Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-23 / 45. szám

Kilépni a hagyományok bűvköréből !, I>«r ankét néhány tanulsága Utolsó számítások Ma jobban élünk, mint teg­nap, és holnap még jobban aka­runk élni, mint ma. Ez kifeje­zésre jut idei népgazdasági ter­vünkben is, amely például a mezőgazdaság számára a terme­lés 7,9 és a felvásárlás 9,1 szá­zalékos növelését írja elő. Bizo­nyos, hogy a tavalyinál nagyobb tfeladat összpontosított erőfeszí­tést, hitet és meggyőződést kí­ván. Természetesen olyan hit­ről és meggyőződésről van itt szó, amely az élet által megala­pozott, a gyakorlat és a tudo­mány által igazolt okos érvekre épül. Az ilyen érvek imponá­lóak és kétségtelenül hatnak í még eléggé nagy tekintéllyé rendelkező hagyományos gazdál­kodás híveire is. Ez érződöt azon az ankéton, amelyet e hó- nap derekán tartottak több me­gye szakembereinek részvételé­től Nyíregyházán a SZOT me­gyei székházéban. Megállunk, ragy elére lépünk . Az ankéton felvetett problé­mákról . szükséges es érdemes beszélni az ankét után is, hi­szen például a talajerógazdálko- dás időszerű feladatainak jó vég­rehajtása nagy szerepet játszik a mezoi-O' .melés növe­lésében. Az a körülmény, hogy eppen napjainkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési vi­szonyok a mezőgazdaságban is, egyben jobb lehetőséget jelent a talajerőgazdálkodás új utakon és módszerekkel történő megvalósí­tásában. A jelenlegi helyzetben sok különféle minőségű és keze­lésű kispareells került nagyúze- mesítésre. Nem vitás, ez igen nagy előny egymagában is, de egyelőre főleg csak formai vál­tozást jelent. Mo6t az a feladat, hogy tartalmi változás is végbe­menjen, vagyis termelőszövetke­zeteink nagy gondot fordítsanak arra, hogy jó üzemszervezéssel és munkaszervezéssel biztosítsák minél jobban a termőtalaj meg­felelő fizikai, kémiai és biológiai állapotát. A jó terméshez első­rendű feltételek: a jó termőké­pesség kialakítása, elegendő táp­anyag, élénk talajélet, jó talaj- szerkezet, minőségi vetőmag, fej­lett nagyüzemi agrotechnika stb. <E feltételek között igen nagy fontossággal esik latba most a talajerőgazdálkodás jó megszer­vezése, amiről az ankéton Ajtay Ödön tudományos kutató oly meggyőzően beszélt. A talajerő biztosításának két fő módja a szerveatrágyázás és a műtrágyázás. Előbbiek között legfontosabb az istállótrágyázás. Mivel kevés az istállótrágya, azért a többi szervestrágya is igen jelentős (a tarlómaradvá­nyok, a szalmatrágya, a kukori- caszár, a komposzt, a zöldtrá­gyák stb.). Mindent el kell kö­vetni, hogy minél több jól ke­zelt szervestfágya kerüljön fel­használásra. Természetesen töre­kedni kell a hagyományos vetés­forgók alkalmazására, vágj' leg­alább a megfelelő növényi sor­rend biztosítására. A megszokott,! hagyományos gazdálkodási mód ■ezeket hosszú éveken át kipró-1 bálta és előnyük közismert. [ Azonban ha nincsen elegendő I szerves trágya és nem lehetséges I a vetésforgók beállítása, ez nem j jelenti azt, hogy le kellene mon- | dánunk a terméseredmények fo- í hozásáról. Itt bátrán ki kell lep­nünk a hagyományok bűvköré­ből! A tudomány mai előrehala­dása folytán ugyanis megvan a reális feltétele a termésátlag ne­velésének szervestrágya és vetés­forgó hiányában is. Melyek ezek a' feltételek? A műtrágyák he­lyes alkalmazása és a szaktu­dás, a tapasztalat, mely az ok­szerű műlragyázást biztosítja. A* új harebwi születik Ismeretes, hogy az új harcban születik. Ennek az álláspontnak is harcolnia kell a maga iga­záért. Mit hoznak fel ellene? Több érv közül kettő érdemel figyelmet. Az egyik: hcl van annyi műtrágya? Az igaz, hogy mcst még nincsen elégendő mű . trágyánk. De látm kel). hogy ! egyre többet ad az ipar. A ' 3 j éves terv során- kétszer annyi j műtrágyát gyártottunk mint | 1955—57-ben. 1960-ban példáu)-j 75 kg jutott egy kát. holdra át­lagban, az idén pedig 30 száza- j lékka! lesz több a tavalyinál J Van tehát mód arra. hogy a i nagyüzem egyes pontjaira —, ahová nem jut szervestrágya, — í nagyobb adag műtrágyát Juttas-1 sunk. Azt sem árt figyelembe1 venni, hogy amíg a teljes mű- j trágyakészletünket nem fedezhet-; jlik +eljesen, ezt a pár évet ki-! sérletezésre, tapasztalatszerzésre: fordíthatjuk, mert érteni is kell az okszerű műtrágyázáshoz. A másik ellenérv: pusztán a mű­trágya nem oldja meg a talaj­erőt. mert humusz is kell a ta­lajba. Ez igaz. de nem is ar­ról van szó, hogy kizárólag ntű­trágyát használjunk. Csupán ar­ról van szó, hogy áthidaljuk azt a 6—8 évet, amelynek leforgása 1 után az üzem valamennyi táb­lája szervestrágyához juthat. Ezenkívül helytelen úgy felfog­ni, hogy műtrágyázással nem nö­vekedik egyáltalán a talaj szer­vesanyaga. Ha például okszerű műtrágyázással kh-ként 3 má­zsa helyett 9 mázsa rozsot ter­mesztünk. akkor a szemtermés­sel arányban a tarlómaradvány is több lesz. népünk azt a pillanatot örökítette meg. amikor a gemzsei tanácsházán a tsz és a tanács vezetői az utolso számításokat végzik. A zárszámadás már megtörténi, de a képen, amint látható, ugyancsak nagy munkában van Varga Zsigmond, a tsz agronómus-párttitkára, Simon Ká­roly tsz-elnök, Bertóti Dániel, a tsz főkönyvelője. Tótfalusi Károly tanács vb.-elnök, Tóth Magda tanácstitkár, Miklo- vicz Erzsébet és Hajdú Gizella. (Foto: Hammel.) tiegfcezdadett a „tavasz“ Fényesiüiiéfl nem trágyáztak, a gyors homok- javítási módszerrel 780 kg rozsot, 70 mázsa Kisvárdai Rózsát és 32 mázsa Szabolcst Bőtermő ku­koricát termeltek kát. holdan­ként. Ombolyon a tsz 360 kh őszi kalászosának is haszriált Ajtay Ödön műtrágyázási „re­ceptje“, Az ott szokásos 7r-8 mázsás átlagokkal szemben 12 mázsa rozs és búza, 15 mázsa őszi árpa termett. Beregdarócon 16 éve nem trágyázott, 22 kh el­vadult agyagon ia hasonló jó tredmeny született. Zajtai Antal Fényeslitkén, a nemrég ala­kult Kossuth Termelőszövetke­zetben tavaszi a hangulat. A tagok munkára használják fel a jó időt. A zöldségesben ké­szítik a melegágyakat a foga­tok szállítják az istállótrágyát a határba, a korai, csíráztatott burgonya alá. A gyümölcsösök­ben D. Gyüre Ferenc, Bácskái István és U. Lippai József bri­gádja végzi a metszést. A gy ü­mölcsösben tevékenykedő száz­húsz szövetkezeti tag eddig kétszáz holdon végezte el a metszést. A szövetkezet tagjai meg­kezdték a vetőmagvak közösbe vitelét is. A hét elején már 140 mázsa szemeskukorica, húsz mázsa keserű csillagfán gyűlt össze. A tagok már nap­raforgó, lucerna és vöröshere magot is vittek a szövetkezetbe. A Kossuth Tsz-ben úgy dön­töttek, hogy a közös alap meg­teremtéséhez a tagok holdan­ként 350 forinttal járulnak hoz­zá. Eddig már százharmincezer forint gyűlt össze a közös alapra! FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY i. akvaristák — Elhoztuk az akváriumot. — És bol vannak a halaes- kák? — A har» lom zsebében. A kérdés hosszú éveken át kiderítet­len maradt, csak a tudományos sajtó ha­sábjain indultak néha viták a tunguz me­teorról. A legkülönbözőbb feltevések lát­tak napvilágot: mondták, hogy a meteor egy kisebbfajta üstökös feje volt, vagy sűrített kozmikus porfelhő lehetett, de egyik sem tudott minden tényt megma­gyarázni. 1950-ben. mikor a meteor már kezdett feledésbe merülni, egy fiatal szov­jet tudós új feltevéssel állt a nyilvános­ság elé, s ez rendkívül merészen megma­gyarázott mindent. Két nappal ezelőtt, hogy a tunguz me­teor megjelent Szibér a fölött — írta a fiatal tudós —, egy francia csillagász ap- ' ró égitestet. figyelt meg, amely nagy se­bességgel repült át távcsövének látómeze­jén. Az illető csillagász nem sokkal ké­sőbb közzé is tette ezt a megfigyelését, de sem ő, sem más nem hozta kapcsolatba a szibériai katasztrófával, mert ha az a kis égitest azonos, lett volna a meteorral, ak­kor egészen más vidéken kellett volna le­hullania. Csak egyetlen esetben lehetett volna azonos a tunguz meteorral, de ez meg annyira valószínűtlen -volt, hogy egy pillanatra sem gondolt rá senki. Ez az eset ugyanis az, ha a meteor szabadott változtathatta volna repülésének irányát és sebességét, mint egy irányított rakéta. S az ifjú tudós éppen ezt állította. A tunguz meteor néven ismert hullócsillag bolygóközi rakéta -volt, amely a Cet csil-’ .lagképc felől, hiperbolikus pályán közele­dett a Földhöz, s hogy a leszállást előké­szítse, egyre szűkülő ellipsziseket irt le bolygónk körül. Ekkor pillantotta meg távcsövén át a francia csillagász. A gép földi fogalmak szerint nagyon, nagy volt, súlya néhány ezör, vagy akár tízegynéhányezer tonnára becsülhető. A benne ülő lények nagy magasságból vizsgálva a Föld felületét, leszállás céljára a távolról is jól látható, terjedelmes és er- dőtlen mongóliai síkságot választották ki, mely szinte arra volt teremtve, hogy sik homokján fogadja a csillagközi repülőgé­peket. A lövedék hosszú repülés után közelí­tette meg a Földet, s repülés közben elér­te az ötveo-hatvan kilométeres másodper­cenkénti sebességet. Nem tudni, a gép fé­kező motorjai már a Földhöz való közele- . dóskor is meg voltak-e sérülve, vagy pe­dig az utasok nem vették eléggé figyelem­be légkörünk terjedelmét — elég az hoz­zá, hogy gépük a levegő ellenállása okozta, erős súrlódástól igen gyorsan a fehér iz­zásig hevült. Ez a rendkívüli sebesség volt az oka, hogy nem sikerült leszállnia Mongólia- j ban, hanem mintegy harminc-negyven ki- - lométernyi magasságban száguldott el fö­lötte. Valószínű, hogy az utasoknak a le- i szállás előtt még néhányszor körül kellett1 volna repülniük a Földet, azonban akár a motorok sérülése, akár valami egyéb ok, sietségre kényszerítette őket, csökken-1 teni akarván a sebességet, megindították ■ a fékező motorokat, amelyek azonban i egyenetlenül és szakadozottan működtek. A motorok működésének egyenetlen hang­ját hallották Szibéria lakosai ama bizo­nyos mennydörgésszerű robajokban. Mi­kor a gép a tajga fölé került, a fékező motorokból kirobbanó égő gázok ereje döntögette ki a fákat, utcákat vágva sz erdőben. Így keletkezett a ledöntött fák száz kilométer hosszú utcája, amelyen ké­sőbb a szibériai expedíciók végighalad­tak. A Köves Tunguszka táján a gép kezd­te elveszíteni sebességét. Az erdővel és mocsarakkal borított hegyes vidék nem volt alkalmas a leszállásra. Az utasok át akartak repülni fölötte, a gép orrát felfelé irányítva ismét megindították hát a hajtő motorokat. De már késő volt. A gép. ez a fehér izzásig hevült óriási fémtömeg,, el­vesztette stabilitását, le-Iezuhant, a moto­rok egyenetlen működése ismét fel-feldob- fa. ingadozni, majd bukfencezni kezdett. A motorokból kiáramló hajtógázok hol kö­zelebb. hol távolabb döngették ki az er­dőt. egész utcákat vágva benne s a fák koronáit és ágait megpörkölve. A gén utoljára akkor emelekedett fel, amikor a dombok külső gyűrűjén repült át. Itt az­tán a völgykatlan fölött nagy magasság­ban bekövetkezett a katasztrófa. Valószí­nűleg az üzemanyagkészletek robbanta!, fel. A fémtömb szilánkokra szakadt a tv—- zalmas robbanás köveikezléhae. írj. . Az igazság receptje A kisoványodott homok-, vagy elvadult agyagtalajck termőere­jét okszerű műtrágyázással je­lentősen fokozhatjuk, azokat egy íven belül lendületbe hozhat­juk. Erre jó néhány bizonyíték van már a megyében. 1958-ban Nyírbátorban, lö éve nem trá­gyázott tartalékföldön gyors ho­mokjavítási módszerrel a koráb­bi 24 mázsás legmagasabb bur­gonyaterméssel szemben 68 má­zsa burgonya volt az eredmény. Penészleken, a megye legsivá- rabb — 0,8 aranykoronás •— fu­tóhomokján, melyet 20 éven át Halász Lászióné levelében ar­ról ír, hogy befejeződött Csem- gerben a járás KISZ-titkárai ré­szére tartott továbbképző tanfo­lyam. Az eltöltött egy hét alatt több fontos előadást hallgattak az ifi vezetők a KISZ I. kong­resszusának határozatairól és azok alkalmazásáról, a háború és a béke kérdéséről, az Ifjú­ság a szocializmusért mozgalom­ról és sok más fontos kérdésről, i Komlódtótfaluban minta-tag- gyűlést tartottak, Csengerben [ pedig egy bemutató klubesten, vettek részt, s a programban közös mozilátogatás is szerepelt. A tanfolyamot Nagy István elv­társ, a járási pártbizottság mun­katársa zárta be. iVI iuta-taggyűlés Komlódtól fa Inban, klubest C^eoserben *

Next

/
Oldalképek
Tartalom