Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-07 / 6. szám
Hosszú enyhe ősz vezeti be telünket, nem tudjuk még milyen lesz a tavasz. Régi közmondás;,. »amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra”, amit megtehetünk jól, sőt jobban ősszel mint tavasszal, azt a gyümölcsösökben se halasszuk tavaszra. A sok tennivaló közül a gyümölcsfák metszését, ritkítását, tisztogatását akarom csak említeni. Az őszi talajmunkák fontosságát talán már mindenki tudja, a fák metszéséről azonban sokan azt hiszik, hogy csak tavasszal lehet elvégezni. A kis házikertek néhány fáján ez még nem is okoz sok gondot. A termelőszövetkezet üzemi méretű nagyobb gyümölcsöseiben azonban ez nem kis kérdés. Az őszi' mezei munkák bevégzése után itt az ideje, hogy a gyümölcsösökre is gondoljunk. A gyümölcsfák őszi metszése előnyösebb mint a tavaszi. A metszéssel, ritkítással, kéregápolással ugyanis sok kártevőt pusztítunk el, hordunk ki a gyümölcsösből. Ezek megkésett tavaszi metszéskor már elhagyják bűvé-1 A földművelésügyi miniszter az élelmezésügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel együtt rendelkezésben állapította meg a ísz-ek részére az 1961. övi áru- ' értékesítés alapján nyújtható '‘kedvezmények feltételeit. A ren- : delkezés a többi között hangsúlyozza, hogy a termelőszövetkezetek — az utóbbi évekhez ha- •soolóan — ez évben is hitelelengedésben részesülnek az állami vállalatoknak, szövetkezeteknek és egyéb szerveknek eladott termékeik (hízó- és tenyészsertés, baromfi, tojás, tehéntej, tejszín, vaj, • sgjt; stb.) útáji. A hízott sertés titán a tsz-nék hiteleiengedés csak akkor jár, ha azt a tsz a felvásárlással megbízott állami szervek részére adja el, A hitelelengedésnek, vagy ha a tsz-nek hiteltartozása nincs, a .kedvezmény jóváírásának feltétele az, -hogy a tsz a járási mezőgazda- sági osztály által a részére megállapított áruértékesítési mutatót teljesítse. Az áruértékesítési mutatókat az illetékes szervek 100 kh szántóterület alapulvéteMezőgazdasagi tanácsadó Kezdjük meg «gyümölcsfáink metszését helyüket, szétszélednek. Tavasz- szal, amikor már a fák „megmozdulnak”, a rügyek duzzadni kezdenek, sok értékes termőrügyet törünk le. Éppen azokat, amelyek a legfejlettebbek, amelyek a legtöbb termést igénk. Üzemszervezés, munkabeosztás szempontjából is fontos az őszi metszés. Ha a metszési mar őszszel elvégeztük, gyümölcsfáinkat az arra legalkalmasabb időben permetezhetjük, mert tavasszal nem kell a metszés befejezéséhez igazodni. A tavaszi talajmunkát, vagy az esetleges köztesek munkáját is nyugodtabban végezhetjük. A felsorolt sok előnnyel szemben az őszi metszésnek semmi hátránya nincs. Tangazdasagokban az őszi metszést már több éve bevezettük és annak sok előnyét ismertük meg. A jövő évi jó gyümölcstermésnek így teremthetjük meg már most az alapjait. Amíg a goromba, kemény, 8—10 C fokos hidegek be nem köszöntenek még sok mindent elvégezhetünk. Radnöczi Ferenc lével állapítják meg úgy, hogy a mutató számok kialakitásánál figyelembe veszik egyrészt a járási felvásárlási irányszámokat, másrészt a tsz-ekre vonatkozó termelési előirányzatokat, valamint a tsz-ek gazdasági lehetőségeit. A tsz-nek nyújtott kedvezmény mértéke — a rendelkezés értelmében — az áru értékesítési mutató teljesítése esetén, 100 kh szántéterületre számítva 2500 forint. Az áruértékesítési mutató túlteljesítése esetén a túlteljesítés minden százaléka után további ötven forint kedvezmény illeti meg a tsz-t. A kedvezmény összege azonban 100 kh szántó- területre számítva az ötezer forintot nem haladhatja meg. Az áruértékesítés alapján járó hitelelengedést, esedékes hitel hiányában pedig a kedvezménynek a beruházási betétszámlán történő jóváírását a tsz az igazoló okmányok (szállítólevél, számla, átvételi elismervény stb.) csatolásával a Nemzeti Bank járási fiókjától kérhet. [ „Kihasznál [uk a% enyhe idői «•»4Í 4 Nyírlugos gennyes-pusztai SÍ Szabadság Termelőszövetkezetből írja Török Miklós brigádvezető: „Szövetkezetünkben a téli idő ellenére sem szünetel a munka. Hordjuk az istállótrágyát a háztáji állatoktól, ki a tábla szélére, szarvasokba. Kihasználjuk az enyhe időt, végezzük a fásítást és az erdősítést is. Most fejeztük be a leltározást és a könyvelés készíti a zárszámadást. örömmel értesültünk róla, hogy a vártnál jobb lesz a zárszámadásunk, többet ér egy munkaegység, mint terveztük. Egy évvel ezelőtt kezdtük a közös gazdálkodást és ilyen rövid idő alatt komoly nagyüzemet haztunk létre. A haladásunkat látva máris több dolgozó paraszt kérte felvételét. Innen Szennyes-pusztáról Makkal Jánosné, Czigle Gusztáv- né, mások akik távol dolgoztak üzemben, állami gazdaságban, mint Bakos Sándor, ifjú Mátyás Imre és a többiek. Olyan is van, mint Leveleid Miklós \6 holdas középparaszt, aki a faluból jött ki hozzánk, s az eredményünk láttán kérte magát közénk — fejezi be levelét Török Miklós. Oktalási vitaest volt a lil. kerületben A közelmúlt napokban a harmadik kerületi népfront bizottság rendezésében oktatási vitaestet rendeztek „A város felelőssége a faluért” címmel. A vitaindító előadást Révész János tanár tartotta, majd a hozzászólások folyamán érdekes és színvonalas vita alakult ki, melynek folyamán szó esett a mezőgazdaság szocialista átszervezésének előnyéről és szükségességéről, továbbá egyéb, a mai kor által felvetett problémákról. Készülődés a seregszemlére Megyénk öntevékeny művészeti csoportjai megkezdték a felkészülést az idei kulturális seregszemlére. Több községben, így például "már Tiszaszalkán is — megtörtént a bemutatásra szánt darab kiválasztása és a szerepek kiosztása. A tiszaszalkaí földművesszövetkezet és a községi KISZ-szervezet fiataljai közös igyekezettel készülnek a helytállásra, Rendelkezés a lermeloszövetkezcleknek az 1961. évi áruértékesítés alapján nyújtható kedvezményekről —— -v Szülők és tanítók felelőssége Gondolatok a Moszkvai Nyilatkozat nyomán A BÉKÉT ÉS AZ ÉLETET szerető, a haladásért küzdő emberek, a kommunisták és a munkáspártok képviselői nem régen összegyűltek Moszkvában, hogy tanácskozzanak a világ dolgairól, számba vegyek a lehetőségeket, és meg- jeiöij-a a ituaaaiOKac. Az emoenseg sorsáért érzett felelősségűn tudatában tették ezt, a béke védelmében, egy újabb vnugnáboru veszélye ellen. úgy gonaoiom, uog y a „Nyilatkozat”-ban kifejtett világos érven eljutottak az eszhez és a szívhez egyaránt. uic0 es natal örül a béke lenetőségének, es hajlandó annak megvédéséért a küzdők sorába állni. Minden jóakaratú emoer kész erre, de különösen azok, akik gyermekeket nevelnek, akik gyermekek sorsáért, jövőjéért felelősek; a szülök és a tanítok. Mikor erre gondolok, egy kép tűnik elő a múltból, abból az időből, mikor a haoorú sötét madara bontogatta a szárnyát, árnyéka beborította már a világot, s a szivek riadtan vertek a félelemtől. AziON A T ANY aim, anol akkor tanítottam, a szegény, szinte a semmiből élő emberek számára a nyomorúság egynangúságát verte fel a háború, meiy a vegzetszerű behívókkal vált szörnyű valósággá. Már nemcsak az ínség, az aggodalom is marta ókét, mint az anyák szívét es arcát a sós könnyeit, mikor a „fid” halálhíre megérkezett. Az egyik halálhír engem is nagyon megrendített. Azt adta tudtomra, hogy Csibi Márton kedves, volt tanítva-' nyom se tér többé vissza hozzánk. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy az, aki még nem is olyan regen az iskola padjából nézett rám vissza, az a kedves, okos fiú merev testtel fekszik a távoli csatatéren, ahová a háború kegyetlen, dühödt erői sodorták, és üveges szemmel néz a semmibe, semmivé váltan. Halála értelmetlen volt és hiábavaló, mint annyi másé, de a szeretetnek és a féltésnek nem volt akkora ereje, hogy megmentse a drága fiatalok életét. MOST EZ AZ ERŰ megsokszorozódott, és ezért bizakodással tekinthetünk a jövőbe. Bizakodással, mint azok a szép, egészséges, boldog gyermekek, akik az egyik általános iskola nyolcadik osztályában azt a feladatot kapták, írják le hogyan képzelik el életük egy napját 15 év múlva. A megálmodott életsorsok változatosan bontakoztak ki a sorok közül, de egyben megegyeztek: értékét mindnek a munka adta meg, a kisebb-nagyobb közösség boldogulását, előhaladását szolgáló munka, melyet hivatásból és lelkesen végeznek majd. Egyet sem a gazdagodás vágya vezetett, de mind elé kirajzolódott a szép otthon, a boldog család képe, és a gyermeki megfogalmazásban is gyönyörű sejtelem, hogy az élet nagyon szép, ha az emberek barátságban és szeretetben élnek e földön. Merészet álmodni és bátran tervezni csak reális talajon lehet. Szocializmust építő társadalmunkban a ránk bízott gyermekek előtt csodás távlatokkal bontatkozhat ki a jövő Erős bittel hisszük, hogy a háború rémes árnyát elűzzük a világ felől, és a mi fiaink és leányaink küzdőtere nem a harcmező lesz, hanem az élet. A világ két táborának versenyében kell majd helytállniok okosan és ügyesen. Ezért nyitogatjuk az iskolák kapuit az élet előtt, ezért állítjuk a tudást az élet által megszabott feladatok szolgálatába; ezért neveljük a gyermekeket bátrakká és igazakká, tanítjuk őket emberségre és becsületre, de azt is megláttatjuk velük, hogy hol a helyük, és miért kell kiiz- deniök. AZ ÁLTALUNK MEGKEZDETT harcot nekik kell ‘ továbbvinniök, és a szebb, boldogabb életért folytatott versenyben a szocializmus oldalán győzedelmeskedniök! I- Halmai Tivadarné. y NÉP I I N éptanító! Ez a fogalom egy egész sor emléket elevenít fel a régebbi generációban. A tanító bácsi, óagy néni, a falu népének a nevelője, sorsának istápolója, a falu értelmiségének egyedüli rétege, akik a valóban az elesett, magárahagyott népnek barátai voltak. „Tanító úr, tessék elolvasni a katonafiamtól jött levelet.” „Tanító úr, tessék írni egy kérvényt az adóügyemben.” „Tanító úr, legyen szíves ezt, legyen szíves azt megmágya- rázni.” Mindenki emlékszik az ilyen kérések számtalanjára. Mert a tanító 'úrra lehetett számítani, mert a tanító úr nem csapta be őket. És a tanító ment — segíteni. Házi gyógykezelést adott a lázas gyermekeknek, segített a család gondja-bajában. Oitókést fogott, hogy gyümölcsfát nemesítsen, . a faluban ismeretlen növény termelésére tanítgatta a népet... A néptanító a falu atyja volt. í ’ yors, paripa lábakon fu- * ^ tott az idő. Minden év újabb és újabb változást hozott a világban, az országban. S ebben a gyors tempóban a néptanítók utódainak, a ma nevelőinek, pedagógusainak — a zökkenők ellenére — tépést kellett tartaniuk. Mert a mai falu felnéz tanítóira, a mai falu most is segédkezet vár... — gondjai megoldásában. A mai gondok mások, mint a régiek voltak. Nincs kenyér- probléma. menekül az írástudatlanság, eltűnnek a népbetegségek. A ma problémája: „Mi Lesz holnap':” S e nagy kérdésre szerte a megyében a népnevelők, az új útra lépett községek adják meg a választ... A jakon jártam. A falu dol- ' gozó parasztjainak új utat választó, lüktető, zsibongó utolsó óráiban. Akkor, amikor a „termelőszövetkezeti községet” hirdető táblán a betűk friss festéke még meg sem száradt. Akkor, amikor csak tíz-tizenöt dolgozó paraszt döntésére vá-t — a falu. Igen!. Nem is annyira á népnevelők, hanem a közös utat választolt elsöprő többség várta izgalommal telten: mindenki, egytől-egyig tagja legyen a nagy közösségnek. Ajak népe várta a még kívül állókat. Az a nép várta, amelynek évszázados életközösségi és eszmei tradícióit a [elszabadulás utáni másfél évtized sem volt képes fellazítani. Ahol „bűn. nélkül” a nők nem viselhettek nadrágot, mert az ige szerint a nőnek nem szabad férfias ruhadarabot felölteni. A községi tanács elnöke így jellemezte . az ajaki viszonyokat: „Ajak kínai fallal vette magát körül s e falon át nem la.Ua meg a világ, az élet változásait.” w j „kínai fal” közé mentek SÍ el a megye sok községéből az iskolák igazgatói, a régi néptanítók mai utódai, hogy az új értelem szövétnekével bevilágítsanak a homályos, sötét, az idő pókhálójával befedett zugokba. S a modern pedagógusok Aja- kon néptanítók Lettek. És istá- polt'ík,. gyógyítgatták á. sok-sok cjond ütötte sebet. „Égy életen át verejtékeztük össze a tizenöt hold földet. És egy aláírással adjuk oda ' másnak?” '„Milyen lesz a holnap?” „Felborítsuk a falu megszokott rendjét?” „Mi lesz az öregekkel?” „Igazán a mi nevünkön lesz ezután ts a föld?” És ehhez hasonló kétségbeesett kérdések tömkelegé állt szemben a felvilágosító akarattal. És a pedagógusok lassan, türelmesen felfedték a „bizoúy- tálán holnap” biztos horizontját. Mint nagy beteg mellett a lelkiismeretes orvosok apránként, a gyógyító szó erejével hatottak az emberek tudatára. S ez a gyógyítgatás, ezek a hosszan tartó beszélgetések legalább olyan jelentőségűek voltak, mint maga a nyilatkozat aláírása. Minden egyes nyilatkozat aláírásának megteremtették az értelmi, sőt érzelmi alapját! Az asszonyok, legtöbb helyen az asszonyok hamarabb meglátták a kiutat a holnapba. Énnek a titkát egyikük így fedte fel: „A sok gyerek mellett mi viseltük a munka terhét, i Ezután nem leszünk az é et rabszolgái!” A bizalom, ha nehezen is, egyre terebélyesedett. A nevelők, ezek a néptanítók új értelmet adtak a tegnapnak és a holnapnak. Újat, olyat, amire eddig keveset gondoltak. Az egyik, helybeli tanítónő mesélte: „Három házhoz mentem el összesen. Utána az én lakásom volt állandóan tíz-tizenöt férfinak, asszonynak a tanácskozó hélye. S tőlem indultak el új reménnyel..." „Megingott egy régi, évszázados konzerv atívsá- gában leledző életmód — mondja egy másik nevelő —, s mialatt ez történt, sok újat írtunk az ajaki dolgozó parasztok tudatának lapjaira. Ha van érdemünk, ezt tartom a legnagyobbnak” i jak dolgozó népe az új 'rL élet küszöbére lépett. (Szombaton megtartják az egész községet átfogó termelőszövetkezet alakuló közgyűlését.) Leomlanak a családokat egyre jobban szorító korlátok, a sok gyerek miatti örökösödési problémák n mintegy ezer család közül csak 242 van olyan, ahol öt hold föld felett volt a birtok nagysága.) Ajakon szorgalomban soha nem volt hiány. Mint valaki találóan megjegyezte, az ajakiak a „pokolba is elmentek a pénz után.” Járták a környező és távoleső falvakat munkalehetőség után. Az ilyen emberek nem félhetnek a jövőtől. Ajaknak biztató holnapja van s ha akarják, és akarják, akkor az mielőbb fel is virrad. Samu András • )
