Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-19 / 42. szám

•Télvégén Űjfehértóu A szép emeletes tanács­háza egyik nagyobb, földszinti szobjában különösen az utóbbi napokban szüntelen a tolongás. És ez kezdődik mindjárt kora reggel, jóval a hivatalos idő kez­dete előtt. A magas ajtó jókora sárgaréz kilincse aztán egy per­cig sem pihen használat nélkül: jövő-menő meglett férfiak, asz- szonyok és lányok, legényeik működtetik. S a bent levők kí­váncsi érdeklődéssel nézegetik az egyik oldalsó falon kifüggesztett hosszú sorokat és ki-ki a maga ismerősének, utcabelijének, szomszédjának nevét keresgeti. Hogy ki váltotta már be szavát, ki tett eleget elhatározásának 3 belépési nyilatkozat aláírásával. De bizony csaknem minden név mellett ott van már egy kis kockában a pirossal színezett jel­zés — igazolásul. — Már a község központi dol­gozó parasztságának 90 százalé­ka döntött a szövetkezés met­rót. : De — a mi községünk vi­szonylatában — a környező ta­nyákon is mind jobban gyűlnek az aláírások — magyarázza Ecsedi János elvtárs, a községi tanács vb. igazgatási csoportjá­nak vezetője. Aztán többen is körénk gyűlnek és eseteket, tudni vált dolgokat kerítenek elő. Egyik ilyen az, hogy Istenes Sándort egy ideig úgy látszott, hasztalan győzködik a népnevelők. Hanem a napokban egyszerűen azt üzen­te, hogy Kiss Sándor elvtárs, a községi alaoszervezet titkára menjen el hozzá. A párttitkár elvtárs sejtette a hívás okát és belépési nyilatkozatot is vitt ma­gával. Arra azonban egyelőre nem került sor a friss hurka-, kolbászcsinálás miatt. Csak majd a buteliából való töltés után. S a belépésit a pártütkámak írta alá Istenes Sándor, aki egyébként pártonkívüli, de tizenhárom noldján mindig hozzáértően gaz­dálkodott. És röviden csak any- nyit mondott, hogy a párt eddig is csak jót akart és jót tett a íclgczóknak. Egy másik eset pedig úgy történt, hogy a Tokaji utcában kezdetben nehezen indult az új paraszti élet igenlésének aláírás­sal való bizonygatása. De csak látszólag! Mert az ottaniak is meghallgatták. ugyan rendjén- módján a népnevelők okos, rész­letes érveléseit s amikor ma­guk közt maradtak, bizalmas ta­nácskozásba kezdtek. Ennek pe­dig alapja és lényege az volt, hogy: miképpen lehetne az egész utcát egyszerre az elhatározás­hoz segíteni. Merthogy mindany- nyian egymásra vártak. Végülis úgy döntött az utcai „tanács’*, hegy meg kell azt valahogy kez­deni. A 14 holdas Jeczkó József tanácstag aztán Nagy Györggyel Orosz Miklóssal, Giliga Józseffel és még másik tíz utcabelivel február 16-án egyszerűen beállí­tottak a tanácsházára és elhatá­rozásuk nyomatékául azonnal aláírták belépési nyilatkozatai­kat. Példájukat rövid időn be­lül — pár ház kivételével, — az egész utca követte. Ma már naponta 150—160 a belépi k száma. Érzik, tudják azt nagyon jól a fehértóiak, hogy a következő hónap már március, az már a tavaszt és a tennivalók ezrét hozza magával. Ezért van hát most, szinte sie­tős türelmetlenül a tanácsház ama nagytermében a tolongás, a közös akaratra igyekvő télvé­gi nyüzsgés. A. B. JliúzdiLiatlan élet Nyíregyházán az üzemek, válla­latok, Intézmények pártnapok, ropgyüiések, műsoros estek ke­retében emlékeztek meg a ma­gyar—szovjet barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés aláírásának 13. év­fordulójáról. Méltatták a két nép kapcsolatának jelentős esemé­nyét, az aláírt dokümenlumot. A Szabolcs-Szatmár megyei Gyógy­szertár Központban, a Dohány­Uletre ítéli fiatalember fek­*-J szik a kopottas ágyon. Ti­zenkét éve már. A Tisza hideg hullámai bénították meg Ízülete­it, egy meggondolatlan heves fürdés. Azóta nem mozdul a kar, a láb, percre sem szünetel a fáj­dalom. Tiszalökön, a Kölesei ut­ca 1. sz. alatt ritka vendég a jókedv. Dodó Mihály, a beteg még a fejét se biccentheti a lá­togatóra, a súlyos izületi gyúla- dás a nyakát is merevségre kár­hoztatja. Csak a menyezetet fi­gyelő szeme rezdül meg egy pil­lanatra, rekedtes, fáradt hangján érződik az izgalom: — Tessék leülni... — mozdulna, de csak egy keserű vonás marad az arcán. — Egyedül vagyok... most. Az anyám... mindjárt... itthon lesz. Szinte súlytalanul lebegnek a szavak a fojtó levegőjű szobá­ban. Mintha semminek sem len­re súlya, ereje, csak a betegség­nek. Vagy van ennél erősebb va­lami is? — Levelemre jött ki? Meg­akartam köszönni az újságban Berki elvtársnak, mindent... Élőszóban újra megelevenedik az általa írt levél tartalma. Rend­behozták a tolókocsiját az erőmű szerelői, Berki Zoltán képviselő közbenjárására megkapta a nyug­díjat. Nem adhat érte cserébe csak köszönetét. — Nem tudom, nem haragud­na-e meg... felhősödik be a sze­me. — Pedig ö nagyon megér­demli... \1eg, nagyon, és még rajta ki­“ ^ viil sokan. Míg nem kapta a havi 300 forintot, a tiszalöki kommunisták adtak össze pár- j száz forintot, megélhetésre. Nem felejtették el társukat, aki 1945- ben az elsők között lépett a kom­munista pártba. Bodó Mihály ma is párttag, betegen, mozdulatla­nul is annak vallja magát. Még így is futja az erejéből annyira, hogy igaz emberségre nevelje Csikós Erzsikét, Évát, Kovács Gabit, Hajdú Pistát.... ök a leg­hűségesebb barátki, ők raknak a tűzre, napközben is be-benéznek, odaadják a cigerettát, fordítják a lapokat, ha olvas, ök írják a leveleket is... tervek nem reálisak a legtöbb községben. (Vagy az egyik, vagy a másik nem reális!) Ugyanis például (a járásnál megtudott) községi baromfihús-felvásárlási terv Ilken az első évnegyedre 100 kilogramm. Ezt a tervet a felvásárló már januárban (!) 126 százalékra teljesítette. Az fmsz j terve 400 kilogramm, amibő! J február közepéig 197 kilogram-! mot vásárolt fel a megbízott. A \ nagyobbik terv ilyenfokú teljesí­tése is szép eredmény, de j mennyivel jobb lenne, ha nemcsak egy ember foglalkozna ezzel, hanem társa- i dalmi ügyet csinálnának belő­le?! Ha kihasználnák komolyan az igen széles skálán mozgó kedvezményes szerződéses lehe- o :'■{*-kel? ★ A fentemlített két község eredményei, hiányosságai figyel­meztetnek. Fél eredmény az, ha kizárólag — a kisebb ellenállás j alapján — csak a termelőszövet- ! kezetre támaszkodnak a közsé- gekben az árutermelési mutatók f teljesítésében és túlteljesítésé- ! ben és — mivel foglalkozni kel- ' lene vele —, figyelmen kívül j hagyják a háztáji gazdaságok­ban rejlő lehetőségeket. Samu Andrási Közben Bodó néni is megérke­zik a piacról, ahol helgpénzsze- dő. Minden száz forint után ti­zenötöt hoz haza. Ilyenkor tél­időben kevés jön a konyhára. Melegség tüzel a szemében, köny- nyei is átforrósodnak... — Nem is tudom, hogy lehet elviselni mindezt egy anyának. Már tizenharmadik éve. Magam is súlyos beteg vagyok. Sokszor már nem bírom. Azt mondom, nem csinálok semmit, vitesd el magad... egy kórházba... Dehát, utána lecsillapodoh. Olyan gon­dozást nem kapna sehol, mint énmellettem, némely ápolónő még irtózva is tőle. Hát mit csi­nálnék? Csak egy anyának van kötelessége... — Az apám három éve nem nyitotta rám az ajtót, — folytat­ja csöndesen a fiú. Az anya és fiú párbeszéde szomorú családi tragédia elöl húzza el a függönyt. Ketten maradtak... Vagyis még sem ketten. \1 utatta már a barátait, a ^ fiam? Bemutatta őket? — néz titkolt mosolyt bújtatva Bo­dó néni. — Ott vannak, mellette.... — mutat a falra, ahol fényképek sorakoznak. Kínai, angol, román, indiai arcok. Levelező-partnerek. Míg a távoli égtájak lakóinak le­veleit olvassa, addig sem foglal­kozik önmagával. Chen Chait- chuang, a kínai fiú így vigasz­talja: „Megkaptam leveled és mindent megértettem belőle. Tu­dom, milyen szerencsétlen a sor­sod és mégis szereted ezt az örömtelen életet, jólehet szíved­ben megvagy törve. Együtt érzek veled. És igazad van, hogy még­is jó élni, még ilyen körülmé­nyek kozott is’ És jönnek a le­velek, képeslapok Jáwa-szigeté- ről, Mauritániából, franciaföld­ről, Argentínából, Németország­ból, a Japán, a Kínai, a Szovjet Rádiótól, a világ minden táján élő együttérző emberektől. A fél­világ találkozik a Kölesei utcai házban. Horváth Ivánná, az erő­mű dolgozója, a fordító■, üres perceiben kopogtatja le az érke­ző és az elküldendő leveleket. Hogy ne várjon soká Mihály. A napot megint felhők ta- karják el. Egy fényképre esik a tekintet, a beteget ábrá­zolja egy éltesebb emberrel. Szlavé László az idősebb ember, tíz évig nyírta, borotválta, in­gyen. Ö volt a sportfelelós, ő szaA molt be, hogy álínak a csapatok, hóna alatt pedig mindig elhozta a Keletmagyarországot is. A he­lyi fodrász Ktsz-ben dolgozott. Néhány hónapja halt meg. Ilyen ember sok kéne — mondják szin­te egyszerre. Azóta az egyik bor- bély, akinek hosszú évekig ven­dége volt, még a fiának is meg­tiltotta, hogy elmenjen a tehe­tetlen emberhez. De úgy van, az ha egy ember szíve csukna ma­rad, kinyílik helyette még több... Kovács Marika hölgyfodrász, mégis eljön, szívességből. Meg­érdemli a KISZ tagsági köny­vét... Milyen az élet a négy fal köt* zött? Nem mindig komor. A sóit gyerek, aki ide bejár szalvétáért, képeslapokért mindig hagy itt észrevétlenül is derűt:, bizako­dást. Megtöri a némaságot a* kis vezetékes rádió is, jó társaié* a rejtvények, melyeket fejből, ce­ruza nélkül fejt meg. Épp axi imént hozta meg a postás a nye­remény könyvet, a Magyar Ifjú­ságtól. Előkerül a kis kotta&zerib deszka is, melyre madzaggal rá- erősítve könyvek, lapok, olvasni-) valók vannak... Csak a mozi, aj színház hiányzik. Ügy gondolja, öt- év alatt talán összetud spó-\ rolni egy televízióra valót. De eM még álom... ’j Vrve? í J Olvasta egy lapban, hoggj egy svéd ember megtanult Író­gépen írni, közepes sebességgel! Szerencsére tudta mozgatni 9*. nyakát. Egy acélrudacskát moz­gatva tanult meg gépelni. — Egy kicsit én is tudom mozA gatni a jobb karom, az lenne <*> vágyam, hogy én is megtanulja1*, gépen írni, ha tűdnél: szerezni gépet... Gyógyulás? — Csehszlovákiában, — olvas-) tani, — száz betegnek új ízület tét ültette be. és közülük hetven* még kerékpározni is megtanult, Én is felajánlanám magam ilyem kísérletre, nem kívánok sokat, j csak legalább a jobb karom sza­badulna fel... Nem adom fel 9Í reményt, fiatal vagyok még, erő-* sen biztatnak a barátaim is... Bodó Mihályt megmenti am életnek az emberei együttérzés, d* gondoskodás és alkalmas időben az orvostudomány. Nincs egyedül. Bár mozdulatlan testtel, de élj hisz a *felgyógyulásban. Hisz ag emberekben. Páll Gézmi készül o termelési terv Nagy alapossággal láttak hozzá a laskudi Yorosiiov Tsz tagjai idei termelési tervük elkészítéséhez. Segítségükre van e munkában Bodnár György járási agrouómus is. K. Varga András, Vitéz József, Virágb András, Bárdi Ferenc és a többiek élénk figyelemmel tanulmányozzák mikből tevődik össze idei feladatuk. 5 két a körzetben (három község­ben) már február közepére tel­jesítették. Tisfoszalkán lényegében a Búzakalász Terme­lőszövetkezet vállalta magára a község árutermelési tervének a teljesítését s így — szinte meg­nyugvásképpen — a háztáji gaz­daságokkal igen keveset törőd­nek. A hízott sertésekre vonat­kozó szerződéskötések szervezése már egy hónapja elakadt, mert a vállalat megbízottja törvény- sértő manipulációinak feltárása után nem foglalkozik, nem fog­lalkozhat ezzel a dologgal. A felvásárlási kirendeltség já­rási megbízottjának asztalán le­het találni egy röv __ levelei. Mondanivalójának tartalma: ,.A jelentés nemleges, mert decem­ber 3l-től Ilken egyetlen ser­tésre sem kötöttek szerződést’“. A levelet a községi tanács küldte. Ilken, a községi tanácsnál — mondván, hogy a tsz elvitte — nem talál­ják, és így nem is ismerik a község áruártékesítési tervét. Nem valami kedvező körülmény ez a tanács ilyen irányú tevé­kenységére, mert kérőbb való­ban ki is derül, hogy édeske­veset foglalkoznak ezzel a prob­lémával. Magánál, a Dózsa Tsz-nél sem lehet megtalálni a községi áru­tervet. Abból tervezték a szövet­kezet áruértékesítés! feladatait, de „valaki eltette“. A szövetke­zet terve különben sokat ígérő a növénytermelésben, de a bús­értékesítési szerződéskötésekkel gyengén állnak. Szászi József — párt titkár, tsz-elnökhelyettós, tanács vb-tag és fmsz igazgatósági tag egysze- ínélyben — azt mondja, párttag­gyűlésen, tanácsülésen novem­berben foglalkoztak utoljára az árutermelés kérdéseivel. De — a tsz-en kívül — a község áru­értékesítési szerződ rákötéseinek a jelenlegi állásáról keveset tud mondani. Gonda Báláné, a baromfifelvásárlo éppen szervezési útjáról kerül elő s elmondja, hogy hiányzik a segítség, mert egyedüi végzi az egész tojás és baromfi felvá­sárlás és szerződtetés munkáját. Negyedéves tojásfal vásárlási ter­ve 32 000 darab. Ebből január­ban öt és félezret, február kö­zepéig közel ötezret vásárolt meg. Itt szükséges megemlíteni, hogy vagy a járás, vagy a föld­művesszövetkezet állal javasolt Pártnupok, ropgyüiések, műsoron estek a magyar-szov mtet barátsági szerződés aláírásának 13• évfordulóin alkalmából beváltó és Fermentáló Vállalat­nál, valamint a MÁV egyes üzem­részeiben ropgyüiések voltak. A B. M. klubban ez alkalom­mal műsort adott a kultúrcso- port s az est keretében felléptek a Zeneiskola tanárai is. A Me­gyei Bíróságon nyilvános párlnap volt, melyen dr. Tóth Béla ta­nácsvezető bíró, az MSZBT me­gyei elnökségének tagja tartott érdekes előadást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom