Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-26 / 48. szám

Közös nyilatkozat a* Anionin JXovolny elvtársnak9 a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének magyarországi látogatása alkalmából lefolytatott magyar—csehszlovák tárgyalásokról Antonín Novotny elvtárs, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöke Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárá­nak és Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöké­nek meghívására 1961. február 20—24 kö­zött baráti látogatást tett a Magyar Nép- köztársaságban. Antonin Novotny elvtárs és kísérete látogatásokat tett ipari és mezőgazdasági üzemekben, találkozott és elbeszélgetett a magyar dolgozókkal és közelebbről megismerkedett a magyar népnek a szo­cialista társadalom építésében elért ered­ményeivel. A csehszlovák nép képviselői mindenütt igen meleg fogadtatásban ré­szesültek, s azt tapasztalták, hogy a ma­gyar népben nagy érdeklődés és mély barátság él a testvéri Csehszlovákia né­pei iránt és a magyar dolgozók átérzik a két ország népei együttműködésének fontosságát. A Magyar Népköztársaságban tett lá­togatás alkalmával Antonin Novotny elv­társ és a kíséretében lévő elvtársak meg­beszéléseket folytattak a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak és a Magyar Forradalmi Munkás— Paraszt Kormánynak vezető személyisé­geivel. Ä tárgyalásokon magyar részről részt vettek: Kádár János az MSZMP KB első tit­kára, államminiszter, Kiss Károly, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, dr. Münnich Ferenc, az MSZMP PB tagja, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, az MSZMP PB tagja, a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány első elnökhelyette­se, Fehér Lajos, az MSZMP PB tagja a KB titkára, Fock Jenő, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, Marosán György, az MSZMP PB tag­ja, a KB titkára, az Elnöki Ta­nács tagja, Szirmai István, az MSZMP PB pót­tagja, a KB titkára, dr. Sík Endre, az MSZMP KB tagja, külügyminiszter, Hollai Imre, az MSZMP KB külügyi osztálya vezetője, Marjai József, a Magyar Népköztár­saság prágai nagykövete. A magyar és csehszlovák dolgozó nép képviselői tájékoztatták egymást orszá­gaik helyzetéről, kicserélték a szocialis­ta társadalom építésében szerzett tapasz­talataikat. Elvtársi eszmecserét folytat­tak a nemzetközi helyzet és a nemzetkö­zi kommunista mozgalom időszerű kér­déseiről, valamint a két ország baráti kapcsolatainak továbbfejlesztéséről. A megbeszéléseket meleg baráti lég­kör, teljes egyetértés és a vélemények azonossága jellemezte. 1. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság né­peit szilárd és megbonthatatlan barát­ság köti össze. E barátság alapja az, hogy mindkét ország tagja a szocialista államok nagy családjának; hogy össze­kapcsolja őket a közös eszme, a szocia­lista társadalom felépítésének közös cél­ja és érdeke, és hogy a magyar és a csehszlovák népet is a marxizmus—le- ninizmus elveihez hű, harcokban kipró­bált kommunista pártja vezeti. A két ország képviselői megelége­déssel állapítják meg. hogy mindkét nép javára és előnyére sikeresen fejlődnek a Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságnak a szocialista internacionalizmus elvem alapuló kapcsolatai, amelyek egyben elősegítik az egész szocialista tábor ere­jének állandó növekedését és egységé­nek szilárdítását. E baráti együttműkö­dés és kölcsönös segítség már eddig is számottevő eredményeket hozott a két ország kapcsolatainak valamennyi terü­letén. A felek elhatározták, hogy megte­remtik a gazdasági együttműködés fej­lesztésének még kedvezőbb feltételeit. Aláírták a Magyar Népköztársaság kor­mányának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési egyezményét. Megegyeztek, hogy létre­hozzák a gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési vegyesbizottságot, amely a két ország között a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának kereté­ben hathatósan elősegíti a szocialista gazdasági építés fontos kérdéseinek megoldását, a nemzetközi szocialista munkamegosztás, az ipari és a mező- gazdasági együttműködés és szakosítás uj formáinak tágabb körű érvényesülését. Elhatározták azt is, hogy az 1961— 1965-ös évekre szóló hosszúlejáratú ke­reskedelmi egyezmény alapján a követ­kező években tovább növelik árucseré­jüket. A két ország népeinek egymáshoz való közeledése, mai életének és forra­dalmi hagyományainak mélyebb megis­merése, valamint s szocialista kulturális forradalom közös problémáinak megol­dása szempontjából nagy jelentősége van a magyar—csehszlovák kulturális kapcsolatoknak. Az Antonin Novotny elvtárs látogatása alkalmával aláírt új kulturális egyezmény biztosítja a neve­lésügy, a tudomány és művészetek te­rületén kialakult együttműködés sokol­dalú továbbfejlődését. A tárgyalás egész menete megerő­sítette a feleknek azt a meggyőződését, hogy a két ország népeinek kapcsolatai és minden Irányú együttműködése a jö­vőben is sikeresen fejlődnek. 2. A Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság képvise­lőinek a nemzetközi helyzet mai fő kér­déseiről, s azok további alakulásáról foly­tatott tárgyalásait a nézetek teljes azo­nossága jellemezte. A tárgyaláson ismételten megerősí­tették, hogy a két ország külpolitikájá­nak alapvető irányvonalát a kommunis­ta és munkáspártok értekezletén elfoga­dott történelmi jelentőségű okmányok, a nyilatkozat, valamint a világ népeihez intézett kiáltvány szabják meg. Kormá­nyaink és pártjaink mindent megtesznek, hogy a nemzetközi kommunista munkás­mozgalomnak ezekből a programadó ok­mányaiból adódó feladatokat sikeresen végrehajtsák. A Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság szilárd tagja annak a szocialista világrendszer­nek, amely döntő befolyást gyakorol a világ jelenlegi fejlődésére. A szocializ­mus és a kommunizmus eszméi az eu­rópai és ázsiai országok egész sorában élő valósággá váltak, s a világ népeinek mind nagyobb tömegeit hódítják meg. Az Imperialisták egymás után veszítik el pozícióikat és állandóan csökken ag­resszív terveik megvalósításának lehető­sége. A Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság képvise­lői a tárgyalásokon hangsúlyozták; a két ország mindent megtesz, hogy minél na­gyobb mértékben elősegítsék a szocia­lista világrendszerhez tartozó országok egységének és összeforrottságának erősö­dését, politikai, gazdasági és védelmi ere­jük további növekedését. Tudatában va­gyunk annak, milyen nagy történelmi fe­lelősseget vállal a szocialista tábor a vi­lág békés fejlődéséért. Ezért a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal együtt fáradhatatlanul és elszántan har­colunk az imperialista körök agresszív szándékai ellen, hogy győzedelmeskedjék a békés egymás mellett élésnek és a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok bé­kés versenyének politikája. A Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság külpoli­tikájában kérlelhetetlenül leleplezi az ag­resszív körök veszélyes akcióit, s hatha­tósan elősegíti a világ békecrőinek to­vábbi növekedését. Csak a népnek a há­borús kalandorpolitikával szembeni ha­tározott ellenállása és a népek nagy tö­megeinek a bekéért való mozgósítása te­remtheti meg a tartós viiágbéke feltéte­leit. A Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság továbbra is határozottan támogatja a Szovjetunió­nak az általános és teljes leszerelésre tett nagyjelentőségű javaslatait, különösen fontosnak tartják az atom- és hidrogén­fegyverekkel folytatott kísérletek végle­ges megszüntetését, a nukleáris fegyverek teljes megtiltását és az összes külföldi tá­maszpontok felszámolását. Szilárd meg­győződésünk, hogy a jelenlegi nemzetkö­zi kapcsolatok e legégetőbb kérdéseinek megoldásáért folyó harcban az emberiség többsége a szocialista tábor oldalára áll. A szocialista országok határozott fellé­pései, az egész világ nagy néptömegeinek a kapitalista nagyhatalmak lázas fegy­verkezése elleni mozgósítása kedvező fel­tételeket teremt ahhoz, hogy előrehala­dás történjen a leszerelés terén. A két ország képviselői ismételten felhívják a világ figyelmét a Német Szö­vetségi Köztársaságban tapasztalható ve­szélyes fejleményekre. Ebben az ország­ban mind nagyobb mértékben és mind nyíltabban aktivizálódnak a revansista, militarista erők. Ez újból veszélyes hely­zetet teremt, amely nemcsak Európa, ha­nem az egész világ népeinek békéjét és biztonságát fenyegeti. A nyugat-német uralkodó körök a NATO-ban tömörült imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok teljes támogatásával szorgalmazzák a Bundeswehrnck atoni­es rakétafegyverekkel történő mielőbbi felfegyverzését. A Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság továbbra is teljes mértékben támogatja a Szovjet­uniónak a német kérdés békés megoldá­sára tett javaslatait. Mindkét ország tőle telhetőén ezután is minden támogatást megad az ázsiai, afrikai és latinamerikai népek nemzeti felszabadító harcához. A gyarmati rend­szer széthullássá és a nemzeti felszabadí­tó mozgalmak rohamos fejlődése a szo­cialista világrendszer létrejötte éta a leg­jelentősebb történelmi esemény. A nemzeti függetlenségi mozgalmak sikerei bizonyítják, hogy megszülettek azok az erők, amelyek képesek egyszer s mindenkorra végetvetni a gyarmati elnyomásnak. Az emberiség nem tűri többé a gyarmati rendszert, a népek szabadságot és függetlenséget akarnak és győzelmes harcukat semmi sem gá­tolhatja többé. Felháborodással ítéljük cl a gyar­matosító hatalmaknak Kongó és Laosz né­pe ellen folytatott veszélyes, agresszív akcióit, valamint a francia gyarmatosí­tóknak a hős algériai nép ellen folyta­tott imperialista háborúját. A kubai népi forradalom, amely győzelmesen ki­vívta az ország függetlenségét, annak harca az imperialista beavatkozási kí­sérletek ellen, a dolgozók létérdekének biztosításáért mindkét ország népének forró rokonsfccnvét, együttérzését és tá­mogatását élvezi. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság éle­sen elítéli a belga gyarmatosítók és támogatóik Kongóban elkövetett hitsze- gését; Patrice Lumumbának, a törvé­nyes kongói kormány miniszterelnöké­nek és társainak meggyilkolása nemcsak Kongó, hanem Afrika, sőt az egész vi­lág népeinek haragját váltotta ki. Mindkét fél határozottan elitéli Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárá­nak magatartását, aki tisztségével visz- szaélve, a gyarmati hatalmak akaratá­nak végrehajtójaként durván lábbal ti­porja az ENSZ alapokmányát. Ezért a felek követelik eltávolítását. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetének el kell ítélnie a gyarmatosítók bűntetteit és biztosítania kell, hogy a kongói nép tel­jes önállósággal intézze saját sorsát. A két testvérpárt egyetért abban, hogy a kommunista mozgalom sikeres előrehaladásának, egységének és össze­forrottságának egyik döntő feltétele a hűség a marxizmus—Ieninizmus tanítá­saihoz, azok alkotó továbbfejlesztése, a világszerte lezajló forradalmi változá­sokkal összhangban. Ezért a többi kom­munista és munkáspárttal együtt óvni fogják a marxizmus—leninizmus tiszta­ságát és harcolnak a revizionizmusnak, mint a nemzetközi forradalmi munkás­mozgalmat fenyegető fő veszélynek minden megnyilvánulása eilen. De har­colnak a dogmatizmus és a szektáriá- nizmus ellen is. mert azok ugyancsak mérhetetlen károkat okozhatnak a szo­cializmus és a béke ügyének. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Csehszlovák Kommunista Párt nagyra értékeli a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának, cs N. Sz. Hruscsov elvtárs vezette lenini Központi Bizott­ságának tevékenységét, és hangsúlyoz­za a Szovjetunió Kommunista Pártja gazdag tapasztalatainak nagy jelentősé­gét. A két párt mindig bőven merített és merít e tapasztalatokból a szocializ­mus építésének a Magyar Népköztársa­ságban és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban napirenden levő felada­tai megoldásánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői ismertették a csehszlovák elvtársaknak a Magyar Szocialista Munkáspárt hetedik kongresszusának határozatai alapján a szocializmus épí­tésében elért eredményeket. Tájékoztat­ták őket a szocialista ipar fejlődésének eredményeiről, a Magyar Népköztársa­ság hároméves népgazdasági tervének sikeres végrehajtásáról, valamint arról, hogy Magyarországon lényegében befe­jeződött a mezőgazdaság szocialista át­szervezése és ezzel az egész magyar nép­gazdaságban uralkodóvá váltak a szo­cialista termelési viszonyok. Mindkét fél hangsúlyozza, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Csehszlovák Kommunista Párt szoros, elvtársi kapcsolatai alapját képezik a két ország közötti együttműködés állandó és sokoldalú fejlődésének. Ezért a jövőben is tovább bővítik az együttműködést és a két párt gyakorlati tapasztalatainak széleskörű cseréjét. A tárgyaló felek megállapították, hogy Antonin Novotny elvtársnak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnökének és a kíséretében levő elvtársaknak a Ma­gyar Népköztársaságban tett baráti láto­gatása. s a látogatás alkalmából folyta­tott tárgyalások nagymértékben hozzájá­rultak a két ország, a Magyar Népköz- társaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság széleskörű együttműködésének fejlődéséhez. E tárgyalások egyben hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a két ország még eredményesebben küzdjön a szocia­lista tábor megszilárdításáért és a világ­béke megerősítéséért. Budapest, 1961. február 24. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, államminiszter. ANTONIN NOVOTNT. a Csehszlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság elnöke. •>

Next

/
Oldalképek
Tartalom