Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-17 / 40. szám

Dorottya bál Népünk szabad akadémiája Dorottya-bállal nyitották meg a farsangot Kaposvárott. A magyar felvilágosodás kiváló költőjére, Csokonai Vitéz Mihályra emlékeztek Kaposvárott, amikor a Dorottya-bállal nyitották meg a farsangot. A bálmegnyitón ebben az évben is megelevenedtek Csokonai művének, a „Dámák diadala a farsangon” című híres vígeposzának alakjai. Dorottya kis­asszony és a farsang megszemélyesítője, Karnevál hercege nyitotta meg „személyesen” a vidám mulatságot. A II. Do­rottya bálon részt vett dr. Xezvál Ferenc igazságügyminisz­ter, Somogy megye képviselője is. Palotás tánccal nyitják meg a mulatságot a Somogy megyei népi együttes tagjai. (MTI FOTO — Bajkor József íelv.) Esténként, ha világosak a falusi művelődési házak, ott­honok ablakai, s odabent meg­lett parasztemberek figyelnek az előadó szavaira, vagy az elő­adást kísérő filmet nézik, leg­több esetben az ajtóra ezt a kis táblát függeszthetnénk: itt a Természettudományi Ismeret- terjesztő Társulat társadalmi munkása dolgozik. Mert az el­hangzott előadások igen tekin­télyes részét valóban a TIT rendezi és rendezte megyénk­ben. Az ismeretterjesztő az el­múlt években is főként a falu felé fordult, előadásainak, be­mutatóinak nagyrészét nem a városokban tartotta meg. Bár járási szervei zömükben csak az elmúlt nyáron alakultak meg, a megyei szerv gondos­kodott a távoli járások kis községeiről is. A jövőben még- inkább erősítik ilyenirányú munkájukat, és ez egyik leg­főbb célkitűzésük is, amelyet már az új vezetőségek segítsé­gével valósítanak meg megye- szerte. Most folynak ugyanis az új vezetőséget választó közgyű­lések. A nyíregyházi járásban mór m^íítíir'fnt.t.ák a invn hé— ten kerül sorra a közgyűlés a Vásárosnaményi járásban. A megyei közgyűlés valószínűleg áprilisban lesz, addig tenát a járási gyűlések mindenütt le­folynak. A társulat eddig vég­zett munkájából, jövő feladatá ­ból következik, hogy nagy je­lentősége van ennek a most folyó vezetőségválasztásnak. Mi volt a TIT az elmúlt évek­ben? Egy falun tanító peda­gógus „iskolanélküli iskolának” nevezte a társulatot, s nagyon találóan. Hiszen ha végigtekin­tünk a társulat egy-egy évi be­számolóján, vagy tervén, szé­leskörű ismeretekből álló olyan tématerv tárul elénk, amely valóban egy iskola anyagát is adhatná. S nem is akármilyen iskoláét! A tárgyak — ha 'gy nevezhetjük itt, — a legmoder­nebb tudományokat tükrözik, a legfrissebb világesemények kapcsán bővítik a hallgató tu­dását, a leggyakorlatibb szak­mai — és ezen belül mind az ipar, mind a mezőgazdaság kéjv viselve van. — és általános mű­veltségben kérdésekkel foglal­koznak. Az anyag rendkívül változatos és sokrétű! A pa­rasztember közvetlen munkája utáni érdeklődés mellett (pél­dául a gyümölcsfametszés), a bolygóközi űrutazás éppúgy megtalálható, mint a régi tör­ténelemben új szemlélettel va­ló búvárkodás mellett a hol­nap gyógyítási módszerei. És szinte valamennyi előadást át­fog egy közös és fontos nevezp is: mind a mai ember, a mi társadalmunk gondolkozásmód­ját, felfogását is tükrözi. Ila iskolának nevezte a TIT-tet az a pedagógus, akkor bízvást ne­vezhette volna mindjárt akadé­miának is. A legszélesebb tö­megek nyilvános, kötetlen aka­démiájának. amely bizonyít­ványt nem ad ugyan, de még­is ott a bizonyítvány minden szorgalmasabb hallgató kezé­ben: jobban ismeri korunkat, az életet, a szakmai dolgokat, mint akik nem érdeklődnek ezek iránt. Nagy és fontos mun­ka nem nélkülözheti a ráter­mett, felelősségteljes vezetést. Három évenként újjáválasztják a TIT szervezetét Hogy a já­rási vezetőség 9—13 embere közé kik kerüljenek, igen lé­nyeges a munka további vég­zése szempontjából. Nem kisebb feladatok várják a társulatot, mint például úgy vezetni ezt az „iskolanélküli iskolát”, hogy előadásaival, az ismeretek bő­vítésével egyszersmind szolgál­ják az egységes paraszti osz­tály kialakítását. A termelő­Összegyűjtik az építőipari mozgalmi dOKumeniumakat- Az Építő Fa- és Építőanyag- Ipari Dolgozók Szakszervezete központi elnöksége megbízásából ■ szakszervezet megyei bizottsá­ga olyan dokumentumok gyűjté­sét kezdte meg, amelyek az épí­tő- és famunkások felszabadulás előtti harcos, mozgalmi tevé­kenységét támasztják alá. Az országosan folyó gyűjtés ered­ményeképpen egy emlékkönyvet szándékoznak Írni és kiadni. A szakszervezet kéri mindazo­kat, akiknek e tárggyal kapcso­latos dokumentumuk van, szí­veskedjenek lemásolás végett az Építők Szakszervezetéhez eljut­tatni, (Nyíregyháza, Zsdánov út­ra 24. sz.) „á szívek is felmelegedtek Ma egy éve lépett községünk parasztsága a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A tagság egyöntetű akaratával került az elnöki tisztség felelősséggel teljes posztjára a volt 17 holdas középparaszt Tar István. Mindenki tudta róla, hogy tiszta­kezű, józanéletű ember. És nem maradt egyedül, érezhette mindig a párt segítő kezét. Személy szerint is mellette volt mindig a község veterán párttitkára, Kákos Mihály, aki fia­talokat megszégyenítő frisseséggel, lelkesedéssel vette ki ré­szét az elindulás sokrétű tennivalójából. Ilyen körülmények között természetesnek találjuk, hogy a tsz elnökbe helyezett bizalom ma is olyan szilárd, mint volt egy évvel ezelőtt. Most pedig elérkeztünk oda, hogy ezen a tavaszbahajló februári napon az idővel együtt a szívek is felmelegedtek egy kicsit. Községünk szövetkezeti parasztsága zárszámadási közgyűlésre sereglett össze a feldíszített kultúrházba. A beszámolót feszült figyelemmel hallgatta a tagság. Hiszen nem kis dolog az, hogy még csak egy éve dolgozik közös céllal és akarattal a falu parasztsága és máris 35 forintot ér egy munkaegység. Milyen jó volt ezt hallani ezen a számadást adó közgyűlésen! A számok hallattán imitt-amott mindjárt papír libbent, ceruza mozgott a dolgos kezekben ... De mi lesz még később, hiszen a jószágállomány most fogja majd kamatostól megtéríteni a vele való törődést, gon­dos bánásmódot. És látja most már mindenki községünkben, hogy a termelőszövetkezet boldog életet biztosít minden becsületesen munkálkodó tagjának. Tóth László ált. isk. tanár, Mérk. Sóstó — télen Holdra fogunk menni üdülni. — Majd ko­mollyá vált képpel foly­tatja. — Bizony mon­dom hogy jelentkeznék egy kísérleti útra. Erre a sarokból egy vendég megjegyzi: — Nem fodrászsege- deket visznek oda, meg úgyse maga lenne az első jelentkező. Aztán szépen meg­egyeznek abban, hogy minden bizonnyal tudó­sokat, meg híres pilótá­kat ... S elismerik, hogy a tudomány eredményei szédületesek, s szinte megdöbbentő eredmé­nyek születnek... agyot csenget a vil- ’ lamos. Egy asz- szony szalad ieieksza- kadva a kocsi felé. A vezető meglátja... az asszony felszáll, nagyoi ránt a kocsi, s zakatol a város felé. Az elsuhanó fák tövén még fehérük a hó. Még tart a tél, de a bujkáló napfény, az enyhe szél arról árulko­dik: útban van a tavasz, hogy rügyeket csaljon a fák ágaira, s a Sóstót is elhintse virágokkal ... •+ (&Í7Í) szövetkezeti élet megyénkben is kibontakozott, s ez nemcsak lehetőséget ad az előbb emlí­tett munkára, hanem kötelessé­get is ró a társadalmi aktívák­ra. Kötelességet? Igen! Szép és sokszor áldozatos munkát véi geznek a TIT tagjai, nem egy­szer kerékpáron közelítenek meg távoli tanyákat, esőben, sárban, hogy elvigyék az új, a tudomány szavát. önkéntes munka ez, aminthogy a járási TIT szervek vezetőségének munkája is társadalmi munka. S mégis, kötelességről kell be­szélnünk. A néppel, hazánkkal szembeni kötelességről, amit egyszersmind vállal is minden TIT tag, minden TIT vezető, és tegyük hozzá: szívesen vál­lal. Az új vezetőségek he­lyes, ha társadalmunk egészét tükrözik — éppen széleskörű munkájukra való tekintettel is. Termelőszövetkezeteink a jövő­ben nagyobb lehetőséggel és nagyobb súllyal a népművelést segítik, mert a szövetkezeti gazdálkodásban műveltebb, egy­ségesebb parasztság nagyobb sikerekre képes, s ezek a si­kerek visszatérülnek a jobb, magasabbszintű életmódban. Éppen ezért szükséges — és az erre irányuló akarat már nyil­vánvaló, — hogy a termelőszö­vetkezetek is képviselve legye­nek a vezetőségekben. A csengeri, kisvárdai, fehér- gyarmati járások jó munkát végeztek eddig is, erős szerve­zetük volt. Az új vezetősége­ken múlik, hogy minden járás­ban kiépüljön az ismeretter­jesztő társulat olyan szilárd szervezete, megfelelő társadal­mi népművelő gárdával, amely egész megyénkben képes gyü­mölcsözővé tenni az ismeretter­jesztés munkáját, egységesen gyümölcsözővé, nem kiugró és elmaradó eredményekkel. Jelentős, hogy a közeljö­vőben megalakul Nyíregyháza város ismeretterjesztő szerveze­te is, amely eddig nem volt, s melynek feladatait a megyei szervezet látta el. Ez ígéret ar­ra, hogy a városban is meg­javul az ismeretterjesztés, s a megyei szervezet ezentúl még- inkább a megyei irányítást az összhang, a jó munka zavarta­lanságának biztosítását végez­heti. Megyénkben a TIT olyan munkát végzett eddig, amely országosan is a legjobbak kö­zé emeli megyénket. A köz­gyűlések után megerősödve, újabb eredmények elérésére in­dulhat a népszerű iskola: né­pünk szabad akadémiája. SB. Jó eredménnyel indul a petneházi Ííj Barázda Tsz Még egy hónapja sincs, hogy baktalórántházi járáshoz tar­tozó Petneháza előrelátó dolgo­zó parasztsága egyöntetűen a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. S az azóta eltelt pár hét alatt is igen jelentős eredménye­ket értek el. Egyik ilyen az, hogy mindjárt a leltározás ki­elégítő befejezése után a már megszervezett gyümölcstermelő rigád halogatás nélkül munká­hoz fogott. 75 holdas — főleg alma — gyümölcsösük nagyré­szét megmetszették és e terüle­ten elvégezték a törzstisztítást is. A fogatok megkezdték a trá- gyaherdást és naponta 20—25 fogat végzi ezt a munkát. De a trágyahordásra nem alkalmas időt sem engedik hasztalan el­futni: a közösbe adott lovak ré­szére jászlak készítésével foglal­koznak. Különös gonddal készítik elő jövedelmezőségük biztos forrá­sainak alapját, így a jószágte­nyésztésre is nagy gondot fordí­tanak. Már midjárt az első ve­zetőségi ülésen olyan határoza­tot hoztak, hogy baromfiállomá­nyuk biztosítása érdekében a ta­goktól kotlóssal keltetett csibé­ket egyhetes korban hatósági áron átveszik azoktól, akik azt felajánlják. Az előzetes felméré­sek alapján mintegy 500 ilyen házilag keltetet csibére számíta­nak. De 500 darab libát is fog­nak tartam. A tagságnak az a kívánságai hogy összes kukorica termésük hibrid-fajtával történjen. A tag­ság akaratának megfelelően a vezetőség úgy döntött, hogy a közös területbe összegyűlő ve­gyes, szokvány kukorica vető­magot a nagyobb terméshozamot biztosító hibridre cseréli be a terményforgalminál. A kukorica sorok közt fehér babot termel­nek köztesként, amit ugyancsak a tagság javasolt a vezetőség­nek. 20 holdon pedig Aranyalma burgonyát vetnek, amelynek ve­tésre alkalmas hozamát szerző­désileg értékesítik. * A villamos nagy ro­bajjal fut be a sóstói állomásra. Az utasok egymásután ká­szálódnak le a kocsiról, a ahogy az már megszo­kott, futnak a fürdője­gyeket árusító házikó felé... A sétányokon kásás hé, kisebb-nagyobb tó­csák késztetik óvatos­ságra a járókelőt. A thenmál- és kádfürdő felé igyekvők, mintha tojásokon lépkednének, olyan óvatosan járnak a vizes, sáros úton. Még a tél az úr! De birodalmának lassan le- alkonyul, hiszen a dél­utáni napfény szinte szemlátomást tünteti el hűséges „katonáját”, a havat... A szigetre vezető hí­don kedves hangulatot keltő, kandeláberszerű lámpák sorakoznak. Az egyik lámpa szép, sötét­sárgás üvegjét beverték. Mintha a tél, az idősza­kos elmúlás szimbóluma lenne. A kis szigetről — ki tudja mikor — el­vitték a jól ismert per- lit vikendházat, csak a betontalapzata mutatja a helyét. A parányi sétá­nyokon az alkonyati órákban oly meghitt pa­doknak is csak a beton­tartói árválkodnak. A virágágyások csak kör­vonalukat árulják el, ki­sebb-nagyobb kupacok­kal. A földhányások alatt minden bizonnyal a kényesebb növények, virágok alusszák téli álmukat. A szigetet még jég­páncéllal fonja körül a tó, de az eldobott kis kődarab könnyedén zúz­za be a jeget, s körü­lötte fölcsap a víz ... Az elkészült új sport­uszoda és a nemrég épült strandmedence környéke is teljesen ki­halt. Az ember szinte el sem hinné, hogy néhány hónap múlva strando- lók vidám zaja veri föl a környéket, s majd az úszók róják az uszodá­ban egymás után a hosszakat. p edig így lesz ... Az élet Sóstón most a thernyil- és kád­i fürdőben zajlik. A ther- mál előcsarnokában, az üvegfalon keresztül jól látni a kellemes meleg­vízben lubickoló gyer­mekeket, a beszélgető idősebbeket. A kádfürdő folyosóján pedig a jól­ismert kép fogad. A für­deni akarók üldögélve várakoznak, míg sor ke­rül rájuk. Mások pedig a fürdés után pihennek egy keveset, s mikor meghallják az érkező villamos csilingelősét, gyorsan burkolóznak ka­bátjukba, s sietve, de óvatosan kerülgetik a tócsákat. De az út végét rend­szerint futva teszik meg, nehogy lemaradja­nak ... A fodrásznál kevesen vannak, s ahogy lenni szokott, beszélget­nek. A nap szenzációjá­ról, a Vénuszra irányí­tott szovjet bolygóközi állomásról. A fiatal se­géd tréfásan szól idő­sebb kollégájához: — Miska bácsi, ha ez így megy, nemsokára a

Next

/
Oldalképek
Tartalom