Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-05 / 30. szám
KnmMMS ammméi Több munkád paraszt vezetőt a talu művelődési életébe 1 V z egyik kis szatmári falucskában, jó esztendővel ezelőtt panaszkodott a népművelési ügyvezetőnő, hogy nagyon kevés a pedagógus. Ha jól emlékszem, talán négyen voltak. Közöttük egy gyakorlóéves fiatal lány és egy nyugdíj előtt álló igazgató. Már hogyan tudnák úgy irányítani a falu művelődési életét, ahogyan kellene, amikor ha megszakadnak, se jut idő mindenre. Azért emlékszem világosan a problémákra, mert azért elég szépen folyt a művelődési élet a faluban. S hogy miért? Mert megfelelő helyettesek álltak a pedagógusok mellett, s ha kellett, irányítottak, tanítottak is. Ezek a helyettesek egyszerű paraszt emberek, fiatalok vagy idősebbek, nem tanulták ugyan ezt a „mesterséget”, de idők folyamán elsajátítottak annyit, amennyi ha kellett, éppen átsegítette az öntevékeny csoportokat a zökkenőn. Táncosok színjátszók egyaránt nem érezték meg, ha a pedagógus távol maradt IV em volt ez a helyettesítési módszer tudatosan kidolgozva. Maga a népművelési ügyvezetőnő, a tanítónő is csak akkor ébredt rá, hogy így van, amikor boncolni kezdtük a dolgokat. Nagyjából tehát maga az élet kényszerítette rá a csoportokat, hogy így alakítsák ki a vezetőséget. És most éppen ideje, hogy világosan kijelentsük: ez olyan helyén való módszer, amit érdemes tudatosan továbbfejleszteni nemcsak itt, hanem másutt is. És másutt ugyancsak megvannak ennek már az alapjai. IYI ért alapos tévhit, hogy egy faluban csak a pedagógusok vezetik és vezethetik a művelődési életet. Igaz, hogy többségükben valóban pedagógusok, Iskolai öntevékenyek de korántsem olyan létszámban, mint az lehetne. Hány és hány községben a pedagógusok ötödrésze se dolgozik a művelődési ház javára! És hány és hány községben tartanak előadást orvosok, állatorvosok, agronómu- sok, földművesszövetkezeti dolgozók, és más falusi értelmiségiek! Különösen a KISZ szervezeteken belül bontakozott már ki régen, hogy fiatalok vették kezükbe az egyes művelődési öntevékeny csoportok, vagy könyvtárak, egyes előadások vezetését. S ezek a fiatalok a legkülönbözőbb állásokat töltik be, akadnak közöttük boltvezetők, téesz tagok, állami gazdasági dolgozók, könyvelők, vasutasok, és mások. De vagy iskolai tanulmányaik, vagy rátermettségük és gyakorlatuk folytán valóban alkalmasak is arra, hogy vagy egész, vagy részfeladatokat megoldjanak. Nincs itt szó arról, hogy ezeken a helyeken a pedagógusok nem dolgoznak, hanem igenis arról van szó, hogy ezeken a helyeken a pedagógusok és más, magas szinten képzett művelődési szakemberek könnyebben és színvonalasabban tudják ellátni feladataikat. Ismeretes, hogy sok helyen túlterheltek társadalmi munkájukat tekintve a pedagógusok Egyrészt azért, mert nem mindegyikük Végez effajta munkát, másrészt azért, mert az utóbbi években eluralkodott az a helytelen felfogás, hogyha bármilyen falusi művelődési, vagy más társadalmi munkáról kell gondoskodni, akkor elsősorban a pedagógusokra gondolnak. Bár akadnak olyan községek is, ahol a túlterheltségről más társadalmi állású emberek panaszkodnak. Sok elfoglaltságukat azért kapják, mert „ők alkalmasak erre a munkára”. Lehet, hogy ez az első időkben valóban úgy is volt. De másfél évtizeddel azután, hogy megindult hazánkban is a népművelés széleskörű tömegmozgalma, nem hihető, hogy e téren nem volt fejlődés. Mint ahogy valóban, volt is fejlődés. ; Kormon Jósnej: HANSÁG Gondolkozz, roggyant lábú láp. Emlékezz ... Görr v edt nagyapám hányszor taposta ..átadat? Harmatos, hűvös éjszakán. Vigyázott rád mint szemére. — Pedig nem voltál övé. — Széna-boglyád meg ne lopják, mert herceg Eszterházy-é. Alig látszott ki a porból, sanyargattad már az apám. Zizegve hullt füved rendre, fenőkő csengett a kaszán. Vagy száz cseléd libasorban! Harmatfény csillant homlokán. Bőrét rongyolta tűző nap, Víz csörgött a hátán, nyakán. Gyermek voltam, mezítlábas. Ételt vittem ki, a lápra. Minden gátnál marhacsorda delelt, akkor a karámba. Vadvirágok, nád, liliom. Szunyoghad nyüzsgött fölötted. Béka csobbant a metszésbe, Csodáltalak, féltem tőied. Te vénebb az országútnál, te kegyetlen, gyilkos mocsár! A tüzes láz nem bírt veled, se jeges hó, se forró nyár. Fésülte testedet a víz, égtél a perzselő napon, gyomrodat égette a tűz, bomba mart beléd egy napon. Megölni semmi nem tudott! — Sebed helyén humusz a heg. - Csak savanyú szénát adtál... Kínlódtak rajtad emberek ... Ne szólj! Belőled elég volt! Így fogtunk ásót és kapát! Taposunk törpék, óriást, hasítjuk, tépjük oldalát. | I Sírva szüli az új humuszt Ignácz Rózsa: Csipkerózsika című 3 felvonásos mese játékát tanulják a nyircsaholyi általános iskolában az úttörők. Lengyel Éva történelem tanár, úttörőcsapatvezető tanítja őket. A képen Csipkerózsika — Varga Ilona, Árva Jóska — Pá- lincsár Jancsi éppen próbálnak. Az ötödik osztály bábszakkört alakított Szamosváii Mária tanítónő vezetésével. Nehéz dolog a bábok mozgatása — de szorgalmas gyakorlással ez is elsajátítható. a már nem egy helyen ol- 1 * vásott, egyszerű paraszt vagy munkásember kínálja olvasóinak a könyvtári könyveket, vezeti a tánccsoportot, vagy intézi az ismeretterjesztő előadások sorsát. Ott találjuk őket a műve-; lődési tanácsokban, a szülői mun-1 kaközösségek élén az egészségügy ellenőreiként, vagy bárhol. De csak nagyori kevés helyen történik arról gondoskodás, hogy ezek az emberek megkapják a továbbfejlődésükhöz szükséges tanulmányok feltételeit is! És még kevesebb helyen gondoskodnak tudatosan arról, hogy munkás, paraszt emberekkel szélesítsék a falusi művelődési munka veze-ését, hogy a kapkodás helyett állandóan legyen egy arany- tartalék is, a későbbi évek zavartalan munkájának biztosítására. Az bizonyos, hogy könnyebb ezt elintézni úgy, hogy kiosztjuk a szerepeket a meglévő pedagógusom, falusi értelmiségiek között. De az is bizonyos, hogy ez részint túlságosan sok munkát ró ezekre az emberekre, másrészt felületesebbé teszi a végzett munkát. S végezetül, de fontosságra nézve elsősorban, a vezetés kiszélesítésével feltétlenül javul a falusi művelődési munka politikai, ideológiai tartalma is. és álomra hajtja fejét. Meg ne fázzon, friss vetéssel betakarjuk kisdedét. A vén Hanság vajúdásán az ifjúsági ül lakomát! ' Új dal csendül, röpíti szél...! Új földbe vetünk gabonát. Ez is tantárq HODÁSZRÓL fordult ki az autó, amikor az utolsó házak előtt, egy kanyarban a silcos útra gyermekszánkó szaladt. A kocsi vezetője mindent megtett, amit csak tudott, a gyermek leszaladt az úttestről, de a szánkó a kocsi orra alá került. Ha a gyerek a szánon marad... jobb nem is gondolni-rá. Nem első eset. Ba. van a falusi gyermekek viselkedésével, a nyitott úttesteken Sok helyütt úgy járnak rajta, mint a gyalogjárdán. Sőt, elvétve még vakmerős- ködnek is, kitárt karral állják el a kocsik útját. Vagy labda gyermekjáték után szaladnak be a kocsik elé. IGEN SOK szó esik iskoláinkban arról hogy gyermekeinké: az életre neveljük. Hasznos fizikai munkát tanulnak, hogy ne találja őket ké születlenül az élet. Tanulnak egy keveset az utcai viselkedésről y is. De nem eleget. Nagyon keveset ahhoz, amennyire fontos lenne ez, nemesük a balesetek megelőzése, de általában a szépérzék, az erkölcs szempontjából is. Azt hiszem, nagyon sok szülő megköszönné az iskolák olyan törekvését, hogy visszatérően nevelnék gyermekeiket arra. hogyan járjanak az vtcán, az úttesten, hogyan viselkedjenek mind a maguk, mind a társadalom javára —a. 6
