Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-14 / 12. szám

Tanítják, segítik az elmaradókat a nyíregyházi ruhagyárban kétszázötvenen dol­goznak a nyír?' >• i i uha- Syárban. A dolgozóknak csak ne­gyedrésze szakmunkás, a többi átképzés. Egyrészük alacsonyabb teljesítménnyel dolgozik, nem éri el a 100 százalékot. Nem azért, mert nem akar. hanem mert nem ismeri, vagy nem sajátítot­ta el azokat a jó munkamódsze­reket, amelyek segítségével töb­bet teljesíthetne. Akadnak még mintegy húszan-harmincan, akik nem ismerik eléggé a gépet és saját maguktól nem tudnak nyit­jára jönni a gyorsabb, könnyebb, termelékenyebb munkának. A szocialista verseny mozga­lomnak egyik alapvető feladata a jó munkamódszerek elterjesz­tése, az elmaradók tanítása, se­gítése, a munkámódszerátadás kiszélesítése. A gyárban látják a műszaki vezetők, milyen kárt okoz a terv teljesítésben, ha szá­mosán nem érik el a normát. Felhasználják a legkézenfekvőbb lehetőséget; a rmmkamódszerát- adást a hiányosság felszámolá­sára. , . A NORMAN ALUL TELJE­SÍTŐK elsősorban az üzembe került új munkások közül kerül­nek !d. Marinka János műszak­vezető mondta, hogy nagy gon­dot fordítanak ezeknek a dolgo­zóknak a tanítására és segítésé­re, hogy minél hamarabb teljes­értékű munkát végezzenek. Szak- tanfolyamokat tartottak a múlt évben, s most is újabb tanfo­lyamot szerveztek. A gyengébben dolgozó munkások munkaidő után megtanulnak sima és spe­ciális gépekkel dolgozni, na­gyobb szakigényű munkaművele­teket végezni. A műszakiak min­den szalagban a termelés köz­ben nyújtanak segítséget, átad­ják a legjobb munkamódszere­ket. Ezzel elérik, hogy egy-egy dolgozót több reszortban is tud­nak foglalkoztatni, ugyanakkor a munkások jobb teljesítménye kö­vetkeztében növekszik a kerese­tük és a vállalat teljesíti a ter­vét. Sok fiatal munkáslány és asz- szony örül annak, hogy például Perjési Károly. Marinka János, Marosvölgyi Károly, Erdős Já­nos műszaki dolgozók megtaní­tották őket jól dolgozni, szakigé- nyesebb munkákat végezni. De a legjobb szakmunkások, kiváló dolgozók, mint például Hurai Mi­hály a könnyűipar kiváló dolgo­zója és Smidt Pál is, szívesen átadják jó munkamódszerüket. Nem sajnálják azt az egy-két órát, esetleg többet, amit egy- egy gyengébben dolgozóval való foglalkozásra, egy-egy munkafo­gás megtanítására fordítanak. Azt mondja Hurai Mihály, hogy neki nagy örömet okoz, ha lát­ja, hogy akit megtanított az is teljesíti a normát és fizetéskor nem 800, hanem 1000—1200 fo­rintot visz haza. A 8/A SZALAGBAN Garai Júüa mint betanított • munkás kezdett dolgozni, a keresete 7Q0—800 forint körül volt. Nyizs- nyik János megtanította élenjáró munkamódszerrel varrni, s a teljesítménye 100 százalék fölé emelkedett, a keresete pedig 1100 forintra. Azóta ez a lánv több reszortot is megtanult. Most már olyan nagy szaktudást igény­lő munkát is tud végezni, mint a kabátokba az ujját bevan ni. Ez a nagyobb tudás havonta 300 forinttal növelte a keresetét, 1300—1400 forintot keres havon­ta. Györfi Arpádnőt is Nyizs- nyik tanította meg élenjáró munkamódszerrel dolgozni. Oláh Jutkát is, aki már épp úgy tud zsebezni, mint azok a szabók, akik 3—4 évig tanulták a szak­mát. Anderkó Ilona, akit szintén szaktársai tanítottak meg a leg­jobb munkafogásokra, a norma rendszeres túlteljesítésére, most boldogan dicséri munkamódszer átadóit, akik hozzásegítették ah­hoz, hogy elnyerte a szakma ki­váló dolgozója kitüntetést. Az üzemben a gépeknek mint­egy 20 százaléka speciális gép, amelyek különleges munkaműve­leteket végeznek: gomblyukat kötnek, pikéi'ozr.ak, end űznek. Van olyan gép is, ami egyszerre varr és a varrást szét vasalja. Az új gépekkel rendszerint a mű­szaki vezető tanítja meg dolgoz­ni a munkásokat. Riczó Imréné nemrég még sima gépen varrt, most pedig kitűnően teljesít egy speciális gépen. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE olyan tulajdonságokat fejleszt ki a dolgozókban, mint az elvtársi segítségnyújtás szellemét, az el­maradók támogatásának köteles­ségtudását. A közös cél, a szo­cializmus megvalósítása szüli ezt a mély elvtársiasságot, hogy fel­karolja egyik munkás a másikat, és felemeli arra a színvonalra, amelyen ő van. Erre az elvtársi kötelességre a ruhagyár pártszer­vezete és szakszervezete minden szalagban rendszeresen felhívja a dolgozók figyelmét értekezlete­ken és a termelés közben is. Személyes elbeszélgetések alkal­mával felhívják egy-egy kiváló dolgozó figyelmét arra, hogy ki­nek adjon segítséget. Az elvtársi segítségnyújtás a tervteljesítés­ben felemeli a lemaradókat a legjobbak színvonalára, és ezzel egyidejűleg több keresethez, jobb élethez vezeti. A gyár vezetősége gondoskodik arról, hogy ne csak a gyáron belüli legjobb munkamódszere­ket terjesszék el, hanem azokat is, amelyeket más ruhagyárak­ban alkalmaznak. Dósa István gyártásszervezési osztályvezető van megbízva ezzel a feladattal. A gyár filmfelvevő gépet kapott. Valamennyi ruhagyárat megláto­gatnak és filmre veszik a leg­jobb munkafogásokat. A filmre vett munkamódszert aztán egy­szerre egy egész üzem kollektí­vájának levetítik, s a munka­módszert így széleskörben elter­jesztik. A levetített munkamód­szert megfelelő magyarázó szö­veg kíséri. TANÍTANI, FELEMELNI az elmaradókat, segíteni a gyengéb­beket, — ez nem lehet kampány- feladat. Ezt mindennap végezni kell. Jó dolog, hogy a műsza­kiak meglátják a munkamód­szerátadásban azt az eszközt, amely segíti megoldani a terv- teljesítést. a szakmunkásellátást, a gépek jobb kihasználását, a termelékenység növelését, és számos termelési problémát. A ruhagyárban sok ilyen műszaki dolgozik. Munkájuk gyümölcse meg fog mutatkozni a normát ma még nem teljesítő dolgozók számának csökkenésében, a havi és negyedévi tervek maradékta­lan teljesítésében. O. A. SIPKAY BARNA: =AZ ISMERETLEN i •» ; •> biggs lázasan gondolkozott. „Uramisten, hát mit is csinálok én? Reggel bemegyek a kísérle­ti telepre, elfoglalom helyem az ólomkamra műszerasztalánál, cs figyelem az aíommaghasadás je­lenségeit, Aztán hazamegyek. — Tehát úgy gondolja, hogy embereink eztán is nyomában maradjanak, és ö végezze tovább munkáját? — Igen. — És a másik? Az a fiatal? Az igazgató legyintett. — Hamarosan kidobjuk. Nem sck haszna van. — Hát ez gyönyörű! Biggs feléje kapott, hegy hall­gasson, de azok semmit sem vet­tek észre, úgysem. Az államtitkár felállt. ' — Tehát bizonyos benne, hegy az eddigieknél soltszorosan haté­konyabb atombomba kulcsát ta­lálta meg az önök... — Biggs — segített az igazga­tó. — ... no, igen, az önök Biggs- sze. — Teljesen nyugodt lehet — biztosította az igazgató. — Biggs- féle atombomba ötszázezer em­beri pusztít el egy szemvillanás alatt. — Elfújni őket, mint a legye­ket — hessentett fehér kezével az államtitkár. sugárzás—— " — Mint a legyeket — bólintott az igazgató. — Nagyszerű — helyeselt a másik. Biggs úgy érezte, elájul. Atombomba? Hogy ő atom­bombán dolgozik? Dehát hi­szen... csupán energlakérdés az a ni... igen, végeredményben... nem, ez nem igaz!.' Odaugrott az igazgatóhoz, és teljes erejéből pofon ütötte. De a tenyere átcsúszott az igazgató fején. — Rohadt disznók! Aljas bi­tangok! — Gondolom — folytatta az államtitkár. — jó lenne a Sza­harában kipróbálni, mint a fran­ciáknak. Az igazgató kétkedőn rázta a fejét. — Gyakorlatilag ez nagy ve­széllyel járna a környező afrikai államoknak. — Teljes értékű próba lenne — vonta fel a vállát gúnyos mentegetőzéssel a hadügymi- niizter belső tanácsnoka. Aztán elköszöntek. Az igazgató visszaült asztalá­hoz és egy 'terjedelmes jelentés o, vasasába mélyedt. — Mit szólsz ehhez? — kér­dezte elképedve Húg. Ajaki tudósítás Furcsa érzés markolja meg a bensőnket. Jön a nép, jön, jön, özönlik. Azok az emberek, akikkel egy hónapig cltiink egy községben, forradalmi közelségben, a vi­harzó nagy indulatok forgata­gában __ Jönnek a sújtásos ünneplőbe öltözött gazdák, a szivárvány minden színében pompázó sok­szoknyás fiatal lányok, a kar­ral együtt járó sötétebb ruhá­ban az idősebbek. Tele az isko­la udvara. Az ajaki dolgozó parasztság gyűlésre. termelőszövetkezetet alakító ünnepi közgyűlésre jött össze, hogy a nagy vajúdások után egy emberként vegye kézbe a község életének, hol­napjának az irányítását. Mi állunk és szavunk is alig van. Heteken keresztül men­tünk bizakodóan, néha megcsap­pant reménnyel: Mcgértik-e az ajakiak, mit akarunk? Hagy7 a mi sorsunkról is döntenek, amikor a magukéban előre lát­nak? Megértették, valamennyi csa­lád, kivétel nélkül megértette! Olyan jóleső érzés nézni ezt a hatalmas tömeget. Korábban egyenként, most közösen dönte­nek. .. Választanak, szavaznak, ha­tározatokat hoznak egyes kér­désekről — bölcsen, okosam mintha-... mintha nem is a tegnapi vajúdó emberek lenné­nek itt, mintha, tudatuk alján már mind átélték volna koráb­ban ezeket a perceket. A „rögös föld” elsimult s magába fogadta a magot —« Ajakon. Jó érzés elbúcsúzni innen, mert barátokként búcsúzunk, olyan barátként, akit szívesen \ issza-.árnak. A népnevelő csoport nevébe»; Va?;-a Károly Tudni valók; a Ibc-s liele^elt megsegítéséről szóló kormányrendeletről A 42/1960. számú kormány- rendelet lehetőséget ad arra, hogy a biztosított tbc-s beteg gyógykezelése alatt gyógyulása elősegítése érdekében anyagi és családi viszonyaitól függően az állam terhére anyagi támogatás­ban részesíthető legyen. Ez a tá­mogatás lehet rendszeres, vagy rendkívüli. Rendszeres támogatásban ré­szesül a fekvőbeteg, gyógyinté­zetben ápolt beteg, ha eltartásra szoruló családtagja van és kór­házi ápolása idejére járó táp­pénze a napi 60 forintot nem éri el. Ilyen esetben az anyagi tá­mogatás összege legfeljebb napi 8 forint lehet. Ha a betegnek eltartásra szoruló családtagja nincs és a kórházi ápolás idejé­re járó táppénze a napi 30 fo­rintot nem éri el, ilyen esetben napi 6 forint megsegítésben ré­szesülhet. Ez a különbözeti táp­pénz azokra a napokra jár, ame­lyekre a dolgozónak egyébként is járna táppénz. Ezt a rendsze­res anyagi támogatást az SZTK; illetve az üzemi kifizetőhely fo­lyósítja. Rendkívüli anyagi támogatást indokolt esetben az a tbc-s be­teg kaphat, aki keresőképtelen, táppénzre nem jogosult biztosí­tott; tsz-tag. -— ha kórházban ápolják, vagy intézetben gyógj - kezelik. A rendkívüli támogatás­ra a TBC gondozó intézet veze­tője, vagy a kórház igazgatója tesz javaslatot az SZTK-nak. Kórházi ápolásra 1961, január 1-től a tbc-s dolgozók, család­tagok korlátozás nélkül jogosul­tak. Ilyen esetben sem a kifize­tőhelynek. sem az alközpontnak nyilatkozatot kiadni nem kell. — A legnagyobb aljasság! El­vetemült aljasság! — dühöngött Biggs, és iszonyú ütéseket mért az igazgató fejére. De hasztalan. — Ne fogyaszd az energiádat! — figyelmeztette jóakarattal a társa. — Ne feledd, hogy most már csak egy adott energiahal- maz vagyunk, s nem pótlódunk. Takarékoskodnunk kell önma­gunkkal. — Igazad van — csendesedett le Biggs. — Erre még nem gon­doltam. Hogy a csudába jutott az eszedbe? És még téged akar­tak kidobni! Több eszed van, mint itt az egész vacaknak. — fiát, nem mondom... — egyezett bele Húg. — De tanács­lom, hogy menjünk. Biggs undorral nézte a csinos igazgatót. — — Kár, hogy nem tudok köp­ni. Hogy nem tudom a kitünte­tésemet a pofájába vágni. „Az emberiség jótevője vagy!” Ezt merte nekem mondani. Amikor a mellemre tűzte azt a bilétát. És az emberiség gyilkosa lennék, ha nem ér bennünket ez a bal­eset. — Menjünk — sürgette Húg. Elindultak. Akkor robbant be az ajtón llanli. —• Riadó! — kiáltotta. Az igazgató halálsápadtan fel­pattant. — Biggs és Huggerty megsem­misültek, Mc Kansy meghalt! Ismeretlen sugárzás a kamrá­ban! — Lehetetlen! — hebegte az igazgató. — Ez maga a pokol! Nem is­merjük a sugarat! Játszunk e halállal! Reszketve álltak mindketten Biggs felkacapott. — Hát bíz ennek befüstöltek! Húg nógatta. — Hagyd már a fenébe. Men­jünk haza. Utálok rájuk nézni. Biggs: — Én is. Menjünk haza. És most már tényleg elindul­tak. Biggs megjegyezte: — Most már nyugodtan me­hetünk toronyiránt. Ügy lénye­gesen rövidebb az út. Nyugodtan nekilendült a fal­nak. Valami villant, és rettene­tesen fejbevágta. — De Peter Biggs! — hallotta a felesége hangját. — Miért aka­rod a fejeddel átütni az ágy deszkáját? Biggs felült. Ámultán nézett a feleségére. Azután megtapogatta a karját. Semmi kétség, van és létezik. — Mondd. Sally, ki vagyok én? — Peter Bigss vagy és szám­tantanár — felelte Sally dühö­sen, és oldalra fordulva befúrta a fejét párnájába. — Nem tu­dom, miért éppen hajnali há­romkor kell ezt megkérdezni tő­lem. — Többet nem olvasok este újságot — sóhajtott boldogan Biggs és lefeküdt ő is. De azért kíváncsi vagyok, hogy Húgnak fáj e a foga, vagy sem? Sally nem szólt semmit. Meg­volt a véleménye • '• ege.) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom