Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-23 / 69. szám
Az apagyi kibontakozás Uj film Asztalosapkodás« g menő parázs vita hallatszik ki az udvarra. Az apagyi Hunyadi Termelőszövetkezet irodájában a vezetőség néhány tagja és a terményforgalmi járási dogozói között folyik a heves csatározás. A vita tárgya: a szerződés- kötés. A vállalattól egy fiatal- asszony viszi a szót. — Ez lehetetlen. Zolikám — mondja a fiatal mezőgazdásznak —, nem bírom elképzelni, hogy százötven holdról csak háromszáz mázsa napraforgót tudnak leszerződni. Átlag két mázsát?! Tavaly ezerháromszázat adott Apagy! — Jönne ki csak ide Westsik Vilmos, vagyhát aki helyette van — előzi meg az agronó- must Szegfű Pál, az ellenőrző bizottság elnöke —. és termelne a mi szöcske-legelő homokunkon többet. Akár műtrágyával is, mert szerveset csak az a nagyo njó isten tudja, hogy mikor látott az a föld. (Valóban jó lenne, ha Ajtay Ödön szétnézne Apagyon, és megmutatná, hogy igenis lehet!) Szót értenek a napraforgó termelésben A vita különben, lassan, nyu- godtabb mederbe tér, s az ag- ronómus magyaráz: — A jobb területeken kukoricát, burgonyát, cukorrépát, na, meg dohányt akarunk termelni. A napraforgó tavaly sem volt összefüggő területen több Üatminc-negyven holdnál. Sze- géíjmovényként termelték itt a napraforgót, kérem. Egy biztosi mi örülnénk a legjobban andalc, hogy már most öt-hat mázsát kötnénk le egy holdról, de azon a talajon nem merünk... Ami megterem, azt úgyis mindet átadjuk. — Különben a tagokkal már Szót értettünk a napraforgótermelés kérdésében — mondja az elnök. Somogyi Ferenc. — Tekintve, hogy a terület még úgy szét van aprózva, mint tavaly, egyéni korunkban volt, valamennyi arra alkalmas földön szegélynövényként termelnek majd napraforgót. De beláthatják, a szövetkezet erre nem köthet szerződést. így, az első évben a tagoktól kell majd felvásárolni. Szót ejtenek még a kukon- . eáról, kenyérgabonáról, s iga- [ zuk van abban a vállalatiak- j nak, hogy bátrabban tervezhetnének ezekből is értékesítésre, mert a műtrágya már az első évben is sokat segít... Majd kölcsönösen azzal búcsúznak; hogy még nincs lezárva a dolog, még beszélnek róla. 1 háztájit te maximálisan kihasználjak — Sok, nagvon sok a tennivaló — mondja az elnök tréfás-bosszúsán. amikor már csak a szövetkezetbeliekkel maradunk az irodában. — Azt hiszi, hogy én nem tudom mennyire igazuk van ezeknek? — int az ajtó felé, amerre a vendégek eltávoztak. — Na, azért, majdcsak megoldunk mindent lassacskán. Amit biztosra vehetünk, azt leszerződjük, de a levegőbe senki nem ígérhet. ■*- Itt van például a hizlalás. A szövetkezet terve száznegyven, a háztájié hatvan darab. Ezt szeretnénk vagy kétszázzal még megfejelni. A háztáji keretet a tagok már le is kötötték. Mi meg adunk nekik, darabonként egy mázsa tengerit. Van tavalyi tartalékunk. Hadd hizlaljanak, a község, meg a tsz haszna az. Á februárban megalakult szövetkezeti községben néhány dolgot — a háztáj sertéshizlaláson túl — elég talpraesetten megoldottak. Indítottak egy úgynevezett „öt tojás” mozgalmat. Eddig kétezret adtak ösz- sze a családok, ötszáz libát akarnak a közösben felnevelni; minden család egy-egy kislibát ad, hogy erre se legyen külön kiadásuk. A gazdálkodás terve még csak most készül. Azonban a tagok már javában dolgoznak a földeken. Közel félezer hold földet szántottak meg eddig lovas és tehénfogattal. Naponta nyolcvan-száz szekér megy ki a földekre, sok helven az asszonyok is megfogták az eke szarvát. Ügy döntöttek a foga- tosok tanácskozásán, hogy minden fogatos — tehénnel, vagy lóval — annvi szántásra kötelezi magát, mint amennyit egyéni korában végzett volna ezen a tavaszon. Sok gondot okozott az, hogy a fogatos munkában résztvevők miiven javadalmazásban részesülienek. míg a jószágot véglegesen fel nem értékelik és a »közősbe viszik. (Mármint a lovakat) Ügy döntöttek, s ebben majdcsak minden család érdekelve van, hogy a fogathasználatért, a gondozásért annyi munkaegységet adnak, amennyit maga a fogatos munkájával szerez. I Egyik főcél: az építkezés A szövetkezet, udvarán nagy a serénykedés. Égy nagy halom ! szerfa körül ácsok dolgoznak; | készítik elő az elemeket a j szerfás fiaztatóhoz. növendék- istállóhoz. j — Szerencsénk volt. hogy j előre gondolkozott tavaly a kis i szövetkezet — világosít fel az elnök. — Még az őszön megrendelte a szerfa-anvagot, s most nem kel! várni, hogy ugyan mikor kerül ránk a sor. Kezdhetjük az építkezést. Saját, beruházásunk is lesz, egy másik növendékszállás, kukoricagóré és egy | dohánypajta. Az udvar végében hosszú sorokban vannak a dohánymelegágyak. Százötvenet raknak, mert ennyi holdon lesz az idén dohányuk. Ez a legfőbb bevételi forrásuk. Tapasztalt dohánytermelők veszik majd gondjukba. ★ Sokra jutottak jó egy hó- j nap alatt az aoagviak. Ami a ■. legfőbb: legtöbbjük szorgalma- j san végzi a dolgát a közösben. : S ha a tervezésnél — mint Szegfű Pali bécsi mondotta, — a szövetkezetalakítás után, óvatosan is teszik mee a második lépést, amennyiben a tagok igyekezete a munkában tovább fokozódik, úgy annak meg is lesz az eredménye. (S. A.) Rómában befejezéshez közeledik a „Szodoma és Go* mora" című film forgatása. BON VOYAGE USTI — Találtam egy kocsit, ami megfelel a mi lehetőségeinknek. Gyönyörű vidék, 20 fokos meleg és bábeli hangzavar köszöntött az első olasz állomáson. Képtelen voltam kikívánkozó mosolyom visszatartani a széles taglejtésekkel magyarázó hangos beszédű emberek láttán. Egy perc alatt megtelt utazókkal a kocsink. Csodálkoztam, hogy értik. meg ezek egymást, mikor mindenki mindenkinek beszél. Egyik ajtótól a másikhoz kiabáltál:, A mellettem helyet foglaló alacsony kissé pocakosodó férfi úgylátszik engem szemelt ki partneréül. Én szabadkozva adtam tudtára, hogy nem értem pontosan szavait, mivel magyar vagyok erre ő mintha csak kötelessége lenne, nagy sietve elújságolta mindenkinek hova tartozásomat. A. lelkesedés azonban nem volt osztatlan. Egy ál- lig begombolkozott fehér galléros nő borzongva keresztet vetett magára. Aztán sűrűn felém mutogatva szánalmát igyekezett kelteni én irántam, aki egyenesen a „pokolból” jött. Hamarosan a fél kocsi velem foglalkozott. „Éhség, terror — igaz! — nem igaz! — propaganda — hazugság!” — Ezek és ehhez hasonló szavak röpködtek gátlástalanul. Semmi kedvet Sem éreztem bekapcsolódni a heves ■ vitába, hiszen az én szavam még ha jól kinyitom is a számat, elveszett volna ebben a hangorkánban. Békésen előszedtem hát bőröndömből a hazait a Pik szalámit, a csabai kolbászt, a vajat, az almát és a kisüstit. Az üvegből töltöttem szomszédomnak Giováninak is. Felhajtotta és ugatás szerű köhögésbe kezdett (náluk igen gyengék a rövid italok). A többiek nevettek, de ők is megpróbálták. Hamarosan lei is ürült az egyik literes üveg. • Mikor falatozni kezdtem, a szigorú arcú hölgy ismét keresztet vetett. Nem tudom mit gondolhatott rólam. Egy szép piros Jonathán almával próbáltam megbékíteni, de ő gőgösen elfordította fejét. Űj barátaim viszont szívesen segítettek elfogyasztani reggelimet. Két fiatalember szájharmonikát vett ' elő és egyszerre zene és nótaszó nyomott el minden más zajt. Velencébe érve szinte rosszul esett elválni ezektől a vidám jókedvű emberektől. — Bon voyage Usti, Usti -■o kiabáltaák utánam az ablakokból integetve. Tehát új nevet kaptam: — fi kisüstiről neveztek el Nem M- hattam meg, hogy a kereszteld örömére vissza ne forduljak és be ne adjam a még megmaradt erős italt. Távolabbról visszatekintve láttam, hogy a felcete ruhás hölgy is oda tartja poharát egy kis kóstolóért. Kecskóvszky József. A szomszéd teremben már melegítenek a városból jött zenészek: öblös futam száll a szak- szofonból, néhány tam-tam a kivilágított dobról, egy-két akkord a fénylő harmonikából... s itt, a kiállítási helyiség egyik félreeső zugában Éliás Irén panaszkodik. Jlánt/ök a {altiban — Látja, most is bál lesz, de a fiúk oda vannak. Még szerencse, hogy közel esnek a szomszédfaluk. .. Szőjük a szót. mindenféléről, de egyre csak ennél a fiú kérdésnél Kötünk ki. Megtudom: Szabolcs községnek ez az egyik szerencsétlensége. Már eleve kevés fiú született — jókora nevetések közben mondjuk: „hiánycikk” — és ráadásul, aki a világrajött, az a termelőszövetkezet alakulása után kapta a koffert, irány a I város, köd előttem, köd utánam, ' odavan. j — Pedig nincs igazuk... így mondja szerényen, bánatosan valaki a szabolcsi lányok gyűrűjéből. Kis csend hull kö- ;zénk, de azután váratlan sodrással, akár a közelben háborgó Tisza, sorjázzák, hömpolygetik örömüket, bánatukat fáradhatatlanul. .. Először azt: bármennyire is magukra maradtak Szabolcs község lányai, korántsem itatják az egereket. Már az egész környéken járja a hír: életrevaló lányok ezek a szabolcsiak! Belőlük vannak a falu tűzoltói; csak úgy ég a kezük alatt a munka a közösben egész éven át, — s a kultúrát is ők csinálják, erejükhöz, tehetségükhöz mérten. Négy hónapja alig múlt, hogy a nőtanács segítségével megalakult a kézimunka szakkör, és lám e/en a szombaf estén Nem, ne értsem félre — mondják még az előbbire — ők korántsem csalogatni kívánják az „eldisszidáltakat”, csak be akarják bizonyítani, hogy itthon is lehet élni, méghozzá nem is akárhogyan! Furcsa lesz egy kicsit, de a közeljövőben például úgy segítenek magukon, hogy az ünnepi műsorban lányok öltöznek be fiúknak. Éliás Irén „nagyapát” játszik, Kiss Ilona, Pamli Sári, meg a többiek pedig legénymódra udvarolnak majd a színpadon, barátnőiknek. .. — Igaz, nem esik majd úgy a csók... (Kuncogás)... Dehát, nem ülhetünk benn a szobában, sült- galambra várva... Közben azt jegyeztetik fel: van még egy másik érdekessége is ennek a Szabolcsnak. Csak itt- ott lelni egy fiút. — a KISZ-ben is 28 lány s mindössze 5 fiú va*l, — s a KISZ-titkár ennek ellenére fiú. Gondolom, meg mondom is: nahiszen. lehet bajban éz a szegény Lengyel Laci, —de gyorsan kiigazítom: nehogy azt higgyem, megértik egymást. Laci komoly fiú, az ő segítségével sikerült klubéletet teremteni a faluban. Ügy bizony: klubéletet, lemezes zenével, társasjátékokkal, néha-néha szereppróba utáni tánccal. ; — Ez mégiscsak különb dolog, mint a hazajövök kocsmázása — Drága Eulánia! Bennünket semmi sem választhat ei egymástól. már a falu apraja nagyja cso- ' dálhatja, milyen ügyesek, ötletesek ezek az Éliás Irének, Peimli | Katalinok, Wolf Annák, 1961. i március 11-én kiállítást ren- 1 deztek Szabolcson. Szombat I estefelé nyitották meg a néphím- 1 zési remekeket bemutató kéziMert aki elment a faluból, a legtöbbje mértéktelenül él. ha hazajönnek a fiúk,' a kocsmában I lelik helyüket. Na, majd., ők le... szoktatják őket Programot csi- — Jönnek haza a munkások., . ,, .., ,, ,. , nalnak szombat estere, olyat, a tiuk, hadd lássák!... Utána a mint most> _ a Szabadság Tszteadélutánon meg hadd táncolja- ben pedig becsülettel dolgoznak, naiv kedvükre. Városi muzsiké- j hogy a jó kereset • után hadd ra... I irigykedjenek a „vándormadamunkakiállítást. s ez nem véletlen: rak Mert — hiába volt ross» időjárás — már az első évben 31 forintot fizetett a közös egységenként, s az olyan erőskezű, szorgalmas fiú. mint Nagy Laci nem cserélne egyik elvándorolt- tal sem... Jaj de sokat tudnának még mondani, dehát hallga’ csak! Kezdődik a tánc,... 3
