Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-21 / 43. szám

Munkavédelmi őrjáraton a nyíregyházi kályhacsempe üzemben PILLANATKÉPEK Az üzem dolgozói panaszkod­tak a munkakörülményekre. Kérésükre az SZMT munkavé­delmi felügyelőjével megvizs­gáltuk a helyzetet. A vizsgálat­hoz csatlakozott a HVDSZ me­gyei titkára is. Elöljáróban elmondhatjuk, hogy ez a kilenc hónapja műkö­dő új üzem sok nehézséggel in­dult, s ennek ellenére viszonylag jó eredményeket ér el a terme­lésben. Az a tapasztalatunk, hogy most is nagy gondot for­dítanak a termelési problémák megoldására, a tervteljesítésre, de nem tapasztalni hasonló tö­rődést a dolgozók munkakörül­ményeinek megjavítását Ille­tően. Nem fordítanak kellő gondot a balesetek megelőzésére 19ÖO-ban májustól az év vé­géig hét baleset volt az üzem­ben, legalábbis ennyit tartanak nyilván. Pontatlanul vezetik a nyilvántartást, egyáltalán nem tűnik ki belőle, hogy a balese­tek következtében hány mun­kanap esett ki a termelésből. Homicskó Mihálynak agyagör- lés közben a henger leszakítot­ta a jobb mutatóujját. A kimu­tatás szerint egyetlen napot sem mulasztott a termelésből a bal­eset miatt, holott a valóságban egy hónapig hiányzott. S ezt a balesetet, mint a többit is „vé- letlen”-nek könyvelték el. Ki­derült, hogy házi kivizsgálást nem is tartottak a balesetről. Nem vontak érte felelősségre senkit. A vállalat igazgatója „jól vizsgázott”, amikor a munkavé­delmi rendelkezésekről megkér­deztük, csakhogy a gyakorlat­ban nem évényesíti ezt a tu­dást. A biztonsági megbízott hanyagul látja el fontos felada­tát Az új munkásokat felvétel­kor kioktatják balesetvédelem­re, de csak tessék-lássék mó­don. Részükre nem adott, s nem is készített a vállalat bal­eseti útmutatót. Az időszakos csoportos balesetvédelmi okta­tást havonta egyszer kellene tartani, de a biztonsági megbí­zott bevallása szerint ezt nem végzik el rendszeresen, ebben az évben még nem is tartot­tak ilyen oktatást. Az igazgató havonta egyszer tartozik biztonsági szemlét tar­tani az üzemben, megvizsgálni, hogy állnak a munkavédelmi, balesetelhárítási dolgok. Tavaly csak három esetben vett részt ilyen vizsgálaton az igazgató, de egyetlen egyről sem tudtak felmutatni írásos feljegyzést. Ebben az évben még nem tar­tottak biztonsági szemlét. Pedig nagyon fontos ez, mert az ész­lelt hiányosságra intézkedéseket kellene tenni. Mi jár a dolgozóknak és mit kapnak ? Baj van a vállalatnál a mun­karuha kiadással. A kihordási idő lejárta után még mindig sok dolgozó nem kapta meg az új ruhát, holott rendelkezésükre áll. A védőételt és védőitalt megkapják a dolgozók. A dolgozók nagy többsége hét­órás napi munkaidőben kellene hogy dolgozzon, de ezt úgy ol­dották meg, hogy továbbra is nyolcat dolgoznak és szabad­napot adnak. Helytelen intézke­dés. A kemencénél dolgozók pa­naszkodnak miatta. Mondták, hogy nagyon kimeríti erejüket a napi munka. Gázos helyen, nehéz fizikai munkát végeznek. Kalapos József főégető mondta, hogy ha a vezetőség nem vál­toztat a munkakörülményeken, kénytelen lesz felmondani. Férfi és női közös kis fürdő van az üzemben. Sok helyet el­vesz a fürdőbe bezsúfolt öltöző szekrény. S egyáltalán nem mondható tisztának a fürdő! Néhány kirívó baleseti forrós Elromlott a kemencénél a be­toló szerkezet. Csak hat hónap múlva vállalná a három fogas­kereket és tolólécet elkészíteni a Finommechanikai Vállalat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy na­ponta 1400 helyett 1000 csempét tudnak égetni, hanem olyan munkát és körülményt, amire az igazgató is azt mondja, hogy „embertelen munka.” Ugyanis három kézi hévérrel dolgoznak, olyannal, ami egyáltalán nem biztonságos, s könnyen balese­tet okozhat. Percenként egy pár gyermekcipő — automatagépek munkája — bőrdísxmű Hagi Dömötör, a Nyíregyházi Cipőipari Vállalat főmérnöke be­mutatta a vállalat új üzemét, mely a reptéren, a Perlit Vál­lalat helyén van. A Tiszalöki Ve­gyesipari Vállalat dicséretére szól, hogy jó ütemben végezték az építkezési munkákat, s már beköltözésre készen állnak a he­AZ ASSZONYI RAVASZSÁGOK KÖNYVÉBŐL — Józsikám! Add ide a pénztárcádat! Ilyen tömegben vigyázni kell a pénzre. lyiségek, műhelyek. A szerelők beállították a háromlépcsős nagy szalagasztalt a mechanikai üzem­ben. Mintegy negyven gép — köztük sok automata — beállí­tását végzik. A gépeknek csak egyrésze új, sokat kaptak cipő­gyáraktól, s ezeket üzembehelye­zés előtt ki kell javítani, ami egy kicsit eltolta az üzem bein­dításának idejét. A látottak alapján elmondhat­juk, hogy korszerű eszközökkel, jó munkakörülmények között fognak itt termelni a munkások, A szervezésnél nagy figyelem­mel voltak a korszerű techniká­ra. Mint a főmérnök elvtárstól megtudtuk, percenként fognak itt elkészíteni egy-egy pár gyer­mekcipőt. Amennyiben a gépek javítását és beállítását tervsze­rűen végzik továbbra is, úgy március közepén megkezdhetik a termelést. Egyenlőre, mintegy 250-es létszámmal fog termelni a cipőgyár, de a későbbiekben több munkást fognak foglalkoz­tatni. Ide telepítik a Budapesti Herkules Cipőgyár egyik részle­gét, mely áprilistól kezdve fér­fi cipőket fog gyártani. Ugyan­itt bőrdíszmű-részleget is indí­tanak. Az agyagérlelő medencékbe könnyen beleeshet valaki, mert nincsennek ellátva rácsozattal. A legszembetűnőbb hiányos­ság: a föld alatt tartályban tá­rolt pakurát befagyáskor ve- dérrel úgy merítik ki a dolgo­zók, hogy időközönként le is ereszkednek a tartályba. Azt a ruhát aztán el is dobhatják. Nincs megoldva a pakura szi­vattyúzása. Ehelyett melegítik mielőtt a kemencébe juttatják. A napokban bekövetkezett, ami­től a dolgozók féltek: kigyúlt és felrobbant két hordó tüzelő­olaj a melegítés közben. Szeren­csére baleset nem keletkezett és a tüzet is hamar eloltották. Bármennyire is fontos dolog a termelés az üzemben, ennek ellenére helyesen tett a tűzren­dészet, hogy betiltotta ezt a munkát. Érdemes elgondolkozni a vállalat felettes szervének azon, hogy a vállalat kérésére nem adták meg a mintegy húsz­ezer forintot ennek a problé­mának a megoldására, s már azóta sokkal több pénzt fizettek ki máshová, ahol szükségtele­nebb. A dolgozó emberekről való gondoskodás több törődést ér­demel a csempegyárban! O. A. Kérem a leckekönj vet! /. hetedik osztályban ma szokatlanul jó hangulat ural­kodik az első óra előtt. Mint­ha nem is a napi nyolc órai munka után járnának isko­lába! Lehet, hogy éppen fi­zetési nap volt ma és ilyen­kor azt mondják, hogy ma pénzért dolgoztunk. Csaknem mindenki havi fizetést kap az osztályban egyébként. Ma­gában véve ez még kévés len­ne azért a jókedvhez, mert mégiscsak óra előtt állnak. Azt pedig nem lehet tudni előre, hogy kit mikor ér utói a sors keze, mikor szólítják fel felelni. Valahogy most mégsem izgat senkit sem a felelés. Talán mindenki úgy érzi, hogy ma nem kell ami­att szégyenkeznie, hogy rosz- szul felel? A szokott mozdulatokkal belép a tanár. A sok mo­solygós arc mindjárt feltű­nik, de nem tudja mire vélni az igazi okát. Éppen úgy kezd kérdezgetni, mint más­kor. Ettől ezt, attól mást kér­dez. Éppen csak rövid felele­tet akar hallani. Megy is minden simán, gördüléke­nyen. Már kezd is elfeled­kezni arról, hogy alig egy órája mennyire felbosszantot­ták a hatodikos gyerekek, annyira élvezi az értelmes, okos feleleteket. Az egyik fe­lelet után akarva-akaratlanul falakat rengető nevetést idéz elő: — Kérem a leekekőnyvet! LAPSZÉLEN Károsultak Ügy érzem igen, mégpedig csü­törtökön este a Béke mozi. Nem tudom ki hogy van a dolgokkal, de én nem csupán a filmért, ha­nem a híradóért is járok mozi­ba. Sajnos ezen az estén az utol­só előadáson nem vetítettek filmhíradót. Nem tudom "miért. Talán azért, mert artistaműsor lévén úgy gondolták pótolva lesz-. a közönség? Ha igen, tévedtek. Vagy talán amiatt, hogy fél ki­lenc helyett kilettc óra után kez­dődött az előadás, s nem akar­ták, hogy elmúljon az idő? Ha igen, ezzel sem lehet egyet érte­ni, mert az idő úgy is el­múlt, s jóval tizenegy óra is, ami-» kor vége lett az előadásnak. S úgy gondolom, hogy az a tiz* perc már nem sokat számítóin volna. De nekünk mozilátogatók-1 nak igen. S azt hiszem szívesei* megnézték volna az emberek a, legújabb filmhíradót, a mindig: érdekességet közlő Pillanatképe két. Nem is szólva arról, hogy filmhíradó nemcsak szórakoztat, hanem tájékoztat, nevel, 6 egy- egy riportképe, még hitelesebbé feszi a néző számára a bel- és* külföldi eseményeket. Nem szeretnénk még egysaer. úgy a Béke moziba menni, hogy filmhíradót ne forgassanak. Már* csak azért is, mert ez, bemutatói filmszínház is, s nem válik dicsé-' retére az ilyesmi. r—»fej* cA f atiL é s a kő llő rí iszabercel, vasárnap dél- előtt, mozihelyiség. Hideg van, fűtetlen a terem. De együtt ül a tanácsülés. Va­lóban demokratikus jellege van az ülésnek, nem annyira hiva­talos, mint máskor, hiszen még a gyermekek képviselői is itt vannak. Ülnek a fiúk, lányok, kifésülve, szalagosait, meleg ka­bátkákban a felnőttek között. Egy ifjú, szabadságát töltő ka­tona is van a sorokban, s ami­kor az iskolaigazgató megszó­lít ja: Megfogytál, fiú! — büsz­kén veti fel a fejét. — Nem fogytam én! Híztam! Hetvenhat kiló vagyok! Ülnek az asszonyok is, figye­lemmel. Hallom az előadót, Bes­senyeiről emlékezik, s közben nézem az ünnepség résztvevőit. Bessenyei szavai a népről: „Az ijesztő szegény, oly, mint járó halál, Akire az ínség, mint a tábor úgy száll... Kormos te­kintetű, sápadt is színében, s örök elalélás könyvez a szemé­ben..." Nézem a gyűlés résztvevőit. A dédunokákat. Akiknek va­lamikori őseit látta Bessenyei „kormos tekintetűeknek, sápad- taknak ,örök elalélással a sze­mükben". Nézem a mellettem ülő izmos parasztembert. Nyu­godt arcából okos. pihenő sze­mek' függeszkednek az előadó­ra. Néha bólint 'is, igen, így van ez. Az előadó Bessenyei ül­döztetéséről beszél, arról, hogy kiközösítették, amiért a nép mellé állt, mint bíró, s nem a földbirtokosok mellé. Igen, — bólint az ember mellettem, — így van ez: a földbirtokosakat még én is ismertem. A z egyik gyermek megúnja x a beszédet. Fakard villan a kezében, nem ide készült, az ünnepségre, csak beszökött. Hátha lát valamit. Most kisur­ran. A többi gyermek, akik fel­öltöztek az előadásra, mérgesen néznek utánna, S maguk ülnek türelmesen, szépen. Három lányka. Mindenik fe­jén zöldes árnyalatú kendő, színes, tiszta, vasalt szalagok a hajukban. Kabátjukon talán prém is, arcuk olyan tiszta, mint a szalagok fénye. Vala­mikori ősük, Bessenyei korá­ban, egy kosárka lisztért járt könyörögni, hogy gyermekei éhen ne pusztuljanak. S a gye­rekeknek bocskor se jutott, így félidőben. A gyerekek ülnek csendben, és a nagyobbak értik is az elő­adót. Szépek, fényképezni kellene mindeniket. H állom a költőt: „Kalapja* tetején fürtjei kinyúlnak; Melynek karimái vállára ko- nyúlnak. Árnyéka alul néz kit mint éjszakából, S úgy mutat, mintha most jönné a' sírjából". Ezek, az unokák, késői uno­kák. Mint a három asszony, m következő sorba. Nyílt, komoly tekintetük az előadón. Kezük­ben városi női táska. Kabátju­kat akármelyik városi asszonrr megirigyelhetné. Otthon jó ebéd fő. S még arra is van idejük, hogy ezen az ünnepségen részt vegyenek. Lehet, hogy őseik voltak azok, akikről Bessenyei a fenti, szívfacsaró sorokat ír­ta? Hát l°het? Több, mint másfélszáz esz­tendő telt el azóta. És több, mint másfél évtized a szabad hazában. És a másfél évtized többeb formált, mint a másfélszáz. Gyerekek, asszonyok, férfiak ülnek a mozihelyiségben. Fü- tetlen, igaz. De jó ruhában nem fázik az ember. Tegnap mozi sem volt, ma még csak ritkán, fűtenek, holnap a kényelem is meglesz. Minden nappal előbbre kell jutni. És azért kell, mert lehet! ~LT ideg a mozi helyiség, de a légkör meleg. A költő és a késői falu talál­kozik. SP. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom