Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-05 / 30. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM ilrCI 7 il fllíép 1961. FEBRUÁR 5. VASÁRNAI' Ei már az élet! A veszedelmes gépszíj Az emberek hatalmas vasgerendával küszködnek. Egy bakállványról akarják a magasba, ai ajtóáthidalás lóié emelni. Egyszer csak az állvány megroppan, összetörik, s a súlyos vasgerenda lezuhan. A szerencsétlen embernek, akit maga alá temetett, jaj- dulni sincs ideje. Emelkedett 1980-ban az üzemi balesetek száma megyénkben: 19 százalékkal több volt az ilyen baleset, mint az előző évben. Üzemi balesetek miatt 1960-ban 24198 munkanap esett ki nálunk a termelésből, s közel egymillió forint olyan táppénzt fizetett ki emiatt az SZTK, ami mögött nem volt termelési érték. Nagy veszteség ez a népgazdaságnak, a meg nem termelt értékről nem is szólva. A bak nem tört volna össze, a vasgerenda nem zuhant volna le, s Bálint László, a VAGÉP kőművese ma is élne, ha november 30-án a VAGÉP-nél betartják a legelemibb munkavédelmi szabályokat. A bakállványzat ugyanis szabálytalanul, szegezve volt ösz- szeilesztve, nem volt jelen személyesen maga a munkavezető, noha csoportos munkánál kötelező előírás, hogy a munkavezető irányítsa a munkát, vizsgálja meg előzetesen a munkaeszközöket, oktassa kJ a csoport tagjait a munkára. A kis fiatalkorú Szabó István is élne, ha betartják az előírásokat. A vitkai Kossuth Tsz. traktorosa azonban nem törődött a mezőgazdasági a vonatkozó óvórendszabály 54. pontjával, amely szigorúan előírja, hogy „Traktort csak olyan személy vezethet, akinek traktor- veztői jogosítványa van”, s figyelmen kívül hagyta a rendelkezés 17. pontját is, amely kimondja: „Gépek, készülékek önálló kezelését csak 18 évnél idősebb, betanított dolgozóra lehet bízni.” A felelőtlen traktoros a fiatal gyerekre bízta a szántást, ő maga jelen sem volt, amikor Szabó Istvánnal felborult a traktor és az alkalmi vezetőt • maga alá temette. A szerencsi cukorgyár tiszate- leki munkahelyén Gáspár István dolgozót halálos üzemi baleset érte. Október 30-án egy szállító- szalagot csoportosan, alkalmi fakorcsolyán tehergépkocsira akartak felhúzatni. Nem tartották be a vezetők utasítását, amely szerint a transzportőrt szétszedett állapotban kell a kocsira rakni. így történt, hogy a nagy teher alatt a korcsolya egyik ága összetört, s a leboruló traszportőr a szerencsétlen embert agyonütötte. így lehetne a közelmúlt példáit továb sorolni: a felelőtlenség, az előírások megszegése súlyos áldozatokkal jár. Vajon mi az oka az ijesztő, 19 százalékos emelkedésnek? Hogy lehet, hogy ennyi üzemi baleset történik még mindig? Felelős ezért sok gazdasági vezető, olyan ember, aki termelési érdekre hivatkozva gyakran nem tesz eleget a műszaki. munkásvédelmi előírásnak. Egyes vezetők népszerűtlen dolognak tartják a munkavédelmi előírásokat be nem tartó dolgozók és vezetők felelősségrevoná- sát, pedig ezt részükre nemcsak a szabályzat, hanem a Minisztertanács és a SZOT közös határozata is kötelezően előírja. Nem megfelelő a vállalatok zöménél a havi biztonsági szemlék megtartása sem. Az igazgatók többsége nem személyesen vesz részt a szemlében, hanem helyettest bíz meg a szemle vezetésével, s gyakran nem vonják be a szemle munkájába a szakszervezeti bizottság munkavédelmi felügyelőjét sem. Gyakori jelenség, hogy a havi szemlék jegyzőkönyvében ugyanazok a hiányok ismétlődnek. Sokszor felületes a balesetek házi kivizsgálása. Gyakran a balesetek okának a .véletlent” jelölik meg, vagy csak a dolgozóra hárítják a felelősséget. Nem tárják fel megfelelően a hibákat és így nem is tudnak okulni belőle. A társadalmi munkavédelmi szerveknél a korábbi jó eredmények hatására bizonyos elégedettség lett úrrá, így a szakszervezeteknél is. Nem vonták a gazdasági vezetőket sem megfelelően felelősségre a mulasztásokért, az üzemi szakszervezeti bizottságok többsége nem törődött megfelelően a munkavédelmi aktívahálózat kiépítésével, a meglévő hálózat irányításával, foglalkoztatásával. Különösen nagy volt a visszaesés az aktívák oktatása terén. Gyenge volt továbbá a szakszervezeti bizottságok tömegnevelő, munkavédelmi propagandamunkája is. A szocializmus építése során egészséges, erős emberekre van szükségünk, akik biztonságos körülmények között végezhetik munkájukat. Ezért fontos, hogy a gazdasági vezetők szemléletében állandósuljon a munkások testi épségéért, az egészséges munka- körülmények biztosításáért érzett felelősség és ez a fokozott termelési feladatok mellett se szoruljon háttérbe. A nevelés legkülönbözőbb eszközeivel el kell érnünk azt is, hogy maguk a dolgozók is nagyobb felelősséget érezzenek saját és társaik testi épségéért, vagyis mindjobban megértsék a munka- védelem jelentőségét. A dolgozók mind nagyobb tömegének bevonásával oda kell hatni, hogy minél többen legyenek a szabályok, előírások betartásának agitátorai. A veszedelmes fogakra szájkosarat, a veszedelmes gépszíjra megfelelő biztonsági berendezési kell rakni. Ez a legelemibb követelmény, enélkül egy üzemben sem teremthetjük meg a biztonságot, a folyamatos, célratörő termelőmunka nyugalmát... Győri ülés György. A vctöjoay háromnegyed résiét már a kézösbe vitték a dögéi Zalka Máté Tsz tagjai Dögén, a tsz-községgé válás ide- j jén az alakuló, illetve a tagfelvételi közgyűlésen a többi között elhatározták a tagok, hogy minden család egy zsákkal és egy tyúkkal járul a közös tevékenység megindulásához. A tagok ue is váltják ezt az ígéretüket. Kedden megkezdték a vetőmag összeadó-1 sát is. A tavaszi szántóterület egy- egy holdja utáni tizenkét kilogramm kukorica és két kilogramm napraforgómag háromnegyed részét a hét végéig már a szövetkezet raktárába szállították. S egyúttal a zsákt, amelyben a vetőmagot vitték, otthagyták a közösben. A kilencvenhárom tag közül mar ötvenkettő átadta a zsákot. Családonként az egy darab tyúkot is beviszik később a szövetkezetbe s ezeket értékesítik és hasznukból kislibát vásárolnak majd. Tusnádi Mihály (jobbról) tavaly még az iskola padjaiban ült. A nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum gépészeti tagozatán tanult. Gyakorlati munkára ment a Nagykálioi Gépállomásra. Igyekszik jó mestere lenni a szakmának, felettesei is számítanak rá, hogy a géppark várható növekedésekor mechanikusi beosztást bízhatnak reá. A képen: Tapasztaltabb szerelő segít a szeleprugók állításánál. (Hammel felt.) Egy újszerű vezetőségi ülésen a Szabolcs megyei Háziipari é£ Nápiiparmiivészeti Termelőszövetkezetnél Amikor a napokban körül ülték az asztalt a szövetkezet nyíregyházi központjának kistermében, a vezetőség tagjai azon gondolkodtak: vajjjp beválik-e a kísérlet. Tudniillik eltérve a sablontól, a vezetőségi ülésre ez alkalommal nem a részlegek vezetőit, hanem a tagokat, egyszerű dolgozókat hívták meg. Több célja volt ennek. Egyik: bensőségesebbé tenni a kapcsolatot, fokozni felelősségüket a termelési tervek teljesítéséért, úgy, hogy lássák a közösség tevékenységének egészét, ne csak egyes részeit ismerjék. A másik: a tagok maguk mondják el saját és a termeléssel kapcsolatos problémáikat minden szépítés nélkül. Házimunka mellett 2 Nagy Sándorné elvtársnő, a szövetkezet igazgatóságának elnöke értékelve az 1960-ban végzett munkát, megállapította, hogy a részlegek dolgozói kitettek magukért. A Szabolcs megyei Háziipari és Népiiparművészeti Termelőszövetkezet 127%-ra teljesítette tervét, mely tizennyolcmillió forint értékű megtermelt árunak felel meg. A szövetkezet több mint 600 tagja között ebben az időszakban 6 millió forint került munkabér címén kifizetésre, ösz- szehasonlítva az 1959-es esztendővel, nagy a fejlődés. Hisz az akkori tizenhárommillió forintos évi termelési értékkel szemben most 18 milliót értek el. s másfélmillióval kerestek többet a tagok, mint 1959-ben. Nagyon érdekes a kifizetett munkabéreknek a megoszlása is. A beregi községekben dolgozók részére 70 ezer forintot fizettek ki, a paszabi szövőlányok 400 ezer forintot kerestek, míg a timári és a szabolcsi kosárfonók csaknem Ügy tapasztaltuk, hogy az első kísérlet sikerült, s érdemes tovább folytatni. Egy sereg dologra hívták fel a vezetőség figyelmét. Jó javaslatok is születtek. íme: Eddig nem gondoltak arra, hogy jó lenne egy standot létesíteni a nyíregyházi piacon, ahol kimondottan csak különböző kosarakat árusítanának. Az ötletet elfogadták, most már a megvalósítás következik. Aztán itt volt az ifjúság nevelése, a szocialista brigádok szervezése. Ezen is könnyítettek, csökkentették az adminisztrációt, de ugyanakkor fokozták az illetékesek felelősségét az ifjúmunkás tagok nevelésével, tanításával kapcsolatban. millió forint mellékes 4—400 ezer forintot. Sok háziasz- szonynak adtak munkát a városban is. A nyíregyházi „bedolgozó” nők 1960-ban házimunkájuk mellett 2 millió forinttal járultak hozzá a háztartásukhoz, melyet a szövetkezetnél kerestek... örvendetesen bővültek külföldi exportmegrendeléseik is. Perzsaszőnyegeket, beregi, paszabi népművészeti árukat, kesztyűket és kosarakat szállítottak a Szovjetuniónak, az NDK-nak, Svédországnak, Dániának, Nyugat-Német országnak, Olaszországnak stb. Négvmillió 200 ezer forint árú-terv az első negyedévben Megbeszélték azt is, hogy milyen átszervezési feladatok végrehajtását követeli meg az 1961-es terv. Már az első negyedévben 4 millió 200 ezer forint értékű árut kell termelnie a szövetkezetnek. A növekvő exportigények kielégítése érdekében a perzsaszövő üzem javára csökkentik majd máa részlegek létszámát, s a gobelin új üzemmel, mely kimondottan csak külföld részére termel, sok asszonynak adnak új munkát. Eddig már közel 100 jelentkező van, akik közül a legkiválóbbak kerülnek a gobelin üzembe. Tovább növelik az exportra gyártott kesztyűk, kosarak mennyiségét is, melyre több állam jelentette be igényét. Termelekenységből 400 ezer forint örvendetes, hogy az elmúlt esztendőben tovább nőtt a tagságnak a szövetkezeti vagyon iránt érzett felelőssége is. Egy példát errej 2 millió liter üveg szállításánál éa befonásánál csupán egyetlen esetben történt kisebb hiba. A törés®» két a korábbi évekhez viszonyítva egyötödére csökkentették, fl ezzel 30 ezer forint megtakarítást értek el. A múlt évben közel 200 ezer forintot ruháztak be. Újjávarázsolták a paszabi szövőházat, vásároltak a tagok részére televíziót, s ma már minden részleg munkahelyén szól a rádió is. Vesszőből 60 ezer, míg a textilanyagoknál félszázezer forint megtakarítást értek el. A termelékenység növekedése egy főre a* 1959-es évhez viszonyítva 700 ezer forinttal emelkedett, mely a szövetkezetei véve alapul, 400 ezer forintnak felel meg. Ebben aa évben 0,3 százalékkal kívánják! csökkenteni a termelési költségeket, mely 480 ezer forint megtakarítást eredményez, s ugyanakkor további 150 forinttal emelik az egy főre eső termelékenységet, mely újabb százezrekkel teszi még gazdagabbá a Szabolcs megyei Háziipari és Népiiparművészeti Termelőszövetkezet tagságát. (f V,,» Világ proletárját egyesüljetek
