Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-11 / 9. szám

Fiatalemberek — civilben és egyenruhában... (R&fL6q,ái fákída Hagyományos cigánybál a József Attila Művelődési Házban Egy pillantás volt az egész... iTalán csak azért villant fel a különben csinos, ízlésesen öltö­zött kislány szeméből, mert ez­úttal egy katona kérte fel tán- ceolni. Sokmindent elárult ez a (pillantás: azt is, hogy nem szí- | résén táncol a fiúval, mert egyen- Iriíhát visel, „...mert katona...”, »nyilvánvaló, a kislány idegen- ifcédett új táncosától. ' De miért...? Miben különbözik egy civilruhás fiatalember a katonától — esetleg az utóbbi rovására...? Csak az egyenruha? Délutáni csúcsforgalom a pos­tán. Az egyesített felvevőt, Su- ; nyovszky Máriát számtalan kér­déssel ostromolják. Nap, mint nap a legkülönbözőbb típusú em­berekkel találkozik a felvevőab­laknál. Vajon hogy vélekedik a fenti kérdésről? Ián hallgassunk meg valaki mást. — Sok katona vásárol ná­lunk — mondja Szűcs Anna, az Állami Áruház bőrdíszmű- osztályának eladója. — Hogy nincs-e valami panasz velük szemben...? Korántsem! Udvaria­sak, előzékenyek, s lényege­sen türelmesebbek is. mint a legtöbb civil vásárló. A magán­mondja a barnahajú Gabriella —, hiszen vőlegényem is most vo­nult be. Igaz, a Pistán kívül nem ismerek más katonát... — Akkor honnét tudod, hogy a többi milyen...? — szögezi hir­telen a kérdést barátnőjének László Kati, aztán mégiscsak ő válaszol. Véleménye mindeneset­re megfontoltabb, mint Beszter- czi Gabrielláé. — Megmondom őszintén, én sem ismerem nagyon a katoná­kat, de azt tartom, hogy nagyon kell a fiúknak a katonáskodás. Más lesz a viselkedésük, gondol­kodásuk, komolyabbak is lesz­— Mi véleménye lehet az em­bernek...? — válaszol rövid gon­dolkodás után, aztán hirtelen hozzáteszi: — A katonát és a (Civilt az egyenruha különbözteti ‘meg. Szerintem legalábbis az... Hm! Az ember vállatvon, mert 1 véleménynek ez is vélemény, csak éppen nem kielégítő. Ta­életben is ez a véleményem a ka­tonákról. Nem adok igazat azok­nak, akik csupán az egyenruhát, s nem az embert, a haza védel- ; mét szolgáló embert látják a j katonában. Merre billent a skála mutatója? j — Nálunk nem is lehet élesen ■ elhatárolni a civil embert a ka­tonától — vélekedik Borók Lász­ló, a Szabolcs-étterem felszolgá­lója. — Egyformán kedves ven­dég mindenki, aki betartja a tár­sadalmi élet idevonatkozó sza­bályait. Persze, — hogy úgy mondjam —, a civilek sokkal kötetlenebbül viselkednek, a ka­tonákat feszélyezteti az egyenru­ha. De ez nem is annyira feszé- lyezettség, mint fegyelem. Há­rom éve a szakmában dolgozom, de botrányosan viselkedő katoná­val még nem találkoztam, fe­gyelmezettel és udvariassal an­nál gyakrabban. Beszterczi Gabriella és László Katalin a „Sport” eszpresszóban ülnek, egy-egy kis tányér krémes mellett. A kérdés váratlanul éri őket, de pillanatok alatt heves vitába bocsátkoznak a katona és a civil-ember közötti különbség­ről. — Csak a legjobb vélemény nyel lehetek a katonákról ­nek. Persze, ahogy a civil élet­ben vannak kevésbé rendes em­berek, a katonák között is talál­kozhatunk ilyenekkel. Viszont ezt nem lehet általánosítani. Egyáltalán nincs igaza annak, aki lekicsinylőleg nyilatkozik a katonákról, akár szórakozóhe­lyen, akár másutt... Merre billen hát a skála mu­tatója...? A válaszok mindeneset­re azt igazolják, nem lehet egy meghatározott vonalat húzni, ami a civil embert elhatárolja a ka­tonától. Különbség azért van — és ez nem az egyenruha, hanem mindig, minden helyzetben más — és más, attól függően, hogy az adott körülmények között mi­lyen magatartást tanúsít az egyenruhás és á civil fiatalem­ber. Vineze Jenó Foto: Sági István Rákóczi kedvencének, a szépséges Czinka Pannának, Bi­hari Jánosnak, Bem tábornok talpaalá indulót muzsikáló Sa­lamon Jánosnak, Dankó Pislá­nak, Magyari Imrének és a többi híres cigánymuzsikusnak utódai adtak találkozót egymás­nak hétfőn este a József Attila Művelődési Házban. A hagyo­mányos cigánybálon a megye ét a szomszéd megyék elegáns ci­gánylányai Ígértek kellemes szórakozást, és jókedvet. A cigányság hagyományos évi találkozójának tarka forga­tagában jól szórakoztak, tapsol­ták meg a műsort a megye ét a város vezetői. Nagynevű elődök méltó utódai Berki Ernő megnyitó szavai után kezdődött meg a műsor. Egy mondatban talán így le­hetne jellemezni: megyénk népzenészei a magyarnótáktól kezdve, a tánc és opcrettdalo- kon keresztül a népdalig, min­den műfajban méltó utódaik a nagynevű elődöknek. A népizenészek Horváth Elemér vezetésével (helyi szer­ző Papp Elemér): Brüsszeli nagy valcerét és Kiss József Palotását adták elő jó tolmá­csolásban. A Szabolcs étterem zenekara Varga Jenő vezetésével Offen­bach: Orfeusz az alvilágban cí­mű nyitányával aratott megér­demelt tapsokat, A közönség érdeklődéssel hallgatta a me­gyei zenészeit kilenc tagú tánc­zenekarának bemutatkozását. A klasszikus jazz megteremtőjét idézték. Es Gerswin: Kék rap­szódiájának színvonalas tolmá­csolása bizonyította: megyénk legjobb népzenészei nemcsak aa idősebb korosztály magyamóta, de a fiatalság tánczenei igényei kielégítésének is hivatott mes­terei. Az énekesek közül Varga Zoltánt és a temperamentumos mátészalkai Horváth Máriát, a cigányegyüttes tagját illeti di­cséret. Emetkedő hangulat A műsor után Bozsik Tamás és táncegyüttese, a megyei utánpótlás tehetséges fiataljai­nak táncszámaira rophatták a táncot az egyre vidámabb bá- lozók. Üde ruggója volt a han­gulat emelkedésének a tehetsé­ges és nagyon csinos Nagy Ka­talin, valamint Tömő István, akik jó érzékkel énekelték a legdivatosabb külföldi és ma­gyar táncdalokat. Tömő István tehetségére felhívjuk az illeté­kesek figyelmét is! S a táncoló, hullámzó tömegben lehetetlen feladatra válalkozott a tudósí­tó: a sok csinos lány között megtalálni a legszebbet. Sike­rült! Hosszú barna haja, ned­vesen-mosolygó ajka és csillogó barna szemei vannak Amadéi Erzsikének, a Malomipar tizen­nyolc éves gyors-és gépírónőjé­nek. Ez élete első cigánybálja a hangulata, nyugodt öröme ked­vesen ide illik ebbe a sok szí­nű, embertarkaságba, önfeled­ten, már-már túláradó örömmel énekli: Talán egy perc alatt... Érzi, talán tudja is: ha ákarjat egy perc alatt vőlegénye lehet. Hajnali öt órakor hunyorogni kezdenek a bálterem égői. Vi­dám hangulatban búcSúzlMdnak a régi és új ismerősök: ki Ra- macsaházára, ki Hajdúnánásra, ki Sárospatakra. Viszontlátásra jövőre! 1 ' —Péter—i A gyerek és az újság A gyerek ötödik | általános iskolás, ■ Nagy kék szemű, gon- ' dolkodó típus. Osz­tálytársai között i akadnak bamaszemú- ek és feketék, de ugyancsak éles az eszük, mint az egész mai fiatalságnak. A gyerek beleolvas •az újságba is. A ma­ma tiltja, mert akad­hat olyasmi is, ami ilyen kisgyerek kezé­be nem való. Persze, annál inkább belené­zeget, ahol csak éri. A napokban a moszkvai nyilatkozat kihaj lőtt szövegén akadt meg a szeme. Aztán egészen belefe­ledkezett. A mama 99Községem jól j«r...4í Beszélgetés egy tanácselnökit el — Mi úgyis lefőzzük a kapitalistákat. De mama, azt magya­rázd el nekem, hol van még a földön gyarmati ország, ahonnan még nem űzték ki az imperia­listákat? A mama majd­csak leült a megle­petéstől. Dehát a kér­dés kérdés, arra fe­lelni kell. — Hol is... hol is... látod, még én sem tudom. Egyszercsak a gye­rek a homlokára üt. — Algéria! Hogy hogy is nem jutott eszembe, pedig teg­nap olvastam. S.— J anuár 4-i számunkban közöltük, hogy többek között Balsa dolgozó parasztsá­ga is szakított az egyénieske- déssel és a nagyüzemi gazdál­kodás mellett döntött. Ez al­kalomból felkerestük Kulcsár László elvtársat, a községi ta­nács elnökét s néhány kérdést intéztünk hozzá. — Mint az államhatalom he­lyi szervének képviselője, mi­lyen jelentőséget tulajdonít a község szövetkezeteivé válásá­nak? — hangzott az első kér­dés, — Minden esetre, a termelés növelésének egész sor lehetősé­geivel együtt az életszínvonal emelkedése és általában a pa­raszti munka könnyebbé válá­sa a fő cél itt helyi viszony­latban is. Hogy mindjárt pél­dát mondjak: az elmúlt évben községünkben a már meglévő Petőfi Tsz általában 2—3 má­zsával többet termelt szövetke­zeti földjein, mint amennyit a szétszórt parcellák adtak. De az is valóság, hogy amíg egyé­ni termeléssel 25 mázsás hol- dankénti átlag volt tavaly a kisüzemi kukoricatermés, a ter­melőszövetkezetnek 38 mázsás átlaga lett. Könnyen ki lehet számítani, hogy — kerek szám­ban mondva, — 500 holdon csak ebből az egy növényféle- séfiből is mit vesztett a köz­ség. Másrészt pedig, mind szarvasmarhából, mind sertésből és persze szárnyasokból is, földterületünkhöz viszonyítva je­lentősen többet lehetne tarta­nunk. Most pedig majd, nagy­üzemiig a többtermés a föl­deken, és a több jószágtartás utáni jövedelem lényegében a község dolgozóit fogja anyagi­lag erősíteni. Persze, arányban a közös gazdaság állandó szi­lárdításával. — A község szövetkezetivé válása milyen befolyással lehet az államhatalom helyi szervé­re? — Egyáltalán nem csökkenti feladatunkat. Sőt,, úgy érzem: tevékenységünket méginkább fokozza. Hogy miben? Gondol­junk csak a szervezeti megszi­lárdulásra, a munkák megszer­vezésére, a termelés helyes be­indulására, a törvényesség be­tartására stb. ami a tanácsot egyáltalán nem hagyhatja ér­dektelenül, felelősségtelenül. — És hogyan segíthet mind­ezekben a tanács? — Ha csak úgy, szószerint a kérdésre akarnék felelni, akkor megadhatnám a választ így: a tanácsülésekkel és a különböző állandóbizottságok útján. De alapjában nem ilyen egyszerű ez. Mert amellett például, hogy egy-egy vb. ülésen foglalko­zunk a különböző feladatokkal és határozatokat hozunk, eh­hez még az is szükséges, hogy a község dolgozói tudomást szerezzenek ezekről az érde­kükben történő határozatokról. Ehhez pedig az kell, hogy a vb. és tanácsülések határoza­tait maguk a tanácstagok tu­datosítsák körzeteikben és egy-egy feladat minél eredmé­nyesebb megvalósítása érdeké­ben mozgósítsák választóikat. Viszont ez is csak akkor jár eredménnyel, ha ugyanakkor kikérik a dolgozók véleményét is, amit a tanácsnak mindig ismerni kell. Hasonló a hely­zet az állandóbizottság tekin­tetében is. Tehát, a dolgozók­kal való állandó és bizalmas kapcsolatnak kell továbbra is maradni munkánk alapjának. És ez a munka az egyik segít­ség ahhoz, hogy szövetkezeti községünk egészségesen tovább fejlődhessen. — Van-e még más is? — Van, éspedig egyáltalán nem jelentéktelenebb. Ez pedig a szervezeti és a termelési dol­gok ellenőrzése, jó irányba te­relése. A tanács ugyanis ha hi­bát, hiányosságot tapasztal, kö­teles arra felhívni a tsz veze­tőségét és egyúttal megtenni a maga javaslatát. Mert, közsé­gem feltétlen jól jár azzal, hogy jobbléte. könnyebb és gondtalanabb holnapja érdeké­ben szövetkezett. De hogy mi, az államhatalom helyi szerve is tovább segíthessük a meg­kezdett úton, arra van szüksé­günk, hogy állandóan képez­zük magunkat és tisztába le­gyünk felelősségünk tudatával. *~-A. 8.— 3 úgy találta meg, rá­hasalva a heverőre, tenyere az újság má­sik lapján. —• Mit csinálsz megint? — szedte el előle az újságot. — Mit olvasol? Te nagy cg! — Add vissza, ma­ma! — kérlelte a gyerek. — Elment az eszed, kisfiam? — ijedezett a mama, — hiszen ezt még nekem is nehéz megérteni! Mit akarsz te ettől? Há­ború, kapitalizmus, azt se tudod, eszik e vagy isszálc. — Hát azt még csak megértem — védekezett a gyerek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom