Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-12 / 10. szám

Az új magyar lexikon, az „aranyltöiiyTÍár“ és a „kultúra világa“ előfizetőinek zöme üzemi dolgozó Az elmúlt esztendőben ugrás­szerűen megnőttek az üzemi könyvterjesztés eredményei. A nagyüzemek dolgozói, munkásai mind nagyobb érdeklődéssel for­dulnak a magyar és a világiro­dalom klasszikusai, a mai életet tükröző jeles hazai és külföldi alkotások felé. Fejlődött, ötletekben gazda­gabb, változatosabb lett az üze­mi könyvterjesztés is. Az elmúlt esztendőben az új magyar lexikonból Budapesten tizenháromezer, vidéken ötezer példányt rendeltek meg az üze­mekben és a készülő új kiadás­ra is már sokezren bejelentették igényüket. Az „aranykönyvtár” előfizetőinek zöme is az üzemek­ből került ki. Az üzemi könyvterjesztés vi­déken is hasonló ütemben fejlő­dik; Szegeden, Debrecenben, Pé­csett, Miskolcon és Győrött kü­lönösen jó eredményeket értek el az üzemi könyvterjesztők. Űj üzemellátó bolt létesült Orosz­lányban, Kazincbarcikán, Kapos­várott és Nagykanizsán, jólsike­rült műszaki könyvkiállítást és vásárt rendeztek Győrött, Gyön­gyösön, Egerben, Özdon és Ta­tabányán. Beváltak a több helyen megrendezett művészeti könyv­kiállítások és vásárok is. A vi­déki üzemi könyvterjesztés fej­lődésére jellemző, hogy az „aranykönyvtárra” tizennégyezer, a „kultúra világára” tízezer elő­fizető jelentkezett. ELKÉSZÜLT A VILÁGHÍRŰ | MAGYAR UNIVERZÁLIS AL- TATOGÉPEK ELSŐ SOROZATA a Fogorvosi Műszergyárban. A gép oxigén, nirogénoxidul, ciklo- propán, trilén és éter altatógá­zokkal működik, és a kismértékű bódítástól kezdve, az órákig tar- i tó legmélyebb altatásig egy- J aránt használható. Ezáltal alkal­mazható mindenfajta sebészeti műveletnél. — ELVESZTETTE EGYIK KEREKÉT a Becs és Ostende között közlekedő expresszvonat a bajorországi Fürthnél. A műsza­ki balesetet észrevette egyik pá­lyaőr és sikerült a teljes sebes­séggel haladó vonatot megállí­tania. A vonat 80 utasának ijedt­ségen kívül egyéb baja nem történt, de a pályán 10 órán áfc. szünetelt a forgalom. Szünidő után — pályaválasztás előtt IHálilányok a Kölcsey gimnáziumban Azzal Az elhatározással léptem! be a Kölcsey leánygimnázium kapuján, hogy riportot írok az év első tanítási napjának élme­nyeiről, eredményeiről. Sajnos, — legalábbis az én részemre — ez a terv meghiúsult, mivel a lányok nagy örömére aznap el­maradt a számonkérés. Ómig a dtófrok pihenlek, tanultak, szórakoztak, a tanárok komoly társadalmi munkát vé­geztek — mondta többek között Gellér Erzsébet igazgatónő. — A társadalmi munka tsz szervezés­ből, kulturális munkából és más elfoglaltságból állt. Hogyan töltötték a szünidőt a lányok? — erről beszélgettem a negyedik c. osztály tanulóival. — A három hét alatl keveset (tanultam, de ennek nem szorga­lomhiány volt az oka, hanem *aj nos, édesapám megbetegedett •— mesélte Darvas Ildikó. — A harmadik osztályban jeles vol­retnék menni, s majd haza, hogy folytassam szüleim munkáját — mondta Héjjá Judit. Reméljük, sikerülni fog a fel­vétele, hiszen már az első talál­kozáskor is komoly, szorgalmas lányt ismertem meg benne, akire majd nyugodtan tehet bízni a gyermekek első lépéseit a tudo­mány világába. Nem hinném, hogy valaki még ezután is azt hiszi; a lányok csak szórakoztak és olvasgattak a szünidőben. Nem vitás, ez is szükséges. De érett­ségiző osztályról van szó és mint a beszélgetés folyamán kiderült, időnként kis csoportokba gyűltek össze, matematika-fizika példá­kat oldottak meg, tanulmányoz­ták a levezetést, ami majd az érettségi vizsgán nagy könnyebb­séget jelent a feladatok megol­dásánál. Igaz az is, hogy nemcsak szor­galmas jó tanulók vannak az osztályban, mint az osztályfőnök elmondta: — az osztályátlag kö­zepes. Nem kevés a jeles és a jó, de, van még elégséges is — Mi az oka annak, hogy rö­vid idővel az érettségi előtt ilyen gyenge eredményt képes csaK fel­mutatni? — kérdeztem egy ket­tes eredményű tanulót. — Inkább a sportnak élek az otthoni elfoglaltságom k sole, mivel édesanyám sa, meghalt, de ezt, tudom, nem . hét mentségemre felhozni. Igyek szem bepótolni az elmaradásai­mat és remélem az érettségim „sikeresebb” lesz, mint előző eredményeim. Még van idő, az érettségi vizs­gák május végén, június elején kezdődnek, be lehet pótolni a hiányokat — ha nem is teljes mértékben. Az eredményhirdetés után talán mindegyik negyedik c-s diák büszke, boldog szívvel mondhatja: — leérettségiztem! kovácsi Széljegyzet: iMni kell az élelet Sokáig nem találkoztam vele, leint volt falun, termelőszövet­kezet i'ejlesztésen. Tegnap ósszeakadtunk az utcán, és két perc sem telt, már arról kezdett beszélni hogy s mint Is volt ott lant. falun. Csodálkozva nézlem Ismerősömet. Azelőtt talán szóba sem került közöttünk a termelőszövetkezet, lévén városi ember, beszélt a színházról, a politikáról irodalmi kérdésekről. De most, mintha csak ez az egyetlen dolog töltötte volna be egész gondolatvilágát: a termelőszövetkezet. Kétségtelenül gazdag és nagy élményeket szerzett. Kiapadha- tatlanul mesélt parasztemberekről, akiket sohasem láttam, de mind megelevenültek elbeszélése nyomán, oly plasztikus előadási formában emlékezett róluk. Sorolt neveket, kacagott anekdótáin, és meghatottan röppentett fel néhány szívbemarkoló dolgot is, mint amilyen a következő volt: A közgyűlés egyhangúlag válasz- , lotta meg a téeszközség emöket, aki nem gondolta volna előre, hogy ekkora bizalommal vannak iránta az emberek. S az új el- . nók sírva köszönte meg ezt a falunak, s acélossá izmosodott benne az akarat: jó elnöke lesz a szövetkezetnek, ne csalódjanak benne. S ez az ember még néhány héttel előbb éjszakákat gondolkozott álmatlanul a tíz hold birtokában. Ismerősöm csak. Deszélt, közben észre sem vette, hogy már kétszer is megtettük ugyanazt az utat, oda és vissza mert elkísért. Mi történt vele? Eleinte csodálkoztam, aztán megértettem. Ezt az embert nem nagyon érdekelte azelőtt a termelőszövetkezet, a talu. És ez természetes is hiszen alig ismerte. Ismerte újságból, ismerte elvileg, tudta, hiszen művelt ember, hogy a közös gazdál­kodás az egyetlen út a felemelkedéshez. De Jól emlékszem, amikor hasonló társadalmi körben mozgó emberek megjegyezték: node miért kell meggyéin! a parasztokat arra, hogy belépjenek? Hiszen nyilvánvaló, hogy a termelőszövetkezet jó, és ez a jövő útja. — Nem, igen kevés elképzelésük volt prról, hogy milyen sajátos gondolatvilága van az egyénileg dolgozó parasztembereknek, hogy mennyi gátlást, mennyi ellentmondást kell leküzdeniük ön­magukban. Mert a nyilvánvaló jó sem olyan világos mindenki előtt, mint a nap, amely ugyancsak megbúvik a felhők mögé. Erről írj — barátom! — biztatott végül — Írj erről, milyen nagyszerű harc folyik ma falun, ez hidd el, mindenkit érdeke! mert kell is, hogy érdekeljen mindé nldt, hiszen ettől függ, milyen gyorsan báladunk előbb ebben a mi kis drága hazánkban. S akkor egy másik ismerősömre gondoltam, aki nemrég arra biztatott hogy több bűnügyi témát karoljon fel az újság, mert az az érdekes. Es nem haragudtam most rá. Hiszen ő még nem volt falun, tálán az üzemekben sem. Szűk szobai körben éU életét, hivataltól, eszpresszóig, vagy még odáig sem, hivataltól a lakószobáig. Az életet pedig élni keU, hogy szerves részei legyünk! Ez is világos, egyszerű. Mégis, tegnapi ismerősömmel kellett 'álkoznom, hogy megértsem ilyen világosan. Köszönöm neki. SB. m lesz hiány az alapvető építőanyagokból „ésügyi Minisztérium épít agipari vállalatai a há­roméves tervben mintegy öt szá­zalékkal növelték termelésüket. A tervidőszakban a falazóanya­gok, a tetőcserép, a vasbetonge­renda és más fontos építőanyag hiányának megszyntetésével se­gítették az építkezéseket. Az idén az építőipar szükség­leteinek megfelelően 8,9 százalék­kal gyártanak majd több cemen­tet, mint tavaly. A családiházépítők támogatá­sára az idén csaknem húsz szá­zalékkal több ajtót és ablaköt kap a belkereskedelem az ' ÉM asztalosipari vállalataitól. Téglá­ból, tetőfedő anyagból, vasbeton- gerendákból is bő készletek van­nak raktáron. Az ÉM építőanyag­ipara az idén végeredményben 8.4 százalékkal növeli termelését, s így nem lesz hiány az alapvető építőanyagokból. tam, de én úgy érzem, aki év közben komolyan, szorgalmasan tanul, a téli szünet alatt nem kell olyan nagy kapacitással ta­nulnia, mint a közepes, vagy gyengébb tanulóknak. Szalkó Éva mindvégig kitűnő tanúié volt, t a kötelező tantárgyakon felül Igen komoly érdeklődést árult el a történelem, a matematika és a fizika iránt. A három tantárgy nem mindegyike összefüggő, s ez is mutatja, hogy érdeklődési körét nem korlátozza egy tantárgy csoportja. Geológus szeretett vol­na lenni, — hogy miért, nem mondta — lemondott erről a pá­lyáról, s a matematika-fizika sza­kon szeretné folytatni tanulmá­nyait. — Mar a gimnáziumba jövete­lem előtt elhatároztam, hogy ta­nítónő leszek. Édesanyám, édes­apám tanyai tanító, sokat tanul­tam tőlük és nagyon megszeret­tem ezt a foglalkozást. Érettségi »tán a Felsőfokú Képzőbe sze­— A KENYÉR a világ népei­nek legfontosabb tápláléka. A legtöbb kenyeret Európában, ezen beiül is Franciaországban eszik. A Távol-Kelet számos or­szágában még csak most szorít­ja ki az étlapról a bűzakenyér a rizst. Az országok 53 százalé­kában az elfogyasztott táplálék- mennyiség fele kenyér. SIPKÁT BARNA: =AZ ISMERETLEN / i Az ajtó méter vastag teste nesztelenül simult vissza a fal­ba. Kigyulladtak a piros lám­pák. Beséltáltak az ó<lomkamrába. Peter Biggs arrn gondolt, hogy mégis csak érdernes volt húsz évet itt eltölteni. Ha nem is eb­ben a mesterséges pokolban, de az előzőekben is. Húsz kemény évet, vastag ólt nők között, a su­gárzó halál sz ereimes közelségé­ben. Mert ez a kitüntetés most az emberek fölé emeli, és a pénzből megleheti Sallynak a villát, és Sa Uy elmehet a fiával, ha akar, O laszországba. Sajnálta, hogy fent, az iro­dák folyás iáján nem talált tük­röt. Aranvjozott zöld jelvénye sü­tötte a m ellét. A fene tudja, mi­kor néze tt utoljára tükörbe! Nyakken dőjét Sally kötötte, bor­bély bo1 rotválta. Hirtelen azt sem tudta v olna. hogy kövér e az ar­ca. vacjy sovány, ha megkérde­nie. Beset által: az ólomkamrába. Pete r Biggs leült az asztalá­hoz, a műszerek elé, és kényel­mesre igazította csuklós székét. Iszo nyú csend volt, mint min­dig. U i bent az élet néma, pon­tos és zajtalan. Délfelé már kel­sugárzás lemetlenül hangzott a gyomor- korgás is Dehát az nem volt gép, az csak az ember zsigereiher tariozott Egy pillanatnyi szédülést ér­zett. Az ünnepség jobban megvi­selte az idegeit, mint tavaly a lánya esküvője. Lehunyta a sze­mét, és megmaszirozta a homlo­kát, hogy odagyűljön a vér. Az­tán automatikusan nyúlt a kap­csoló nikkelezett gombjához. És akkor elakadt a lélegzete. Határozottan tudta, hogy a szeme előtt mintegy harminc czntimáternyire ott van a kar­ja, újjá rajta a gombon, — b,ár furcsán túl puhának érezte a nikkel hűvös felületét, — de nem látott semmit. Elkapta a kezét. És ránézett. Ott volt, immár közvetlen a szeme előtt, de mégsem látta. Pillantása átszaladt a levegőn, rá a kapcsolóműszerek asztalá­ra. Mi ez? Pvosszúl van? Káprá- zat? Két kezét tartotta arca elé, de semmi. Lenézett a hasára. 4 szék lapja. S valami ruha. A lába sehol. Csak a cipők. Meghűlt benne a vér, S akkor a szomszédos asztal mellől állati üvöltés: — Megsemmisültünk!! Várjunk csak, várjunk csak! lihegett remegve. — Az előbb én itt voltam. És most is itt va­gyok. De tovább nem jutott a gon­dolatban. Meghallotta, hogy most ő maga ordít, és már fel is ug­rott és most rohan n másik asz­tal felé. — Hol vagy, Húg?! — Hol vagy?! — Itt vagyok! — jött a hang a háta mögül. Megállt és megfordult. De senkit sem. látott. Aztán megpil­lantotta a földön lehullott ru­háit. És most már emlékezett az apró fémes csengésre is, amikor gyűrűje leesett. — Mi van velünk? — kiáltot­ta feleslegesen, hiszen csend volt. — Azt hiszem, meghaltunk! — találgatta a másik, szokott re­kedtes hangján. — Hülyeség! — Biggs tisztán érezte, hogy reszket a térde a félelemtől. — Halottak nem be­szélnek! — Dehát nem látom magam és téged se látlak! — Ne ordíts! — Te oditaszi Elhallgattak. Peter Biggs kezdte: — Én azt hiszem, mi egysze­rűen csal: láthatatlanokká let­tünk. — Gondolod? Akkor miért ál­lok én mostan az asztalban? — Hol? — Az asztalban. Benne. Leg­alább is úgy gondolom. Peter Biggs óvatos mozdulat­tal lépett a szék felé. aztán si­mán átment rajta. — Hát ez őrület! — kiáltotta boldog kétségbeeséssel. — Mi most úgyszólván átalakultunk a saját energiánkká! — Dehát hogyan? Ilyesmi még nem volt! — De most van. Ezt nem ta­gadhatod. Elgondolkoztak a hatalmas fi- zikai problémán. Húg közben megjegyezte: — Érdekes, nem fáj a fogam. — Persze, hogy nem fáj. Hi­szen nincs. — Akkor ki sem kell húzni? — Nem. — Hát ez pompás — mondta Húg szórakozottan. — Különös — helyesbítette Biggs. — Nincs fogad, nincs ' ■vr- kod, és mégis beszélsz. — Azt hiszem, nagyon hosszú számításokat kell elvégeznünk, amíg megértjük jelenségünket. Biggs a levegőbe csapott: — Ha megoldjuk, nem kétsé­ges a Nobel-díj! — Ha megoldjuk — ismételte meg komoran Húg. — De én e pillanatban a legnagyobb za­varban vagyok, mert nem tu­dom felvenni a ceruzámat. — Nem tudod felvenni? Miért? — Próbáld meg. Biggs odább akarta tolni a szé­ket, hogy az asztalhoz lépjen, de a keze keresztül csúszott raj­ta, mint a levegőn. (Folytatjuk.) •>

Next

/
Oldalképek
Tartalom