Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-05 / 30. szám
1 CUDAR HIDEG volt a kocsiban. Mintha jégdarabokon ültek volna a busz utasai. Szótlanul, gémberedetten kucorogtak, s titokban féltek attól, hogy a kanyarokban megcsúszik a kerék. Mert a sofőr sietett. Odakint vágta a havat a szél, viharosan tépte a busz oldalit, s dombos útszélek szaladtak el a fagyott ablakok mellett. Kevés utasa volt a busznak, jóformán csak megkésett emberek, akiknek menniük kellett ebben az Ítéletidőben is, a távoli falvakból befelé, a városba. Amelynek lámpái talán ott világítanak, a messzeségben, jó ötven kilométernyire, a fehér szürkületben. A busz vezetője is ideges volt. Ti a rajta múlik, el se indul. Ki tudja, nincs e máris valahol olyan fúvás, hogy elakad a kerék. S akkor ott raboskodhatnak, amíg csak... nem is gondolt rá szívesen. Vastag bundájában, kövéren és vastag ételekkel fűtötten is fázott. Talán egy kis pálinka jót tenne, ha nem vezetne. De vezet! Mögötte, egy szikár, idősebb férfi kínálta is egyszer, rövidke üvegből. De csak sajnálatból tette; maga se hitte, hogy a busz vezetője iszik. Maga is keveset kortyolt. Jó szatmári szilva szaga szúrt bele a levegőbe. Már az is enyhített valamit az áramló jeges fuvallaton, ami állandóan járt a kocsiban. Még egy néni is ült elől, ezt tudta a kocsivezető, mert annak odaadta a pokrócát. Tartalékolta az ilyen időkre, magának. De a nine vékony kabátban ütöget- te a magasszárú cipőjét, s csak rá kellett nézni, hogy megfagyjon az ember. Otthon talán vastag perkálkendőt kerítene a nyakába, de most városra készül. Ezért inkább fázik. EGY RITKAFÉNYÜ kis faluban kanyargóit a busz, aztán kirohant olyan gyorsan, a vak fehérségbe, mintha csak filmet pergetnének az utasok előtt. — És csak veri a havat! — mordult fel a szikár férfi, vastag fekete szemöldökét, úgy tűnt. a szemére borítja, takaró gyanánt. Hogy ne fázzon. — Még valahol elakadunk... ■— mondta magabiztos hangon a hátamegett az az aranykeretes szemüvegű városi ember, aki aktatáskáját most is ölében szorongatta. — Csak sose fesse az ördögöt ti falra! — intette le idétlen vékonyka hangon egy nagytestű asszony. — Mert könnyen úgy lehet. Harmadéve nem messzi innen, szekérrel akadtunk el. A sofőr bólintott. Akkor még nem járt erre ugyan, friss járat ez, mellékutakon bolyong, ahol vasút nincs, de tudja, hogy van itt egy kanyar, ahol... És itt volt a kanyar. • ELÖREHAJLOTT, hogy a rengeteg fehérségből lásson valami biztosat, aztán fékezni kezdett. Csak óvatosan, mert igy is siklott a gumi, a busz hátsó része, akár a csónak... Rémülten meredtek előre az utasok. Mi az? Mi van? A busz megállt. A sofőr kevés- beszédű ember volt, de mozgékony. Kiugrott a kocsiból, és előresietett. De a szemét is alig tudta kinyitni. Így is elég volt, amit látott. Jó méteres hó-feküdt az úttesten, lehetett egy húsz méter hosszú is a váratlan akadály. Az erős domboldal leragasztotta ide a szelet, s kihullatta a töméntelen pelyhet. — Hát eddig van! — tért visz- sza a vezetőfülkébe, megnyitva a kisablakot. — Most pedig visz- szatériink a faluba. — Hogyhogy visszatérünk?! — pattant fel a városi ember. — Nekem este legkésőbb tizenegyre a varosban kell lennem, mert különben lekésem az éjféli gyorsot! A vezető csak legyintett. — Nem úgy van az! — folytatta most már a szemüveges, dühösebben. — Én azért szálltam erre a buszra, mert elvárom, hogy az AKÖV engem beszállítson a gyorshoz! Es különben kártérítést követelek! A SOFŐR éppen elhamarkodott válaszához kezdett, amikor megszólaltak a többiek is, mintegy meggyőzötten az aranykeretes szemüveg, csillogásától. Hogy bizony, nem úgy van az, nekik menniük kell. Meg kellene azt próbálni, hátha átfurakodik a busz a havon, hátha nem is olyan veszélyes az egész. A sofőr látta, hogy itt nem szabadul a magyarázkodástól. Bejött hát az utasokhoe; vasvillafiam... nem látlak már... itt- h"iysz, hogy talán sosem láthatlak már... én jó istenem, istenem... Valami különös, különös meleg áradt szét a kocsiban. Rémítő, szorongató melegség. A félelem szülte. Ugyan, mi baja lehet ennek a szegény öreg mamának, aki annyira, de annyira hasonlít mindenki édesanyjára. Az utasok közelebb férkőztek, és várakoztak. — Aztán miért ne látná, anyám? — kérdezte a sofőr lá- gyabb hangon. Az öreg váltak rázkódtak a vékony fekete kabátban, reménytelen ernyedtségben. — Délelőtt kaptam táviratot, hogy a fiam... — meg megszakította a sírás, — hogy a kisfiam ma éjszaka indul... Kínába, vagy Indiába, nem tudom azt se... (CCCOCKX)OCX»OOOOOOOOCXX>>300CXX»>DCOCOCXXX300COOCX: XXXXXÄXXXXOOOCOOOOOOOOOOOOOOC<>OI Sipkay Barna: HÓVIHAR r„^^^^^^v»vry>nmmTr»xrTnnoorrtYrro(r»vrrjo30ooooűooooocoax»xooíXocxMcoocxia3caxy szemekkel méregetve a városi embert. — Node kérem, értsük meg, hogy tovább nem tudunk menni, mert elakadunk. Vissza kell fordulnunk, be a faluba, s várakoznunk. Telefonálok o központba, hogy elakadtunk, küldjenek hóhányó gépet, az járjon előttünk. — És az mennyi idő? — fontolgatta a városi. — Mennyi? — a gépkocsivezető hazudni szeretett volna, mert azzal minden továbbinak elejét veszi. De nem tudott ellenállni, hogy lássa a szemüveges kétség- beesésést. — Ki tudja azt? Három, négy óra... esetleg több, ha máshová is kérik a gépeket. Hiszen mi nem vagyunk főútvonalon... A városi ember felállt és leült kínjában. — Hát ez őrület! Ez őrület! Miért indítanak kocsit, ha nem tudják biztosítani, hogy célba ér?! — Ez nem az én dolgom — vont vállat a sofőr. — Nekem se ünnep ez, elhiheti. — No, várjunk csak...- — lápét közelebb a szikár férfi. Honit állt, látszott csak: vállas, izmos ember. Nem asztal mellett ül, bizonyos. — Várjunk csak... tény az, hogy mindenki azért utazik, mert menni akar valahova. — Nem is kirándulni! — sipította a nagytestű asszony. — De akkor is, — szólt közbe türelmét vesztve a sofőr. — Vállalják. hogy elakadunk itt a hófúvásban, és itt érjük meg a holnap reggelt? Elhallgattak. — Hát ha nem lehet, nem lehet... — ült vissza helyére a szikár, s tökéletesen belenyugodott. A kocsivrrető e pillanatban hálát érzett iránta. — Visszamentünk a faluba. T.eniobb, ha fc'l'A'eillneli, ho~'i holnap reggel érünk csak a városba. INDULNI AKART; amikor a takaróba bugyolált nénike elsírta magát. Eddig senki se vetett ügyet rá. ült, mint felős madár, rebbenő szemmel figyelte az embereket, a vitát, és szájmozgással kísérte a hallottakat. — Jaj, kisfiam, kisfiam... — vvögdécselt halkan, fehér zsebkendőbe fojtva zokogását, köny- nyeit. Egyszerre mindenki őt nézte. A sofőr szólította meg, kelletlenül. — Mi baj, mama? — Jaj, nem látlak, édes kistechnikus a fiam, gyárakat épít... és most elmegy három esztendőre, én meg ki tudja élek-e még addig?... Hallgatták, hogy sír. Nem tudtak szólni. Mit lehet szólni? — Miért ne élne addig, mama? Aki ilyen egészséges... — mondta a sofőr, csakhogy mondjon valamit. — Hiába pakoltam be az én Pistikémnek a pulóverét... itt hagyta karácsonykor, olyan feledékeny.... hiába szeretném látni, még egyszer megcsókolni, nincs ilyen jó gyerek több a földön, mint az én Pistikém... Az utasok félrenéztek. Senki se tudott a másikra nézni; Dekát mit lehet tenni?! Mit lehet?! — Nézze csak, jóasszony.,.. — szólalt meg a szemüveges. — Vannak dolgok, amiket meg kell érteni. A maga fia se jól tette, hogy csak most telefonált. — Az én fiam? — nézett fel a mama, mint akit sértegetnek. — Az én fiam azonnal táviratozott, nem telefonált. Azonnal. De- hát ő- sem tudta pontosan, mikor is indulnak. Minden percen várta már. — De látta karácsonykor, nem? Aztán nem is olyan sok az a három év. Azt mondom, induljunk vissza a faluba. Nagyon hideg van itt. Nincs értelme az ácsorgásnak. Lássa, nénike, nekem is sürgős lenne a pesti út, mégse csinálok belőle problémát. A sofőr az előbb őrük volna ennek a védöbeszédnek, de most utálkozva beleszólt. — Nem is. mert nem a maga fiáról van szó. — No várjunk, csak... — állt fel a szikár ember. Vaskos áll- kcpcsával úgy lépett a beszélgetők közé. hogy ervenest a szemüveges felé fordult. — Tény az, hogy az ácsorgásnak semmi értelme sincs. Már rég vissza kellett volna fordiOn'.vk a fejn be. — Helyes — bólintott a városi. — De nem fordultunk viss'c. Egyelőre még itt vagyunk. És ha már itt vagyunk, azt kel'e- ne eldöntenünk, hogy elhánykik-e a havat az útból, vagy sem? — A havat? — hökkent meg a szemüveges. Kérdően nézett b'Wot' le'*'itséoes, heg'/ ezt t.ő é kérdezték? Az utasok között még akadt három férfi. Igaz, közülük az egyik gyerek. — Igen, Ez a kérdés. És még as a kérdés, —j fordult a sofőrhöz, hogy akad-e valami lapul ezen a kocsin? — Van, három is — dörmö- gött a sofőr. — Node... — nézett egyre ijedtebben a városi. — Csak nem gondolja komolyan, hogy mi három lapáttal el tudjuk hányni ezt a töménytelen havat ebben a rettenetes időben?! A SOFŐR is megijedi. Még belefognak ebbe a marhaságba, és útóbb neki lesz baja belőle. Ahelyett, hogy visszatérnének a községbe, és telefonálna. Nem buta ez a városi ember. — Ami azt illeti, — vakarta meg az állát a szikár, — sokkal nagyobb tömeg szenet hánytunk már el néhányan, amikor kellett, mert bemelegedett a bánya elölt. — Emberek, emberek... gondolkozzunk csak — vetette közbe a sofőr. — Ha ittrekedünk, könnyen meg is fagyhatunk Volt már ilyen eset. — Hogyne lett volna ilyen eset! — A szemüveg aranyosan villogott. Két esztendeje, hogy egy egész kocsi embert találtak jéggé fagyva, pedig alig voltak három kilométerre a falutól. Én azt mondom... — Én azt mondom, — szólt közbe a bányász, mert most már tudták, hogy itt ugyan nem fagy meg senki, aki megfogja a lapátot. Maga meg, vezér úr, járassa csak azt a motort, nyissa meg az ablakot, ide az utasfülkére, aki meg nagyon fázik, kaphat egy kortyot a szatmáriból... jobb mint a hazai. NEM MOZDULT senki. Az anyóka elcsendesült, valami homályos sejtelem járkált az agyában. hogy itt valami őérette történik. De még nem fogta fel egészen. A sofőr is hallgatott, na.gv mackóink tűnt bundájában. Irs- san ütköző sörtéivel az állón. ! — No, hát hol vannak azok c j lapátok? Ijedten bámultak a bányászra : Csak (5 állt epvedül nyugodtan menabiztosar, Teljesen úgy ri-j selkedett, mintha a világ legier-, mészetesebb dolga lenne. hogv\ most lapátot ranad, és elhány ja a havat az autóbusz elől, Egy szikra kétsége nem maradt. A gépkocsivezető nem volt ijedt. Bámulta a másikat. Bámulta határozottságát. Eszébe sem jutott más. — Adom — mondta pillanatnyi szünet után. Amikor kilépett, vadul besöpört a vihar. De a szikár bányász a nénikéhez ment, és szelíden megfogta a karját. Hát igen... I gén hasznosnak és érdekesnek ígérkezett az az irodalmi művészei! klub, amelyet a TIT, a Hazafias Népfront megyei szervei hoztak létre a Nyíregyházi Rádió Baráti Köre néven. Becsületére legyen mondva ennek a körnek, vagy klubnak, eddig minden havi találkozóját megtartotta, s azok hasznosaknak bizonyultak. Mégis... az utóbbi találkozók alkalmával már mindinkább érezhetővé vált, bogy azok témái nem tartanak olyat) széleskörű érdeklődésre számot, mint amilyen széleskörű maga a megjelenés, tekintve, hogy festők, képzőművészek, írók és irodalommal foglalkozók, zeneművészek cs műpártolók vegyesen vesznek részt a klubesteken, amelyek mellesleg szólva eléggé feszesek is, meghatározott előadásokkal hirdetve. A klub-nem klub. Helyes lenne, ha és ez a látogatók általános kívánsága. — ha olyan témákat venne tervbe a kör, amelyek minden megjelentet érdekelnének. Ezen túl : ha sokkal kötetlenebb lenne a beszélgetés. És ha többen jönnének olyanok is, akiket eddig egyetlen egyszer sem láttam : például a vidéki népdalgyűjtő zeneértők, énekkarok vezetői, művészet és irodalomtörténészek — akik közül csak néhányan jönnek, igaz. hogy ők viszont hűségesen, — és nem volna baj a fiatal ^utánpótlást" -e n meghívni ezekre az estékre. S az sem volna baj, ha az ott elhangzott megállapodásokat a kör társadalmi vezetősége a megvalósuláshoz segítené.... S.— Képek és kéziratok Volt mar néhány sikerült irodalmi pályázat a megyében. Volt néhány képzőművészéi pályázat is. A képeket kiállították. sokan megnézték, s már ezzel is elérte célját a képkiáki- tás, illetve a pályázat. Ezen túl a képek javát meg is vásárolta a megyei tanács, s azok kikerültek a művelődési házakban, ahol azóta sokezren megtekintették, ahol csak van ily.“,) kép a megyében, művelődési házakban. A képeket igen. He mi történt a kéziratokkal? Azok cgyrészc. — kevés része, mert arra nagyobb teret a lap nem szentelhet, — megjelent a lap hasábjain. De nagyobb részük ma is hever. — Maga meg jöjjön, és mega is jöjjön, — intett a testes asz- szonyságra is, — a vezetőfülkében melegebb van. Ezt az órácskát elbírják még, azután úgy elfüstölünk in^en, hogy a porunk se marad. Ránézett a városi emberre, aki feltűrt kabátja gallérjába fúrta arcát, s úgy tett, mintha itt se lenne. De semmi harag nem látszott a bányászon. Inkább valami kedves mosoly. — Köszönöm, fiam, — mondta a néni egyszerűen, ős belekarolt a férfibe. — Nincs mit, kedves anyám — felelte az. — Egy kis havazás nem a világ! Láttam már különbet is. Leugrott előre, s úgy kapta le az öregasszonyt, mintha kislánya volna. Aztán a sofőr hangja kavargóit elő a szélből: — Nohát, nem is olyan vészes az egész! Három méter hosszan, ha van! — G^erilnt, egy kis tornára fiúk! kiáltott be a kocsiba o bányász. KÉT ÓRÁS késéssel futott be a busz a városba. A néhány eltévedt járókelő csodálkozott, miért olyan jókedvűik az utasok, ebben a ronda időben... Az irodalmi pályázat céljának tehát csak egy részét érte el eddig. Azt. hogy az írók írtak. De az irodalmi műhöz kettősség kell: az írás és az o'va- sóközönség. Mivel erre már lehetőség kínálkozott, — talán módját lehetne találni, hogy az értékek itt se heverjenek? Miéri maradtsbli?...? Nagykallóban, a járás művelődési házban irodalmi színpadot szerveztek. A nagyrészt fiatalokból álló együttes elkészült és be is mutatta a Felőli verseiből álló műsorát, Nagy- kállóban. Azután be is szüntette tovább! működését. Pedig a műsor megérdemel ‘e volna, hogy még néhányszor megismételjék, akár Nagykál- lóban, a szövetkezetekben, akár a környezd tanyákon, községekben. Nem indokolatlan a kérdés, miért maradt abba a műsor sorozata? Hiszen a cél éppen az. hogy egy műsorral többször is szerepeljenek az egyik- tssek, mert ez fejlődésüket, és a nívót is jobban biztosítja. I 7
