Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-22 / 44. szám
Hogy az idén ne 23 forint legyen az egy munkaegység értéke c4' jándék-kö Tervkészítés közben az őri Petőfi Termelőszövetkezetben Azt taxija egy közmondás, hogy nincs olyan kár, aminek haszna ne lenne. Más szóval, a rosszban is van annyi jó, hogy igy nem szabad csinálni. A tavalyi esztendőhöz ilyen formán fordulnak vissza az őri Petőfi Termelőszövetkezet vezetői is. Nézegetik, hogy a betervezett 34,50 forint helyett miért csak 23,30 forintot tudtak munkaegységenként fizetni. A hiányzó tizenegy forintból ügy 5 forint körül a kedvezőtlen időjárájs számlájára írnak, a többit pedig a vezetés, a szervezetlenség és a munkafegyelem lazaságának tudják be. I terv teljesítéséért egész esztendőben jót kell dolgozni Októberben és novemberben nem elégséges már megállapítani, hogy „kiesés” van „mindent megfogni”, mert nincs meg a terv. Már most a terv szerint kell cselekedni. A Petőfi Termelőszövetkezetben tavaly a burgonyát a kívántnál jóval ritkábbra ültették. A szakemberek számítása szerint holdanként 10— 15 mázsa terméskiesés csupán ebből adódott. Ezt már évközben Gyerekek... Gyerekek.. nem lehetett pótolni. Hasonló problémák voltak a kukoricatermesztésben is. Most a vezetőség minden munkát előír az egyes növények termesztésére. Megszabják, hogy milyen sűrű legyen a kukorica, hányszor kell kapálni. A premizálás is a több termést segíti Tavaly egyes növényeknél maga a vezetőség is húzódozott a premizálástól, ami volt, az is már csak a betakarításra szólt. Most kidolgozták, hogy burgonyából a tervig 10, kukoricából 15 százalékot adnak a termelésben részt vevő tagnak, a terven felül termelt mennyiségnek pedig az öt- venszázalékát adják prémiumként. Tavaly például, ha a csil- lagfürtnek a szalmáját odaadják a tagoknak prémiumként, akkor hiánytalanul betakarították volna az értékes magot, de így igen jelentős kárt szenvedtek. A takarmánykaszálást ugyan elvégezték együtt, de a betakarítás már késett és renden ment tönkre a sok széna. Ezek mind olyan példák, amiből tanultak. Most a! köztesként termelt babnak a kétharmada a tagot illeti meg, ami-: nek az árát pénzben kapja meg] a szövetkezettől. Több napraforgó: és kukoricát tormelnok A tavalyi 170 holddal szemben az idén 228 holdra tervezik a kukorica vetésterületét, a naprafor-j gót 90 holdról 120-ra növelik. A bevételüket a jobb talajerővissza-] pótlásai is növelni akarják. Két-: százhúsz holdon termelnek csil-j lagíürlöt zöldtrágyának. A nyír- madai hizlaldából 6000 mázsa trágyát vásároltak, amit gyümölcsösben és a lucerna felültrágyá- zásánál hasznosítanak. A jobb agrotechnika mellett természetesen többet törődnek az emberek felvilágosításával is. A tavalyi kimaradozók közül máris többen jelentkeztek munkára. A jelenlegi felkészülés és a tervek azt mutatják, hogy az évvégi zárszámadáskor — ha a tervet be is tartják — könnyebb dolga lesz a vezetőségnek, mint a közelmúltban megtartott közgyűlésen. Cs. B. illérleg&áró kösígyülésre ítészül a Kisvártlai Textilruházati KISz — Hagyd a kicsikét. Amíg pipázik nem tör össze semmit. Pénteken vezetőségi értekezletet'tartották a Kisvárdai Textilruházati KTSz-ben. Az elnök ismertette az 19G0 évi eredményekét. Az évi tervet 106 százalékra teljesítették, több, mint 800 ezer forint tiszta nyereséget értek el. Kiszámították, hogy a tagoknak 42 napi fizetéssel egyenlő osztalék jut. Tavaly jelentősen fejlődött és gazdagodott a ktsz. Mintegy 600 ezer forintot fordítottak műhelyek korszerűsítésére, ne- onositására, a méretes részleg szalonjának berendezésére, továbbá korszerű fürdő, öltöző konyha és ebédlő létesítésére. Elmondhatjuk, hogy a megyében ez a legmodernebb, legjobban berendezett ktsz s itt dolgoznak a legjobb körülmények között a tagok. A vezetőség megbeszélte a mérlegzáró közgyűlés napirendjét. Elhatározták, hogy a nyereségből mintegy 50 ezer forintot tartalékolnak, amiből a ktsz dolgozóinak kérésére napközi otthont létesítenek. Továbbá azt is megbeszélték, hogy milyen feladataik vannak 1961- ben, hogyan tudják a termelékenységet mintegy 15 százalékkal növelni. Az első negyedévben 4200 öltöny fiú ruhát, mintegy 5 ezer darab férfi ős fiú inget, továbbá 13 ezer glott alsónadrágot gyártanak. A méretes részleg a negyedévben összesen 250 öltöny ruhát készít a megrendelőknek. Már a száján volt a szó az elnöknek; hogy ezennel a mai taggyűlésünket berekeszteni, mikor a mellette ülő párttitkár meghúzta a kabátja szélét. — A könyv... — súgta a lehajoló, őszes művezetőnek, a taggyűlés elnökének. — Ja, igen, majdnem elfelejtettem, — morzsolta csontos kezét, majd. hivatalos, kimert hangon folytatta: — Elvtársak, még van egy feladatunk,.. Mindenki a beszélőre nézett. A becsukott jegyzetfüzetek újra kinyíltak, a hazamenetel gondolatát a fúrdaló kíváncsiság gondolata váltotta fel. .4 kissé nagyot halló Kábái Sándor bácsi állt csak fel, azt gondolván, hogy a végszót mondták ki. A piros drapériával bevont asztalon az üvegkancsó és a poharak társaságában egy fehérköntösű könyv feküdt. Ez keltette fel a figyelmet, ennek a sorsát kell még eligazítani. — gondolták a részvevők. És nem is tévedtek. Kezdett fiig- gadni az érdeklődés, másjzor, is előfordult már, amilyen haladó hagyomány a pártszervezetben, hogy az előző taggyűlés óta legszorgalmasabbak könyvjutalomban részesülnek. Meg is érdemlik... Csak akkor kezdték szapo- rázni a lélegzetet, mikor az őszhajú ember komoly ábrá- zatial, megköszörülve a torkát Remei Döméhez lépett, kezet rázott vele és komótosan átnyújtotta az ajándékkönyKiváló minőségű silót készített a nyírmeggyesi Petőfi' Termelő- szövetkezetben Bárány Bálint a Mátészalkai Gépállomás dolgozója. Újszerűén végezte a siló- zást, két géppel, lánctalpas traktorral „tapostatta” meg az anyagot. Száztizenhét hold termésével a járásban az elsőként fejezhet.. Mintha, dróton rántották volna össze a szemöldököket, úgy kacskaringózott végig a nemtetszés Remeinek könyvet? De hisz az 6 részlege rendszerint a sereghajtó. Remei maga dicsekvő, melldöngető, önhizelgö ember, bírálták is érte nem egyszer. Hát hová tette a józan Ítélőképességét a pártvezetőség...? Míg apró villámok cikázlak az emberek fejében. Remei méltóságteljesen bontogatni kezdte a papírral gondosan körülfogott könyvet. Végül akár egy aranyszelence tarlal- mát két újjal kiemelte a könyvecskét a papírok közül, s önmagához hűen fejedelmi arccal átnyújtotta a szomszédjának, nézze, csodálja milyen ajándékot kapott ő... Amaz kényszeredetten nyúlt értq .vizsgálódóén pillantott a címre, s mosoly karikázott végig az arcán, mely halk kuncogásba fűlt el. Szótlanul tovább nyújtotta az ajándékkönyvet. Már az egész taggyűlés önfeledten mosolygott mikor az őszhajú elnök ,.lehúz- j fa” a függönyt... — Reméljük Remei elviárs j nem titkolja majd el a jövő j taggyűlésen miről olvasott az J ajándékkönyvben. Kiváncsiak j vagyunk rá mi is... Remei diadalittasan szón- j tóttá hóna alá a könyvet, boldognak érezte magát, úgy látta vele örül mindenki, őt ünnepük. Otthon nézte meg okával a könyvet, melynek címlapján ez állt: A SZERÉNYSÉGRŐL-. (p- a ) te be á járva-süózást. Nemcsak gyorsan, hanem minőségileg is. kifogástalanul sikerült a silózás, erről tanúskodnak a téli etetések. Bárány Bálint és brigádja a szocialista brigád címért küzd, láthatóan eredményesen. Silózásból ötösre vizsgáztak. Gépjavításból is ötösre akarnak vizsgázni. — Laci! Itt a pohár és a víz. Egyébként ne szólíts engem főárnak. | Szociális segélyekkel is segíti a tagokat a tsz* biztosítási és önsegélyezési csoport Az Állami Biztosító irányítása mellett működő termelőszövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyezési csoportja a biztosított termelőszövetkezeti tagoknak igen sokirányú segítséget nyújt. Az üdültetések mellett szociális se-i gélyekkel is támogatja az arra rászorulókat. A közelmúltban Ugrón György, a csengeri Lenin Tsz tagja kapott 300 és Csáki Andrásné, a komorói Búzakalász Tsz tagja szintén 300 forint segélyt kapott. A nyírcsászári ifj. Bihari Miklós pedig 200 forint házassági segélyt. S az elmúlt napokban ilyen-1 formán a megye területén ösz-[ szesen hatezerkétszáz forintot fizettek ki különféle segélyek címért. A völgykatlan közepe táján, az ösz- szetördelt fák között sok tölcsért találtak, melyeknek átmérője öt-tizenöt méter között váltakozott. Az első expedíció csak ennyit állapított meg, mert élelmiszere elfogyott, az emberek kimerültek s igy azonnal vissza kellett térniük. Kulik és társai meg voltak győződve, hogy a völgy- katlanban felfedezett sáros fenekű s gyakran zavaros vízzel telt tölcsérelv mind kráterek, s mélyükön a meteor repeszei nyugszanak... A második expedíció a legnagyobb erőfeszítések árán gépeket szállított a taj- ga úttalan útaira, majd a gépek segítségével a tölcsérek felásása és kiszárítása után elvégezhették az első próbafúrásokat. A munka szakadatlanul folyt a rövid, de forró nyáron át s a fojtogató levegőben csak úgy hemzsegtek a mocsárból felszálló mérges szúnyogok rajai. A fúrások nem jártak eredménnyel. Nem találták meg a meteor repeszeit, de még a Földdel való összeütközés nyomait, sem, mert sehol nem láttak úgynevezett sziklalisztet, vagyis a nagy hőségtől megolvadt kőzúzalékot és törmeléket, pedig ilyen esetekben az jelentkezni szokott. De ehelyett talajvízre bukkantak s az a gépeket elöntéssel fenyegette. Mikor aztán a talajvizet óriási munka árán betongyűrűkkel elzárták s túljutottak rajta, a fúrók az örökké jeges iszapba hatoltak. De ami még rosszabb, a helyszínen megjelent tőzegkutatók, a ta- 1 ajszakértők és geológusok egybehangzóan kijelentették, hogy az állítólagos krátereknek semmi közük a meteorhoz, mert ezek a képződmények a talajvizmosta tőzeg rétegződésének normális következményei s ilyenek a messze északon is mindenütt találhatók. Most tehát mágneses def- lektorméterekkel kezdték meg a meteor rendszeres felkutatását. Természetesnek látszott, hogy egy ilyen roppant vastömegnek az iránytűk mutatójára gyakorolt vonzással magnetikus zavarokat kell okoznia, de a készülékek semmit sem árultak el. Dél felől, a folyók és patakok mentén a ledőlt fák több kilométer széles sora vezetett a völgykatlan felé: magát a völgykatlant legyezőszerűen fogták körül a földön heverő törzsek. Kiszámították, hogy ezt a pusztítást egy ezer trillió erg nagyságrendű energia felszabadulása idézte elő, a meteornak tehát óriásinak kellett lennie s íme mégsem találtak egyetlen darabkát, egyetlen 'szilánkot, egyetlen krátert és egyetlen helyet sem, amely magán viselte volna ennek a borzalmas zuhanásnak a nyomait. Egyik expedíció a másik utó» nyomult be a tajgába a legérzékenyebb műszerekkel. Megszerkesztették a háromszögelési pontok hálózatát, megvizsgálták á hegyek lejtőit, a sáros tavak ée patakok fenekét, még a mocsarakban is fúrásokat végeztek — de hiába. Már elhangzottak olyan vélemények is, hogy bizonyosan kőmeteorról van szó — ami nem valószínű, mert a iheteoritika nem ismer ilyen nagyméretű kőmeteort —, de ha az lett volna is, a környéknek akkor is tele kellett volna lennie darabjaival. Mikor aztán közzétették a ledöntött erdőre vonatkozó kutatások eredményét — egyszerre újabb talány merült fel. Már korábban észrevették, hogy a fák ledöntése nem volt egyenletes és a földön heverő törzsek sem mindig mutattak a völgykatlan közepe felé. Sőt, mi több, néhol a katlantól alig néhány kilométernyi távolságban érintetlen, még csak nem is kormos fenyőerdő zöldellt s ezzel szemben tizenegy néhány kilométerrel távolabb ismét ezrével hevertek a ledöntött vörös- és feketefenyők. Megpróbálták ezt az úgynevezett „árnyhatással” magyarázni: a tajga cgv része úgy menekült meg, hogy a hegygerincek elfedezték a légnyomás elől, egyes helyeken pedig a kiöntött fák azé«, mutatnak más irányba, mert ott a pusztításnak semmi köze a katasztrófához, hanem közönséges vihar okozta. De a területnek légifénvkéoezés útján készített térképe sorra megdöntötte ezeket, a feltevéseket. A sztereoszkópikus felvételeken tisztán látszott, hogy egyes erdőrészek valóban koncentrikusan hevertek a völgykatlan körül, más területek pedig érintetlenül . maradtak. Az emőpusztíts? arra vallont, hogy a robbanás nem minden irányban hatott effvenlőnlő erővel, hanem a katlan közepéből kisebb-nagvobb áramlatok lövőitek Mfité s hosszú sorokban ki döntötték a fákat. A példa — követendő
