Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-15 / 38. szám
Két jó vígjáték A ház debreceni Csokonai Színművészei Moliére: Tudós nők című víg Játékával és ^Balassi Bálint: Szép magyar komédia című zenés komédiájával vendégszerepeinek városunkban. A két rövidebbnek mondható darab kellemes színházi estét nyújtott a nézőközönség Számára. A Tudós nők előadása a modern színházi követelményeknek megfelelően tolmácsolta. a Moliére vígjátékok megszokott és jellegzetes hangulatát. A szerepeket alakító színészek közül ismét sokat tapsolhattunk Hotti Évának, a Csokonai Színház Jászai-díjas művésznőjének, Gerbár Tibornak, Soós Editnek, Sárközi Zoltánnak, Oláh Györgynek. Az epizódszereplők — ahogy a Csokonai Színháztól már megszoktuk — szintén nagyszerű alakítást nyújtottak. Az este második felében Balassi Bálint Szép magyar komédia című zenés komédiáját adták elő. Az irodalomtudö- sokon kívül aligha tudott valaki arról, Balassi, a nagy liri- kus — színdarabot is írt. Az utókorra, csak töredék maradt, s a művet elveszettnek hitték. 1958-ban került meg — a véletlen segítségével — a költő elveszettnek hitt színdarabja, a Szép magyar komédia. A debreceni Csokonai Színház úttörő jelentőségű feladatot vitt véghez, amikor Balassi Bálint művét a közönség elé bocsátotta, s minden bizonnyal elindította hódító útjára. A darab előadása végig lekötötte és jól szórakoztatta a közönséget s ez a darabban szereplő művészek kiváló munkáját, mély átéléssel megformált játékát dicséri elsősorban. De a darab sikeréhez nagyban hozzájárult a debreceni Mocsár Gábor, aki nagyszerű érzékkel, a mai színpad követelményeinek megfelelő formában dolgozta át a művet, valamint Kiss Tamás, akinek versei szervesen illeszkedtek be a darabba. Mindkét darabot az ismert rendező, Szász Károly rendezte művészi igénnyel. A darabok jelmezei és díszletei korhüek voltak, s elősegítették a sikert. A Csokonai Színház művészei a Tudós nők és a Szép magyar komédia előadásával megérdemelten arattak vastapsot, s azok, akik elmulasztották az előadást, egy nagyszerű színházi estével lettek szegényebbek. —b. i.— Ünnepségek, megemlékezések Bessenyei György halálának 130, évfordulója alkalmából Százötven évvel ezelőtt* 1811. február 19-én halt meg Bessenyei György. Halálának évfordulója alkalmából országos ünnepség, és több megyei megemlékezés lesz. Országos ünnepséget a Petőfi Irodalmi Múzeum rendez Buda- V es ten. A megyei megemlékezések, ünnepségek programját az ez alkalomra létrehívott akcióbizottság állította össze. Eszerint 19-én, vasárnap Tiszabereelen koszorúzást tartanak Bessenyei szülőházában. Nyíregyházán ugyanaznap délelőtt 10 órakor az ifjúság helyez el koszorút a szobornál, fél tizenegy órakor pedig a társadalmi szervek koszorúzsák meg Bessenyei sírját az Északi-temetőben. A nagy, központi ünnepség a HT-klubban lesz megtartva, február 24-én délután 6 órakor. Az előadást dr. Merényi Oszkár tartja. Műsorról a TIT irodalmi szakosztály és az Irodalmi Színpad gondoskodik. Ezt megelőzően, 19-én Tiszabereelen is lesz ünnepség, a termelőszövetkezet és a község társadalmi szerveinek rendezésében. Itt Margócsy József az ünnepség előadó ja.“ Február 26-án a nyíregyházi Bessenyei Kollégiumban műsoros klubdélutánon 30 éves a fehér bot A vakok és csökkentlátók szövetségétől értesültünk arról, hogy Guilly de Herbemot 20 éves párizsi lány 1931-ben egy napon 7 vakot segített át a forgalmas útkereszteződésen. Az egyik alkalommal majdnem elgázolták. Kétségbeesve ért haza és elpanaszolta a vakok nehéz helyzetét. Pár nappal később egy fehérre festett bottal jelent meg a párizsi rendőrfőnöknél, aki a fehérítőt viselését a vakok számára Párizsban kötelezővé tette. A lány Párizs két kerületének vakjait látta el ezzel a hasznos eszközzel. A nyíregyházi vakok is nagy hálával gondolnak e gondolat megvalósítójára és az újságon keresztül köszönik meg azoknak a látóknak a segítségét, akik az út- kereszteződeseknél átsegítik a fe- herbotos vakokat. emlékeznek meg megyénk nagy szülöttéről. Ünnepség lesz a kis- várdai Besscnyei-gimnáziumban is. A nyíregyházi rádió közvetítést ad a koszorúzásról, és 19-én műsort sugároz Bessenyei emlékére. Készül Bessenyei síremlékének tervezete is. Ennek átadásával egy időpontban, — ami előreláthatólag 5—6 hónap múlva következik be, — irodalmi vándorgyűlést kívánnak összehívni Nyíregyházára. Ugyanekkor nyitják meg a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítását és a tiszaberceli — ezután berendezendő — Bessenyei- szobát, az érdeklődők előtt. Leszerelő határőrök £.gj fiatalembe, életében örökké emlékezetes naphoz értünk el. Most szerelnek le a határőrség sorállományú katonái A búcsúzás, a visszaemlékezés és a ter- vezgetés napjai ezek. A huszonhét hónappal ezelőtti bevonulásra emlékeznek: amikor még mint kamasz fiatalok vonultak be katonának. Teli aggodalommal, félelemmel, szorongva lépték ót a laktanya kapuját, és vették birtokba a laktanya épületét, ami otthonuk helyett, valóban ■ otthonuk volt az etmúU idő ale+f. A régi katonesors''ói regélt megnróbálto4á- srT- tiltottak eszük1'-, amikor magukra tették De rrv'r az első percben bebizonyosodott előttük, hogy ez a katonaság merőben különbözik a régitől. Először szokatlan volt az otthontól való távoliét, furcsa volt elszakadni a rohanó élettől s elválni — legalább is egy- időre — az ismerősöktől, barátoktól és beilleszkedni egy újba, egy ismeretlenbe. Megszokni a fegyelmet, az idő percnyi pontosságú beosztását, a katonai formaságokat. a katonai kiképzést. De az idő szaladt és jött az első szabadság, az első kimenő, az első dicséret. A bevonult kamaszfiú már igazi katona lett. Büszkén igazgatta köpenye ráncait és rosszalóan nézett a hasonló korú fiatalembere. aki zseb- vetett kézzel, kigombolt nagykabátban járkált. Már minden gondolatát a katonaélet töltötte be. Hiszen itt mindent megvált: rádiót, televíziót. klubszobát, roxasztalt, filmvetítést, s a tanulásnak és a szórakozásnak sok más fajtáját is. Esküben fogadták meg, hogy hűek lesznek hazájukhoz, népükhöz, becsülettel állnak helyt az ország határainak védelmében. Ezt a fogadalmat teljesítették és eleget téve az alkotmányban foglalt kötelezettségnek, most itt állnak, hogy újból visszatérjenek a polgári életbe. Nehéz a búcsú, nagyon nehéz. Elválni a barátoktól, akikkel együtt viselték a ka tonaélet nehézségeit, együtt voltak reggeltől estig, együtt örültek együtt szórakoztak. Huszonhét hónap hosszú idő, de Visz- szapillantva csak egy rövid darabkája életünknek. Ez azonban övökre emlékezetes marad számukra. A búcsúzás örömteli pillanataiban férfivá érett emberek szorítanak egymással kezet és ölelik át egymást. Seis'd m""vk előtt is szé- jv?"k-2ve, hóm- kBny- ryes a szemük... Juhász Andor határőr 4 fehérgyarmati fúrás községeiből eddig 16 iffsísági és 18 felnőtt színjátszó csoport nevezett be a kulturális seregszemlére Jól készülnek a KlSZ-szerveze- telc a kulturális seregszemlére a fehérgyarmati járásban. Eddig 16 ifjúsági és 18 felnőtt színjátszó csoport, 10 ifi és 2 vegyes felnőtt énekkar, 12 ifjúsági és 14 felnőtt táncsoport, valamint 4 ifjúsági és 2 felnőttekből álló zenekar ad' a be nevezését. Szépek az eredmények az egyéni nevezéseknél is. Egyéni számmal 28 fiatal és 6 felnőtt indul,, 13 fiatal mond majd mesét s egy bábcsoport is készül. A túrricseiekw Tarr Gyula és László Béla hely* gyűjtésű az Este a fonóban című táncjátékával készülnek, a színjátszók pedig Ságodi: Hínár című darabját már be is mutatták Kispaládon és Nagyszekeresen. | A meghívásnak eleget tcttünl és részt vettünk a nyírbálor Vörös Csillag Termslőszövetke zet zárszámadási közgyűlésén Bakti Béla, a szövetkezet elnöke pedig azzal fogadott, hogs tudják, sok helyütt kielégítőer zárják a múlt évet, de sajnos náluk nem olyan lett, amilyenre sikerülhetett volna, í Mivel személyes beszélgetés« a gyűlés kezdése miatt nem voll több idő, a mindenre kiterjedő részletes beszámoló adta meg s feleletet arra, hogy miért lett £ betervezettnél 17 forint 80 fillérrel kevesebb az eey munkaegységre eső részesedés. A termelőszövetkezetnek 205 tagja van és 1343 hold területen folytat közös gazdálkodást. A tervezett részesedésből a kiesés okát — amint az elfogadott beszámoló is hangsúlyozta, — elsősorban a nagyfokú munkaegység felfutás és a még ilyen formában is a termelési tervek nsm teljesítése Idézte elő. Ugyanis 20 ezer munkaegységgel lépték túl az előirányzott keretet s a termelési tervet egyes kertészeti termékek mellett csupán szőlőtermelésből érték el. A itóvényierme’ésükheii például egy hold megművelésére, illetve termeltetésére munkaegység esik (!?). Másrész pedig, a tsz általános tevékenységében rendszeresen résztvevő taglétszámot tekintve, egy ilye: tagra átlag nem kevesebb, min (legmagasabb a járásban!) 421 munkaegység jut. Viszont nai kell ma már különösebben ma gyarázni (de úgy látszik mégis?) hogy termelőszövetkezeteink tag ságának a közösben végzett mun ’ kaja utáni jövedelmet nem ; • munkaegységek — s főleg nem í t jogtalan, ellenérték nélküli munkaegységek — száma szabhat’« meg. hanem a meghatározót \ munkaegység ellenében ugyan csalt meghatározott áru és egyél termelési érték. Vagyis: az elismert és jóváírt munka után : .ség, mint kereseti iránymutató legalábbis arányban Jegyer az általa létrehozott, vagy létrehozható áru és egyéb hasznos dolgok értékével. Megtanultál« tehát a tsz tagjai és a követke- . zőkben csakis ahhoz akarják tartani magukat, hogy a fedezel nélküli munkaegység „osztoga- *tás”, „halmozás” amellett, hogj nem lehet reális kereseti értékmérő, még káros is. Színigaz, hogy az egyik hiba, ha , idejében ki nem javítják, szüli a többieket. Igv járlak például ebben a termelőszövetkezetben. Mert többen aztán úgy gondolták „van már elég munkaegységünk” és, bár az általános tervet sem teljesítették, a rendkívüli esős ősz idején, amikor menteni' kellett volna a már megtermelt terményeket, ez sem sikerült. A kész napraforgó- és kendermagtermést újabb 50 százalékos, a kukoricáét pedig 20 százalékos veszteség érte. Az állattenyésztésben szintén nagyobb hiányosságok voltak. Ugyanis a termelőszövetkezet körülményeit, adottságait figyelembe véve, gazdaságosabb lenne a” igénytelenebb mangalica, vagy a mangalica-comwall keresztezésű sertéstartás, mint az igényes, változatos összetételű kosztolást kívánó fehér hússertésé. Mégis, ez utóbbi tartásához kötötték magukat, aminek végül is az lett a következménye, hogy a nem megfelelő elhelyezés és hiányos takarmányozás miatt sertésállományukból 120 darab elhullás volt. Baromfiállományt tavaly csupán azárt nem tarthattak, mert a szükséges helyiséget nem biztosították erre a célra. Emiatt természetesen újabb jelentős összeg esett ki bevételükből. A gazdasági évben 90 ezer liter tej helyett mindössze 54 ezer 276 liter tejet értékesített ele. Különösen a segédüzemágakban dolgozók ellenőrzése történt nagyon hiányosan — állapította meg a beszámoló. Itt egyszerűen az történt, hogy hosszú hónapokon át senki nem ellenőrizte a fogatosokat, zetorcsokat és az ezekkel dolgozók (rakodók, zsákosok) munkáját. A szó szeros értelmében nem volt felelős vezetőjük, irányítójuk! Szinte hihetetlennek hangzik, hogy a szövetkezet erő- és munkagépeinek évi üzemeltetési költsége 200 ezer forint körül van s az utánuk való tényleges bevétel, azaz jóváírás igen jelentéktelen. Súlyosbította még a helyzetet az, hogy a gyülömcsösüket bár aránylag jól kezelték, sokat is vártak volna utána, de a szeszélyes tavaszi időjárás, majd pedig nyáron kétszeri nagyobb elemi kár következtében a betervezett (és reálisan) 1200 mázsa téli almatermésük helyett csupán 93 mázsa lett. így magában ez és még egynéhány másfajta, jelentősebb terméskiesés, valamint a sertésállományból való veszteség értéke közel egymillió forint, amely ha a közös kasszába maradhat, jelentősen megemelte volna a zárszámadási részesedést« Az egymásra tornyosuló, egymást szülő hibákat, hiányosságokat a pártszervezet erélyes közbelépésére megpróbálták feltartóztatni, csak sajnos, már túl későn ahhoz, hegy az tényleges változást, javulást is hozhatott volna. Majd-« nem az év végén, novemberben nem lehetett helyre hozni mindent. A tsz vezetőségének ótMIÉRT KEVESEBB? szervezése és új elnök választása márcsak feltétele lehetett a ■’s az elkövetett helytelenségek és újabbak keletkezésének megakadályozására. És hogy ez lehetséges, valóban így lesz, azt a beszámoló utáni felszólalások bizonyították mindentől jobban. Hát a felszólalások, azok igen! A beszámoló sem takargatott, nyíltan, őszintén feltárt minden jelentős dolgot, nevén nevezte a megállapításokat, de a felszólalások megint egy külön fejezet megnyitását jelentette. Tagadás, köntörfalazás nélkül elmondták a felszólalók, hogy tudják, megértik miért kevesebb a részesedés. De azonnal hozzá tették: mindezért egyáltalán nem a szövetkezést lehet hibáztatni, hanem maguknak kell mielőbb megteremteni abban boldogulásukat. Erre számtalan a lehetőség, amit az tanúsít legjobban, hogy egész sor hasonló nagyságú és adottságú termelőszövetkezet zár kielégítő, sőt dicsérni való eredménnyel. Csak ahhoz az keli. amit saját tapasztalatukból tudnak most már, hogy nemcsak a sok munkaegységet ígérő munkákat kell elvégezni, hanem esetleg az ugyanannyi idő alatt akár csak tizedeket jelentő feladatokat is. Megtanulták, hogy a jószágok mellé nem való olyan, akinek az odavaló szíve, szeretete helyett furkós- bot van a kezében, s ha az istálló ajtajában elkiáltja magát, a féltségükben reszkető állatok nem tudják, hogy egyenek-e vagy a jászolba ugorjának összetörni magukat? Egy szél szalma a közös tulajdonból el ne vesszen felelősségre vonás nélkül; felelős irányítás és ellenőrzés hiányában senki ne legyen és jogtalan munkaegységhalmozással ne rontsa a többiek tiszta keresetét. A szekér és egyéb javításokat névre szólóan pontosan beírni és vezetni, hogy visszaélésekbe történhessenek a közösből való jó anyagoknak még otthoni rosszal való kicserélésével. A termelési és értékesítési terv mindenből legalább teljesítve legyen, hogy kötbérköltségek ne merüljenek fel, mert a számításba vehető járandóságnak kinek- kinek meg kell lenni érdeme szerint... így, ilyesmiket mondtak a felszólalók tisztult látással, egyenes szavakkal, amikben az is benne volt még, hogy a jelenlegi vezetőséggel teljesen meg vannak elégedve, bíznak benne és követik. Amit az egyik, még eléggé fiatal hozzászóló e szavakkal indokolt meg: „Mi nem akarunk elmenni sehova, itt akarunk megélni szülő községünkben. Éspedig egyre jobban. Ennek irányába vezessen bennünket a vezetőség. S hogy együtt haladhassunk, az mi ndany jónktól függ. Mert lehet akármilyen vezetőség, az magában még nem jelenti, hogy a sült galambért csak kitátsuk a szánkat”. Nagyon igaza van. Asztalos Bálint mn ’»
