Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-07 / 6. szám

Bolt, vaqy kirakat ? Sokan csodálkoznak így a Népművészeti és Háziipari Szö­vetkezet nemrég megnyitott, reprezentatív boltjánál Nyír­egyházán. 1960 végére a város egyik legszebb üzletévé varázsolták a képeinken látható, kirakatnak is beillő boltot. (Hammel felv.) Jegyzetek Nyíregyliázárói (Tudósítónktól.) A fehér kenyér, helyesebben a „finom fehér” kenyér aka­dozó ellátásának kérdésében efnelnék szót; Előre kell bocsá- tanom, hogy a városi sütőipar dolgozóinak csalt őszinte elis­merésemet tudom kifejezni, hiszen a szűk kapacitás elle­nére is elkövetnek mindent a ! kenyér- és süteményellátás za- | vartalan&ága érdekében. De azért.:: A fehér kenyér, la „finom”, sütésének rendsze­rében is lehetne valamit ten­ni! Valahogy úgy, hogy ne futkossanak a háziasszonyok, a munkát letevő dolgozók százai fizleíről-üzletre, hogy hátha k,még” kapnak „ha” egyáltalán ■ütöttek aznap a mindjobban kecfveltté váló 3,60-as kilós fe­hér kenyérből! Talán az sem volna baj, ha ■ nem lutri módra, hanem mond­juk; minden héten hétfőn, •zerdán, pénteken sütnének, de biztosan sütnének kilós ke­nyeret a város dolgozóinak!!! * - ★ Hála a népgazdasági tervünk •tkeres teljesítésének, a szén- ellátásban nincs különösebb hiba. Bizonyára ennek köszön­hető az a kormányhatározat is, mely az 1960—61-es fűtési idényben már hatálytalanítot­ta az azelőtt esetenként közölt fűtési idény, he­lyesebben a fűtés kez- léletének . időpontját. S ez bi- Leonnyal vonatkozott a vendég­látóiparra is! Az időjárás mérvadó minden esetben. Igaz •z utóbbi napokban különö^ i sebben hideg időjárásra nem lehet panaszkodni, de azért I voltak . már „hűvösebb” idők j is. A Vendéglátóipari Vállalat i egyes illetékesei talán helyte­lenül értelmezett „takarékos- sági” szempontoktól vezérelve nem egy esetben be sem, vagy esetenként mint pld. „Ti­sza” vagV az úgynevezett volt ,.Vesszós”-ét termekben csak PILLANATKÉPEK munkásfiatalokról A szerelőcsarnokban javá- j ban folyt a munka, amikor tlckmann elvtárssal, a KISZ titkárral, a kongresszus tisz­teletére szervezett munkaver­seny eredményeiről, tanulsá­gairól beszélgettünk. A verseny győztese — A verseny első helyén a Kerekes-brigád végzett 122,77 százalékos eredménnyel, de a Sándor-brigád csak egy százalék­kal maradt el mögöttük. 1961- ben már több brigádunk ver­senyzik — folytatta a titkár elv­társ, — és bevezetjük a rendsze­res értékelést. Fő szempontunk, — amely a taggyűlés tárgyát képezte, — a munkafegyelem megszilárdítása, a termelékeny­ség emelése a munkafolyamatok leegyszerűsítésével, « laza nor­mák felszámolásával. Munka és szórakozás — Jókai Mór. És bárkivel is beszéltem a könyvekről, Jókai nevével és könyveivel, — Fekete gyémán­tok, Kőszívű ember fiai, Mégis mozog a Föld, Arany ember — elsőnek találkoztam. De nemcsak olvassák, szeretik és értékelik is Jókait. — Találkozunk az Irodaházban . . ,,. — így búcsúzik péntek es­ténként Urban Laci a szőke Er­zsikétől és szombaton együtt mennek táncolni, szórakozni. Laci még fiatal segéd, mind­össze 19 éves. Ennek ellenére igen jól keres. A gyárban jó a kollektív szellem, s ezt az is tükrözi, hogy amikor a tapasz­talatlan ifjú szakmunkás nem ért valamit, az idősebb szakembe­rekhez nyugodtan fordulhat ma­gyarázatért, támogatásért. Bajban a riporter Az irodában találkoztam a barna hajú kislánnyal, aki még a nevét sem volt hajlandó el­árulni. Szinte harapófogóval kel­lett minden szót kihúzni belőle, — Szeret moziba, színházba járni, de csak a mamával! •»-* szólt közbe nevetve Hekmann elvtárs. — Nem is igaz! —* vágott rá a lányka. — Az édesanyám rit­kán jön el velünk, Piros arccal ült vissza az író­géphez, s alig csuktuk be az ajtót, már dúdolta Kovács Erzsi népszerű számát: — Húsz éves vagyok.,, (pedig csak tizenki­lenc.) kovács* fii kör és lelkiismeret egy-egy kályhában fűtenek óvatosan.:; Két eset lehetséges; vagy a vendég ne érezze jól magát télikabátban ülve, s minél ha­marább a távozás mezejére lépjen, vagy... annyi „belső fűtőanyagot” vételezzen mi­előbb, hogy a külső „hideget” ellensúlyozza! Persze, egyik eset sem old­ja meg a problémát. ?— A leg­egyszerűbb mégis az volna, ha legalább annyira be volna fűt­ve a vendéglátó egységeknél, hogy a „tisztelt vendég” akár öt percre, akár 2 órára megy be, mégis otthonosan érezze megát!! i (Bácskái) AAAAAAAAA '<*J- * I dősebb, fejkendős nénike * ácsorog a tsz irodája előtt. Az egyik kezében napraforgó kó­rót szorongat, amit botnak hasz­nál, a másikkal meg a nagy­kendőjét fogja össze a melle tá­ján. Köszönget mindenki felé. Jóreggel fiaim, adjon isten fiaim — mondogatja és figyelmesen né­zegeti az iroda ajtaját, amelyik néha be se érkezik csukódni a nagy forgalomtól. Látszik rajta, hogy valamit akar, valamiért jött és az is, hogy nem tudja miként kezdje el. — Mongya mán lelkem, hon csinálják itt a betegséget? — kér­dezi meg végül egy arramenő fia­talembertől. aki szerinte is biz­tosan az irodához tartozik, mert hajdon fejjel Van és úgy megyen egyik irodából a másikba, mint­ha az övé lenne ez az irodának előléptetett kastély. ■— A betegséget? — kérdezi meghökkenve a fiatalember — Talán a beteglapot, nénikém — igazítja helyre professzori mo­sollyal az egyszerű nyelv botlá­sát. — Azt, azt lelkem,‘a’ betegsé­get. Vágj- mit bánom én, hogy Demeter Péter burgonyaültető gépet szerel, s közben mesél a brigád életéről, mindennapi problémáiról. A fiúk közösen járnak moziba, több színházlá­togatást is szerveztek és igen sokat használják a kultúrterem rexasztalát. Ha probléma van egy-egy munkafolyamat körül, közösen választják ki a gazdasá­gilag legmegfelelőbb „gyógyirt”. — Decemberben kissé lanyhán dolgoztunk — mondta, — de a tervünket így is 100 százalékra teljesítettük. És a múlt évi át­lagkeresetünk még így is 2000 forint körül mozgott.;, Érthető tehát az új normával való ösztönzés.­Aki nem akar nősülni Dudás elvtárs már hat éve dolgozik a gépjavítóban és a KISZ-szei'vezetben is alapító tag. — Szeretek sakkozni, ultizni. Táncolni, is szívesebben járnék, ha sok lány nem azért lenne kedves a fiúkhoz, mert szeret­nék, ha feleségül vennék. Most szerelt le a katona ágtól, s a vállalatnál jól megtalálja számításait. Hozzávetőlegesen 1800 forint a havi keresete. Tradíció a gyárban — Ki a kedveric írója? — kér­dezem a győztes Kerekes-brigád vezetőjét, minek hívják maguk! Mert lássa, és most már panaszkodó a nénike hangja, hiába nem voltam bálba mostanában, mégis fáj a lábam. A karom is fáj, hiába nem ölel­tem, a derekam is ... haj, haj, s a fejkendő árnyékában meghú­BETEGLAP zódó szemekben hiába villan meg a régi huncutság! A fiatalember kétszer is elma­gyarázza hol forduljon jobbra, hol forduljon balra és azt, hogy milyen kardigán van azon a fon­tos személyen, akire e még fon­tosabb feladat van bízva. Egy hét múlva azonban megint beállított a nénike. Kezében kóró, és újra beteglapot kért. Hisz a múlt héten kapott, jól emlékszem rá — avatkozott az ügybe a kissé kopaszodó, hasban vállas, helybéli SZTK miniszter. KERESKEDELMI szerveink a vásárlóközönség kulturáltabb áruellátása érdekében sorra nyitják meg megyénkben az új kereskedelmi formájú önkivá­lasztó és önkiszolgáló üz­leteket. Az önkiszolgáló üz­letben megszűnt a pult alatti rendszer, a leorszerű üzlethelyi­ség tisztább, higénikusabb, az áru gusztusosán kínálja önma­gát nagyobb a bolt áteresztőké­pessége, forgalma, a közönség el­látását jóval kisebb létszámú személyzettel végezhetik. Az ön- kiszolgáló rendszernek azonban van egy másik, fontos célja is: a vásárlóközönség, a társadalom nevelése. Nevelés a társadalmi tulajdon megbecsülésére, a kö­zös, az állami vagyon tisztelet- bentartására. Az önkiszolgáló boltokban nagy a fórgalom. A csemege részlegnél, a pénztárban, a raktárban az előkészítő, az üz­let dolgozói igen elfoglalt em­berek, Néha a boltvezető, vagy helyettese néz körül: rendben folyilc-e a munka, hiányzik-e valami áru, nem feledkezett-e meg valamelyik vevő a becsü­letről? Erre azonban — különö­sen forgalmasabb órákban — kevés ideje van. Az áru ott áll a vevők előtt, bárki a pénztár­nál kapott kosarába rakhatja. S nagyon kevés embernek jut az eszébe, hogy titkon a zsebé ..AAAA •— Nem baj az fiam, nem baj az gyermekem, legyint a néni és nem mozdul sehová az íróasz­tal elől. — Dehogy nem baj — makacs- kodik a kis miniszter, — azt hi­szik a szabály itt nem szabály! Mi? — Ö, lelkem, csak egy kis aka­rat kell hozzá... — Értse meg, ha lejár, meg­hosszabbítjuk, de újat adni nem tudunk — mondja most már dü­hösen és azzal, hogy azt mondta még utána, hogy na, pontot akar lenni a vita végére. A néni úgy teszen, mintha ér­tené. Bóiongat és kifelé indul. Az ajtónál azonban nem állja meg, hogy oda ne súgja az ott ácsorgó fiatal asszonynak, aki rokona valamilyen végről: Tudod min álunk, megvan még a múlt­kori is, csak azt gondoltam, eb­ből sem árt egy kis tartalék. Nem igaz, egyeleaffene üköt, de sajnálják, — és fejével az aszta­lok felé int, ahol szorgalmasan koptatják tovább a papirt az ille­tékesek. Szállási László. be csúsztasson egy csokoládét, vagy szardíniát. AKADNAK AZONBAN elvét­ve ilyenek is. Mintegy másfél hónapja ala­kították át a Vöröshadsereg út­ja elején a fűszerüzletet korsze­rű önkiszolgáló bolttá. Ez az üzlet december folyamán 666 000 forintot forgalmazott. Ritkán fordult elő lopás, annak elle­nére, hogy az üzletben tükör sincs felszerelve, melyben a bolt dolgozói észrevehetnék, hogy valamilyen áru a kosár helyett a zsebbe vándorol. Azonban egy-két eset itt is elő­fordult. Nem nagy értékeket filléres árucikkeket loptak. Az iskolában tanultakról megfeledkezett, ta­lán az otthoni környezetben ha­sonló becstelenségeket tapasztalt gyermekek, akik nem tudtak el­lenállni a finom édesség, a cso­koládé csábításának, olykor megpróbálkoztak egy-két szelet csokoládé, vagy egy csomag cu­korka elcsenésével. Ez is na­gyon elgondolkodtató dolog, de az még különösebb, hogy egy­két felnőtt, aki nem is szorul lopásra, tisztességtelenségre, megfeledkezik magáról. Egyik alkalommal jólöltözött, fiatal nő állított be az üzletbe. Az üzletvezető arra lett figyel­mes, hogy a nő egy deka borsot csúsztat a zsebébe. Amikor a piruló nőtől tettének okát kér­dezték, zavartan felelte: — En nem is tudom, mi volt velem... Ilyet még nem csinál­tam... Máskor egy asszonyt egy cso­mag Terv-cigaretta lopásán ér­tek. Kiderült, hogy egy jól ke­reső vasutas felesége. — Miért tette? — kérdeztek tőle. — Mert nem volt nálam elég pénz, s már nem akartam ha­zaszaladni érte -f- hangzott a válasz. AZ IS MEGTÖRTÉNT, hogy az SZTK egyik dolgozója egy csomag Kossuth cigarettát lo­pott. Egy csomag cigaretta három forint, egy csomag bors mind­össze öt forintba kerül. Kinek van szüksége arra, hogy ilyen kis összegért kockára tegye a becsületét. Nincs tükör az üzletben, nem áll a vásárlók mögött felvigyá­zó. De ott egy másik tükör: a lelkiismeret. Vajon mit lát eb­ben a tükörben az SZTK dolgo­zója, meg az a néhány magáról megfeledkezett asszony?... Győri Illés György

Next

/
Oldalképek
Tartalom