Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-07 / 31. szám

Miről ir a Bőke és Szocializmus? Tartalmas kiadásban jelent meg a Béke és Szocializmus leg­utóbbi száma. „A kommunista ▼ilágmozgalom újabb győzel­méért” címmel N. Sz. Hruscsov előadását közli a folyóirat. A kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének lényeges kérdéseit boncolva Hruscsov, mintegy végkövetkeztetésképpen megjegyzi: ,.Különösen fontos, hogy az össszes forradalmi erőket az imperialista elnyomás és ki­zsákmányolás ellen tömörítsük... Ezeknek az erőknek teljes össze­fogása nemcsak az objektív kö­rülmények kedvező alakulásától függ, hanem attól is, hogy a mar­xista—leninista pártok helyes taktikát kövessenek, világosan megértsék a proletáriátus nemze­ti és nemzetközi feladatainak egységét és oszthatatlanságát...” A kommunista és munkáspár­ok életéből című rovat arról ad ..épet, milyen az irányvona a választások ntán az Olasz om- munísta Pártnak. Kitűnik bből, hogy lényeges jellemzője hely­zetnek az egységre való ♦ ekvés. Hasonlóan az egység p idoiala émódik az Uruguayi K> .munis- ka Pártról szóló három évéiben is, a kommunista pár jelszava itt is „Egység azonnal. „Legfon- j tosabb, hogy erősítsük s fejlesz-' szűk a szocialisták és , kommu­nisták egységét mint alamennyi hazafias és demokra us erő tö­mörülésének alapját’ — olvassuk az egyik levélben, • ly az Uru­guayi Kommunista 'árt tapasz­talatairól szól. Számos ismeret irapítő írás látott még napvil ot a folyóirat hasábjain; az Eí íecsere rovat­ban — melyek 1 <znos olvasmá­nyok mindenki ámára. A7agy József brigádvezető für-, L' késző tekintettel járja körül a Zetort, majd megáll, figyelmesen j VASPARIPÁK hallgatózik, mert az ő gyakorlott ] fiile még ilyen nagy zajban is észreveszi a gyanús zörejt. Ügy látszik azonban, hogy semmi gyanúsat nem tapasztalt, elége­detten simítja végig tekintetével a gépet. — Kié ez a traktor? — A nagykállói Vörös Zászló Tsz-é, de még inkább Bereczki Sándoré, mert ő jár vele, — vá­laszol Nagy elvtárs. — Szóval nemcsak a traktoro­kat ismerik, 'hanem a traktoroso­kat is? — Ezt a gépet már három éve javítjuk szerződés szerint. Négy traktoros ült rajta ez alatt az idő alatt, — és már sorolja is a ne­veket. — És ki volt a legjobb gazdá­ja? — Boros József — vágja rá minden gondolkozás nélkül. — Nálunk dolgozott és csak egy év­re ment el a tsz-be, aztán vissza­jött. Érthető, hogy neki volt a legnagyobb tudása, tapasztalata hozzá. — Csak szívesebben javítják azért a saját gépeiket, mint a téesz-ekéit. — Egyáltalán nem. Nekünk olyan az egyik, mint a másik. Ugyanazt a célt szolgá-jz a gío­‘ állomás traktora is, mii t a tsz-é. A tsz földjét műveli mindegyik. — Nem így értettem. Műszaki­lag könnyebb a javítás. Nem? — Ha műszakilag nézzük a dolgot, akkor meg még talán na­gyobb gondot is kell fordítanunk a tsz-ek gépeire, mint a saját gépekre. Csak ritkábban fordu­lunk meg a tsz-eknél, és ha vala­mi hiba adódik, körülményesebb a kijavítása. Hát milyen kiesést jelent az a munkában, ha várni kell egy fél, vagy egy egész na­pot a javítás miatt! Es általában akkor adódik, amikor a legsür­gősebb a munka. — Ez a Zetor mióta van itt? — 7'izedike óta. A szerződés szerint februárban került volna rá a sor eredetileg, de a szolno- ki gépjavító hamarabb megküld­te hozzá a feljavított motort így előrehoztuk. Nagy segítség azért, hogy főjavításokhoz — mint ez is — készen kapjuk a feljavított, vagy iP) motorokat. Hamarább készen van vele az ember és többet tud csinálni. Ar­ról nem is beszélve, hogy csak iizembiztosabb így. — Milyen seliézségeik vannak javítás közben? , — Sajnos, elég gyakran hiány zik egy-egy allcatrész. amit mi nem tudunk pótolni. Különösen a Zctorhoz nehéz alkatrészeket kap­ni. itt van például ennél — és már hív is oda, hogy megmagya­rázza — hiányzik egy szíjmeg­hajtású fogaskerék a hidralikus emelőhöz. Csupán egy hónap alatt négy Zetorunk állt hasonló ok miatt. Egyébként készen voltak, ki tudtuk volna adni őket. — Van most bent mis tsz-töl is traktor? — kérdem, ahogy el­haladunk a többi gépek mellett. — Nem is egy, — válaszolja a közben hozzácsatlakozó műhely- vezető, Papp István. — Amikor jött, már látott is egyet kint, az érpataki Alkotmány Termelőszö­vetkezet Zetorját. Főjavítást ka­pott, felújított motor cserével. Most van bejáratás alatt. Vagy itt van egy másik, mutat a sor legszélén álló Zetorra. Ezt már nem kell bemutatni, mert gazdája, a balkányi Űj Erő j Termelőszövet kezet elnöke, Güá- nyi Miklós ismerős. Olyan büsz- * kén néz végig a Zetoron, mint egy „lóimádó” a fényesszőrű pa­ripáján. Eszébe sem jutna az em­bernek, hogy másé is lehetne ez a traktor, mint az övé, illetve a tsz-é. Ahogy rövidesen ldderiil, szep­temberben vették, a tartozékok­kal együtt 144 ezer forintért. Szállítási és növényápolási célra használják. — Nagyon elfér ez a gép a gép­állomás segítsége mellett is — j mondja. Aztán a gépjavítási szerződés­riYOMCSILLAG VAGY GOMBNYOMÁS? Atomcsi lg vagy gomb­nyomás. — z és víz. Az atorne iag az emberiség egén a le myesebben világító csillag, b le olyan energia áramlik ff ik, mely örökre el­tüntetheti . embert fékező erő­ket. Az ; m az újkor csillaga. — De t érünk vele — vág­hatná k» ; a felfelé ívelő gon­dolatot ’ aki, — ha ez a csillag a fejűn > esik és a Földön kő kövön m marad. Hisz csak egy g< onyotnás... Igaza van a közbeszólónak! Mit é nk a mérhetetlen erejű aksnr ha nem tudunk vele bánni Hisz csak egy gombnyo­más! lennyire inkább a gomb- nyor j jut eszünkbe. Mennyire neír arra gondolunk, hogy az atoi az ember legértékesebb ajá éka önmagának, az atom tér ívé varázsolhatja a sivata­gé t, a jeges sarkvidéket, meg- vi i oztatja az éghajlatot, betege­ik gyógyíthat... Mart ez is az ; cn. Nem a mi bűnünk, hogy in- ább a borzalmakra, a pusztító atombombákra gondolunk. Évek óta mással sem álmodunk éjjel és nappal, csak az atomháború­val. Mióta a rakéták, a na.ng- sebességű repülőgépek csak gombnyomásra várnak, azóta nincs nyugodt éjszakája az em­beriségnek. Nálunk a béke erői vannak hatalmon, a mindennapi munka, a józan előrelátás mérsékli a háborús pánikoj, de sok ember bensőiében ott a szorongás: hát érdemes, van alapja a holnapra is gondolni. ..? Érdemes! Ez a sokat mondó, rövid szó állította meg nemrég is a munkábasietó, otthon fogla­latoskodó embert. A moszkvai Nyilatkozat szerkesztői, a világ kommunista pártjainak vezetői merték a világ szemébe monda­ni: ne mondjatok le a békéről, közös erővel legyőzhető a rém, a háború réme... Nem ködös gondolatok, csalóka kijelentések, kétes hitelű vigaszok gyűjtemé­nye a Nyilatkozat, melyet mél­tón írnak a világ emberei nagy­betűvel. A Nyilatkozat szerkesz­tői nem azért ültek asztalhoz, hogy papírra sorakoztassál:: vé­leményüket, a puszta megálla­pításokat. A Nyilatkozat el akar érni valamit, be akar folyni a mindennapi életbe, közel akar jutni minden ember gondolkozá­sához. Meg akarja értetni min­den emberrel, fehérrel, feketé­vel, vallásossal és a tudományos nézet hívével, kommunistával és nem kommunistával, tőkéssel és munkással, hogy egy út lehet­séges: a békés egymás élés, és megelőzhető a világégés.. « — Minden világos, —■ vethet­né közbe újra valaki. — Harco­lunk a békéért, szárazon, vízen és a levegőben. Nyugaton a munkásság, együtt a többi dol­gozókkal fellép a háború ellen stb. De egy baj van! A kéz, amely a háború gépezetét meg­indíthatja a gomb mellett vár, parancsra, s az a kéz nem ismer más parancsot csak a felsőbb parancsnokság utasítását. És mit érnek a népek, ha milliószám vonulnak az utcákra, vagy akár a rakétakilövő támaszpontra js, s tűzben elhangzik a parancs és a gombot lenyomják... Nem könnyű megcáfolni a közbevetést, de nem is lehetet­len. Bár való igaz az amerikai vezérkari tisztek ett ülnek a gombok mellett, de egyet nem szabad elfelejtenünk. Már rág ott ülnek. Ha rajtuk, vagy pa­rancsolóikon múlott volna, való­színű már mozdult volna a ke­zük. de nem mozdult. Megbé­nítja őket az a tudat, hogy a másik oldalon, a mi oldalunkon is ott állanak a rakétalövegek, az óceánokat átszelő interkonti­nentális rakéták. Ezzel még a megtébolyult is számolni kény­telen. De még mással is. A szo­cialista világtábor mellett ott vannak az ázsiai, afrikai, latin­amerikai országok, a semleges államok — melyek zömében a nemzeti burzsoázia van hatal­mon, de melyeknek létérdekük a béke. és ellenségei az atom­támaszpontoknak. A dolgozó osz­tályok akár az USA-ban, akár másutt nemcsak arra képesek, hogy lehetetlenné tegyék a tá­maszpontok működését. Á mi népeink javuló életkö­rülményei, a szocialista tábor nö­vekvő termelése, a termelékeny- ség emelkedő foka nem lesz pezsdítő hatással a Nyugatra? Feltétlenül. Nem értelmetlen és szélmalom harc hát a békeharc. Joggal állapítja, meg a Nyilat­kozat: „Elérkezett az az idő, amikor meg lehet hiúsítani az imperialista agresszorok azon kí­sérletét, hegy világháborút rob­bantsanak ki. A szocialista világ- tábor, a nemzetközi munkásosz­tály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a háború ellen fel­lépő valamennyi ország és az összes békeszerető erők közös erőfeszítésével el lehet hárítani a világháborút". Mindez persze nem egyenlő azzal. — hogyha tartóssá válik a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mel­lett élése, — hegy megszűnt az osztályharc is. „A különböző tár­sadalmi rendszerű államok egy­más mellett élése — a szccmlimus és a kapitalizmus közötti osztaly- harc formája...” Tehát elsősor­ban gazdasági síkra tolódik át az osztályharc, melyben a szo- cial'sta világtábor úgy fogja megnyerni az osztályharc csatá­ját, hogy a munkatermelékenysé­gének magasabb fokára jut e). mint a töltések országaiban. 1«V változnak hát a vi­szonyok a világban, ilyen kéz­zelfogható lehetőségei vannak a háború száműzésének. De mind­ez kemény és mindennapos küz­delemmel, a háborús mesterke­dések kíméletlen leleplezésével, a népek ébeiségének fokozásával érhető el. S "e tekintetben bő­ven akad tennivalónk. Hisz ta­pasztalható a borúlátó, pánikba eső típusú ember másik, hom­lokegyenest ellenkező „töltésű” változata is, kik békés illúzióban ringatják magukat, úgy képzelik, hogy most már minden megy magától, különösen mióta Ken­nedy elnök ült az Amerikai Egyesült Államok vezető-székébe. Azok, akik túlzott reményeket fűznek Kennedyhez elfelejtik, hegy az Amerikai Egyesült Ál­lamokban nem a társadalmi rendszer változott meg, az ma­radt monopolkapitalistának, amely egyre inkább államkapi- talistává változik, vagyis maga az állam és a monopóliumok eggyéolvadnak. Hiba lenne Ken­nedy szerepét túlértékelni. Ken- nedynek kétségtelen nagy lehe­tőségek varrnak a kezében, so­kát javulhat a viszony a két iá­bor között, de egy percre sem szabad elfelejteni, hogy Kennedy milliárdosok érdekeit képviselő kormány és állam feje. Aligha van most nagyobb kötelességük megyénk kommu­nistáinak, lómegszervezeti veze­tőinek, aktíváinak, minden be­csületes embernek, mint megér­tetni megyénk dolgozóival a moszkvai Nyilatkozat lényegét, s ezzel kezükbe adni a mai világ- helyzet megértésének, értékelésé­nek kulcsát. Az ész és az érte­lem jegyében elhinteni, hogy azi atomcsillag a mi kezünkben van, s- a gomb érintetlenül kell hogy maradjon..;, Pál! Géza> re terelődik a szó. ök még csak decemberben fc öiöttek először szerződést. — És miért kell az elnöknek is bent lenni a javításnál? — Hát az a helyzet, — köszö­rüli a torkát hosszasan — hogy letört a plombája és azt mondták, hogy jobb, ha itt vagyok és lá­tom, ha valami komolyabb bajé van. Egyébként még nem telt el a garanciális ideje. — Ki törte el? — Nem tudtuk kideríteni. A Bad ári László, az új traktoros« régi vezetőjét leváltottuk, mert hanyag volt. A mostani még csak ebben a hónapban jött hoz­zánk. Néhány hete lépett csak be Badart László tíz holdn földdel, Addig Miskolcon volt gépkocsive­zető. Ott van egyébként a szere­lőkkel, az a magasabb ott, a bat oldalon. Hogy miért ment el Miskolcra és miért jött vissza, azt már ma­ga Badari László mondja el. — Egy fiam és öt lányom van, — mondja olyan hangsúllyal az öt iányt, hogy abból mindent megértsen az ember, aztán csak hozzáteszi még, hogy — tudja, milyen igényesek a lányok. Négy és féléve dolgozott távot a csaladjától. Jött volna több­ször is haza, de nem volt gép, amin dolgozhatott volna. Még alig járt a géppel vala­mit, nem régen ült rá. — Azt mondtam az elnök elv- társnak, hogy tegyük először mű­szakilag rendbe, mert csak úgy vállalhatok teljes felelősséget ér­te. Eddig nem találtak még sem­mi komolyabb hibát rajta. Reme­tém, nem is lesz — mondja s búcsúzásra nyújtja a kezét. Nincs ideje a sok beszédre. Várja a Ze­tor, az új „munkatárs”. Gál Béla Fotó: Hammel Első lépések Féoyesntkén Az egy hónappal ezelőtt terme­lőszövetkezeti útra tért tényesiit- kei Kossuth Tsz tagjai nemrégi­ben számbavették gyümölcsfáikat. Kiderült, hogy összesen 121 OO'J darab gyümölcsfával rendelkez­nek, ebből 70 000 darab már ter­mő. Kihasználva a jó idő nyújtot­ta kedvező lehetőségeket, mint­egy 100 tsz tag megkezdte a gyümölcsös metszését. Előkészü­leteket tettek a permetezésre is. A fiatal termelőszövetkezet élet­képességét igazolja, hogy a tagok jelentős sajáterő beruházást ter­veznek 1961-ben. Három darab traktort és öt darab lóvontatású Rapidtox gépet vásárolnak, hogy már ebben az esztendőben jó mi­nőségű, exportalmával alapozzák meg a közös gazdaság jó hírne­vét, magasabb forint értéket fi­zessenek zárszámadáskor egy-egy munkaegységre. r* ti

Next

/
Oldalképek
Tartalom