János h.et»zá% hold ú j gyümölcsös ISyírhogáíon A nyírbogai! Rákóczi is/,-ben ' a vetések nagyrészét belejeztiik. A kukorica egyhannada is földbe került. Megkezdődött a cukorrépa sarabolása, s május elején inda! a j dohány ültetése. A termelőszövetkezetben az I idén nagyarányú gyümölcsfáidé- j pitést hajtottunk végre. Kétszáz i hold üj gyümölcsöst letesitettünk • és a régi gyümölcsösben elvégez­tük a pótlásokat. A baromfiállományunk igen szép. A 3000 darabból 1500 már hetven—kilencven dekagrammos, s ezekét értékesítjük. FÜGEDI IMRE tudósító, j Sok társadalmi munkásai bővítik a múlt évben épült lurricsei iskolát. Az a apuetono- /.ást, falrakást, anyagszállítást közös erővel a ki cségbeliek végezték. A meglévő két tanterein mellé újabb kél tanterem épül s ősszel már a tanítás is megkezdődhet l snne. Az oreu, magános tölgyek hosszúra nyújtották árnyékukat a szatmári mezőkön. A folyók holtágaiban, apróbb posványo- sqkban fellendült a milliónyi béka szokásos, tavaszi kardala. A sápadt félhold már viaskodott a ;Nap utolsó, vérvörös sugarai­val. A kisari-nágyari mezőkön békés csend honolt. Varga Ferenc annyira meg­szokta az éjszakába hajló esté­ket, a sötétből váltó pirkadó hajnalokat, a ' békák hangoske- dásat, a hajnali. madárdalt, a mindenfelől reílektorozó trak­torok zúgását, hogy ez mind fel sem tűnt már neki. Valóban Valahol leh illő szaraz gally reccsent. Eg; madár ré­mült zajjal röppen fel, s vak- sin. lármázva köri zött a ligetei** dó fölött. Ez kizökl entette gon­dolatai menetéből. Néhány for­dulón at a megriad madarat fi­gyelte, majd ismét, elnehezedett a csend. Az együk éjszaai ellenőrző útján járt az igazgí tó. Öt is fel­kereste s kötődött t ele, nem hi­szi, hogy a deká Iban neki,' egyedül, meglesz i száz nor- málholdja. Ö csak mosolygott, mert tudta... S száz :íz körül vé­gezte. Mostanában, a i íajuS' elseje előtti napokon, éjs: akákon, ma­ga sem érti, valair 1 különös iz­galom vett rajtuk e őt. Arról se nagyon sikerül szí mot adni, hogy miért? Talán csak annyi az egész, hogy ott lehetnek a legjobb traktorosok a legjobb brigád május elsej ;i ünnepsé­gén, hogy... biztos in szólna^ majd arról: latjától , Varga se­rene, meg Dávid G, íla ültettek magukért, elsők a le [jobbak kö­zött. Igen, hát, ezért is. Meg olyan jó az, ha a szövetkezet vezetői néha mjglepődnek: „Nahát, már meg is van?! Érré t'Alunutkep « lesnapi ii n n épségről A NAP UTOLSÖ SUGARAI áthatoltak a Hérmasdomb fái között. A munkások május el­sejei találkozóhelyén kis csoport állt. A Horthy- idők szervezett munkásai mellett ott álltak a fiatalok, akik már a népi demokráciában nőttek fel. Milyenek voltak ezek az idolt? Erről beszél­gettek az idősebb elvtársak a résztvevő KfSZ- tagokkal. — Akkor még nem lehetett olyan nyugod­tan sétálni a Hármasdombon május elseje előtt egy nappal. A csendőrök szimatoltak minden szervezett munkás után — mondta Dankó And­rás, aki felségével együtt vett részt a mozgalom­ban. — Családostól vonultunk ki ide az ünne­pünkön, piros szegfű volt a gomblyukunkban. — Miért kellett kihozni a családot is? — kérdézte az egyik fiú. — így tereltük el a köpök figyelmét, mivel ee a néma tüntetés a munkásosztály jogainak kivívása mellett - szólt. A KELETMAGYARORSZÁGI Faipari Vál­lalat KISZ-szervezele, igazgatója köré tömörül. Oláh Laci bácsit faggatják a múltról. — Hogyan lett szervezett munkás; Laci bá­csi? — hangzott a kérdés. — Már 1927-ben, amikor asztalossegédként felszabadultam, szervezett munkássá váltam. Rögtön bekapcsolódtam a mozgalomba. Tudjá­tok. nekünk volt egy munkás-dalárdánk. Itt ta­lálkoztak rendszeresen idősebbek és fiatalok. — És milyenek voltak a sztrájkok? — kér­dezte egy* kislány*, aki par perccel előbb érke­zett a csoporthoz. — Én két sztrájk szervezésében vettem részt. Az egyik 1934-ben, a másik 1936-ban volt. A famunkások béremelésért és a nyolcórás munka időért harcoltak. EGYSZER CSAK ELCSENDESEDETT a kí­váncsi fiatalok tömege. Megkezdődött a koszorúzá­st ünnepség, a városi KISZ-bizottság helyezte ei koszorúját az emlékműnél. A 12-es általános iskola énekkara május elsejei dalokat énekelt az ünnepségen. Bár az idő egyre hűvösebb lett, a fiatalok közül még senki akart elmenni. Az ősz kommunisták ott állták közöttük, mesél­tek a múltról. A tizenöt-tizenhat éves fiúk— lányok meg szinte itták a veteránok szavait, ök már a szabad Magyarországon nőttek fel, nem ismerik a munkanélküliséget, a nyomort, az éhséget. Ingyen tanulnak a gimnáziumokban, technikumokban, egyetemeken, az állam csak anyit kér ellenértékként, hogy az ott töltött idői megfelelőképp használják ki. Segítenek és utai mutatnak az idősebb elvtársak nekik úgy a munkában, mint a szocialista haza védelmében Az ellenforradalom után először ők vették ke /.ükbe a géppisztolyt, a puskát. De a kérges Kezek és ősz fejek mellett már ott állnak fiatal iáink, hogy átvegyék, amit apáik kiharcolta i nekik Erre int a hármasdombi emlékmű is. Ami" a friss hantok sokasod­tak a dohogó „kormos” mögött, a csillagok is kíiilegették magu­kat az égboltra, előbb halvány, majd mind fényesebb szemek­kel néztek le a mezőkre, kacér­kodva az itt is, Ott is kigyulla­dó, a rögök röiött pászmazo u aktorianipak lénycsóváival. Feri bácsi olajos puxajkávai ült a vasnyeregben, s a traktor egykedvűen rótta a rizsföld frissen hasított barázdáit. Oda, vissza, oda, vissza. Fáradhatatla­nul. Ilyenkor, a végtelennek tűnő hűvös éjszakákon a percek gon­dolatokkal együtt peregnek, s az ember, a nagy csendességben szinte önmagával beszél. Valamikor, régen, még fiatal korában szerelmese lett a gépnek Varga Ferenc, Falujá­ban, Szamossályiban sem neve­zik másként, mint gépész Var­gának. Jó néhány éve már, hogy a Fehérgyarmati Gépállomásra került. Az óreg „kormos” trak­tor, amelyiken dolgozik, az öt­venes évek elején sztahanovis­tákat hordozott a nyergében. De azért, hogy elszállt fölötte egy évtized, még jól bírja magát, s mi több, ezen a tavaszon olyan két ember dolgozik vele, akik kiverekedlék az elsőséget... A napégetett, széltől cserzett arcú Varga Ferenc jólesóen gon­dol a hálókocsiban alvó társára. Gyula a matolcsi tsz tagja. A télen volt traktoros tanfolya­mon. Ez a tavasz az avatása. A tapasztalt Varga Ferenchez ke­rült váltótársnak, s ő nem vall szégyent vele... Kétszáz százalék, már április közepére! Két ta­pasztalt embernek is dicséretére válna. S hol van még a június vége, az ídényzárás? Addig ki­csikarják a háromszázat is_. Az­tán az éves verseny«. nem gondoltunk. Alikor mehet a vetés ’. Meghát, s családnak sem jön rosszúl, nála egy de­kád utón az ezeröti záz-kéíezer forint kereset. 1 telliold iass«n íecsurog a közeli erdő mögé. Közeleg az éjfél. A traktoros visszatekint a bakhátakkal határolt területre. Gondolomra is megvrn nat óra alatt a müszajpjpnna. Ráhúz meg néhány fordulót maja u iabode felé irányítja a traktor iénycsőváját. Leszáll a gépről, megnézi az óráját es -elindul, hogy felkeltse Gyulát. Az meg sem rezzen az ajtó nyikorgása ra. Hiába, fiatal, jól bír uludhi, gondolja kis irigykedéssel, majd megrázza az alvó ember Vállát. Az álomittasan nyitjj fel a sze­mét. — Megvan, u*/ u müu, kev> százhúsz körül — mondja Varga Ferenc a kászáladó Dávidnak. Emez csak néz, nerr érti mi­ről van szó. Valami édes álom­ból zavarták meg. Végül meg­érti, elmosolyodik. Hát persze a százalék, a terv.., Két marokkal locsolj* arcára a csiklandóson hideg vi­zet, hogy végképp felébredjen. Kimegy, s kisvártatvn felaúg • traktor és ráfordul az utolsó ba­rázdára. A csillagok teljes runyikfal ragyognak a tavaszi igen SuB A»dri‘ harmonikus csen­det érzett maga körül. Éjszakai életé­ben sorstársa, a fiatal Dávid Gyu­la, a hatorai vál­tás után mély, nyugodt álomba merült, miután a Feri bácsi áltál, száraz konzervbői készített gulyásle­vest bekanaiazta. Éjiéikor kerül újra rá a sor, aadig pi­henhet. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom