Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1961-03-10 / 58. szám

A mérőszalagtól a katedráig, *■ — ezt a címet is viselhet­né a kis írás. Pósán István, 24 éves bökönyi tanító, a föld­mérőszalagoktól jutott el a ne­velői _ katedráig. Miért ilyen kerülővel? Nem ő akarta így. Érettségi után hiába hitte el­érhetőnek régi vágyát helyszű­ke miatt nem vették fel a deb­receni egyetem bölcsész karára. Elkeseredett, nem is kicsit. De annyira nem, hogy ölhetett ka­rokkal várta volna a sültga­lambot. Munkát vállalt­Földmérővé képezte magát a megyei földmérési hivatalban. Földmérési technikusként sok­felé járt, sokféle emberrel ta­lálkozott. Nem keresett rosz- szul, kicsit belekóstolt az ön­álló életbe. Mérőszalaggal a ikézben Győr megyében is meg­fordult, a tavalyi nagy átme­netkor, segített eltüntetni a földeket, embereket elválasztó barázdákat. Itthon, a megyében vs járta a homok birodalmakat. De régi vágya így sem szuny- nyadt. A gyerekarcok, az ér­telmes szemek, az iskolás tás­kával baktató apróságok min­dig gondolkodóba ejtették, öt­venkilenc őszén aztán férfiasán, meggondoltan letette a mérő- szerszámokat. líökönybe helyezték, azóta *-* itt tanít, földrajzot, bio­lógiát. Harminchét gyerek osz­tályfőnöke, szülők gyerekek ta­nító bácsinak hívják. De még úgy érzi messze van kitűzött céljától. Tanár akar lenni. S a tanítás mellett tanul is az Egri Pedagógiai Főiskolán. Lá­zasan készül az első évfolyam első félévi vizsgájára. — Az a baj. még mindig nem kaptam meg minden jegy­zetet — borzolja fel göndör fürtjeit, s gondterhelten foly­tatja: — Pedig április nagyon kö­zeleg... Két év múlva ..szakosodik”, a főiskola két évfolyamának elvégzése után. Ekkor kapja majd a „rendes” fizetést is. Jelenleg nem sokat. 9S0 fo­rintot, „segéd-díjat” kap. Nőt­len fiatalember, szeret öltöz­ködni, ha idejéből futja szó­rakozni is. Nem csoda, hogy alkalmanként a szüleik is a zsebébe csúsztatnak egy-egy pirosat. — Szégyellem is egy kicsit, hogy már hat éve dolgozom és még most is rászorulok a szü­leim segítségére. Bár ez csak most van, mióta a nevelői pá­lyára jöttem... De mindig vágy­tam tanítani! Arcán némi sajnálkozás nyo­mai mutatkoznak, de amint a hivatásáról kezd beszélni telje­sen megváltozik: Elkészült a terv, megkezdődött a munka a nyírbogáti Rákóczi Tsz-ben Nyírbogáton 690 család 3200 ihold szántóföldön gazdálkodik a ■termelőszövetkezetben. A nyírbo­gán Rákóczi Tsz-ben — okulva a tavalyi hiányosságokon — el­készítették a gazdálkodás reális tervét 1981-re. Tervüket a járási tanács is elfogadta. A különféle növényféleségek termésátlag ter­vei teljesíthetőek. Nagy gondot (fordítanak a háztáji állatállo­mány takarmányszükségletének a (kielégítésére is: százharminc holdon termel­nek silókukoricát és Száz holdon, frissen etethető aőld- Ukarmanyt, A szövetkezet közös állományá­ban 193 Szarvasmarha van, amelyből selejtezés után hatvan darabot állítanak hízóba. Koca- állományuk is igen szép. A száz­tizenhét darab koca szaporulatá­val segítik az idei és megalapoz­zák a jövő évi sertéshizlalást. Az idén 407 darab sertést akar­nak — saját szaporulatból — meghizlalni. A Rákóczi Tsz-ben fokozódik az érdeklődés a ba­romfinevelés iránt. Az első vásárlásból szárma­zó 3200 darab, háromhetes csibék átlagsúlya már 15—16 dekagramm. Az idén még ezenkívül hatezer csibét akarnak felnevelni. A megalapozott, jó terv kedve­ző hatással van a tagokra. A különféle területeken megkezd­ték a munkát. Készülnek a me­legágyak, szállítják az istállótrá­gyát, a vetésekről, szántóföldek­ről levezetik az összegyűlt káros 1 alaj vizet. A hetvenegy holdas gyümölcsösükben elvégezték a metszés nagyrészét, rövidesen megkezdik egy kétszáz holdas új gyümölcsös telepítését az arra a célra alkalmas homokon. A jobb munka, a magasabb eredmények elérése érdeké­ben a közgyűlés — a tsz- és pártvezetőség javaslatára — elhatározta, hogy kibontakoz­tatja a szocialista munkaver­senyt és megszavazta, hogy harmincezer forint jutalmat adnak a legjobb brigádok­nak. A termelőszövetkezetben négy üzemegységre bontották a terüle­tet s ezeken belül dolgoznak a brigádok. A határozat szerint a legjobb brigádok közül az első 15 000, a második 10 000, a har­madik 5000 forint verseny juta­lomban részesül majd. Fiigedi Imre tudósító — Nem bántam meg. hogy kis kitérővel értem el ide. Az élettapasztalat, az emberisme­ret pótolhatatlan a mi mun­kánkban. Ezért is helyeslem, hogy mostmár a végzősök a képesítő vizsga előtt egy évig kint tanítanak a gyakorlatban. Nemcsak a gyerekeket ismerik meg közelebbről hanem a szü­lőket is. a nevelést, a környe­zetet, ahol esetleg tanítani fognak... |^[ em érzi egyedül magát a bökönyi iskolában Pósán István. Fiatal nevelő társai, a huszonöt bökönyi pedagógus mind-mind jóbarátja. Különö­sen sokat segít a nevelés ne­héz perceinek megosztásában Kondorosi Gyula igazgató-he­lyettes. — Azt szeretném, ha minél többen tanulnának tovább az osztályomból. Ekkor látnám magam is, hogy van értelme a munkámnak... Ügy tapaszta­lom, az érdeklődés nem hiány­zik... I Nem, a jöttem, láttam, győz­tem jelszóval hódítja hát meg a nagykállói szülők gyermeke a tudás falusi várát. Verejtéket hullat érte minden nap és még boldog is, hogy teheti. Mégsem zárkózik az iskola, vagy az al­bérleti szoba négyfala közé, ha­nem együtt él a faluval. Főleg a fiatal korosztállyal, akiknek KISZ titkára. Késő estig szól a nóta, próbálnak a színjátszók, a fali térképen bizonytalan uj­jak keresik Kongót, Kubát Van már televízió is, ping-pong, sakk-felszerelés, a nyáro-n pe­dig sporttelepet épít a fiatal­ság. S mind ebben ott van a fiatal nevelő, a falusi KISZ titkár kezenyoma is. Vannak fiatalemberek, akik ’ néhány száz forintért bú­csút mondanak a rajongásig szeretett szakmának. Mert másutt jobban fizetnek. Van­nak olyanok, akiket nem csá­bít a pénz, tulajdon elképze­lésűit, szívük szerint igazítják el sorsukat. S megtalálják a helyüket, ha egy kis kerülővel is, mint Pósán István. Meny­nyire ezeké a jövő, mennyire ezeké a jelen... I Páll Géz Az clőcsírázfatolt burgonya ültetésének megkönnyítésére gépet szerkesztettek a gépállomások. A barázdanyitó kapa után a képen látható tüskés kerekek jelölik a pontos nö­vénytávolságot. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 17. Ezzel szemben a két utolsó kérdést ilyen módon nem dönthetjük el, mint ahogy nem dönthetnénk el szavazással azt sem, hogy ennek az épületnek a teteje üvegből van-e vagy fémből. Ebben a te­kintetben egyszerűen az építést kellene megkérdezni, aki ezt a házat építette. Itt ugyanis bizonyos tényekről van szó, ame­lyeket a szakemberek Ismernek, tehát ne­kik kell ezekről nyilatkozniuk. Dzsugadze javaslatát elfogadták. A teremben megvolt a megfelelő berende­zés, tehát a szavazás minden akadály nél­kül, gyorsan lezajlott. Minden tudós előtt három gomb volt: a bal gomb jelentette az „igent” — a jobb a „nemet”, míg a középső azt jelentette, hogy az illető tar­tózkodik a szavazástól. Mikor az elnök jelt adott, mindnyájan a gombok felé nyúltak s néhány másod­perc múlva az automata már közölte is az eredményt. A hetvenhat jelenlevő közül az első kérdésre hatvanhyolcan igennel, ket­ten nemmel szavaztak, hatan pedig tar­tózkodtak a szavazástól. Jellemző, hogy a szavazástól tartózkodók valamennyien a logikai szakosztály tagjai voltak. így hát a túlnyomó többségnek az volt a vélemé­nye, hogy a „jelentés” végzetes szakasza szerint az ismeretlen lények meg akar­ják szállni a Földet. Az elnök kihirdette a szavazás eredményét, aztán a vitát más­nap estig elhalasztotta. Időközben bizott­ságot kellett alakítani, amely a második és harmadik kérdésre választ adjon. Az asztrofizikusok, mérnökök, technikusok és atomvegyészek meg is alakították az úgy­nevezett különleges bizottságot, amely egész éjszaka, másnap délelőtt tizenegyig tanácskozott az Intézet kistermében, ak­kor a tagok nyugovóra tértek, hogy este tízkor megjelenjenek a Tolmács Bizottság plénuma előtt. Lao Csu professzor volt az előadó. Kartársai arcán tisztán látszott, hogy nem aludtak ki magukat. Egyedül ő volt olyan, mint máskor: tartása nagyon egyenes: kissé rövid, sötét kabátot viselt s fekete haja simán tapadt gömbölyű koponyájá­hoz. — Mielőtt a fő probléma előadásához fognék — kezdte beszédét —, bátor le­szek egy kérdésre válaszolni, amely csak az imént érkezett hozzám. A kérdést Sturdy kartárs írta alá a nyelvész szak­osztály néhány tagjával együtt. Az emlí­tett kartársak a következőképpen okos­kodnak: mivel a Vénuszon uralkodó vi­szonyok ránk nézve pusztító hatásúak, a nálunk uralkodó viszonyoknak is ugyan­ilyeneknek kell lenniük a Vénusz lakóira nézve. Ebből az következik, hogy egyet­len józan ok sem indíthatná ezeket az egyébként értelmes lényeket arra, hogy a Földre jöjjenek, hiszen abból semmi jó nem származik rájuk. Nos, ennek az okos­kodásnak az első részéről máris kijelent­hetem: non sequitur! Nem következik! A tisztelt kartársak úgy vélekednek, hogy ha mi nem élhetünk a Vénuszon, a vé- nuszlakók sem élhetnek a Földön. Ez nem következik az előzményekből. Mi nem él­hetünk a vízben, de az ausztráliai tüdős halak megélhetnek a szárazföldön. Nagy kár, hogy Sturdy docens nem erősítette meg pártját legalább egy bölcsésszel. A teremben halk moraj futott végig, a kínai tudós pedig zavartalan nyugalom­mal folytatta: — Fennmarad még a kérdés, mi jó származhatik a Vénusz lakóira abból, ha a Földet megszállják. Ha a tisztelt köz­gyűlést nem untatom vele, elmondanék egy anekdotát, amely nagy honfitársam, Csuang Dze bölcsész nevéhez fűződik, ö mondta el, hogy két filozófus egy kis hí­don állt s a vízben lubickoló halakban gyönyörködött. Az egyik így szólt: „Nézd, hogy ker- getőznek és lubickolnak a vízben ezek a halak. Ez az ő szórakozásuk”. Erre a má­sik így felelt: „Honnan tudhatod te, hogy ez a szórakozásuk, holott nem vagy hal?’’ De az első visszavágott: „Honnan tudha­tod te, aki nem vagy én, hogy én nem tudom, mi a halak szórakozása?” Nos, tisz­telt kartársak, én a második filozófus ál­láspontját fogadom el. Csak irigyelhetem Sturdy docenst azért, hogy ő tudja mi jó a vénuszlakóknak. A jelenlévők körében elfojtott neve­tés hallatszott. Lao Csu a kérdést tartal­mazó papírlapot félretéve, változatlan nyugalommal folytatta: (Folytatjuk.) A több burgonya érdekében „Mindig vágytam tanítani" A Nyírbátori Gépállomáson munkaközben mutatták be a vetést könnyítő szerkezetet. (Csikós B. felvétele.) , bői 200 ezer forinttal járultak ; hozzá, terv szerint ez év [ augusztusában kell átadni. Az . építők azonban fogadkoznak: egy hónappal csökkentik a határidőt. I Ha ez sikerül, úgy már július- .ban felavatásra kerül az új ga- Icsályi iskola. Megyénk egyik legmodernebb általános iskolája épül Gacsály- ban. Az emeletes négytantermes iskolában helyet kap a nevelői lakás, lesz benne tanuló szoba és úttörő otthon is. A másfélmil­lió forint állami költséggel «épüld iskolát, melyhez községfejíesztés­l.’iiic'eíes iakoia épül Gaciűlrban *>

Next

/
Oldalképek
Tartalom