Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1961-03-28 / 73. szám

A szakszervezeti titkár véleménye az építőipari dolgozók munkaversenyéröl üchfeiöli István, az Építők Szakszervezete Megyei Bizottsá­gának titkára így- foglalta össze a megyei Építőipari Vállalatnál és az Építő-Szerelő Vállalatnál folyó munkaverseny 1960. évi ta­pasztalatait: — Mind a két vállalatnál a szakszervezeti bizalmiak szer­vezték az 1960. évi versenyfel­ajánlásokat. A műszakiakat is bevonták a versenybe. Főépítés­vezetőségek, építésvezetőségek és munkahelyek között folyt a ver­seny, de ezeken belül nem ter­jesztették el a brigádok közötti vetélkedést. A versenyszervező munka az Építő-Szerelő Válla­latnál jobb volt. •• •— Örvendett*. hogy a szakszervezeti bizalmiak rendszeresen foglalkoztak a ver­sennyel. Felhívták a műszaki dolgozók figyelmét a felajánlá­sok teljesítését akadályozó hiá­nyosságokra. Figyelmeztették az illetékeseket a verseny értékelé­sére. Az eredményeket általában nyilvánosságra hozták főleg az értekezleteken; kevésbé fordítot­tak gondot a versenytáblákon történő eredményhirdetésre. Jó volt, hogy a vállalatoknál céljutalmakat tűztek ki a legjobb eredményt elérő kollektíváknak, amit ki is osztottak. Legszembetűnőbb eredmény, hogy általában lerö­vidítették az építési határidőket. Erre mozgósították leginkább a dolgozókat. Ha a két vállalat gazdasági eredményeit összeha­sonlítjuk, azt látni, hogy a Me­gyei Építőipari Vállalat számsze- rínti nagyságban szebb, de a termelési mutatók viszonyában az Építő-Szerelő Vállalat ért el jobb eredményt. A Megyei Épí­tőipari Vállalat 102 százalék lét­számfelhasználással és béralap- túllépéssel a termelékenységi ter­vet 4 százalékkal teljesítette túl, a termelési tervet pedig mintegy 6' százalékkal. Az Építő-Szerelő Vállalat a tervet 100,9 százalék­ra és a termelékenységi tervet 104,8 százalékra teljesítette, de ezt az eredményt 95,6 százalék létszám és 95,1 százalék bérfel­használással érte el. — A szakszervezet megyei bizottsága többször figyelmez­tette a Megyei Építőipari Vállalatot, hogy fordítsanak nagyobb gondot az anyag- takarékossági versenyre. Nem fogadták meg a jó tanácso­kat. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem lehetett éliizem a vállalát. Hiányosság voH az is, hogy a versennyel főként csak a nyíregyházi munkahelye­ken foglalkoztak, a vidéki dol­gozók versenyét elhanyagolták. Megmutatja ezt az is. hogy vi­déken nem működnek szocialista brigádok. Az Építőipari Vállalat­nál hat, az Építő-Szerelő Vál­lalatnál három ilyen brigád van, s csak egy-egy nyerte el a szocialista brigád címet. Ez ke­vés. Most már van tapasztalat ahhoz, hogyan kell szervezni, se­gíteni és értékelni ezeket a bri­gádokat. Nem új feladat, hogy fordítsanak nagyobb gondot erre, valamint a szakma ifjú mestere cím elnyeréséért indított ver­senyre. 10 éves a Nagyhalász! I Épületszerelő KTSz 1951-ben 18 taggal alakult meg a Nagyhalászi Épületszere­lő és Karbantartó Ktsz. Most már ötszörié többen dolgoznak Jól működik a kőműves, ács, asztalos, lakatos, bádogos, fes­tő, villanyszerelő, vízvezetéksze­relő részleg, a gatter üzem és a betonüzem is. Lukács Balázs, a ktsz elnöke mondta, hogy 1960- ban a szövetkezet terve 4,8 mil­lió forint volt, s ezzel szemben 6,2 millió forintot teljesítettek. A szövetkezet vagyona három- százezer forint lett. Ebben a negyedévben többek között 40 darab szekrényt és aj­tókat, ablakokat gyárt az aszta­los részleg a lakosságnak, öt kislakást építenek a kőművesek, A szövetkezet vezetősége gé­pesítéssel, a munka ésszerű meg­szervezésével és a tagsággal jól együttműködve vállalja, hogy 1961-ben az 1960. évi eredmény­hez viszonyítva 15 százalékkal növelik a termelékenységet. A szamosangyalosi tsz többféle építkezésre sort kerít ez év­ben. Éhhez oltják a megérkezett egy vagon mcszet Katona Ferenc és Adorján Lajos tsz-tagok. (Hammel József felvétele.) Mire ügyelnek az Idei építkezésük során első he­lyen szerepel egy 120 férőhelyes sertéshizlalda, 1000 darab férőhe­lyes baromfi tojóház, 3000 darab befogadóképességű csibenevelő. Nagyobbítanak, tataroznak, több már meglévő istállót s a megsok­szorozódott földterületük termé­nyeinek tárolására előreláthatólag egy nagyobb méretű magtár épí­tése is szándékukban van. Tervbevett építkezéseik ered­ményes kivitelezésénél azonban előre gondoltak olyan fontos té­nyezőre, , hogy csakis ahhoz vi­szonyítva szervezték meg az építési brigád létszámát. így kő­műves munkacsapatuk 16 (ebből a szakmunkás 3), ács munkacsa­patuk pedig 7 (ebből szakmunkás 3) ÍS. Ez a kialakított létszám az, amelyet állandóan tudnak foglal- koetatni, ami biztosíték arra, építkezések során ? hogy az építőbrigádban dolgozók­nak is — a más munkát végző­kéhez viszonyítva — arányos ke­reseti lehetőségük legyen. Ügyelnek arra, hogy az építke­zések kivitelezése ugyancsak reális munkaegység-keret haszná­lódjon fel; a valóságos tényeknek megfelelő munkaérték arányában írjanak jóvá munkaegységet. — Vagyis; munkaegységhigulás itt se forduljon elő. Kiszámították előre, hogy ez évben az építőbri­gádnak mintegy 170—180 ezer fo­rint értékű belső munkát kell el­végezni. (Természetesen a bri­gád adót esetben a tagok háztáji építkezését és egyéb elvállalható munkát is végez munkaegység ellenében, de a vállalást maga a tsz, illetve annak vezetősége esz­közli és az ilyen munkából eredő bevételek a közös kasszába ke­rülnek.) a saját becsületük és jogos kere­setük megóvása mellet a teljes szövetkezeti közösség érdekében valók.) Tapasztalatukból tudják, hogy egy-egy építkezéshez akkor érde­mes hozzáfogni, ha annak a fo­lyamatos építése teljes befejezé­sig biztosított. Ugyanis a félbe­maradt építkezés általában nem jó hangulatot szül a tagságban és fenáll a veszélye az ilyen fél­építkezés rongálódásának, anyaga pusztulásának. Ezért szükséges itt is a körültekintő szervezés, tervezés, ellenőrzés és felkészülés, mint akár a nagyüzemi gazdálko­dás bármely területén. Az idén már befejezték egy tá­gas kovácsműhely építését, készí­tettek 50 folyóméter faállványú deszka jászlat és most építik a kerékgyártóműhelyt — mindezt saját költségből. S az ezutáni épít­kezéseik soFán pedig több mint százezer forint lesz a saját erőből való hozzájárulás. Azt vallják: építkezésüknek arányban' kell lenni szövetkezetük megszilárdu­lásával, hogy következő zárszám­adásuk is jól sikerüljön. Asztalos Bálint. HÁROM KIS TÖRTÉNET PreM%ti%M»kérdé» 9> Uj műhelykocsik érkeznek autogén-hegesztővel felszerelve a gépállomások részére. Az ilyen jólfelszerelt műhelykocsi Urai végzik majd el a nagyarányú munkák idején kint a helyszí nen a javítást. % ÍVJ ért a dolog korántsem any- nyiból áll, hogy gondolok egyet és a felszabadulási ünnep • tiszteletére felajánlást teszek. Itt van például a nyíregyházi ruhagyár. Mondanák ők szíve­sen, hogy ennyi, meg ennyi öl­tönnyel, ruhával készítenek töb­bet, mint amit a terv előír, csakhogy a terv azért terv, ne­hogy fejetlenül a vakvilágba termeljünk. Száz szó is egy: a ruhagyáriaknak ezúttal „obli- gón kívül” kellett hagyni a mennyiséget, nem fokozhatják a végtelenségig. De akkor mit tegyenek? Mi tagadás: az ilyen — és különö­sen az ilyen — ünnepelőtti munkavállalásból ők amolyan presztizs-kérdést csinálnak. — Méghogy ők várnák kis megle­petések nélkül a legnagyobb nemzeti ünnepet? Hát azt már nem! Ha nincs lehetőség a menyiségnél, akad a minőség­nél... És már papírra is rögzí­tették akaratukat: az ünnepi műszak alatt tovább javítják készítményeik arányát, — az első osztályú munkadarabok ja­vára. Ügy mondták, fogadták: nulla egész háromtized százalé­kot akarnak elérni, — s amikor az első napok elmúltával össze­sítettek, kitűnt, hogy a válla­lást épp a duplájára teljesítik. Azt is célul tűzték ki, hogy 2,2 százalékra szorítják le a rekla­mált készítmények mennyiségét. S mi lett az adott szó valóra- váltásával? Az ünnepi műszak alatt mindössze másfél százalék eset kifogásolás alá. Közben rá­jöttek arra is, hogy a munkafe­gyelem javítása, a hiányzások és 'a késések kiküszöbölése a nyitja a jobb eredménynek. Nőtt a munkakedv az utóbbi napokban, mert a szép kereset mellett a „ruhagyári hagyo­mány” is kecsegtet. A jutalma­zás. Legutóbb az Ignácz Miklós brigádját érte a megbecsülés: jó munkájukért ingyen-színház­látogatás volt a jutalom. Még most is emlegetik a Leányvá­sárt. Most meg, hogy tavaszo­dig jön a nyár, jutalom-kirán­dulásra „fenik a fogukat” a szalagok...-I rím os a haszon ti ég emlegetni is rossz... Az elmúlt évben nyakig gondban voltak a kisvárdai vul- kánosok. Hiába próbálkoztak így is, úgy is, az „istennek se” si­került valamirevaló eredményt elérni. Egyesek azt is mondták: jól „betette nekünk az ajtót” ez a radiátor, meg az armatúra. Volt is alapja ennek a keser- gésnek, hiszen az új gyártmány készítése sokszorozta a bajokat. Nem volt tökéletes technológia, a szakemberek, a munkások is elkeseredett küzdelmet folytat­tak a rengeteg selejt ellen. Mert az volt szerivel, hogy belefáj­dult az ember szíve — közben a tervteljesítés szégyelnivalóan alacsony maradt. Amikor kilenc brigád elhatá­rozta, hogy ha törik, ha sza­kad, ők elérik a Szocialista brigád címet — akkor még csak a reménykedés éltette őket. Hátha ez a fajta, nagyobb igyekezet kimozdítja az üze­met a bajok tengeréből! Már az elmúlt év második felében job­ban ügyeltek a munkára, na­gyobb figyelemmel, mígnem kezdtek „belejönni” az új gyárt­mányok készítésébe. Kitűzték maguk elé a takarékosságot, a selejtcsökkentést, melynek nyo­mán többtízezer forint haszna lett a gyárnak. Üjév után új vállalások szabták a munka irá­nyát; amelyek közül a mennyi­ségi terv maradéktalan teljesí­tése volt az első számú. Szép példát mutatott az igyekezetben a szürke öntöde ,,Lumumba brigádja”, a Jakusék csoportja, amely a januári és a februári előirányzatát 100 százalékon fe­lül teljesítette. De hasonló szép eredményt mutat az üzem mun­kájának ünnepelőtti friss össze­sítése: az év első két hónapjá­ban túlteljesítették a követel­ményt. Ez pedig nem kis dolog, hiszen az egy év előtti hasonló napol««, — még leírni is fáj — már a 20 százalék is eredmény­nek számított Vérbeli verseny IV em hangoztatják túlzottan a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat dolgo­zói, hogy mi így, meg emígy szocialista munkaversenyben vagyunk, — csak érzik, hogy olyan „vetélkedés-izű” a levegő. Különösen mióta a felszabadu­lási Ünnepi Műszaki Hét elkez­dődött. Korábban a kilenc, „Szo­cialista brigád” címért szorgos­kodó munkáscsoport versenye adta a kis hétköznapi érdekes­ségeket, — de most ez a vetél­kedés tovább bővült. Merthogy a szerencse éppen úgy hozta: az ünnep egybeesik a negyedév végével, — szerfölött „jól jött” az ünnepi műszak. Valamennyi brigád ígérte ugyanis, hogy 125 százalékra teljesítik az előirány­zatot. Ott van például a Bede- csoport. Hatvan darab gabona­fúvót kell elkészíteniük, s ez fokozott szorgalmat kíván. Kü­lönösen olyan helyen, ahol egy­mástól is függenek a brigádok. A Lekli, a Ferenczi, meg a Smid-csoport ugyanis a Bedéék keze alá készíti az alkatrésze­ket. Most, hogy az ünnepi mű­szak idejére új ígéret hangzott el, javult az összhang. Meglesz a 60 gabonafúvó. Ugyanilyen helyzet áll fenn a Kerekes, Pal- sák és a Sándor-csoport kö­zött. Ök a burgonyaültető gé­pek készítését végzik, s míg az előbbi két brigád az alkatrésze­ket formálja, addig Sándorékaz összeállítással szorgoskodnak. S a válalás nem kicsi: 130 száza­lékos teljesítésre fogadkoztak. Külön növeli munkájuk jelentő­ségét az, hogy készítményeik még most kijutnak a megye ter­melőszövetkezeteihez, segíteni a munkák gyorsítását. A Maróti és a Soltész-csoport 100 darab burgonyaültető gép gyártását egy nappal határidő előtt kí­vánja teljesíteni az ünnep tisz­teletére ... S mindezeket a munkákat a takarékosság szem előtt tartásával végzik. A kö­zelmúltban tartott összesítés szerint eddig 35 mázsa többezer forint értékű finomacélt taka­rítottak meg azáltal, hogy hul­ladékot dolgoztak fel. Az ün­nep közeledtével izgalmasabbá válik a verseny „finise”, hiszen az erkölcsi elismerésen túl pénz­jutalmat is kitűztek a legjob­baknak. — Mgyal— Az elmúlt évben negyvenötre emelkedett a gépállomásokon : használt műhelykocsik száma a | megyénkben. Az idén újabb i negyvenkét darab érkezik, eszter­gapaddal, fúrógéppel, villamos és Szükség ran a szervezett ellenőrzésre ügyelnek. És arra is persze, hogy csakis az elvégzett munkának megfelelő munkaegységek kerül­jenek jóváírásrá. 1 (A brigád tag­jai nem veszik rossz néven ezeket az ellenőrzéseket, sőt igénylik azt, mert tisztában vannak vele, hogy Jutkái elvtárs, a tsz. főköny­velője részletesen szólott még ar­ról is, hogy a szervezett ellenőr­zést az építőbrigádnál sem ha­nyagolják el. Különösen a fel­használt anyagok mennyiségére s a végzett munka minőségére

Next

/
Oldalképek
Tartalom