Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1961-03-26 / 72. szám

Párizsi csafaded

(Versgyűjtemény a 90 éves Kommiin emlékére)

flaraszthy József;

Ági

gényebbé a népi kezdeményezésekben egyébként sem túl gazdag nagy francia irodalom- történetet. Van valami jelképes abban, hogy a hetedik évtizedének is végén járó Victor Hugo mellett a 17 éves Rimbaud, az új költői iskola „fenegyereke” egyaránt lelkesedéssel buzdítja a barrikád harcosait.

Az agg Hugo minden tekintélyével síkra száll a Kommün leverése után következő megtorlás enyhítése érdekében. Az ifjú Rimbaud pedig a dicső 72 nap után lelkiválságba jut, nem találja helyét a reakció felülkerekedése után, s költői pályája 17 éves korában lényegében megtörik: nagy költemény nem került ki többé tolla alól, jóllehet éppen 20 évvel később, 1891-ben halt meg 37 éves korában. Azt jelenti ez a találkozás, a nemzetközi tekintéllyel övezett világhírű Hugo és az ifjú Rimbaud között, hogy a két irodalmi „halhatatlan” világosan megérezte és látta a forradalmi ügy, a Kommün nagy jelentőségét és halhatatlanságát, ezért váltak ünneplővé, igaz hívekké.

A Magyar Helikon az utóbbi időben nagyon helyes érzékkel kapcsolja össze a művészi . kiállítású, szép könyvek kiadási programját a forradalmi tartalom hirdetésének fontosságával. Ez a most megjelent csinos jubileumi kiadvány, Murányi—Kovács Endre válogatása és szerkesztése, Bartlia László illusztrációival, igen fontos missziót végez. Szocialista kultúránk mind szélesebb körben kíván támaszkodni a hazai és nemzetközi forradalmi hagyományokra. Két évvel ezelőtt indult meg a Tanácsköztársaság irodalmi emlékeinek alaposabb kutatások után lehetővé vált publikálása; összefoglaló antológiák ismertetik a nemzetközi munkásmozgalom forradalmár irodalmát, vértanú költők műveit és vértanuk irodalmi emlékeit. Ez a most megjelent, kötet nem az egyes költők szerint csoportosítja a Kcfamün költészeté-, nek darabjait, hanem a történelmi események sorrendjében halad (Párizs, védd magad! A Kommün Párizsa. Vértanúk és hóhérok. A Kommün erre járt). A kötet első verse Victor , Hugótól származik, a záró vers pedig az Internacionálé (a szöveghű, művészi fordítás mellett megtalálható — nagyon helyesen — Bresztovszky Ernő közismert és általánosan énekelt régi szövege is).

A Kommün 40. évfordulóján Lenin így emlékezett meg a nagy forradalom utódjairól:

„Az új szocialista nemzedék, amely gazdagabb lett elődei tapasztalatával, s amelyet egyáltalában nem felemlített meg elődei veresége, újra felemelte azt a zászlót, amely kihullott a Kommün hősei kezéből, és ezt a zászlót fennen lobogtatva, magabiztosan, bátran újra harcba indult ezzel á kiáltással: éljen a szociális forradalom! Éljen a Kommün!” Ez a kötet jól mutatja meg ezt a harcot: e forradalom utódai és örökösei forgassák áhítattal és tisztelettel ezeket a lapokat.

■(e{)

Ttz éves még alig múlt a! Ági,

* babózott is tanulás után. Amikor írt, a nagy buzgalomtól, tintafoltok nőttek homlokán.

Iskolából indult nagy sietve hazafelé tegnap délelőtt, de megállott földbe gyökerezve sokáig egy kirakat előtt.

Áhítattal felsóhajtott Ági:

— Gyermekbunda... csuda jó fanon! Hófehér és puha mint egy álom, —

s lapult orra a nagy ablakon.

Sebbei-lobbal aztán hazarohant;

— Bunda kell! —... és tegnap éjszaka, azt álmondta, hogy a kirakatban megmozdult a bundás lány-baba:

Integetett és behívta Ágit, átadta a bundát, lakkcipőt, a viaszbáb ment az iskolába, s Ágit nézték egész délelőtt.

Nem volt pénz, ám segített a Tündéi: Anyukával most is elüzoní Áginak, hogy keresnek a boltban holnapra egy kislány manöken*..

Láttam ón is bundában Ágit: megdicsőült, arca ragyogott!

Gyermek volt, csak öklömnyi fehérség, de szemében ÁGNES lakozott!

Kép szöveg nélkül

FANTASZTIKUS,

TUDOMÁNYOS

REGÉNY

31.

ttencvenówel ezelőtt, 1871. március 18-án tűzitéik ki e párizsi városháza homlokzatára a forradalom piros zászlaját, s elkezdődött az a 72 napos dícsőségsorozat, amely elsőként valósította meg a proletariátus diktatúráját és mutat azóta is példát minden rminkásosztályvezctte forradalmi változásnak.

Néhány nappal később kelt levelében Marx a Kommün hatalmas jelentőségéről már ezeket írhatja: „Micsoda rugalmasság, mennyi történelmi kezdeményező erő, mennyi áldozatkészség van ezekben a párizsiakban! Hat hónapi éhezés után, miután a belső árulás már a külső ellenségnél is jobban tönkreteszi őket, a porosz szuronyok árnyékában felkelnek, mintha sohasem lett volna háború Franciaország és Németország között és az ellenségnem állana Párizs kapui előtt! Ilyen nagyságra nincs példa a történelemben.”

A francia hivatalos történetírás még a legutóbbi években is polgári hűvösséggel és inkább elutasítással, kezeli a Kommün kérdését, az iroda- lomtörténetírás pedig merev elzárkózással bírálja e napok költői termékeit. Nemcsak azokat, amelyek ekkor születtek, hanem azokat is,' amelyek ezeknek a dicsőséges heteiének az emlékét őrzik. Pedig egy nagyon érdekes és gazdag árnyalatú színfolttal teszik szeSikerült

irodalmi est volt Ujtehértón

Szerda este a szabolcsi szatmári irodalom mai terméséből tartottak felolvasó estet tJjfehértón. Az esten mintegy 100 résztvevő hallgatta meg Szállási László, Asztalos Bálint, Sipkay Barna, Angyal Sándor elbeszéléseit, illetve Krccsmári László, Mester Attila, Haraszthy József és Cse- lényi István Gábor verseit.

Az esten felléptek újfehértói pedagógusok is, akik a felolvasással, és egy-egy önálló műsor- számként zenei produkcióval is szórakoztatták a közönséget.

Figyelemreméltó- volt az est bensőséges hangulata. A hallgatók nagy érdeklődéssel vettek részt, az estet befejező vitában is. Bár a műsor elég hosszúra nyúlt, a vitán ottmaradt a közönség túlnyomó része. Ez arra mutat, hogy az érdeklődés ilyenirányú kielégítésével érdemes másutt és rendszeresen törődni. Nemrég még irodalmi estnek kevés sikert jósoltak a művelődési otthonok ban. Ez az est ellenkezőleg bizonyít. Ebben természetesen nagy része van a művelődési ház vezetőségének, a társadalmi szerveknek, a helyi könyvtárnak is. Az estet Végh Antal, a népművelési ügyvezető rendezte.

— Itt mindent látunk, ami az űrhajé belsejében van. A Kozmokrátor 107 méter hosszú, átmérője pedig a legszélesebb helyen' mintegy tíz méter. Két egymásba illesztett orsó alakú részből áll. A külső test adja az űrhajó ellenállóképességét és az aerodinamikus védőburkot, a belső pedig két fedélzetre oszlik, a felsőre az alsóra s ebben vannak a tároló fülkék, a lakókabinok, az irányítóberendezés és a motor. A két test közötti térben vannak a tartályok a víz és a cseppfolyós levegő számára. Ezek az úti készletek, de egyúttal az űrhajó belsejében utazó embereket is megvédik a kozmikus sugaraktól. — A Földön e sugarak vészes hatása ellen megvéd bennünket a légkör, a Ko-mokrátorban pedig a víz, meg a különleges kamekspáncél, amely tízszerte jobban nyeli a sugárzást, mint az ólom. Pót biztonsági tényezőt jelent az a bersil is, amelyből az egész rakéta épült. Tudjátok mi az?

— Tudjuk, tudjuk! — zúgott a válasz.

— Mindjárt elválik — mondta a mérnök s összehunyoritott szemével kikeresve a legkisebb fiút, rámutatott.

— A bersil... — kezdte a kicsi hatalmas lélegzettel —... olyan fém, amely szilárdabb az acélnál.

— Nem, nem is fém — Tiltakozott egy másik fiú.

— Nos tehát fém vagy nem fém? Nem tudod? Milyen a szerkezete?

—■ Vannak benne olyan „szemcsék”

— kezdte valaki, de támogatás híján elhallgatott.

Komor csend lett.

— Ügy van — szólalt meg a mérnök.

— Mindkettőtöknek igaza volt, a beisii fém is, meg nem is az. Amint a neve is mutatja, két elemből áll: a BERiből és a SILIiciumból. Az egyik fém, a másik nem az. Mind a két elem kristályos szerkezetű, vagyis térbeli rácsa van, amelynek sarkaiban helyezkednek el az atomok. A bersil úgy áll elő, hogy egyik elem kristályrácsának üres helyeire ráhelyezzük a másik elem rácsát. Így képződik az „atomfonadék”, amely rendkívül ellenálló- képes és kemény. Nos, most már készen van a lövedék. Most áttérünk a hajtóerőre. Nézzétek meg a Kozmokrátor rajzát. Az egész hátsó része a motorok elhelyezésére szolgál. Ezt a rakéta többi részétől egy kétméteres sugárnyelő ernyő választja el. Ha az űrhajó elejétől a hátulja felé haladunk, mindenekelőtt az „üzemanyaggyárunkhoz” jutunk. Ez egy atommáglya, amely Communiumot termel. A fedélzeten nincsen kész üzemanyagunk, hiszen magunk fejlesztjük azt egyéb elemekből. Máglyánk teljes töltettel negyven kilogramm Communiumot tud termelni. Ez kevésnek tetszik, pedig elég ahhoz, hogy tízegynéhány utazást megtegyünk

vele naprendszerünk széléig. A Comnm- nium-féjlesztés folyamata állandó, tehát most is tart, csak rendkívül lassan. Mindjárt meglátjuk. — A mérnök megnyomott egy fogantyút. Azonnal kigyulladt két óra számlapja s a legfelső „rovarszemen vagyis egy kis katódcsőemyőn izzani kezdett egy szalag s lassan lüktetésbe ment át.

— A máglya most üres járatra van kapcsolva. Az indításhoz ki kell húzni a biztosító kadmiumfénylét, ennek a regulatornak a segítségével — magyarázta kezét egy nagy fekete fogantyúra helyezve. — Erre a máglya belsejében a szabad neutronok száma többmilliószorosra megszaporodik s a Communium-termelés meggyorsul. De nézzük, mi történik tovább? A Communium-atomokat egy fújtató segítségével átszívatjuk a következő kamrába, amely a rajzon TÉR névvel van jelölve, mert egy elektromágnes van benne, melynek sarkai között magóeses tér képződik. A térnek nagyon erősnek kell lennie, éppen ezért az elektromágnes súlya több mint négyszáz tonna, vagyis több, mint az egész rakéta súlyának egy- hatod része. Amint bizonyára tudjátok, az elektromágnes fejleszti a Communium robbanási fokát. Pólusai között egy izzó gázokból álló gömb képződik. Ez tulajdonképpen egy kis mesterséges nap, amely a mágnieses térben pörögve másodpercenként néhány ezer kilométernyi sebességgel löveli ki a részecskéket. Mágneses tér nélkül a széthasadó atomok részecskéi nemcsak a fúvókákon át jutnának ki, hanem minden irányban szerte- áradnának. Régebben, a nagyon nagy máglyáknál, az úgynevezett „uránketnett- céknél” olyan tömegű neutron képződött, hogy egy ötven-hatvan méter sugarú néptelen övezetet kellett létesíteni s a máglya minden egyes műveletét vastag védőfalak mögül kellett irányítani,

(Pwytotji' *

i