Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-01 / 26. szám

[Nyírbátortól—Afrikáig — avagy: ahová már „beszökött” a tavass Kétmi 1 lió példányban Az ember nem is hinné, hogy egy ilyen „istenháta mögötti”, eldugott helyről származik az országos és a világhírnév... Csu­pán egy szögletes, magas ké­mény árulkodik a nyírbátori vasútállomás mögül, hogy a va­gonoktól alig látszó alacsony az érdeklődés a napraforgó vető­mag iránt, ezért a nyírbátori te­lephelyen az idén 47 vagonnal — 11 vagonnal többet, mint tavaly — adnak át a szocialista szekto­roknak. Jelentős tevékenysége a telephelynek a borsótisztátás: ed­dig 117 vagon borsó vetőmagot készítettek elő a külföldi igé­nyek kielégítésére, amelyből 48 yagon nyugati államokba, 69 vá­gón pedig a népi demokratikus országokba jut el. Mindezeken felül a MLZÖMAG nyírbátori telepe gondolt arra is, hogy a .ermelőszövetkezetek állatállo­mányának növekedése több ta­karmányt követel. Ennek érde­kében Szabolcs-Szaimár megyé­ben először 'próbálkoznak a szú- dáni fű vetőmagjának szakszerű előkészítésével. Eddig 17 vagon szudáni fűmagot állítottak elő, hogy a megnövekedett igényt ki tudják elégíteni. A szudáni fű fehérje dús takarmány, jelentő­sen elősegíti a tejtermelés növe­lését, ezért nagy az érdeklődé" iránta. A nyírbátoriak hírnevét nem­csak a vetőmagvak iránti keres­let eredményezi, hanem az is, hogy munkájukat becsülettel lát­ják el. Tavaly a pártkongresz- szusra indított versenyben orszá­gos elsők lettek. A laboratórium dolgozói — Kádár Rózsi, Weil-l József né és Egri Lajosné — Mintát vesznek... épületéit táján telephely létezik. A MEZŐMAG nyírbátori telepé­re nyitunk be, s valaki találóan jegyzi meg: „Nos, hogy érzik magukat, itt, a tavaszban?” Mert bár kívül hó borítja a környéket, mínusz 10 fok alá süllyed a hőmérő higganyszála, ■—i de a nyírbátori Magtisztító telepen mór a tavaszi készülődés kellős közepén tartanak. Szabó Sándor, a telep vezetője gyorsan elárulja: — Mi látjuk el az ország szük­ségétét édescsillagfiirt vetőmag­ból. Közel 10Ó ezer holdra, mint­egy 70—80 vagon fémzárolt ve­tőmagot küldünk szét a szélrózsa irányába. Megtudtuk, hogy a Nyírbátor­ban tisztított vetőmagvak jelen­tős százalékát a termelőszövetke­zetek és az állami gazdaságok kapják. Ezen felül nagy a ké­résiét Európa és világszerte a nyírbátori „készítmények”, iránt. Évente általában 50—70 vagon Utóvizsgálat a „laborban”.1 Fémsárolás. Irány Afrika... sokszor műszak után is bent ma­radnak, hogy időben készen le­gyenek a munkával. Ugyancsak elismerően végzik feladatukat Somlai Sándor, Molnár Lajos, Durucskó János, Horváth József, Simon József, Vadon Lajos és Vass István. A telepet is egyre inkább korszerűsítik: az elmúlt évben közel 5 millió forintos be­ruházással javították a munka- körülményeket, s ennek nyomán az idén már lényegesen jobban végezheti el megnövekedett fel­adatát a nyírbátori magtisztító telep. —angyal— Fotó: Hammel. kerül havonta a szaboles-szat- mári dolgozók elé az újság, amely ma már igenis minden­napi kenyere, hűséges harcos­társa és jó olvasmánya a me­gye lakóinak. 160 újság, folyó­irat járja a vidékünket, közöt­tük a Keletmagyarország, amely immár 15 ezres példányszámá­val viszi a világ, a haza és a város mindennapi eseményeit az olvasókhoz. Tíz és tízezer otthonban hallják esténként a nyíregyházi rádió műsorát, tá- éhozódnak innen is a megye dolgairól. Örömmel mond haljuk: elju­tottunk odáig, hogy a legeldu­gottabb településhez is köze­lebb került a földgolyó, s min- I dcnüít természetesnek tartják, i hogy frissen értesülnek Afrika. Ázsia, Amerika, Ausztrália és Európa legfontosabb híreiről. Az újság, a rádió — és jóleső ér­zés, hogy kimondhatjuk ezt a szót — a televízió, szóban, hangban és képben visz magá­val a legtávolabbi földrészek­hez. mondja el naponta olva­sóinak, hallgatóinak és nézői­nek, hogyan halad előre a vi­lág, ügyünk a demokrácia, a szocializmus, a kommunizmus ügyel Bátran és őszintén teszi ezt a sajtó, hiszen nincs mit titkolnia, hiszen ezt követeli tőle az ügy igazsága, sajtónk rendeltetése. Olvastak ebben a városban és ebben a megyében a felsza­badulás előtt is lapokat. Per­sze, hangsúlyozni is felesleges, hogy a példányszám szinte mi­nimális volt, s akikhez eljutot­tak az utca újságai, azok kö­zel sem arra kaptak feleletet, ami kérdésként merült fel a mindennapok során. Monda­nunk sem kell, hogy nem vol­tak újságolvasók — nem is le­hettek — a zsellérek, béresek, a kisföldű parasztok, a munká­sok, mert gazdáik módszeresen gondoskodtak róla, hogy elzár­ják előlük ezt a lehetőséget. Gazdaságilag és szellemileg egyaránt megkötötték a kisem­berek kezét. A pénztelenség és a szellemi nyomor gúzsa nehe­zedett a dolgozókra, azokra aa. emberekre, akik azóta azzal is bizonyítják megváltozott életü­ket, hogy újságot olvasnak, rá­diót hallgatnak és televíziói néznek. Újságolvasó, radióballgaió megye lettünk a szó legszoro­sabb értelmében. A havi 2 mil­liós lappéldány, amelyre itt előfizetnek, s a mintegy 78 ezer rádióelőfizetés azt mutat­ja, hogy nincs olyan község»', tanyája Szabolcs-Szatmámak, ahová ne jutna el a párt és * kormány szava, a legszélesebb dolgozó rétegek javaslata, vé-< leménye. A mi újságunknak homlok- egyenest más a módszere, má­sait a hagyományai, mint a Horthy-Magyarország éveiben megjelenő lapocskáknak vol­tak. Mi nem találunk ki rém- regényeket és netn agyalunle mesterségesen gyilkosság! tra­gédiát. Mi a fejlődést, a hol­napot szolgáljuk, olvasóinkkal együtt akarjuk előbbre segíteni a holnapot. Olvasóinkkal együtt — mert velük szerkeszt­jük, velük írjuk az újságot, a rádió műsort, valóban a köz véleményére támaszkodva ad­juk a közvéleményt. S a té­mát hozza maga az élet szol­gáltatja. Van-e szebb és ne­mesebb annál, mint küzdeni a maradiság, • babona, a fejlő­dést gátló többi tényező ellem, hogy tisztultabb fejjel, világo­san lássuk a múltat, helyünket a jelenben és teendőnket a hol­napért? Biztosak vagyunk abban, hogy nincs. A Vörös Üjság, a* illegális Szabad Nép munkásai vérük hullatásával mutatták meg ae utat, amelyen nekünk haladni kell. S mi ebben a* évben is — a Magyar Sajtó Napján — újra megígérjük: a sajtó munkatársai, hivatásos Cft társadalmi munkásai -egyaránt azon leszünk, hogy az olvasói' hűen, gyorsan tájékoztassuk mindenről, ami elősegíti, hogy megvalósuljanak céljaink. csiliagíürt vetőmag indul él Nyírbátorból az NDK. Csehszlo­vákia, Svájc, az NSZK és Hol­landia felé. Az idén már Afri­kába is eljutott az édes csillag­fürt: nagyobb mennyiséget ren­delt az EAK. továbbá nemrég indítottak szállítmányt Irán és Libanon felé. Na®' szorgalommal végzik a telep dolgozói a nyírségi talaj- je3áö#nek megfelelő magvak tisz­títását. A Krasznodári 1646-os nemesített napraforgó vetőmag­ból már 11 vagonnal, az Iregi- ból pedig 8 és fél vagon korai csíkos jutott el a szabolcsi ter­melőszövetkezetekhez. Megnőtt Ügy is mondhatnánk, egyidő- ben kezdődött. Mert 1959. ok­tóberében avattuk a művelő­dési házat, 1960. februárjában meg felkerült a tábla a község határába: Hodász, termelőszö­vetkezeti község. Alig egy éve történt mindez — bizonykodik Asztalos József, a tanácstitkár, — de ez az egy esztendő még­is igen jelentős a község éle­tében. Miért? Mfoftea 8si€ nte&t a Wife aMafea A választ elsősorban egy sé­ta adhatja meg. íme: kedves látogató, az ott az a bizonyos művelődési ház. ami két éve nem volt meg. Azóta jónéhány előadást tartottak meg benne, telt ház előtt. — nem egyszer a Déryné Színház' társulatával. Ma este, és minden este vilá­gít a klub ablaka, odabent be­szélgetnek, sakkoznak, ping­pongoznak, vagy éppen színda­rabot tanulnak. Nemcsak fiata­lok, az idősebbek is. A peda­gógusok adnak ügyeletét. —Az meg ott a napközi otthon. Ki­csi volt, tavaly tavasszal bőví­tették a hodásziak, most teszik „tisztába”, festik, szépítik. Kell is a nagyobb, mert lenni kell jó helyen a gyermekeknek, amíg a szülők dolgoznak. Űj orvosi rendelő, korszerű váró helyiség is van. és ami nagyon fontos: fűtött szobákkal. Itt nem fáznak a betegek. Bővült a villanyhálózat, több mint egy kilométerrel. És készen van a szélesvásznú norroálmozi gép­háza is a művelődési házban, ez év első felében talán már Ha a falu egyet akar ez is a község hasznos szóra­kozását szolgálja.1 Ezek szembetűnő nyereségei az elmúlt egy évnek. De van­nak olyan nagy nyereségek is, amelyek első pillanatra nem tűnnek elő. Ezek közül a leg­nagyobb: az egy akarat. Ami azonnal kiviláglik például ab­ból, hogy a termelőszövetkezet hozzájárult a művelődési ház berendezéséihez. Például a tele­víziót megvették. 10 asztalt is adtak. A napközi otthonba „munkaegységes” kisegítőéről biztosítottak. Igen sóit társa­dalmi munkát, ahová csak kel­lett. Hogyan lehetséges az, hogy a 3000 lakosú kis községben az elég gyakori előadásokon min­dig telt ház van? Amikor pe­dig a nagyterem 460 nézőt fo­gad be ... Nos, ez is egy aka­rat» n múlik. Külön kultúrfe- lelős ténykedik a termelőszövet­kezetben, de segítőtársai a bri­gádvezetők is. „Hiszen ez nem öncél — mondja az egyikük, — tanulni kell mindenkinek. És a színházban, moziban is tanulni tud az ember, nem?” És minden második pénteken; a művelődési ház ismeretter­jesztő előadásain is ott látjuk őket. Mégis, hogy történt, hogy egy­szerre így „kilépett” Hodász? Összefog az ?né*z fafu A községi tanács titkára sze­rint: — A gazdasági tervekkel egyidöben megbeszélte a község vezetősége azt is, mit kell majd tenni a kulturális előrehaladás­ért. Ilyés Lajos, a pártszervezet titkára: — A párt művelődési politikája szerint indultunk el... összefogva az egész falu. Lőric István, a Béke Terme­lőszövetkezet elnökhelyettese: — Sokat kellett és még kell is pótolni... Ezért tanulnak felnőtt pa­rasztemberek esténként az álta­lános iskola hetedik, nyolcadik osztályában. Ezért van oda most is hat téesz tag traktoros iskolán, munkaegységjóváírás­sal. ís ezért tervezik, hogy még ez évben megindítják a külön­féle szakismereti tanfolyamo­kat, esetleg egy téli akadémiát. A szociális kérdésekkel is tö­rődik a falu. A szövetkezet több mint kétszázhúsz mázsa terményt osztott ki az öregek­nek. Tüzelőt is adtak. A köz­ségben 140 cigánycsalád lakik. Igen nagy volt az iskolai le­morzsolódás. A pártszervezet segítségével a pedagógusok munkája révén elérték, hogy nagyobb részük már rendszere­sen jár iskolába a cigánygyere­keknek. Egyik téesz tag, Fekete Lász­ló társadalmi ösztöndíjjal tanul mezőgazdasági szakiskolában. Az úttörőknek minden vasár­nap délelőtt rendszeres televí­zió látogatást rendeznek. Több kultúrcsoport képezi magát. íri elég eredményes a község sportélete is, atlétika, kézilab­da, kosárlabda, ping-pong, sakk. Csak labdarúgó csapat nincsen. (De lesz! — állítják a közséfj vezetői.) I ;«¥&fee ttfcHifeaefc — Egészségház is kellene, —■* mondja Asztalos József, — csakhogy az idén nem számol•! hatunk a községfejlesztési alap­pal. A könyvtárat fejlesztjük,■ 4 ezer forinttal, és törlesztünk... a kultúrházra. — Pedig, de kellene az egész- ségház! — bólogat a párt titkát* és mindketten a téesz clnökheJ lyettesre néznek. — No, csak lesz azért... —* mosolyog Lőrinc István. S hárman is bólintanak. Mert megy az is. egy akaraté tál. Pedig nem volt könnyű ez a*f első esztendő. Különösen nemé hogy az alma „bedöglött”, a ál alma, ami itt nagy szó. Húszon-, nyolc forintot azért megkegj minden munkaegység, a pré*j miummal együtt. S ha az idénj jó lesz az almatermés? És miért ne lenne jó? Akkor fog csak egyszer Ho* dass „kilépni”. Egy akarattal , s>m Tintit a ge*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom