Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1961-03-10 / 58. szám

Mái* termelnek a nyíregyházi új cipőgyárban A Nyíregyházi Cipőipari Vál­lalat kiköltözött új telephelyére. $A Perlit Vállalat reptéri üzem­épületeit alakították át és rendez­ték be cipőgyárnak. Miután be­szerelték a budapesti cipőgyárak­tól kapott gépeket, beállították a 38 méter hosz- szú koesirendszern futósza­lagot, héttőn megkezdték a termelést az új üzemben. Czeitner Gyula, a vállalat igaz­gatója Kecskeméten, Sztálinvá- fosban, Tatán és Konyhádon dol­gozott műszaki beosztásban, mi­előtt Nyíregyházára került. Nagy rutinra tett szert a mechanikai cipőgyártásban, ö mutatta be az éj üzemet, örvendetes, hogy a 'gyártást korszerű, s félautomata gépekkel végzik. A tűző üzemben egy dolgo­zó nő naponta 500 pár cipő- felsőrész bőrszélezését végzi el, a bőrszélező géppel. A gép tizenkét ember munkáját helyettesíti. A mechanikai sza­Ébresztése a földnek... lagteremben a cipészek megcso­dálták a talpvarrógépet, mellyel naponta egy munkás 400 pár ci­pő talpalásának varrását végzi el. Ez a gép 35 ember munkáját he­lyettesíti. További gépek sora következik a korszerű új üzem­ben, Kézzel csak kevés munkát végeznek. Egyelőre 250-en dolgoznak, de a terv szerint ezt a létszámot rö­videsen megduplázzák, amint a mechanikai gyermekcipő-üzem után a férficipő részleget is si­kerül üzembe állítani. Megtudtuk, hogy a második negyedévben többek közt 30 ezer pár 31—38 számú var­rott bőrtalpú gyermekcipő, továbbá tizenkétezer pár rá- mánvarrolt férfi félcipőt és tízezer pár szeges cipőt gyár­tanak. A dolgozókat külön autóbuszok szállítják ki reggel a munkahely­re, s délután vissza a városba. Gondoskodtak a dolgozók étkez- I tetőséről is. Rövidesen üzembeál- I lítják a konyhát. A nyíregyházi Dózsa Tsz hatá­rában, a debreceni műút mentén jókora darab az új szántás. Még zsírosán fényes a felébresztett föld háta. De hol van az, aki ezt tette? Aki a közös tervek és szándékok valóra váltása ér­dekében maga is készíti fészkét a tavasznak? Aztán megtaláljuk. A tsz központjától most erre fel­jebb ébreszt egy másik jókora Csak egy kis megállás, rövidke ismerkedés. Fején fekete svájcisapka. Koc­kás barna ingén felül meleg pu­lóver és egyszerű kiskabát. Olaj­foltos, sárga színű nadrágja vat­tával bélelt, s lábán vászonszárú zsírosbőr csizma. Kicsi, fekete bajusza jól illik egészséges ar­cához. Négyszázezer forint betét a nyirbéltebi takarékszövetkezetben Megyénk takarékszövetkezetei­nek többségében jelentősen emel­kedett a betétállomány az elmúlt hónapban. Ezek között van a nyírbclteki körzeti takarékszövet­kezet is. A szövetkezet már az előző esztendőben szépen fejlő­dött. Hónapról hónapra ' emelke­dett a betétállomány, mind több tagjának nyújtott kölcsönt. S év yégéig a szövetkezetben elhelye­zett forintok összege megközelí­tette a háromszázezer forintot. A szövetkezethez — mintegy másfél hónappal ezelőtt — új könyvelő került, Bulátkó Pál sze­mélyében. Bulátkó elvtárs, — a szövetkezet pénztárosával egye­temben — gyakori vendége a helybeli, penészleki és az ömbö- lyl családiknak. Okos szóval, meggyőző érvvel egyre több csa­ládot győznek meg a takarékos­ság előnyéről. És, hogy a község lakói mennyire hallgatnak a jó szóra, bizonyítja az, hogy a szö­vetkezetben a betét összege már meghaladta a négyszázezer fo­rintot. Ma már csaknem kétszá­zan mondhatják el a községben magukról, hogy betétkönyvük van. A szövetkezet nem tartja el­zárva, fiókjában a betéteket. Egyrcsze résrtvesz a népgazdaság „vérkeringésében”, hogy elősegít­se közös terveink, elképzeléseink megvalósítását, másrészt pedig kiadja a megbízható kölcsöntké- rőknek. Az elmúlt hónapban is közel hatvanezer forintos köl­csönnel segítette a három falu dolgozó parasztságát. így gyarapodik, erősödik hó­napról hónapra a nyírbélteki körzeti takarékszövetkezet és ver­senyre kel a „Kiváló takarék- szövetkezet” büszke cím elnyeré­séért! Varga Gyula tábla földet és zúgatja hatalmas gépével felette a levegőt. Öt széles, mély barázda for­dított halma ölelkezik egyszerre. Mert ennyi ekét húz a nagyerejű SZ—100-as (szovjet gyártmányú) lánctalpas gép. És egyáltalán nem nyög, nem tekereg a kíntól. Fiatal, barna piros vezetője mo­solyogva köszön le róla. — Amolyan lengyeles nevem van nekem — mondja nevetve. — Volosinovszki Ferencnek hív­nak. De mert,., mint még a szép nagyapám, én is becsülettel vi­selem. — Hány éves? — Huszonnégy. — Család? Borza Magdolna a nyíregyházi vasútállomáson tel­jesít forgalmi szolgálatot. Még csak 18 éves. Rövid idő alatt el­sajátította munkakörét, ami fér­fiaknak is nehéz feladat. Az ál­lomás vezetősége MÁV tisztkép­ző iskolára javasolta, ami nagy boldogságot okozott a vasutas; kislánynak. ti a Nyíregyházán meglátja valaki, ügyet sem vet rá, gondolja, hogy a Sütőipari Vál­lalat kocsija. Legfeljebb ha a feliratát is elolvassa, — Műve­lődési autó — akkor tűnik ér­dekesnek egy pillanatra. Ellenben a hói „meseautónak” becézik, a menetrend szerinti állomásokon, egészen másként fogadják. Az egyik délután útnak in­dultunk Német Bélával, az au­tó vezetőjével, könyvtárosával, moziüzemvezető gépészével. A Vajda bokori tanácson kel­lemetlen hír vár bennünket: nem szervezték meg a könyv­kölcsönzést és a filmvetítést. Az időt viszont akkor is ki kell használni, várják a kocsiban lévő könyveket és filmeket. A Berikő bokori iskolában sem vártáié még az autót, mert terv szerint csak egy hét múl­va kellett volna érkeznie. Baj azonban nem volt, mert az is­kolás gyerekek tanítás után pil­lanatok alatt szétviszik a hírt, hogy mozi lesz. li óka bokorban a központ­11 ban ütünk tanyát, a „nagy tó” mellett. Néhány kürtölés és már jönnek is minden irányból a könyvkölcsönzők. Mindjárt feltűnik, hogy csak r.ők jönnek, még a gyerekek is mind kislá­nyok, csak két fiú van köztük. Olvasnak a férfiak is, csak nem ők viszik ki a könyveket. Az egyik kislány három könyvet szorongat a kezében, de ahogy mondja, ő csak kettőt olvasott belőle, a harmadik az édesap­jáé volt. Erre egy másik lány elárulja, hogy a Fekete gyé­mántokat, amit ő vitt ki, hár­man is elolvasták. (így derül ki, hogy a statisztika nem fejezheti ki pontosan az olvasók számát.) Olvasták már többen is. Min­denkinek nagyon tetszett, egyi- kükk még „m.cg is siratta”. Fog­ják is már kette"! megint, ha ilyen jó. Gerda Mihály névre a kis Zsuzsi viszi ki a Fekete várost — ezt is nagyon dicsér­ték — és a Tom Sawyer kaland­jait. Olyan is van. aki inkább a könyvtárosra bízza ..a ki­választást, legfeljebb annyit mond csak, hogy izgalmas le­gyen, vagy háborús. A kicsik mesekönyvet kérnek, — elvég­re nem alaptalanul becézik me­Az FA-90—44 egy napja íautónak — de nehéz a válasz- is, mert már sokat olvastak. tf irtelen elhallgatnak a gye- rekék. Az egyik kislány megkapta édesanyjától a kivá­lasztott képes meséskönyvet, összegyűlnek a kocsi mögött a kicsik és mohó kíváncsisággal vetik rá magukat. Bármilyen elmélyülten lapozgattak is, nem tudtam őket megközelíteni, el­szaladtak. Talán féltették tő­lem a mesék izgalmasan szép, titokzatos világát? Nemcsak a kicsik rajonganak azonban a mesékért, volt itt felnőtt is, aki egy jó mesés könyv után kutatva hajolt be a kocsiba. Ez alatt a rövid., terven felü­li, kölcsönzési idő alatt 31 könyv talált ideiglenes gazdára. A kitűzött időpontokban azon­ban ennél jóval magasabb az átlagos kölcsönzési szám. A hu­szonhat tag közül sokan nem tudtak most sem a kölcsönzés­ről. Mindenki visszatér abbaha­gyott munká.ához, de talán mi­előtt folytatnák, ott ahol. abba­hagyták. előbb belelapozgatnak új könyveikbe. Meg aztán meg­érdeklődték azt is, hogy milyen filmeket vetítenek este a Benkő bokori iskolában, készülni kell arra is. A könyvtárosból most ismét gépkocsivezető lesz egy néhány percre, majd ahogy megérke­zünk az iskola udvarára, gé­pész és üzemvezető. Alig né­hány perc alatt előadásira ké­szen áll a vetítő berendezés. A sokszor makacskodó agregátor most már harmadszorra „meg­embereli magát”. Minden kész, jöhetnek a nézők. J önnek is. Az ember azt gondolná, hogy Nyíregy­házához ilyen közel nincs, nagy vonzóereje a keskenyfilmes elő­adásnak, be lehet menni a nagy mozikba. Nos, a környék lakói rövidesen megcáfolták ezt. An­nak ellenére, hogy a hirdetett Fűre lépni szabad helyett a Bo­gáncs és az Idegen gyermekek vetítésére került sor a menet­rendben történt változás miatt, több mint százan gyűltek össze. Amiről még feltétlenül emlí­tést kell tenni, az a közönség dicséretes, kultúrált viselkedése. Egyetlen ember sem akad. aki a vezető sokirányú elfoglaltságát igyekezne kihasználni a jegyvál­tásnál. Előadás alatt magatar­tásukról sok helyen példát ve­hetnének. Tíz óra, mire a második elő­adásnak is vége. Vége a napnak. Gyakran viszont még új mű­sorszám kezdődik ilyenkor; KISZ klub-est. A tánczene bi­zony nem nagyon sürgeti az embereket arra, hogy minél : hamarabb hazatérjenek. Nem­egyszer megtörténik, hogy csak éjfél után indul hazafelé a „Művelődési autó.” Übkőzben feltűnik, hogy jó­val gyorsabban „hajtunk”, mint amikor jöttünk. Hja, a fiatal apát várja otthon a feleség és a kis trónörökös „Pubi”... Gál Béla — Egy kicsi, tizenhat hóna­pos fiúnk van. ö is Ferenc. — Mióta dogozik ilyen gép­pel? — Három éve. Különben..; Die­sel mozdonyvezetői és lakatos szakvizsgám van. — Szokott-e komolyabb gép­hiba lenni? — Nem igen. A jé karban­tartástól sok minden függ. Már­pedig én a karbantartást rend­szeresen és alaposan szeretem elvégezni. — Keresete? — Ha folyamatosan dolgoz!ta­tok, megvan a havi kétezerőt­kétezernyoleszáz forint. — Mennyit szántott már fel? Mióta kijött. — Ügy negyven hóid körül. Nem egészen két nap. Ma reggel nem kezdhettem rendes időben. Anyósom ugyanis súlyos beteg. Hozzá utazott délelőtt a felesé­gem. Kilenc óra tájban... A fiacskánkat is vitte, ölcet kisér­tem ki a vonathoz. így elmarad­tam abban egy kicsit, ahogy a feleségem mondta. — Már miben? — A munkában — mondja na­gyon értelmes nézéssel és megint nevet. — Mert azt hagyta meg a feleségem, hogy igyekezzek, ke­ressek minél többet. Bedig,,, é* is ezt kívánom. Építeni akarunk. A teleik már megvan hozzá. — Neon fázik? — Á, dehogy. Meleg van a veeetőfülkében. Ha akarom, A gép megint feldübörög. De épp, hogy tovább indul, lsét fér­fi érkezik a helyszínre. A „ív* - terabeli, vállas növésű Junj I György, a tsz egyik növényter­melési brigádveaetóje és a hat­vanhét éves, már csaknem tel­jesen ősz Balogh János, aki sósán tás dolgában igen tapasztalt A brigádvezető egy centise* vonalzóval pontosan megméri az innenső „üres” barázda mélysé­gét. — Harmincöt centi ess, Jane» bátyám. — Helyes — dünnyögi rövidem az öreg, s ujjai közt tovább mor- zsolgatja, csipegeti a felmarkolt friss szántást, — Nagyon jó ko­rai burgonyának kell benne len­ni. ök egyáltalán meg sem állít­tatják a munkálkodó gépek. Mint­ha előre sajnálnák azokat a per­ceket, ameüyeikkel akár egy for­dulásra is késleltetnék közös bir­tokuk idei ébresztését. Csupán helyeslő fejrázással és nyitott tenyérrel intenek Volo»- novszki Ferencnek. Ahogy 6 maga is intett reggel a felesége után: minden rendben. Aszalós Bálint. Ótveu holdon termel csíráztatott burgonyát a pátvödi Kossuth Tsz A szatmári termelőszövetkeze­tekben újdonságnak számít a csí­ráztatott burgonya termelése. A múlt esztendőben a pátyodiak si­keresen kísérleteztek ezzel, be­vált, mert minden hold föld tíz­ezer forint jövedelmet biztosított részükre. Ezek után még egyszer tudták hasznosítani azt a terüle­tet, amelyen a burgonyát termel­ték. így most az idén ötven holdon kívánnak termelni csíráztatott burgonyát, mely nagy jövedel­met biztosít a termelőszövetke­zet tagjainak. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom