Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-02 / 51. szám
A három Sándor Az őri Petőfi Termelőszövetkezet egyik erőssége a sertéstenyésztés. Nem csoda, h s :en három szorgalmas ember végzi szakszerűen ezt a munkát: Markovie.s Sándor, .lőni Sándor és Könnyű Sándor. Valamennyien 600-nál több munkaegységet teljesítettek a múlt esztendőben. Hozzáértésükről tanúskodik ez a néhány koca is, ami a 76 darabból a képen Iáható. (Hammel J. felv.) § PÁTROHAI PARAGRAFUS liegen hallották a pátrohaiak Guszti mély, kellemes ba- itonját. Már már arra gondolák, végképp szegre akasztotta a kutyabőrt a „kisbíró“, amikor j az egy ik februári ködös reggelen újból megperdült kezében a dob, és mondta, sorolta a megszokott strófát, valósággal szavalta a a hírközlésre szánt szöveget a kijelölt utcasarkokon... — Mégis, hát mégis lesz vb, meg tanácsülés is? Csikós Gusztáv mosolygott. Pedig már voltak, akik azt hitték, nincs szükség tanácsra, népfrontra, még talán másra sem, miután szövetségre lépett a falu népe a Zöldmezőben és a Rákócziban... S ím, ehol Van ni!... I j ^ bizony a hivatalsegéd az i ^ utóbbi időbén egyre töb- t 'oet pergelte a dobverőt a kutya- ! bőrön, és sűrűn köszörülte tor- i kát. Hol Vincze Béla népfront Az ékesszólás kisvárdai győztesei: Mezei Klán es Müller Gyula A Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium KlSZ-szervezete szombaton délután rendezte meg a szavalóverseny döntőjét. Ez alkalomból hét fiú és négy lány vetélkedett az első helyért. A kötelező és szabadon választott szavalatok összetett versenyében a lányok közül Mezei Klára III/c. osztályos tanuló, míg a fiúk közül Müller Gyula IV/á. osztályos tanuló kerültek ki győztesként. Az iskola igazgatója a két győztesnek 100—100 forint jutalmat, a két második helyezettnek pedig 50—50 forint jutalmat nyújtott át. A két harmadik helyezett könyvjutalomban részesült. A szavaló verseny kisvárdai győztesei indulni fognak a megyei középiskolai versenyen, melyet Nyíregyházin tartanak rr.eg. (DM.) titkár, hol dr. Bumberák Ferenc állatorvos vagy éppen dr. Horváth Miklós orvos előadásaira toborozta az embereket. Aztán a munkaegységszámítási tanfolyamot népszerűsítette: „Mind fz öt iskolában lesz számolási tanfolyam’1. És rajzott a tudást szomjazó nép. Nagybajsza parasztok, fejkendős asszonyok dagasztották a sarat, kuporogtak a Bajor-hegyi vagy a Lencséstanyai iskola padjaiban. Vincze Béla igazgat ó-népfroatelnöknek főtt a feje, hisz egyszerre öt számtanszakost kellett állítania. Gyarapodott a népfront tanfolyam létszáma is. Azon vették észre magukat, hogy már. szűk a terem. Hatvankettőről több mint százra felduzzadtak. A fejlődés az élet törvénye... Senki nem akar lemaradni. Az egyik tanácsülésen Kiss György, a kultúrotthon igazgatója így „panaszkodott’': „Túlzsúfolt lett a kul- túrotthonunk programja. Egy este két célra is igénybe kellene venni. Hetenként két-két este van tánctskola és színdarab próba. Aztán a zenekarunk is gyakorol, s itt vannak az ismeret- terjesztő előadások, működik a szabó-varró lanfolyam is...” I^ordul a világ Pátrohán is. * — Már nem olyan soványak a tanácsülési jegyzőkönyvek sem, mint ezelőtt. Valóságos regény egy-egy. A február tizenharmadiki meg éppen hogy elég vaskos — magyarázza Pi- vamyik Sándor vb.-elnök. — Itt van ni — mutatja és kinyitja. Oj rendeletet alkottak a pát- rohaiak. Paragrafusokat „faragtak” az egyszerű emberek. Kitüntetik a legkiválóbb társadalmi munkásokat. A népfronttal, pártszervezettel kicsiszolva, tanácsülés elé terjesztették a tervezetet. /-,, — Hét tagú intézőbizottságot választottunk, akinek feladata szervezni, irányítani a társadalmi munkát. Ebben az évben községfejlesztési alapunkból közel háromszázezer forintot fordítunk az Űj út rendezésére, fásításra, járdaépítésre, a határ útjainak karbantartására, a jégveremre és a sportpálya csinosítására. Ezen felül negyvenkét és félezer forint értékű társadalmi munkára számítunk — sorolja tovább. Határozatba iktatták: „Kivá- ló Társadalmi Munkáért” és „Társadalmi Munkáért” címmel jelvényt alapítanak, melyeket azoknak ítélnek oda, akik a rendeletben meghatározott feltételeket teljesítik. Díszoklevelet, Elismerő oklevelet és Oklevelet is alapítottak, melyeket az arra érdemesek nyerhetnek el..: Pezsgőbb az élet a faluban. A kultúrházban minden este fény gyúllad, kattog az írógép a tanácsnál, siklik a kréta az iskolai táblákon, s össze-összedug- ják fejüket a párttitkárok, a népfront bizottság vezetői is, hogy időben találjanak gyógyírt a gondokra, mert közeleg a tavasz. — Csak az ifjúsággal nehéz szót érteni — vélekedik Mikó Miklós, a Zöldmező Tsz párttitkára. Erre aztán egyetértőleg bólint Váradi is, a másik, a Rákóczi Tsz kommunistáinak a vezetője. — A pártvezetőségi ülésen már össze is kaptunk miattuk — folytatja bosszankodva. írógép kattogás hangzik be a külső irodából. — Szerepet írnak — mondja Pivamyik. — De tanulnak a kultúrhá- ziak is, csak azok mást. A két tsz ifjúsága a Két úr szolgáját tanulja, amazok meg a Virágzik a hársat. Külön! — bosszankodik a párttitkár. Vajon miért? Mi emelt válaszfalat a kiszesek közé? Hisz azok is tsz-tagok, fiatalok, s mégis. — Mert nem hajlandók egyesele a Pap-tagosiakkal szerepelni — ad választ a kérdőjelekre Kiss Kati, a Rákóczi Tsz KISZ- titkára. S helyeslőleg bólint rá Lizák Béla, a Zöldmező fiataljainak a vezetője. Versengnek^ Ki adja elő hamarabb a színdarabot Pátrohán? Mert a bevétel a fontos. S bizony a pártszervezetek eddig nem sokat törődtek azzal, hogy egy kerékvágásban haladjon az ifjúság sorsa is Pátrohán. — Pont én rántsak kardot? Én akadályozzam meg, hisz három pártszervezet is van?! — vélekedik Mikó elvtárs... No, de mi lesz, ha a többiek is hasonlóan gondolkodnak? Mert a harag szikráját el kell oltani a kultúrháziak és a tsz-beli fiatalok között. S közös nevezőre jutva továb haladni. Jelenleg a ICISZ-nek a pártházban van egy izobája. De kevés! A kultúrház- ean Jenne a helyük. S ebben egyezségre kell jutni Kiss György elvtárssal, a kultúrház gazgatójával is. És együttesen íz 5 segítségével és hozzáértésével úgy tevékenykedni minden őrületen, hogy az az egész falu javára kamatozzon. De ehhez íz ő akarata is szükséges, s va- arr.ennyi fiatalé. A KISZ-szervezet ügye a ^ párt ügye. S ezt nem lehet i népfrontra bízni — mint ihcgy itt gondolták. Igaz, hogy ; problémára nem könnyű paragrafust „faragni”, hogy meg- üdódjon. De nem is kell olyat, nint a másikra, hisz - az élet al- :otott erre törvényt Pátrohán s, amikor közös mederbe terelek a gondokat az emberek. S :hhez keli igazítania óráját minién szervnek, a fiataloknak is! Ezt írja elő íratlanul is a pát- «fcai paragrafus. Farkas Kéíwé" 5? FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 10. Végre elérkezett a pillanat, amikor a képernyőkön kigyúltak az eredmények. A berregők élesen megszólaltak a Vezérlőben, de az ügyeletesek e figyelmeztetés nélkül is azonnal felugráltak a pultoktól s elmélyedtek a „jelentés” első fogalmainak szemlélésében, amelyek immái az emberi elme számára is hozzáférhetőkké váltak. Az első megfejtett mondat így hangzott: „Szilícium, oxigén, alumínium, oxigén, nitrogén, oxigén, hidrogén, oxigén.” Ez a Földet jelentette. A négyszer ismétlődő „oxigén” szó mindannyiszor más gyakoriságú rezgéssel volt jelezve. Megértették, hogy a „jelentés” e helyen a Föld fizikai tulajdonságairól beszél. A szilícium- és alumínium- oxidok a földkéreg legfőbb alkatrészei. Magát a Föld kérgét a levegő nitrogénje és oxigénje veszi körül és hidrogénoxiaul — vagyis a tengerek és óceánok vize borítja. De ez a látszólag egyszerű mondat sokkal többet mondott. Először is, az ilyen kifejezéseknek, mint szilícium, oxigén, alumínium, volt bizonyos jellegzetességük s mikor másutt, önállóan fordultak elő, általában az „anyagot” jelentették. Azután ezt a nyolc szóból álló mondatot egy maga- sabbrendű függvénynek vetették alá, s akk*r a sörb isit Wwi etet -)«*««**♦**. lit a gömb alakjáról, vagyis a Föld kérgéről volt szó. Ettől kezdve a „jelentés” megfejtése már simábban haladt előre, ámbár akadtak nem egészen világos helyek s ezeknél parázs viták fejlődtek ki. Ahogy a megfejtés munkája előrehaladt, mindinkább kirajzolódott a Földnek és a világnak az az általános képe, ahogyan — a történelem folyamán most először — nem emberi lények látták. A „jelentés” néhány részre oszlott. A bevezetés bolygónk fizikai leírását, felületének topográfiai alakulását, a kontinensek és a tengerek alkatát, valamint vegyi összetételét foglalta magában. De nem ebben rejlettek a nehézségek. Az első nézeteltérés akkor keletkezett a tolmácsok között, amikor a ,,jelentés”-ben a földi városokról volt szó. Noha a lövedék igen nagy magasságban és nagyon gyorsan repült, az ismeretlen lényeknek sikerült észrevenniük a Föld tervszerű gazdasági berendezéseit: a gyárakat, a házakat, utakat, sőt az embereket is a földeken és az utcákon. Érthetetlen volt azonban, hogy az észlelt jelenségek általános leírásánál az embert valami egészen mellékes dolognak tekintették, mintha nem is őt tartották volna a földi civilizáció tervezőjének és építőjének. A „jelentés” az embereket „hosszú cseppeknek” nevezte (amin: a kiét rád. anról a lágy masszáról” volt szó, amelyből testünk áll) s valami nagyobb, homogén massza részeinek tartotta, amelytől csak pillanatnyilag különültek el, ama „cseppek” alakjában. Ez a massza a „jelentés” szerkesztői számára nyilván valami jól ismert, mindennapi dolog lehetett, mert azt a feltevésüket nyilvánították, hogy az emberek olyan masszából vannak alkotva, mint (az itt következő szót nem lehetett megfejteni, mert az egyetlen földi nyelvben sincs meg). A „jelentés” további részében leírták a városokat, a lakóházakat és a különféle berendezéseket, mint például a vasúthálózatot, a pályaudvarokat, Kikötőket, mégpedig olyan pontosan, hogy aki olvasta, önkéntelenül elámult azon, hogy milyen pontos megfigyelő műszereket kellett használniuk a bolygóközi rakéta utasainak. De a leírás alapjainál itt is megvolt a fogalmaknak ugyanaz az érthetetlen eltorzulása: a „jelentés” szerzői állhatatosan kutatták a földi technikai civilizáció létrehozóit, mert nem is sejtették, hogy az emberek azok. Hogy emellett az emberekről is tudomást szereztek, az kétségtelen, mert néhány mondattal tovább ezt írták: „látókörünkben számos hosszú csepp jön-megy”. A tudósok a „jelentés” e részének pontos mérlegelése után arra a következtetésre jutottak, hogy a fogalmaknak ez az j eltorzítása, ez a „tévedés” egyáltalán nem véletlen s éppen ebben rejlik az ismeretlen lények titka. Új, bár szintén nem egészen világos nyomra vezette őket a „jelentés” további részének egy tömör megjegyzése. A „jelentés” szerzői, miután megismételték azt a korábbi véleményükéi;, hogy a műszaki berendezések alkotóit sehol sem látni — hozzátették: „talán azért, mert (s itt ismét egy megfejthetetlen szó következett) hasonló méretűek
