Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-16 / 39. szám

A Nyíregyházához tartozó „Mandaországnak” 1. sz. „me­gyéjében” már majdnem min­denki aláírta a belépési nyi­latkozatot. Volt egy asszony, Erzsi néni. ő vétót emelt el­lene. legalábbis a köztudat­ban így volt. Férje már az asszony tudta nélkül aláírta a belépés! nyilatkozatot, azon­ban, hogy családi perpatvar ne legyen, férje kérésére, Er­zsi néninek külön ..szeminá­riumot” kellett tartani, hogy miért jó és előnyös, ha az emberek a nagyüzemi gazdál­kodás útjára térnek. Fel is kerestük négyesben az alakuló közgyűlést megelőző napon. Ép­pen fát szedett az ölébe, s amikor meglátott bennünket csak ennyit mondott: — Már megint itt vannak. — Köszö­nésünk után bevezetett ben­nünket egy száz évesnek mondható szalmatetős házba. — Foglaljanak helyet, ezen a dikón elférnek. Ide az ágy szélére is ülhetnek — és tüs­tént igazítja is a leülésre szánt helyet.­.... ...................._... A jó öreg Esvány bátyánk, — mert így hallottuk szólítani —, éppen a pipáját tömködle egy kiszáradt zacskóból és né­hány perc múlva már elárasz­totta a szobát a „különös za- matú” pipadohány füstjével. — Mijáratban vannak ' az urak? Enni-ihni adok, csak a tsz-ről hallgassanak. — Én ÍJi magyar film készül Megkezdték a „Katonazene” című új magyar film mű­termi felvételeit a Budapesti Filmstúdióban. A filmet Bacsó Béla írta. Bródy Sándor „Kaál Samu'' című novellájából, A filmet rendezik és egyben átírták Marton Endre és Hintsch György. Operatőr Hildebrandt István. Az első napon Bara Margit és Kállai Ferenc meg­ismerkedésének jeleneteit forgatják. Jelenet a filmből. (MTI Foto — Bojár Sándor felv.) nem adom a közösbe azt a három holdat, nem én! Még szóhoz sem jutottunk, úgy beszélt minden kérdezé­sünk nélkül, természet esen a maga malmára hajtva a vizet. Megpróbáltuk átvenni a szót. Talán két szót sem szóltunk, ismét közbevágott: — Mondják csak! Hát tény­leg jó az a „Ságvári” Tsz? Azért kérdem, mert a fiam azt mondta, hogy a zárszám­adáskor közel három köteg százast kapóit. Közben für­készve figyelte még a tekinte­tünket is. — Bizony Erzsi néni, ez így van. Szorgalmas munkának meg is van a gyümölcse. — Hogy Esvány bátyánk se .ma­radjon ki a beszédből, meg­szólal : — Mondtam már én is az asszonynak, hogy lépjünk be mi is. mert így van ez rend­jén, de hallani sem akar róla. — Nem én! De... kíváncsi lennék, hogy te mit tennél most, ha belépésről lenne szó? — Mit tennék? Aláírnám és punktum! — Ügy hallottam, hogy Es­vány bátyám már be is lépett — árultam el a titkot. Lett aztán hadd el hadd. Erzsi né­ninek még jobban megnyílt a nyelve. — Szóval így állunk hát..» és erről nekem semmit sem szóltál... Hát hová tartozom én... nem hozzád, miért hall­gatsz, mi? — Hát a minap nem te is mondtad, hogy aláírod? Ne szaporítsuk a szót, írja alá Erzsi néni — szóltunk a vitába. — Nézz csak ki Esvány, va­lakit ugat a kutya! A postás volt, meghívót ho­zott az alakuló közgyűlésre. Mind a kettőjüknek. A tanács­tagnak titoktartás mellett négy napja már Erzsi néni is alá­írta. Esvány bátyánk pedig csak 3 napja. .. Nemes Gyula Meg vannak számlálva az Erzsébet-híd roncsainak napjai. Naponta 4 méterrel fogy a „kapuzat” és márciusra teljesen eltűnik a híd utolsó maradványa is. (MTI Foto — Kácsor László felv.) Sikeres műsoros estet rendezett a nyírbogát! nőfanács Szombaton, február 11-én es­te jól. Sikerült m”• ros estet rendezett a nyírbogáti nőtanács, mely alkalommal megtelt érdek­lődőkkel a kultúrház. Dicséret illeti a jó rendezésért Palóczy Lajosné tanítónőt. A szereplők között ott találtuk a nőtanács több asszony tagját, Kosa Sán- dornét, Vámos Gyulánét, Fái Józsefnét és Kardos Sándornét. A lelkes szereplő gárdát kiegé­szítette a KISZ-fiatalok közül ifjú Bécsi József, Garai József, Bácsi Ferenc. A községi tanács dolgozói közül Nehéz Gizella szerepelt. A műsoros est keretében ihu- tatkozott be a vegyes énekkar, mely Kardos Sándor énektanár vezénylése mellett magyar és orosz dalokkal aratott sikert. A műkedvelők által előadott Palo­tai Boris: A mama ezt nem ér­ti című egyfelvonásos művet és más páros énekes jeleneteket sok tapssal jutalmazta a közön­ség. A műsor végén a szerep­lők a régi kicsapós csárdás be­mutatásával nyitották meg a táncot. Fiigcdi Imre KÉT SZOMSZÉDVÁR SZÁLKÁM helyes vezetési stílus kiformáiá-1 A végszó kimondása előtt pic­sában nem ke vés szerep jut a anisunk át a 6zomszédvárba, a pártszervezetnek. [Mátészalkai Állami Gazdaságba; tgy nő mutatóban Prológus helyett:, A vár meg­nevezése ne íeledésbemsrült ősi építményeket* juttasson eszünkbe. A két szomszédvár Mátészalkán nem rézágyúkkal, lőrésekkel be­népesített erőd.- Bennük acéllá­bú fürge gépek futkároznak. Bár ilyenkor a zimankó havában be­Aki a csendet szereti az trak­toros nem lehet,, — így tartja a gépek birodalmának közmondása. S úgy tűnik , van is benne vala­mi. A szálkái gépállomás olyan hangversenyt rendez minden nap, hogy a szokatlan fül reng bele. Csak a porcikákra szedett masinák hallgatnak, várva, hogy a szerelők, traktorosok életet le­heljenek beléjük. Mert pontosan ez a művelet folyik, az elfáradt gépeik gyógyítása, a kimúlottak feltámasztása. Fontos mozzanata ez a gépek életének, ettől függ sok esetben, meddig dobog a gépek szíve. , Tavaly is megtörtént a gépja­vítás. Mégis nem kevésszer tör­tek el az alkatrészek. Az egyik új gép is tönkre ment még a jótállási idő előtt M. Katona György és Szalacsi József hibá­jából. A kár a tizennégyezer fo­kálváriákat járnak be a szak­vezetők, míg ahogy úgy beszer­zik a hiányzó alkatrészeket. A gépeknek meg kell dolgozni őzért, mégpedig gépmóajára, éj­jel-nappal gondos vigyázás mel­húzódnak a „kaptárba”, de meg sem jelennek az első fecskék mikor megindul a rajzás. Való­jában csupán annyiban jogos a vár megnevezése, amennyiben nyelvünk várnak nevezi az erős, tartós helyiséget. De nyíljon meg az egyik vár­kapu. rintot is meghaladta, de nem ez volt az egyetlen, tizenöt kisebb- nagyobb géptörést jegyzett fel a napló 1960-ban. Most is ennek néznek elébe? Sovány vigasz lenne az új em­berek felvételében keresni a hi­ba okát. Bár mintegy hatvan- hetven új traktoros, szerelő állt a gépek mellé, a főhiba a felü­letes kijavítás, a laza műszaki ellenőrzés és az évközbeni hűtlen kezelés volt. Szerencsére az idén levonták a tavalyi tanulságokat, s megelőzhetik a bajokat. Már beszámolt a pártvezetőségnek Balogh Zoltán főmérnök, a párt­taggyűlés pedig határozatban rögzítette, hogy óráról-órára raj­ta tartják a kezüket a gépjaví­táson. Rövidesen megalakítják a műhelyben és a brigádoknál is a pártcsoportokat. Ezzel ölühkbe is hull a ha­bér? lett. De tavaly ez sem ütött be. Hatvan erőgép járhatott volna kétműszakban, de igazában csak fele dolgozott úgy. Tavaszvárás közben alig van nehezebb te­her a pártvezetőség vállán, mint a szakvezetéssel közösen kétmű- szakra megszervezni a munkát. De ha csak ennyi várna rájuk? Talán a legkörülményesebb teen­dő . önállóságra nevelni a trakto­rosokat. Mert fél-ember az, aki kiválóan ért a géphez, de min­den órában dirigálásra vár, ha nem ismeri a gépe mellett a föl­det, a földművelés tudományát, ha nem tudja például, hogy a szovjet búza mélyszántást, há­romszori műtrágyázást kivan, ha nem érti a talaj tulajdonságait... A gépészeti szaktanfolyam mel­lé, ha hazajönnek a népnevelők, gzámszerint negyvenen, mezőgaz­dasági tanfolyamot is szervez­nek, a főagronómus vezetésével. De ez még mindig csak az érem egyik oldala. A traktoros nemcsak képzett gépszaki ember, mezőgazdász, hanem művelt em­ber is kell, hogy legyen A tsz- ben, ahol naponta megfordul, s együtt dolgozik a tsz-tagokkal sok kérdés vár feleletre. Főleg a politikai műveltségét, Ítélőké­pességét teszik próbára minden nap. Ebből fakad, hc-gy politi­kai nevelésükért a jelenleginél többet kell tenni a pártszervezet­nek. Jó segítőtárs ebben a szo­cialista brigádmozgalom is. Bá­rány Bálint és társai érzik a hatását a munkában, a tanulás­ban. a magánéletben. Most dől el, megilleti-e őket a szocialista brigád cím... Kutatás Során jöttek rá árra is, hogy előbbre lennének sok­mindenben. ha „egy nyelven be­szélne a szakveze'.őság”. Számos intézkedés keresztezi egymást. A Nagyüzem ez is a javából, mezőgazdasági „gyár”. Egyrésze az egymillió holdon felülj terü­letnek, melyen az állami gazda­ságok dolgoznak az országban. Felesleges hangsúlyozni a gépál­lomások mellett az állami gaz- laságok szerepét, főleg a mező- gazdaság fejlesztése szempontjá­ból. Elég, ha annyit mondunk, ők adják a felvásárlásra kerülő kenyérgabona 25—30 százalékát, a rizs 28—30 százalékát, a cu­korrépa 13—15, a vágó- és hí­zott marha 15—17, a hízott ser­tés 13—15, a tej 24—25 százalé­kát. Odaképzelhető még az ipar és a külföld számára küldendő áru. A szálkái gazdaság márkája az alma. Tavaly a Szovjetunió, Finnország, Svájc, Németország ízlelte meg a szálkái Jonathánt, Húsvéti rozmaringot és a töb­bieket. Ennyit az almáról, és most a termelőkről, pontosabban A két szomszédvár nem vé­letlenül került egymás mellé. Közös vonásuk van, mindkét pártszervezet sajátos körülmé­nyek közt munkálkodik. Mind­kettőnek két pénz van a kezé­ben, egyik a saját portájukon váltható be, a másik a tsz-eké- nél. A szálkái gazdaság tavaly 3 tsz-t patronált, az. idén kettő­nél segít készíteni a termelési tervet. Jó lenne, ha mind a két pártszervezet nemcsak ilyenfor­mán segítene, nemcsak a gaz­a termelők Kertészeiről, a párt- szervezetről. Csak röviden: „ötven emberünk agitálni van! Nehéz az indulás! A munkaszer­vezés jobb is lehetne! A párt- szervezet dolgozik, de jobban is csinálhatná! ötvenheten va­gyunk, — közöttünk egy a női. Jó jel, hogy újabban üzemegy­ségenként tartjuk a taggyűlést, legutóbb a gépműhelyben volt probléma, ott tartottuk meg. Nem jó jel, hogy esetenként ferdén értelmezi a pártvezetőség a termelés pártirányítását, maga akarja betölteni a gazdasági ve­zetők feladatát...” Néhány mondat, néhány vil­lanás. Melyekhez csak annyi fér hasonlóan távirati stílusban: erő­sítsék még a pártcsoportokat, a munkacsúcsok idején érjen a csúcsra a pártmunka is, gondol­janak az idénymunkásokra is, főleg a nőkre, akiket eddig mel­lőztek a pártszervezetben. dálkudás ezer titkával ismertet­né meg a körülötte lévő, vagy gondjaira bízott új tsz-eket, ha­nem a nagyüzemi körülmények közt folytatott pártmunkaval is* Nem ártana tapasztalat-cserére hívni a járás tsz-pártvezetősé- geit, és az állami gazdasági, gép­állomási pártvezetőket, vagy köl­csönösen ellátogatni egymás tag­gyűléseire, pártcsoport megbeszé­léseire. És még található számos ötlet... Páll Géza Aki itt belép, hagy fon Jel a csendességgel Drága jószágok a gépek, TMint epilógus : KI A MAKACS? mf e

Next

/
Oldalképek
Tartalom