Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-09 / 57. szám
T avasz. Annyira megszokott, 1 és mégis, mindig új varázsával ragadja meg a város és a falu emberét. A mezőkön, elszórtan, fogatok mozognak, S’zántanak, mások a télen kintrekedt kórókat szállítják a földekről. Megbolydult az emberi raj, a tavasz előcsálogat- ta a téli bezárkózottsigból. Tesz- vesz mindenki szorgalmasan. Egyedül járom a búji Táncsics Termelőszövetkezet télviz idején sokszorosára dagadt határát. Egyedül, mert a vezetőség a termelési terv jóváhagyási tanácskozásán van — és nem akad ember, aki, csak úgy, „potyára” egész nap kódorogjon velem. És igaz is, van itt látni, meg menni való jócskán. Varga Ferenc gyümölcstermelési brigádvezetö birodalmában végefelé járnak 02 egyik fontos munkának, a metszésnek. Az országos hírű termő gyümölcsösükben már végeztek is a metszéssel, most a fiatal fák ,fossz kinövéseit” nyesegetik, hogy kiváló felnőttekké váljanak. Ebben a határrészben földkupacok nyílegyenes sorainál hajladoznak az emberek, régi és új tagok, hogy jó ágyat készítsenek azoknak a gyümölcsfáknak, amelyek százhúsz holdon pár év múlva ontják a föld áldását. Kétkerekű bricska tűnik fel az egyik dűlőút fordulójában. A ló sáros, csatakos, mert sok helyen még igen vendégmarasztaló a talaj. A bricskáról idegen láttán leszállnak. Egyikük ifjú fíudák Károly, a tsz agronómusa. a másik Hajdú József vezetőségi tag. — Járjuk a határt — mondja a mezőgazdász. Igyekszünk csípni-lopni azokat a területeket, ahol kezdődhet a szántás. Most a Poroshalmi dűlőben néztünk ki egy harminc-negyven holdas területet. Ide borsót vetünk majd. A Lónyai-csatorna mentén ** haladok tovább. A vízben seregnyi patyolatfehérbe „öltözött” kacsa, tarka libahad. Távolabb, nem messze a csatornához, valami sziporkázva veri vissza a Nap sugarait. Messziről úgy hat, mint egy napenergia- 'telep. Persze, ez csak a fantázia pillanatnyi szüleménye, mert közelebb érve látom, hogy a napfényt melegágyi ablakok sokasága veri vissza. 4 melegágyaknál húsz-huszon- Őten szorgoskodnak. Az elkészítés sorrendjében az első ágyak üvege alatt már karalábé, korai káposzta palánta zöldéit, az utolsó ágyaknál most rakják be a meleget adó trágyát, rutgy kondér- ban melegített vízzel jól meg is locsolják, hogy hamarabb melegedjen. Földet rostálnak, valaki a markából pergeti a paradiA II. kerületi Női au ács a kerületi pártszervezet helyiségében tartotta hétfőn este hat órai kezdettel nőnapi nagygyűlését Az ünnepi beszédet Perecsé- nyi Jenő tartotta, a mintegy százharminc jelenlévő asszonynak. Az előadás ufán a hallgatókat kis vázával és békegalamb jelvénnyel ajándékozták meg, majd az uzsonnán szívélyesen elbeszélgettek egymással. Kézimunka és ni szabó-varé tanfolyam indul A József Attila Művelődési Házban április 5-én tízhónapos női kézimunka tanfolyam kezdődik. A foglalkozásokat minden héten szerdán este öttől nyolcig tartják. Tandíj harminc forint havonta. Jelentkezéskor az első havi tandíj fizetendő. Április hatodikén délelőtti, tízhónapos szabó-varró tanfolyam kezdődik haladók részére. Jelentkezhetnek mindazok, akik a kezdő tanfolyamot legalább négyes eredménnyel végezték. A tandíj ötven forint havonta. Beírás! díj tíz forint. Jelentkezni lehet délelőtt 10— IS óra közt. csőm, az előcsiráztatott paprika magvait. Déli György és Pivarnyik Antal (mindkettő kertészeti szakmunkás) birodalma ez a telep, meg a hozzá tartozó száz hold föld, ahol a• termelőszövetkezet öntözéses zöldségkertészete lesz. Most, a nehezebb munkák ideién a férfiak dolgoznak, de később a palántázás, növényápolás idején asszonyok, lányok, idősebb emberek találnak majd bőven UJ KIKELET tennivalót. És az lesz is bőven, mert, ahogy Pivarnyik Antal elmondja, arra törekszenek, hogy a száz hold minden talapalatnyi területéről két termést takarítsanak be. IJ a már a közös gazdálkodást választottuk — mondja ki tömör véleményét Csorba József, volt hat holdas tsz-tag — akkor legyen is látszatja. — Majd Csorba azzal dicsekszik, hogy Bakos Béla bácsival aznap délig egy- egy munkaegység értékű munkát végeztek. — Dolgozunk, magunknak — folytatja —, és bízunk benne, hogy meg is lesz az eredménye. A dombhajlat mögül idős ember bukkan elő. Vállán villa. Előhúzza zsebóráját, megnézi, majd szól a többinek: — Dél van, fiúk, ebéd. Amazok előszedik az elemózsiás táskákat. Van aki kávét kortyol a zöld üvegből, mások, a fiatalabbak szalonnáénak. Az idős bácsi nem ül le enni. — Tudja, öcsém — fordul felém a szóval — nálam igen szeszélyes vendég az étvágy. Az öreggel, Fehér Mihály bácsival felkapaszkodunk egy kisebb dombra, Kinyújtja a karját, szétmutat. — Ez mostmár a mienk, a szövetkezeté. — Na, nekem nem nehéz kimondani, hogy a „miénk” —■ néz rám huncutkás szemmel —, mert én több, mint tíz esz- j tendeje tanulgatom. Alapítója! voltam én itt a szövetkezetnek, \ négy éve pedig nyugdíjasa va-1 gyök. De nem hagyja az embert a vére... Tavaly százhatvan egy- I séget szereztem. Még kaszáltam is. Pedig ez az év a hatvanki- levcedik. Az idén ma jöttem ki a határba dolgozni. Ez a tavasz úgy megbizssrgetett, hogy. nézze — mutat előre egy tavalyi kukoricaföld felé —, egy holdnyi, amit eddig megszórtam trágyával. Az elnök azt mondja, nyugalmasabb szakmát ajánl nekem, vállaljam el a zöldséges öntözőszivattyúj i- nak a kezelését. Mert konyítok a gépekhez, még legutóbb is mo- zlgépészkedtem a faluban. f 1 álutánba hajlik az idő, ami- kor eljutok a Táncsics Tsz leendő tanyaközpontjába. Itt közel hetvenen serénykednek két- három burgonyaprizma körül. Válogatják a vetőgumót. Legtöbbjük asszony és fiatal lány. S mint kiderül, majdcsak mind új, a télen belépett családok tagjai. — Látta volna ma reggel is — tájékoztat Hajdú József, akivel itt újra találkoztam —, hogy jöttek: „Hát nekünk nem szól senki? Mi is dolgozni akarunk.” — Ott, az az idős, bőrkabátos bácsi Szentesi Gábor — mutat a másik prizmához —, az, aki a kosarat viszi. Hatvan és egynéhány éves. Nem is mertünk neki szólni, hogy jöjjön, maga állt elő, hogy „Hát én tán a napot fogom nézni?” Többen másodmagukkal is jöttek az új tagok közül is, mint Kocsis Péterné a lányával, Horváth Margit a kishugával, Kocz- kás Mihályné a fiával. Balogh Antira, a fiatal cigányfiúra meg ugyancsak büszkék. Aznap reggel hét órára, amikorra a többiek kimentek, a Tóni már két prizmáról húzta le a földet, ne kelljen ott ácsorogni amiatt se. A nyíregyházi transzformátor javító üzemben naponta tíz—tizenöt transzformátor nagyobb javítását végzik. A képen a Ganz-MAVAG részére javított transzformátorok láthatók, amikor a gépi emelő szállításhoz csoportosítja azokat. (Foto: Kovácsi.) Magyar-bolgár baráti est Mátészalkán Szombaton, március 11-én bolgár vendég érkezik megyénkbe: j Marin Pesev elvtárs, a Bolgár l Művelődési Intézet igazgatója, j Pesev elvtárs Mátészalkára uta- ! zik, megtekinti a községet, a köz- : ség kulturális és egyéb rendezvényeit. Este hat órai kezdettel pedig a magyar—bolgár barátsági est keretében Pesev elvtárs tájékoztató előadást tart a mátészalkaiaknak a szálkái kultúr- házban a bolgár nép életéről, eredményeiről, a két nép barátságáról. . Tj' zeket láttam, hallottam az ■*-J új kikelet egyik márciusi napján a buji határban. Emberek, munka, emberek, s mögött tűk az új, a csírázó akarat, amely, ilyen kezdet után minden bizonnyal szárba szökken, és az idén bő termést érlel a földeken és az emberi tudatban. Samu András. TIT közgyűlés I -Nyíregyházán I A Tudományos Ismeretterjesztő j Társulat nyíregyházi városi szer- I vezetőnek vezetőségi és küldöttválasztó közgyűlése március kilencedikén, csütörtökön délután fél 5 órakor kezdődik a Bessenyei klubban (Zrínyi Ilona u. I 13. sz.) I Először beszámoló hangzik el a TIT városi szervezetének I munkájáról, majd a városi szer- : vezet vezetőségének és a megyei I küldöttgyűlés küldötteinek megválasztására kerül sor. Utána I megtárgyalják a közgyűlésen felvetődő javaslatokat. Korszerűsítik a nyíregyházi stúdiót Hozzákezdtek a szerelési munkához a nyíregyházi stúdió épületében: új lemezforgató készüléket és keverőasztalt kap a megye rádiója. A berendezés és a munka mintegy 100—120 ezer forint értékű lesz. Az igazi értéket az fogja jelenteni, hogy tökéletesebb lesz az adás, jobb lesz a hangvisszaadás, és komplikáltabb hangfelvételeket is készíthetnek az új keverőasztal segítségével, ahol hatféle hangot is, illetve hatféle különböző felvételt egyesíthetnek. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 16. Feltételezni kell tehát, hogy a Vénuszon minden hajnalt és minden alkonya- tot borzalmas erejű orkánok és viharok kísérnek. A szél. elérheti ott a kétszázötven kilométeres óránkénti sebességet, amit a Földön csak a déli sarkvidéken tapasztalhatunk, a legerősebb hóviharok idején. Ami a bolygó felszínének alakulását illeti, arról sajnos semmi bizonyosat néni mondhatok a kartársaknak. Legutóbb jelent meg Jellington és Schraeger nagyon érdekes munkája. A két tudós feltételezi hogy a Vénusz kérge a galatinhoz és a vinilethez hasonló képlékeny masszából, vagyis olyan anyagból állhat, amit a Főidőn csak mint az emberi kéz mesterséges alkotását ismerünk. Mindezt csak mint érdekességet közlöm kedves kartársaimmal, mert alátámasztására semmiféle adatunk nincs. Alig ült le Behrens, félszeg meghajlással, máris Sturdy docens kért szót, ugyanaz, aki az imént azt kérdezte Arszenyev- tőí, hogy a számításokba nem kerülhettek-e véletlenül hibák is. — Fenntartásaimat teljes mértékben igazolta Behrens doktor előadása — mondta. — Kétségtelen, hogy az említett fizikai viszonyok, különösen pedig az oxigén és víz hiánya, továbbá azok a felhők, amelyek a bolygót úgyszólván egy hatalmas formalintartállyá teszik, teljesen kizárják, hogy ott élőlények létezzenek, önnek szintén ez a véleménye, nemde, Behrens doktor? Behrens ismét levette pápaszemét s gondosan megtörülgetve azt felelte, hogy a XIX. század vége felé egy kitűnő tudós ..agyon logikusan felépített tanulmányt írt, melyben bebizonyította, hogy az ember sohasem fog tudni a levegőnél nehezebb- jpülőgépet csinálni, mert ha sikerülne is yen gépet előállítania, az sohasem bírna "lemelkedni a földről, de ha még ez is megtörténnék (ami pedig teljes képtelen-' seg), akkor sem lehetne kormányozni. Mivel — mondotta tovább — nem szeretnék hasonló lenni az említett tudóshoz, inkább mondok arról, hogy Sturdy docens kérdésére válaszoljak. — De hiszen a Vénusz mérgező légköre lehetetlenné teszi, hogy ott élet legyen — berzenkedett Sturdy. — Ahelyett, hogy anekdotákkal töltenénk az időt, inkább térjünk a tényekre. Tény az, hogy néhány évtizeddel ezelőtt egy bolygóközi rakéta zuhant le a Földre... — Melyben, amint Csandraszekár pro fesszor kimutatta, nem voltak élőlényei: — vágott szavába a szomszédja. — Jól vaq! Nem voltak! De a rakéta nem származhatott a Vénuszról, mert akkor ott élőlényeknek kellene lenniük, akik a rakétát megtervezték! Nem természetes ez?! Ismét csend lett s a fejhallgatókban csak az öreg biológus asztmás lihegése hallatszott. Azután Arszenyev, bozontos szemöldökét összevonva, a vita során immár másodszor mondta ki e szót: — Nem. S a megdöbbent biológust nyugodtan végigmérve tette hozzá: — Nem természetes. Szavában annyi határozottság volt, hogy a tudósok egy pillanatra megdermedtek, mert villámként hatott rájuk annak a rendkívüli világnak a képe, ahol gondolkodó és cselekvő, de mégis élettelen lények vannak! Az elnöklő Kluever professzor felállt s a teremben hol ide, hol oda tekintve felemelte kezét. — Tisztelt kartársák! — mondta. — Javaslat érkezett, hogy tegyünk fel három kérdést a Tolmács Bizottságnak, amelyek fölött azután külön vita indulna. A kérdések a következők: 1. Feltételezhető-e, hogy a Vénuszon lakó ismeretlen lények el akarják pusztítani a földi életet? 2. Ha igen, akkor feltételezhető-e, hogy az emberiséget valóban veszedelem fenyegeti részükről? 3. Ha igen, akkor tehetünk-e valamit ez ellen? Dzsugadze docens, a logikai szakosztály tagja kért szót. — Véleményem szerint — mondta — szavazással csak az első kérdést lehet eldönteni, mely inkább meggyőződésünket érinti, mintsem a tényeket. Sokkal hiányosabban ismerjük a „jelentés” nyelvét, semhogy száz százalékig bizonyosak lehetnénk annak a szakasznak a jelentése felől, amelyben „a Föld megszállásáról” van szó. Mivel nem tudjuk biztosan az igazságot, feltételezésekre vagyunk utalva s ezekre vonatkozóan mindnyájan elmondhatjuk véleményünket (Folytatjuk.)
