Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-12 / 10. szám
Az új magyar lexikon, az „aranyltöiiyTÍár“ és a „kultúra világa“ előfizetőinek zöme üzemi dolgozó Az elmúlt esztendőben ugrásszerűen megnőttek az üzemi könyvterjesztés eredményei. A nagyüzemek dolgozói, munkásai mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak a magyar és a világirodalom klasszikusai, a mai életet tükröző jeles hazai és külföldi alkotások felé. Fejlődött, ötletekben gazdagabb, változatosabb lett az üzemi könyvterjesztés is. Az elmúlt esztendőben az új magyar lexikonból Budapesten tizenháromezer, vidéken ötezer példányt rendeltek meg az üzemekben és a készülő új kiadásra is már sokezren bejelentették igényüket. Az „aranykönyvtár” előfizetőinek zöme is az üzemekből került ki. Az üzemi könyvterjesztés vidéken is hasonló ütemben fejlődik; Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Miskolcon és Győrött különösen jó eredményeket értek el az üzemi könyvterjesztők. Űj üzemellátó bolt létesült Oroszlányban, Kazincbarcikán, Kaposvárott és Nagykanizsán, jólsikerült műszaki könyvkiállítást és vásárt rendeztek Győrött, Gyöngyösön, Egerben, Özdon és Tatabányán. Beváltak a több helyen megrendezett művészeti könyvkiállítások és vásárok is. A vidéki üzemi könyvterjesztés fejlődésére jellemző, hogy az „aranykönyvtárra” tizennégyezer, a „kultúra világára” tízezer előfizető jelentkezett. ELKÉSZÜLT A VILÁGHÍRŰ | MAGYAR UNIVERZÁLIS AL- TATOGÉPEK ELSŐ SOROZATA a Fogorvosi Műszergyárban. A gép oxigén, nirogénoxidul, ciklo- propán, trilén és éter altatógázokkal működik, és a kismértékű bódítástól kezdve, az órákig tar- i tó legmélyebb altatásig egy- J aránt használható. Ezáltal alkalmazható mindenfajta sebészeti műveletnél. — ELVESZTETTE EGYIK KEREKÉT a Becs és Ostende között közlekedő expresszvonat a bajorországi Fürthnél. A műszaki balesetet észrevette egyik pályaőr és sikerült a teljes sebességgel haladó vonatot megállítania. A vonat 80 utasának ijedtségen kívül egyéb baja nem történt, de a pályán 10 órán áfc. szünetelt a forgalom. Szünidő után — pályaválasztás előtt IHálilányok a Kölcsey gimnáziumban Azzal Az elhatározással léptem! be a Kölcsey leánygimnázium kapuján, hogy riportot írok az év első tanítási napjának élmenyeiről, eredményeiről. Sajnos, — legalábbis az én részemre — ez a terv meghiúsult, mivel a lányok nagy örömére aznap elmaradt a számonkérés. Ómig a dtófrok pihenlek, tanultak, szórakoztak, a tanárok komoly társadalmi munkát végeztek — mondta többek között Gellér Erzsébet igazgatónő. — A társadalmi munka tsz szervezésből, kulturális munkából és más elfoglaltságból állt. Hogyan töltötték a szünidőt a lányok? — erről beszélgettem a negyedik c. osztály tanulóival. — A három hét alatl keveset (tanultam, de ennek nem szorgalomhiány volt az oka, hanem *aj nos, édesapám megbetegedett •— mesélte Darvas Ildikó. — A harmadik osztályban jeles volretnék menni, s majd haza, hogy folytassam szüleim munkáját — mondta Héjjá Judit. Reméljük, sikerülni fog a felvétele, hiszen már az első találkozáskor is komoly, szorgalmas lányt ismertem meg benne, akire majd nyugodtan tehet bízni a gyermekek első lépéseit a tudomány világába. Nem hinném, hogy valaki még ezután is azt hiszi; a lányok csak szórakoztak és olvasgattak a szünidőben. Nem vitás, ez is szükséges. De érettségiző osztályról van szó és mint a beszélgetés folyamán kiderült, időnként kis csoportokba gyűltek össze, matematika-fizika példákat oldottak meg, tanulmányozták a levezetést, ami majd az érettségi vizsgán nagy könnyebbséget jelent a feladatok megoldásánál. Igaz az is, hogy nemcsak szorgalmas jó tanulók vannak az osztályban, mint az osztályfőnök elmondta: — az osztályátlag közepes. Nem kevés a jeles és a jó, de, van még elégséges is — Mi az oka annak, hogy rövid idővel az érettségi előtt ilyen gyenge eredményt képes csaK felmutatni? — kérdeztem egy kettes eredményű tanulót. — Inkább a sportnak élek az otthoni elfoglaltságom k sole, mivel édesanyám sa, meghalt, de ezt, tudom, nem . hét mentségemre felhozni. Igyek szem bepótolni az elmaradásaimat és remélem az érettségim „sikeresebb” lesz, mint előző eredményeim. Még van idő, az érettségi vizsgák május végén, június elején kezdődnek, be lehet pótolni a hiányokat — ha nem is teljes mértékben. Az eredményhirdetés után talán mindegyik negyedik c-s diák büszke, boldog szívvel mondhatja: — leérettségiztem! kovácsi Széljegyzet: iMni kell az élelet Sokáig nem találkoztam vele, leint volt falun, termelőszövetkezet i'ejlesztésen. Tegnap ósszeakadtunk az utcán, és két perc sem telt, már arról kezdett beszélni hogy s mint Is volt ott lant. falun. Csodálkozva nézlem Ismerősömet. Azelőtt talán szóba sem került közöttünk a termelőszövetkezet, lévén városi ember, beszélt a színházról, a politikáról irodalmi kérdésekről. De most, mintha csak ez az egyetlen dolog töltötte volna be egész gondolatvilágát: a termelőszövetkezet. Kétségtelenül gazdag és nagy élményeket szerzett. Kiapadha- tatlanul mesélt parasztemberekről, akiket sohasem láttam, de mind megelevenültek elbeszélése nyomán, oly plasztikus előadási formában emlékezett róluk. Sorolt neveket, kacagott anekdótáin, és meghatottan röppentett fel néhány szívbemarkoló dolgot is, mint amilyen a következő volt: A közgyűlés egyhangúlag válasz- , lotta meg a téeszközség emöket, aki nem gondolta volna előre, hogy ekkora bizalommal vannak iránta az emberek. S az új el- . nók sírva köszönte meg ezt a falunak, s acélossá izmosodott benne az akarat: jó elnöke lesz a szövetkezetnek, ne csalódjanak benne. S ez az ember még néhány héttel előbb éjszakákat gondolkozott álmatlanul a tíz hold birtokában. Ismerősöm csak. Deszélt, közben észre sem vette, hogy már kétszer is megtettük ugyanazt az utat, oda és vissza mert elkísért. Mi történt vele? Eleinte csodálkoztam, aztán megértettem. Ezt az embert nem nagyon érdekelte azelőtt a termelőszövetkezet, a talu. És ez természetes is hiszen alig ismerte. Ismerte újságból, ismerte elvileg, tudta, hiszen művelt ember, hogy a közös gazdálkodás az egyetlen út a felemelkedéshez. De Jól emlékszem, amikor hasonló társadalmi körben mozgó emberek megjegyezték: node miért kell meggyéin! a parasztokat arra, hogy belépjenek? Hiszen nyilvánvaló, hogy a termelőszövetkezet jó, és ez a jövő útja. — Nem, igen kevés elképzelésük volt prról, hogy milyen sajátos gondolatvilága van az egyénileg dolgozó parasztembereknek, hogy mennyi gátlást, mennyi ellentmondást kell leküzdeniük önmagukban. Mert a nyilvánvaló jó sem olyan világos mindenki előtt, mint a nap, amely ugyancsak megbúvik a felhők mögé. Erről írj — barátom! — biztatott végül — Írj erről, milyen nagyszerű harc folyik ma falun, ez hidd el, mindenkit érdeke! mert kell is, hogy érdekeljen mindé nldt, hiszen ettől függ, milyen gyorsan báladunk előbb ebben a mi kis drága hazánkban. S akkor egy másik ismerősömre gondoltam, aki nemrég arra biztatott hogy több bűnügyi témát karoljon fel az újság, mert az az érdekes. Es nem haragudtam most rá. Hiszen ő még nem volt falun, tálán az üzemekben sem. Szűk szobai körben éU életét, hivataltól, eszpresszóig, vagy még odáig sem, hivataltól a lakószobáig. Az életet pedig élni keU, hogy szerves részei legyünk! Ez is világos, egyszerű. Mégis, tegnapi ismerősömmel kellett 'álkoznom, hogy megértsem ilyen világosan. Köszönöm neki. SB. m lesz hiány az alapvető építőanyagokból „ésügyi Minisztérium épít agipari vállalatai a hároméves tervben mintegy öt százalékkal növelték termelésüket. A tervidőszakban a falazóanyagok, a tetőcserép, a vasbetongerenda és más fontos építőanyag hiányának megszyntetésével segítették az építkezéseket. Az idén az építőipar szükségleteinek megfelelően 8,9 százalékkal gyártanak majd több cementet, mint tavaly. A családiházépítők támogatására az idén csaknem húsz százalékkal több ajtót és ablaköt kap a belkereskedelem az ' ÉM asztalosipari vállalataitól. Téglából, tetőfedő anyagból, vasbeton- gerendákból is bő készletek vannak raktáron. Az ÉM építőanyagipara az idén végeredményben 8.4 százalékkal növeli termelését, s így nem lesz hiány az alapvető építőanyagokból. tam, de én úgy érzem, aki év közben komolyan, szorgalmasan tanul, a téli szünet alatt nem kell olyan nagy kapacitással tanulnia, mint a közepes, vagy gyengébb tanulóknak. Szalkó Éva mindvégig kitűnő tanúié volt, t a kötelező tantárgyakon felül Igen komoly érdeklődést árult el a történelem, a matematika és a fizika iránt. A három tantárgy nem mindegyike összefüggő, s ez is mutatja, hogy érdeklődési körét nem korlátozza egy tantárgy csoportja. Geológus szeretett volna lenni, — hogy miért, nem mondta — lemondott erről a pályáról, s a matematika-fizika szakon szeretné folytatni tanulmányait. — Mar a gimnáziumba jövetelem előtt elhatároztam, hogy tanítónő leszek. Édesanyám, édesapám tanyai tanító, sokat tanultam tőlük és nagyon megszerettem ezt a foglalkozást. Érettségi »tán a Felsőfokú Képzőbe sze— A KENYÉR a világ népeinek legfontosabb tápláléka. A legtöbb kenyeret Európában, ezen beiül is Franciaországban eszik. A Távol-Kelet számos országában még csak most szorítja ki az étlapról a bűzakenyér a rizst. Az országok 53 százalékában az elfogyasztott táplálék- mennyiség fele kenyér. SIPKÁT BARNA: =AZ ISMERETLEN / i Az ajtó méter vastag teste nesztelenül simult vissza a falba. Kigyulladtak a piros lámpák. Beséltáltak az ó<lomkamrába. Peter Biggs arrn gondolt, hogy mégis csak érdernes volt húsz évet itt eltölteni. Ha nem is ebben a mesterséges pokolban, de az előzőekben is. Húsz kemény évet, vastag ólt nők között, a sugárzó halál sz ereimes közelségében. Mert ez a kitüntetés most az emberek fölé emeli, és a pénzből megleheti Sallynak a villát, és Sa Uy elmehet a fiával, ha akar, O laszországba. Sajnálta, hogy fent, az irodák folyás iáján nem talált tükröt. Aranvjozott zöld jelvénye sütötte a m ellét. A fene tudja, mikor néze tt utoljára tükörbe! Nyakken dőjét Sally kötötte, borbély bo1 rotválta. Hirtelen azt sem tudta v olna. hogy kövér e az arca. vacjy sovány, ha megkérdenie. Beset által: az ólomkamrába. Pete r Biggs leült az asztalához, a műszerek elé, és kényelmesre igazította csuklós székét. Iszo nyú csend volt, mint mindig. U i bent az élet néma, pontos és zajtalan. Délfelé már kelsugárzás lemetlenül hangzott a gyomor- korgás is Dehát az nem volt gép, az csak az ember zsigereiher tariozott Egy pillanatnyi szédülést érzett. Az ünnepség jobban megviselte az idegeit, mint tavaly a lánya esküvője. Lehunyta a szemét, és megmaszirozta a homlokát, hogy odagyűljön a vér. Aztán automatikusan nyúlt a kapcsoló nikkelezett gombjához. És akkor elakadt a lélegzete. Határozottan tudta, hogy a szeme előtt mintegy harminc czntimáternyire ott van a karja, újjá rajta a gombon, — b,ár furcsán túl puhának érezte a nikkel hűvös felületét, — de nem látott semmit. Elkapta a kezét. És ránézett. Ott volt, immár közvetlen a szeme előtt, de mégsem látta. Pillantása átszaladt a levegőn, rá a kapcsolóműszerek asztalára. Mi ez? Pvosszúl van? Káprá- zat? Két kezét tartotta arca elé, de semmi. Lenézett a hasára. 4 szék lapja. S valami ruha. A lába sehol. Csak a cipők. Meghűlt benne a vér, S akkor a szomszédos asztal mellől állati üvöltés: — Megsemmisültünk!! Várjunk csak, várjunk csak! lihegett remegve. — Az előbb én itt voltam. És most is itt vagyok. De tovább nem jutott a gondolatban. Meghallotta, hogy most ő maga ordít, és már fel is ugrott és most rohan n másik asztal felé. — Hol vagy, Húg?! — Hol vagy?! — Itt vagyok! — jött a hang a háta mögül. Megállt és megfordult. De senkit sem. látott. Aztán megpillantotta a földön lehullott ruháit. És most már emlékezett az apró fémes csengésre is, amikor gyűrűje leesett. — Mi van velünk? — kiáltotta feleslegesen, hiszen csend volt. — Azt hiszem, meghaltunk! — találgatta a másik, szokott rekedtes hangján. — Hülyeség! — Biggs tisztán érezte, hogy reszket a térde a félelemtől. — Halottak nem beszélnek! — Dehát nem látom magam és téged se látlak! — Ne ordíts! — Te oditaszi Elhallgattak. Peter Biggs kezdte: — Én azt hiszem, mi egyszerűen csal: láthatatlanokká lettünk. — Gondolod? Akkor miért állok én mostan az asztalban? — Hol? — Az asztalban. Benne. Legalább is úgy gondolom. Peter Biggs óvatos mozdulattal lépett a szék felé. aztán simán átment rajta. — Hát ez őrület! — kiáltotta boldog kétségbeeséssel. — Mi most úgyszólván átalakultunk a saját energiánkká! — Dehát hogyan? Ilyesmi még nem volt! — De most van. Ezt nem tagadhatod. Elgondolkoztak a hatalmas fi- zikai problémán. Húg közben megjegyezte: — Érdekes, nem fáj a fogam. — Persze, hogy nem fáj. Hiszen nincs. — Akkor ki sem kell húzni? — Nem. — Hát ez pompás — mondta Húg szórakozottan. — Különös — helyesbítette Biggs. — Nincs fogad, nincs ' ■vr- kod, és mégis beszélsz. — Azt hiszem, nagyon hosszú számításokat kell elvégeznünk, amíg megértjük jelenségünket. Biggs a levegőbe csapott: — Ha megoldjuk, nem kétséges a Nobel-díj! — Ha megoldjuk — ismételte meg komoran Húg. — De én e pillanatban a legnagyobb zavarban vagyok, mert nem tudom felvenni a ceruzámat. — Nem tudod felvenni? Miért? — Próbáld meg. Biggs odább akarta tolni a széket, hogy az asztalhoz lépjen, de a keze keresztül csúszott rajta, mint a levegőn. (Folytatjuk.) •>
