Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-23 / 94. szám
A munka a nevelés fontos eszköze A készüld új általam»» ialtolai taaterv jelentőségéről A párt VII. kongresszusa mej;- " allapítota, hogy „köznevelésünk fejlesztése gondosan előkészített iskolareformot tesz szükségessé”. Az iskolareformmal kapcsolatos IRÁNYELVI vitáit után a tapasztalatok és javaslatok figyelembe vételével elkészült a tantervi tervezet is, amelyet most vitatnak még pedagógusaink. örömmel kell megállapítanunk, hogy a tantervi tervezet és célkitűzés komoly szerepet biztosít a munkának, mint a kommunista nevelés egyik legfontosabb eszközének. A munkára való neveléssel kapcsolatosan több dolgot, tényt kell látniok mind a pedagógusoknak, mind a szülőknek, mind a társadalomnak, ha a munkára való nevelésben valóban fejlődést elősegítő eszközt tarjunk. Elsősorban azt a helytelen felfogást kell megdönteni, amely azt tartja, hogy a munkára nevelés csak a testi erőket fejleszti. Ugyanis a munka haszna elsősorban az ember szellemének fejlesztésében rejlik. A komplikált gépeken végzett munka feltétlenül elősegíti az ember értelmi képességeinek nemcsak hatékony mozgósítását, de fejlődését is. Trisztán kell látnunk azt, is, hogy napjainkban az a művelt ember, aki a termelés egyre szélesedő ágazataiban eligazodni képes. Ezért nem elég csak a munkakészség megszerzésére való törekvés, a gépek kezelését biztosító mechanizmus; szükséges követelmény e tanulók munkatiszteletre való nevelése is, ami a munka-köve- telte erőfeszítésre ösztönzi őket és szükségletükké teszi a munkát. Arra kell nevelni, hogy a szocializmus, a kommunizmus fogalmát a munkán keresztül közelítsék meg. A munka a nevelés, a világnézet kialakításának tényezőjévé vált. A munka, mint nevelési tényező elősegíti a tanulókat a fegyelmezettségben, rászoktatja a gyermeket, az idő megbecsülésére, fejleszti állhatatosságukat, kezdeményező készségüket, öntevékenységüket, esztétikai érzéküket és felelősségüket. A sikersen elvégzett alkotó munka továbbá újabb örömök és aktivizálódás forrásává válik. ¥ átnunk kell azt is, hogy a ■ munkára való nevelés célja nemcsak felkészítés a munkára, hanem az emberekhez való helyes viszonyra való nevelés eszköze és lehetősége is. Ez a munka legfőbb erkölcsi vonatkozású lényege. A munkára nevelés elválaszthatatlanul összefügg a tudatos fegyelemre neveléssel. Éppen ezért a Jövőben fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a fegyelemre való nevelésre, ahol a meggyőzésen felül a szigorú és következetes követelménytámasztásnak és elTherese Raquin '1 ni izgalmas ez a film, szinte uem enged gondolkozni, eseményeivel úgy ragadja magával a nézőt, hogy mindenkinek nem is ajánlható. Ez a túlfűtött izgalom egy gyilkosságból, annak következményeiből származik. A becsületes Laurent megszereti a beteges, férfiatlan Camille feleségét, aki pusztán emberségből vállalkozik arra, hogy férje istápolója legyen, s szerelem nélkül megy hozzá feleségül, mint a családrokona. A szerelmesek nem tudnak szabadulni Camille-től és anyjától, mígnem. Laurent elveszti fejét és Camillet kilöki a robogó vonatból. Egy fiatal, katonaviselt férfi tanúja a gyilkosságnak, de nem vall rájuk, hanem később zsarolni kezdi őket. Nincs hát szabadulás a szörnyű bűn büntetése alól. Amikor úgy tűnik, megegyeznek a zsarolóval, a véletlen adja őket a bíróság kezére. Zola társadalombírálatát Carné, a film egyik írója és rendezője szemelőtt tartotta a film elkészítésénél. A naturális gyilkossági és később a szerencsétlenség! jelenet, s közben a megbénult anya közelről fotózott arca, s még néhány felvétel olyan légkört teremt, amely már nem alkalmas arra, hogy a film mondanivalóját eredeti formájában kifejtse. Kitűnő alakításokat láthattunk. Elsősorban a zsaroló szerepében Roland Lesaffre-t kell említeni, akinek alakja a legmotíváltabbá vált a filmen. Simone Signorét, Sylvie, Jacques Duby, és a férfias, — itt már szinte lélektelen — Raí Valloné játsszák a főbb szerepeket. lenőrzé#nek kell érvényesülnie. De ez nemesak a nevelőkre, az iskolásokra vonatkozik, hanem a kialakított tanulói közösségekre is. A tanulói kollektíva is támasszon egyre fokozódó követelményeket a közösséggel szemben a közösségért! Éreznie kell a tanulóknak egyenként és közösségben is, hogy munkájukat a társadalom figyeli, annak eredményét nemcsak értékeli, de segíti is! Az csak természejes, hogy ha a munka ilyen jelentős szerepet játszik társadalmunk építése és erősítése érdekében, a munkát nem lehet és nem is szabad büntetési eszközül használni! Akár úgy, hogy munka adásával, vagy eltiltásával alkalmazzuk. A gyermek magatartását el- sósorban a munka alapján kell elbírálni, ahol a munkafegyelem a pontosság, a vállalt és érzett felelősség elsősorban a mérvadó. Arra kell nevelni tanítványainkat, hogy minél szélesebb területen ismerjék a legfontosabb megoldásra váró feladatokat, érdeklődjenek szaklapokon keresztül a tudomány és a technika le.gyjabb eredményei, kísérletei iránt. Éppen ezért a munkára neveléssel párhuzamosan nagyobb gondot kell fordítani az érzelmi nevelésre, mert nagy tettek csak ott születhetnek, ahol mélyek az érzelmek! Ezért tartotta szemelőtt az elkészült iskolai tanterv tervezet is az érzelmi nevelés fokozódó biztosítását. Törekedni kívánunk olyan jó kezdeményezések követésére, mint pl. a dubenszkajai iskoláé, ahol a növendékek iskolájukban önkiszolgálással biztosítják iskolájuk példás rendjét, vagy az arhangelszki iskola ifjúsága, akik gyümölcsöskertet telepítettek, faiskolát és méhészetet létesítettek. A moszkvai terület kutuzovi iskolája pedig egy különös kukoricafajtát tenyésztett ki, amelyet „kutuzovi” fajtának neveztek cl. Követésre méltó pl. az, hogy a szovjet felsőosztályos tanulók a felnőttekkel együtt is végeznek termelőmunkát az üzemekben, ami lehetővé teszi, hogy a tanulókban megszilárduljanak a munkásosztály és a kommunista munkabrigádok hagyományai. I'öbb nevelőtestületi érte1 kezleten vettem részt a közelmúltban és megelégedéssel figyelhettem meg azt az érdeklődést, amit nevelőink tanúsítanak a készülő új tantervvel kapcsolatban. Tudják azt is, hogy a tanterv Igen fontos és lényeges tartozéka, előfeltétele az oktató-nevelő munkának, de vallják azt: elsősorban a jó nevelőn áll, hogy abból mit és hogyan valósít meg... Reméljük, a nevelői fáradozás a szülők és a társadalom még egybehangol- tabb érdeklődésével és közös segítségével meghozza gyümölcsét. Albert Antal tanulmányi felügyelő, Baktalórántháza. Lapunk irodalmi pályásaidnak órtókolóso A meghosszabbított pályázati batáridő eltolta a pályázat értékelésének kitűzött idejét is. Az értékelés most megtörtént. Ennek eredményéről az alábbiakban számolunk be kedves olvasóinknak. A szerkesztőbizottság megállapítja, bogy a pályázat — tekintettel a nagyszámú pályázóra, s a beérkezett írások tar- talmi változatosságára, — elérte célját. A pályázók tekintélyes része foglalkozott a kitűzött problémákkal, megyénk termelőszövetkezeti életével, munkás-ábrázolással, napjaink történetével. Az Írások általában megmutatták, hogy a pályázók mélyebben érdeklődnek e kérdések iránt. Minden pályázó névreszóló értékelést kap. Itt csak a legjobb írásokat ismertetjük. Az eredmény A legjobb, legérettebb írást Végh Antal küldte be, Cj- fehértóról. „A folyóknak van vasárnapja” című novellájában újszerűén kívánja bemutatni egy fiatal munkás munkaszeretetét. Az új törekvés még nem teljesen sikerült. De Írása feltétlenül kiemelkedik a pályázati művek közül. Nyéki Károly „Azon a tavaszon” című írása bár nem napjaink történetéből Idéz, de szintén Igen fontos témával foglalkozik, a tizenkllences Tanácsköztársaság napjaiból elevenít fel megyei eseményt. Írását már közöltük. Péter László „Bizakodók” című novellája az új termelő- szövetkezet izgalmas, induló életét választotta témájául. A téma, meglátása ugyancsak kiemeli a pályázatok közül ezt az írást. Ruzsányl Ferenc Záhonyból „Vetélytársak” című írásával érdemli ki a dicséretet, többi írásai közUl. Munkaábrázolása reális, szép. Balogh Béla (Ibrány) több írással pályázott. Közülük legsikerültebb a „Márton bácsi” o. novella. Érdekesen ábrázolja az új és a megszokott paraszti gondolkodásmódot. Dicséretesek Slnka László (Nyírvasvári) „A brigádvezető" című elbeszélése, Horváth Ilona (Nyíregyháza) „III pályaválasztása” című novellája, Tóth István {Mátészalka) „Diákhumor” című gyűjteménye. A pályázat verseket nem írt elő. Ennek ellenére számos verset is kapott szerkesztőségünk. Közülük Kópiás Sándor (Makó) küldte a legjobbakat. Dicséretesek Sikolya Károly (Nyíregyháza) és Kovács Endre (Nyírbátor) versel. Szerkesztőségünk a pályadíjakat az alábbiakban határozta meg: Az első díjat megfelelő pályamunka hiányában nem adjuk ki. Helyette két második díjat ítéltünk oda, az elbeszélések kategóriájában. II. díjat nyertek: Végh Antal és Nyéki Károly (300—300 forint), két III. díjat: Péter László és Ruzsányi Ferenc (300—200 forint). Tárcák, humoros, rövidebb írások: I. díjat nyert: Horváth Ilona (250 forint). II. díjat: Tóth István (150 forint). Harmadik díjat: Marofka Imre (100 forint). Külön pénzjutalomban részesültek: Balogh Béla, Sinka László, Kópiás Sándor, Sikolya Károly és Kovács Endre, egyenként 100 forint jutalommal. A közlésre alkalmas írásokat következő vasárnapi lapszámainkban bemutatjuk olvasóinknak. A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG. * t Újra műsoron a Tacskó Egy kis szünet után ismét játsz- szák a József Attila Művelődési Ház színjátszói a már előzőleg sok sikert aratott vígjátékot, Dario Nicodemi Tacskóját. Vasárnap Manda-bokorban és Nyírteleken szerepeltek változatlan sikerrel. E két előadás alapján állíthatjuk, hogy nem azért hozott a darab sikert, mert a Tacskó már eleve a hálás vígjátékok közé tartozik, hanem mert a jó darab jó játékkal párosult. Az adott lehetőségeket kihasználva, lendületesen, vidámsággal tele játszottak. A közönség már az első percekben szívébe zárta a kis vadóc Tacskót, Kovács Évát, aki bájos, üde játékával hol derűt, hol könnyet varázsolt elő. Jól sikerült Jele* Lászlónak Mario alakítása is, bár a darab első részében nem sikerült teljesen eltalálni^ az igazi hangot. Jó alakításokat nyújtottak még: Vajai Katalin, Plachta Mária és Gulyás Sándor. Remek pincér figurát formált Johanelli Gyula. Az együttes amellett, hogy a meglévő meghívásoknak eleget tesz, egy másik felújításra is készül, újra bemutatják majd az Asszonyveszedelem című vígjátékot is. Zágonyi László. APA HTON A parton nem várnak parasztok mennek már úri irgalomra, hbasorban, jut bőven szívüket dal, a közösből kenyér, vállukat cipő, s bizalommal villa nyomja, szorítja meg a közösben végzet! kezemet a tenyér. napi munka mely kérges lett, csiklandja '"két ahol a villa nyomja, vigalomra. elérkezett az Idő Sokan vannak. a munkásvigalomra. Marofka Imre. 6
